 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: GYIK
Létrehozás ideje: 2002. február 27.
Utolsó hozzászólás: 2019. február 26. |
| |
Érdeklődés: 103838 letöltés
2920 hozzászólás |
| |
|
|
legalizeGYIK, 2002. február 27.  | |  | | | | 652. U_I | 2004. február 21. 21:46 |
| |  | |  | | | Re #647
"Ha te azt hangoztatod, hogy ezek az anyagok egyneműek a függőséget okozó kábító hatású mérgező "trutyival", akkor a szentséget szent természetétől megfosztva kezeled, per definitionem szentségtörést és szentséggyalázást követsz el. Ez sokak számára rendkívül sértő megnyilvánulás. Arra szeretnélek kérni, hogy tartózkodj az ilyen megjegyzésektől."
Nos, továbbra is úgy vélem, hogy ezek a "trutyik", no jó "Szent Trutyik" megzavarják az agymüködés egyensúlyát, bár kétségtelen, hogy ebböl a megzavart állapotból illetve az eredeti állapot helyreállásának testi/lelki folyamataiból lehet okulni. Mivel szóhasználatomon nem kivánok változtatni, jobb ha megfogadom a jótanácsot, és tartózkodom a megjegyzéstevéstöl. Minden ilyesfélétöl ezen a Fórumon.
Megdöbbenve látom, sokan az Ignis Sacer imádatának korában, azaz a Középkorban élnek, de legalábbis úgy gondolkodnak. Ez nemcsak meglep, de el is gondolkodtat. Még akkor is, ha - akár természettudományos, akár transzcendens alapon - csupán vicces ijesztgetésnek szánták a fenti vélemény- és szólásszabadság korlátozó megjegyzést.
Bocs, hogy beleköptem a Levesbe!
Üdvözülettel,
Ujváry István
istvan@chemres.hu |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Siph, kicsit felkavaró ámde egyben mégis megnyugtató amit mondasz. Ki is szállok most. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem hiszem, Wyvern909. A természettudományos eredmények elé oda kell képzelni, hogy "a természettudomány mai állása szerint", és ebből az is kiderül, hogy a _természettudomány_ szerint, annak vonatkozási körén belül értve. A természettudomány például nem mondhat semmit arról, hogy van-e Isten, éppen azért, mert a természettudományosság nem jelenti egyben azt is, hogy a természettudományosságot abszolút vonatkozási körrel ruházzuk fel.
Az, amit te mondasz, kifejezetten csak filozófiai alapon lehet. Ha valaki például materialista, akkor valóban így gondolhatja. De a materializmus nem következik a természettudományból.
Persze van, aki azt hiszi, hogy a materializmus következik a termésezttudományosságból, és akkor ő valóban úgy gondolja, ahogy írod, de ne higgy az ilyen embernek. Az ilyen ember csak buta.
De ne offoljunk, mert a Narzissos kimoderál minket. Talán "a semmi érzete" topikba lehetett volna írni, de nem vagyok benne biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet hogy offtopic leszek, ezért előre is bocs:
Ahogy én tapasztalom, a tudományos érvelés végső alapja a tudományos érvelés kizárólagos létjogosultságának bizonyítása. A világ azonban erre sok esetben rácáfol - mégha nem is tudományosan megközelíthető alapon.
Szerintem tudni kell néha egy kicsit rugalmasabbnak lenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | UI,
Akárhogy is, én úgy hiszem, hogy a természettudományoknak nem tartozik hatókörükbe saját céljuk meghatározása. A társadalmi értékrend által támasztott igényeket kell kielégíteniük, legyen az akár piaci értékrend, akár ideológiai alapú értékrend. Fontos segítséget nyújthat például a természettudomány annak megállapításában, hogy valóban akkora veszélyt jelent-e a például pszilocibin-gomba fogyasztása a társadalomra, ami igazolja a gondolati-és vallási szabadság alkotmányos jogának törvényi korlátozását. Ehhez nem feltétlen szükségesek humán kísérletek. Apropó humán kísérletek... Miféle etikai problémák jönnek elő? Azt hiszem, az a sokezer LSD-pszichoterápiás alkalom, amit ellenőrzött körülmények között végeztek és dokumentáltak, azt hiszem elég egyértelműen megmutatták, hogy a megfelelő körülmények között végzett kísérlet egyáltalán nem hordoznak magukban különösebb veszélyeket. Az LSD az állatkísérleteken már nagyon régen túlvan. Nem egy kísérleti vegyületről van szó. Vagy tévedek? Furcsának tartom, hogy az LSD-terápia működésének lehetséges igazolását a jövőbe helyezed. Én azt hiszem, hogy a jövőbe legföljebb ennek cáfolatát helyezhetjük. Hiszen éppen a cáfolatok azok, amik nem valódi kísérleteken alapulnak, hanem puszta spekuláción. Vagy neked erről más ismereteid vannak?
Még valami: Ne vedd ezt rendreutasításnak, hiszen nyilván nem vagy olyan járatos a kérdésben, hogy szándékosnak higgyem a dolgot, de azt tudnod kell, hogy az enteogén anyagok egy részét sokan szent természetűnek tekintik. Szentség, hiszen az isteni szférákkal való kapcsolattartás evilági eszköze. Egy fajta átjáró, aminek segítségével az evilági élet összeegyeztethetővé valik az abszolút transzcendens valósággal. Ha te azt hangoztatod, hogy ezek az anyagok egyneműek a függőséget okozó kábító hatású mérgező "trutyival", akkor a szentséget szent természetétől megfosztva kezeled, per definitionem szentségtörést és szentséggyalázást követsz el. Ez sokak számára rendkívül sértő megnyilvánulás. Arra szeretnélek kérni, hogy tartózkodj az ilyen megjegyzésektől. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, a legkevésbé sem hiszem, hogy a pszichedelikus anyagok nem-gyógyító-célú használata hasznára lehet a társadalomnak. Éppenhogy a gyógyító célú használatban látom az egyetlen lehetséges hasznot. Mivel a mi társadalmunk nem tekinti abszolút érvényességű ideológiai kiindulási alapnak a materialista ideológiát vagy az ateizmust, ezért azt hiszem, joggal használhatom a lelki egészséget a legáltalánosabb értelemben, beleértve a vallásos igyekezetek tárgyát is: hiszen a vallások is egy bizonyos értelemben vett "lelki egészség" megvalósítására irányulnak.
Természetesen a társadalmi szintű konszenzust a demokratikus államiság különböző önformáló mechanizmusai termelik ki, és közvetlenül a személyes álláspontok felvállalásán, és a személyes érdekérvényesítésen alapul. És persze, a személyes álláspont pedig a folyamatos párbeszéd, érvelés, vita, és álláspont-felmutatás közösségi közegében alakul ki. Ez így van rendjén, és semmi nem kötelez téged a felvállalt álláspontod megváltoztatására, legyen az akár tudományos eredmény, akár más emberek értékrendje, akár más emberek érvelése. Ez a gondolati és lelkiismereti szabadság elvéből adódik.
Te viszont elég sajátságosan személyes belépődnek köszönhetően nem csak mint magánember vagy jelen ebben a topikban, hanem mint természettudós is. És engem elsősorban az érdekel, hogy mit tud hozzátenni a természettudomány az enteogén anyagokkal való kapcsolatunk egészséges kezeléséhez. Szakmai alapú indoknak nevezed, hogy minél kevésbé kell bombázni a szervezetet testidegen bioaktív anyagokkal. Gondolom, azért nevezed bioaktív hatásúnak az enteogéneket, mert a pszichoaktív hatásuk neurológiai vetületét tekinted. Vagy ez egy elírás, és "pszichoaktívat" akartál írni? Nem hiszem, hiszen kifejezetten biológiailag mérgező anyagokat sorolsz fel: nikotin, kokain, alkohol és más szerves oldószerek... Az én kérdésem nem ezekre az anyagokra vonatkozott. Igazából nem tudom, hogy mit értesz "testidegen" alatt. Nem tudom, miért lenne testidegenebb a pszilocibin-gomba, mint a zsíroskenyér. Mindenesetre, ha jól értem, azt mondod, hogy a tudományos eredmények is azt a tanulságot adják, amit te ideológiai alapon képviselsz. Csakhogy a természettudományok részéről az az eredmény, hogy "minél kevésbé, annál jobb", nem túl nagy segítség. Amolyan nesze-semmi-fogd-meg-jól. Ezeket az anyagokat ugyanis fogyasztják. Ebben a helyzetben milyen segítséget tudnak nyújtani a természettudományos eredmények ahhoz, hogy minél kevesebb rossz, és minél több jó süljön ki az ember és az enteogének kapcsolatából? Vagy úgy gondolod, hogy nem csak összességében véve, hanem egyénekre lebontva, egy-egy esetben sem lehet semmiféle pozitív hatása az enteogének fogyasztásának, és kivétel nélkül minden esetben csakis az a hasznos igyekezet, ami a fogyasztás mielőbbi beszüntetését célozza?
Folyt. fentebb. |
| | | | |
| | | | | | 645. U_I | 2004. február 21. 17:38 |
| | | | | | | Nos, az hogy valami létezik, nem indokolja használatát (pl. vulkán, antrax, LSD, STB.). Ez egy haszonelvü antropocintrikus, s talán önzö megkozelités.
Hogy as LSD pszichoterápiásan mire jó? Szerintem nemsokra. No persze én nem vagyok egy Feldmár A., pláne haldokló A. Huxley, de - ha felületesen is, de - ismerem a vonatkozó összefoglalók egy részét. Azt ugyan mondhatjuk, hogy minden pszichoaktiv szert lehet használni valamire, de az a kérdés, hogy minek? Nyújt-e terápiásan valamilyen hasznot vagy elönyt? Én nem tudom. Szakmai vélemények - itt is, mint minden pszichedelikus szer esetén (incl. marihuána) - megosztottak. Ha bizonyitottan müködik, akkor orvosi felügyelet mellett miért ne használják? Na jó, jön a kérdés: hogy lehetne kisérletekben bizonyitani hatékonyságát, ha tilos a vele való kisérletezés. Erre nem tudok érdemben válaszolni, ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam. De megint elöjönnek az etikai problémák.
Szerintem a nem gyógyitó célú kábitószer- vagy pszichedelikus szer használat sem az egyén, sem a társadalom számára nem járható út. Van, létezik, de nem tanácsos járni rajta (lásd a hegymászás analógiámat). Hogy Istenek eledele? A sok Isten közül melyiké? A fényt hozó Lucifer ördögé? Vagy csupán Daidaloszé?
Igen, úgy gondolom, hogy - mind az egyén, mind a társadalom szempontjából - minél kevésbé van jelen a pszichedelikus anyagok fogyasztása, annál jobb, függetlenül a körülményektől. És függetlenül az elmúlt évtizedek kutatási eredményeitöl. Ez nem természettudományos véleményem (mert az a társadalmi döntéshozatalra önmagában nem alkalmas), hanem világszemléletböl adódó szigorú értékitélet. Amit szakvéleményben nem, csak szavazáskor érvényesitenék (meg egy ilyen Fórumon). Ugyanakkor szakmai alapú az az indok, hogy a szervezetet minél kevésbé kell bombázni bioaktiv testidegen anyagokkal (alkohol, nikotin, kokain, oldósze- v. benzingöz, stb.). Vagy ahogy Funk S. mondta: a "sok trutyival". No de ne gyere most homeopátiával!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nincs ellenvélemény, de nem teljesítményfokozásra gondoltam, hanem a lelki egészség megőrzésének vagy előmozdításának lehetőségeire. Mentélhigiénés szempontok, ha szabad ilyen csúnyán fogalmaznom.
Egyébként az, hogy az általam említett anyagok használata nem teljesen veszélytelen, az már évtizedekkel ezelőtt kiderült, úgyhogy pusztán ennek a kérdésnek az eldöntésére nem is volna sok értelme kutatásokat folytatni.
Persze az is kiderült, hogy például az LSD pszichoterápiás használata megfelelő körülmények között nem veszélyesebb, mint a legtöbb ma bevett gyógyászati eljárás; úgyhogy az ilyenirányú vizsgálódások megismétlése sem feltétlen szükséges.
Amit a kutatási segédeszközként való felhasználásról írtál, persze, az is nagyon fontos, gondolom, de a közvetlenebb jelentőségű kérdések talán valamivel húsbavágobbak.
Hogy megvan a véleményed a kérdésben rejlő potenciál jelentőségéről, az egy dolog, de én úgy hiszem, hogy a szituáció legjobb kiaknázásának szempontjából másodlagos kérdés, hogy mi lehetséges, és mi nem. A szituáció: léteznek pszichedelikus anyagok. Ezt a szituációt kell úgy kezelni, hogy az a lehető legelőnyösebb legyen az ember lelki egészsége szempontjából. Van ugye a társadalmi oldala a dolognak, jogi státusz, meg ilyenek. De a természettudós azt tudhatná megmondani, hogy milyen körülmények között milyen hatással bírhatnak ezek az anyagok, és az már társadalmi szinten fog eldőlni, hogy mely lehetőségeket tudjuk kiaknázni, és melyeket nem.
Vagy úgy gondolod, hogy az elmúlt évtizedek kutatásainak az a tenulsága, hogy minél kevésbé van jelen a pszichedelikus anyagok fogyasztása, annál jobb, függetlenül a körülményektől? |
| | | | |
| | | | | | 643. U_I | 2004. február 21. 16:30 |
| | | | | | | Re#642 - Miért nem dr. Shulgin-t kérdezed?
1) Fogalmam sincs, hogyan lehetne a pszichedelikus anyagokat hasznosan alkalmazni. Tanulmányaim során a betegségek, kóros életfolyamatok gyógyszeres kezelésének lehetöségeivel ismerkedtem meg, s tudtommal igen kevés olyan engedélyezett anyag van, aminek a (mellék)hatása a tanulási, intellektuális folyamatok ill. képességek fokozása. Arról pedig nem tudok, hogy ilyen célra ezek gyógyszerként lennének használatosak, még orvosi javallatra sem. (hasonló a helyzet a fizikai teljesitményfokozókkal). A morfin egy kiváló ellenpélda: nála jobb fájdalomcsillapitó még a mai napig sincs, ezért is használatos. Ha lenne nem addiktiv tipusú ekvivalens szer, a morfin csillaga is leáldozna.
2) Tudtommal nem folynak (nemtitkos) kutatások a nempatológiás esetekre alkalmazható szellemi teljesitményfokozók ill. tudatmódositók irányában. Ennek sok oka van. Elöször is: etikai okokoból nincs alkalmas (humán)kisérleti lehetöség. Az 1940-es és az 1950-es évek elmúltk. Ugyanez az oka annak, hogy az etnobotanikai / etnofarmakológiai forrásokból eddig megismert ilyen anyagok hatásmódja sem pontosan felderitett. Másodszor: sokkal lukrativabb a piaca a betegségek, különösen az öregkorral járó fizikai szellemi leépülést lassitó, netán megakadályozó anyagoknak ill. módszereknek. Szerintem bizonyitottan ártalmatlan tudatmódositók iránt legfeljebb néhány 10 milló ember érdeklödne, ugyanakkor többszáz milló azoknak a száma, akik éveken át igénylik a Parkinson-kór, Alzheimer-kór, stb. kezelését. Ne felejtsük: maláriába min. 1 millóan belehalnak (és többxennyien szenvednek), mégsincs megnyugtató ellenszer. Mindezek mellett kit érdekel néhány millió ember külön- és idöleges élményigénye? Azok menjenek moziba.... (olvasd el 1993-as LSD-50 cikkem végét).
3) Az ilyen anyagok biokémiai, farmakológiai és neurobiológiai kutatásának egyedüli értelmét abban látom, hogy segithetnek feltárni az agy / elme / lélek müködését. E szempontból a legizgalmasabb anyagok a hihetetlenül aktiv LSD és a sztereokémiai problémák miatt nehezen kezelhetö, entaktogén hatású MDMA. De megint: ezek is legfeljebb csak kutatási segédeszközként jöhetnének számitásba (ha nem lennének etikai gondok). Pszichiátriai felhasználás? Nem tudom, szkeptikus vagyok. Ha egy pszichiáter nem tudja gyógyszer nélkül felnyitni a paciensét, akkor adja vissza a diplomáját. Ellenvélemény??? -;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, engem elsősorban az érdekelne, hogy hogyan lehet az embernek a pszichedelikus drogokkal való kapcsolata leginkább hasznára és legkevésbé kárára a társadalomnak, illetve az egyénnek. Persze, a kendert meg az MDMA-t is egy kalap alá szokták venni a pszichedelikumokkal ha a fogyasztásuk társadalmi jelenségét vizsgáljuk, de én most elsősorban a szűk értelemben vett, "klasszikus" pszichedelikmokra vagy enteogénekre gondolok, mint az LSD, a DMT, a pszilocibin-gombák, a meszkalin, és esetleg a Salvia divinorum.
Ezekben a kutatások, amiket te behatóbban ismersz hogyan tudnak segíteni nekünk a társadalom lelki egészsége és az enteogénekkel való egészséges kapcsolat kialakításában? Vajon hogy áll ma annak felderítése, hogy miben áll az egészséget szolgáló és a káros használat közötti különbség? Ha jól tudom, itt a függőség kérdése nem annyira hangsúlyos, mivel a feltétel nélküli élvezetszerzésre alkalmatlan anyagokról van szó, de önmagában ezek az anyagok nem gyógyítják a pszichét, csupán hatássemleges katalizátorok, és így nyilván a körülményektől függ, hogy milyen hatással van a fogyasztásuk. Nem tudom, hogy a te szakterületedbe mennyire vág ez a kérdés, de kíváncsi lennék, hogy hogyan áll a tudomány annak kiderítésében, hogy hogyan lehet a lehető leghasznosabb az ember és az enteogének kapcsolata. Tudsz erről mondani nekem még valamit? Tudom, hogy amit a függőségről mondtál, az is ehhez kapcsolódik, csak ennek az oldalnak elsősorban ezek az úgynevezett pszichedelikus anyagok képezik a témáját, és itt ugye más kérdések is felmerülnek, már biokémiai szinten is. |
| | | | |
| | | | | | 641. U_I | 2004. február 21. 13:12 |
| | | | | | | Re#628 ADÓSSÁGLERÓVÁS: Rabszolgakérdés, avagy ki az úr az agyban / elmében.
Az ominózus cikk ill. korábbi hozzászólásom 2 okból használja a kábitószer-függöség kapcsán a rabszolga-analógiát.
1) Az egyik ok a szerek farmakológiájából eredö viselkedésbefolyásoló hatás, amikoris a legtöbb drog ill. kábszer nemritkán függöséget okozva szolgájává teszi a fogyasztót.
2) Az analógia azért is használtam, mert ez tkp. egy fricska azoknak, akik a Mill-féle libertariánus eszmékre hivatkozva tiltakoznak az ellen, hogy a társadalom beavatkozik a másoknak - úgymond - kárt nem okozó kábszerfogyasztásukba. Nos, Mill A szabadságról c. munkájában arról is ir, hogy egy civilizált világban nem engedhetö meg (legális paternalizmus), hogy valaki rabszolgának adja el magát, és ezáltal lemondjon szabadságáról. Tehát a jelenbeli szabadság bizonyos fokú korlátozása megengedett, ha ezzel garantálunk egy nagyobbfokú jövöbeli szabadságot (pl. kötelezö alapoktatás).
Továbbá: Mill szerint a társadalomnak nemcsak a kiskorúakat kell megvédenie önmaguk ellen, hanem azokat is, akik nagykorúak, de képtelenek a maguk urai lenni.
Tehát feltételezve ill. elfogadva, hogy a kábitószerek a fogyasztó egyénre akár rövid, akár hosszú távon káros hatásúak, Mill - egyfajta olvasata - szerint a társadalom paternalista módon járhat el velük szemben és a viselkedésüket a törvény erejével korlátozhatja (kriminalizálhatja).
Itt most azzal a kérdéssel nem is foglalkoztam, hogy a kábitószerfogyasztás társadalmilag izolált jelenség-e és csak a fogyasztóra káros-e. Az pedig, hogy ki az egyszeri fogyasztó(kipróbáló), az alkalmi, vagy a rendszeres fogyasztó, az csak retrospektive (nem introspektive!) derül ki. Visszatérve az analógiához: van alkalmi rabszolga? Nem tudom.
|
| | | | |
| |
| 
 |
