 |
Kinek mi a fő célja ebben az életben?WegaZ, 2005. július 12.  | |  | | | | |  | |  | | | Üdv.
Fő cél az életben nincs. Kitűzünk célokat, azokat elérjük valamilyen úton, módon.
Az emberiségről, így magamról is annyi a véleményem, hogy minden cselekedetünk öncélt szolgál. Bele gondoltál már abba, ha nem segítesz valakin, mit érzel? Lelkiismeret furdalás. Azaz a TE lelkiismereted szólal meg, elégedetlen.
Minden hétköznapi dolog erre céloz. Felemeled a teás poharat, megebédelsz és így tovább. |
| |  | |  |
| | | | | | 201. Thomas | 2009. július 2. 00:28 |
| | | | | | | Üdv mindenki :)
Hát alapvetően egy cipőben járunk Buká...
Szerintem az a helyzet hogy az embereknek nagyon különböző az értékrendje manapság, rengeteg információ, befolyásolás, eszme ér minket, ami bonyolultabbá teszi a helyzetet, mint ahogy azt gondolnánk. Felveszünk bizonyos viselkedésformákat, eszményképek lebegnek a szemünk előtt, ki akarjuk terjeszteni saját gondolatunk, pedig lehet hogy csak prekoncepció vagy más számára logikátlan badarság. Szóval mindenki befolyásolni akar mindenkit. Betegesen álarcokat és maszkokat alkalmazunk és színészkedünk célunk elérése végett. Egyvalamit felejtünk el nagyon: a szeretet.
Persze könnyű kimondani, mint szót, de nehéz cselekedni, mert a minket ért csalódások miatt elzárjuk magunk inkább érzelmileg...
Olyan, mintha egy ketrecbe zártad volna magad. Sok dolgot nem merünk mondani, megcselekedni, élni, mert félünk, hogy a társadalom "kinéz" minket. Én valahogy a változás felé vezető utat ezeknek a felismerésével kezdtem. Nem képzelem magam úttörőnek, vagy faltörő kosnak, aki a társadalommal szemben majd megmutatja a helyes irányt. Csupán nem szeretnék azok közé a "birkák" közé tartozni, akiknek nincs elképzelésük, ezért csak mennek valamerre és "bégetnek". Szeretnék bizalommal teljes lenni, kedves és nyílt emberekkel közösséget alkotni, és a gyermekeimet felnevelni ennek szellemében...
Bár sokan nem hajlandóak "beleszürkülni" dolgokba, de vannak emberek, szervezetek, akiknek ez nagyon nagy hasznot hajt és el akarnak nyomni. És még bele sem merek gondolni, mi lesz a következő években. Zsákutca szerintem ez az egész sokak számára. De elszakadni, dolgoktól, szokásoktól sokszor fájdalmas.
Béke |
| | | | |
| | | | | | 200. Buká | 2009. július 1. 19:01 |
| | | | | | | Kezdjük teljesen kisajátítani a topicot... vérfrissítésre lenne szükség... termékenyítsük már meg egymás elméjét...!
Cellux, egyetértünk. És nagyon tetszik a szó, amit használtál: "elhívás". Miért ne? Nem érzem magam nagyszájúnak, ha azt mondom, hogy a magam módján szeretnék mindent és mindenkit megváltani magam körül. Eszem ágában sincs ideológiákkal pöcsölni, és mindenki mást is lebeszélnék róla, a gondolkodást és a valósággal való közvetlen érintkezést nem lehet ily módon megspórolni.
Álommanó: "Olyan ez a világ, amilyenné az emberek teszik." Naná. Ez nem ad elég okot arra, hogy átérezd a felelősséget, amivel a cselekvés jár? A társadalom nem egy nagy bűvös determinisztikus gép, egyének alkotják és fejlesztik. Minél többen gondolják meg magukat, annál pozitívabb. Ez egyértelmű. Nem nagy eszme. Nyilván egyedül nem vagyok elég, ezért kíváncsiskodom hogy anybody out there...?
Amióta az első hszt ideböktem, elkezdtem szisztematikusan rendet rakni az életemben. Kibékültem a szüleimmel, munkát keresek a nyárra, letettem a füvet (mert már nem volt haszna, lustává és tompává tett), és igen, elkezdtem magam összeszedni. Ha kicsiben működik, nagyban miért ne működne? Szeretném, ha a szűkebb környezetemben és akár azon túl minél több embert meg tudnék ismertetni azzal az élménnyel, amit ez a változás jelent.
ezért írtam ide ezt a sok blablát is. |
| | | | |
| | | | | | 199. cellux | 2009. július 1. 11:35 |
| | | | | | | "te egyedül biztosan nem mented meg a világot"
Ha valaki úgy érzi, hogy meg tudja menteni a világot (belső hajtóerő, lelkesedés hajtja erre), akkor szvsz teljes szívvel lásson neki és csinálja.
Az ideológiai alapú cselekvés alatt azt értem, amikor valakinek nincs igazán kedve/küldetése valamihez (nem érzi belül az "elhívást"), viszont helyette van jó adag önbizalomhiánya, ebből fakadóan állandó kérdései, hogy mit kéne, mit nem kéne, és ezen kérdések között őrlődve esik bele valamilyen ideológia (tudomány, vallás, szekta, stb.) csapdájába.
Ilyenkor az történik, hogy az illető nem saját magából cselekszik (nem az ő igazi önmagát bontakoztatja ki, nyilvánítja/valósítja meg), hanem valaki más megvalósításából származó "égéstermékekkel" eteti magát (és esetleg másokat is). Ez pedig a szellemi halálhoz tartozik, a szellemi élet helyett.
A valódi szellemi élet a saját magunkkal (a saját lelkünkkel) való közeli, intim, élő kapcsolaton alapul. Ha ez a kapcsolat helyreáll, akkor az ideológiák eltérítő hatása erejét veszti. Igazából még a múlt és a jövő is eltűnik (tulajdonképpen azok is ideológiák).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká: Mire gondolsz, mit teszel a rend felé fejlesztés nevében? Szerintem igaza van celluxnak, vigyázni kell a nagy ideológiákból fakadó küldetéstudattal.
Hogy válaszoljak a kérdésedre: te egyedül biztosan nem mented meg a világot. Ahogy én sem. De amúgy sem biztos hogy elpusztul. A középkorban olyan csapásokat vészelt át az emberiség, amihez képest egy (atomfegyvereket nem bevető) harmadik világháború múló kellemetlenség lenne. Szerintem fölösleges a nagy eszmék bűvkörében élni. Olyan ez a világ, amilyenné az emberek teszik, meg is érdemlik akkor. Ha kedves vagy, ha hiányzik belőled a rosszindulat, az neked lesz jó, meg a környezetednek, nem a társadalomnak.
De most abbahagyom ezt a hozzászólást, mert az év végi statisztikákban túl sok lesz az egy karakterre eső bárgyú közhelyek száma a nevem mellett:) |
| | | | |
| | | | | | 197. cellux | 2009. június 30. 12:48 |
| | | | | | | Összeszedjük magunkat, aztán ebből az összeszedettségből, ez által indíttatva-vezérelve cselekszünk. Ennyit tudunk tenni, és ez éppen elég is.
Az emberek jelentős része (magamat is beleértve) még önmaga összeszedését tanulja.
Az ideológiai indíttatású cselekvéssel pedig vigyázni kell, mert visszacsap.
|
| | | | |
| | | | | | 196. Buká | 2009. június 29. 18:52 |
| | | | | | | | elfelejtettem kitörölni álommanó kommentjének egy jelentős részét csak az első két tömb az enyém. Te jó ég de láma .. |
| | | | |
| | | | | | 195. Buká | 2009. június 29. 18:48 |
| | | | | | | Nem akartam nagyon elszállt spirituális töltetet adni a hozzászólásomnak, nagyonis a társadalmi kontextusban vett jó-rosszról szóltam: egyetértek veled abban, hogy lecsupaszítva a valóságot, fekete és fehér egyenértékű, és akár felcserélhető, csak az egyiket így hívják, a másikat úgy. Akkor fogalmazzam úgy ugyanazt, amiről eddig beszéltem, hogy a társadalom/egyén szintjén ható destruktív erők (=rossz) az egyik sarokban, a rendhez és egyensúlyhoz hozzásegítő erők (=jó) a másikban.
Elég új nekem amúgy még ez, még nincsenek ízlésesen megkonstruált, gyorsfagyasztott elméleteim a témában. Sőt, egész eddig úgy voltam vele, hogy minél hamarabb pusztuljon el a Föld, sőt robbanjon darabokra, annyira hidegen hagyott az egész. De akkor kaptam egy gellert és úgy most már úgy gondolom, hogy talán lenne értelme megmenteni a civilizációt, vagy legalábbis megédesíteni a hátralévő szánalmas és rövidke vergődését. Amennyiben lehetséges. Van egy kérdésem: a szabad akarat által ugyebár bele tudunk avatkozni a valóság szövevényébe, elméletileg. Vajon ér-e valamit társadalom szempontjából, ha a saját kis privát hatókörömben igyekszem mindent a káosz felől a rend irányába fejleszteni, vagy ahhoz, hogy jelentős változást érjek el, több kell? Mit gondolsz, Álommanó? Na meg a többiek, ha vonz valakit ez a sekélyes felvetés.
Az is lehet, hogy én értettelek félre, de a topic címe alapján arra is gondoltam, hogy azért tartod helyesnek a jó szolgálatát az életedben, mert eleve el van rendelve, hogy ez így helyes. Persze, helyes, dolog, de mindössze azért, mert ha valaki rossz, önző, az ritkán boldog. Ha már dilemmázol ilyeneken, akkor esélyed sincs boldognak lenni úgy, hogy szemét vagy másokkal, míg ha kedves, és jószívű vagy, akkor egyrészt jó lesz a lelkiismereted, másrészt kis szerencsével meghálálja a dolog magát pár őszinte baráttal. Meg a gondolataid is pozitívabbak lesznek. Viszont ez mind a neveltetésed, a kultúrális és szociális tapasztalataid miatt van. Semmi társadalomnál magasabb dolog nem vesz részt a jó és a rossz fogalmának meghatározásában. Akár fel is lehetne őket cserélni.
Gondold el, ha egyedül születtél volna erre a bolygóra. Mászkálsz mindenfelé, gyűjtögeted a gyümölcsöket, rágcsálod a gyökereket. A Föld telis tele van állattal, velük lehetsz jó is, és rossz is, csak a döntéseden múlik. Nézed az állatokat. Télen fáznak, éheznek, nyáron marják egymást, sebet kapnak, napokig szenvednek, mielőtt kimúlnak. Mi akadályoz meg téged abban, hogy úgy dönts, azzal teszed a legnagyobb szolgálatot ezeknek a szerencsétlen páriáknak, ha minél többet elpusztítasz közülük, hogy ne kelljen végigszenvedniük az életüket? Ne azzal, hogy a napsütötte mezőn játszó nyúlkölyök, mert az analógia nem erről szól. Arról szól, hogy a társadalom teljesen önkényesen definiálja a jó és a rossz fogalmát. Pontosabban az még tiszta, hogy az a jócselekedet, ami mások érdekeit előbb nézi a tieidnél, de hogy ezt milyen határok közt ésszerű gyakorolni(gondolom egy csapat hajléktalan beengedését a házadba te is inkább az őrültség, mint inkább a jócselekedet kategóriájába sorolod), hogy szerinted mások mennyire vannak tisztában a saját érdekeikkel, hogy egyáltalán mik az emberek érdekei, és mely jócselekedetek mennyit érnek(ha egy tűzoltó leszarja az oviban bent égő gyerekeket, és kihoz egy hörcsögöt, akkor te sem neveznéd az illetőt jó embernek, ugye?), az teljesen társadalomfüggő. Ennyi változó pedig épp elég ahhoz, hogy ne legyel abszolút értelemben jó és rossz, mert semmiről nem tudjuk eldönteni, hogy az jó-e, vagy rossz, csakis az adott társadalom kontextusában.
Annyiban hajlok kompromisszumra, hogy a rossz(-cselekedet) általában valami önző dolog, míg a jó meg önfeláldozó, bár ez alapján a természet merő gonoszság :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy meg dehogy piros a körmöm. Csak továbbfűztem a piroskörmös illető történetét. Nekem nincsen filozófiám, meg ilyenek. Majd talán 40 év múlva. De lehet akkor se. Ha megérem egyáltalán... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem mondtam, hogy nincs jó, és rossz. Azt mondtam, hogy nem abszolút fogalmak, nem csak az univerzum, de a civilizáció, vagy akár az egyén szintjén sem. Az írásod azt sugallta, hogy valamilyen magasabb értelmet tulajdonítasz a "jó" és a "rossz" kifejezéseknek annál, hogy az adott dolog engem, vagy a többi embert rövid vagy hosszú távon boldoggá tesz-e, hogy egyezik-e a belémvert kultúra által diktált igazságérzetemmel, vagy hogy megfelel-e a társadalmi elvárásoknak. Ez szerintem egy téves feltételezés, és ennek próbáltam hangot adni. Kissé vad dolog volt ezt valamiféle nihilista szolpszizmussal azonosítani, amiben még a saját érzések értékelését(kellemes/nem kellemes) is fölöslegesnek tartjuk, és tagadjuk:)
Az is lehet, hogy én értettelek félre, de a topic címe alapján arra is gondoltam, hogy azért tartod helyesnek a jó szolgálatát az életedben, mert eleve el van rendelve, hogy ez így helyes. Persze, helyes, dolog, de mindössze azért, mert ha valaki rossz, önző, az ritkán boldog. Ha már dilemmázol ilyeneken, akkor esélyed sincs boldognak lenni úgy, hogy szemét vagy másokkal, míg ha kedves, és jószívű vagy, akkor egyrészt jó lesz a lelkiismereted, másrészt kis szerencsével meghálálja a dolog magát pár őszinte baráttal. Meg a gondolataid is pozitívabbak lesznek. Viszont ez mind a neveltetésed, a kultúrális és szociális tapasztalataid miatt van. Semmi társadalomnál magasabb dolog nem vesz részt a jó és a rossz fogalmának meghatározásában. Akár fel is lehetne őket cserélni.
Gondold el, ha egyedül születtél volna erre a bolygóra. Mászkálsz mindenfelé, gyűjtögeted a gyümölcsöket, rágcsálod a gyökereket. A Föld telis tele van állattal, velük lehetsz jó is, és rossz is, csak a döntéseden múlik. Nézed az állatokat. Télen fáznak, éheznek, nyáron marják egymást, sebet kapnak, napokig szenvednek, mielőtt kimúlnak. Mi akadályoz meg téged abban, hogy úgy dönts, azzal teszed a legnagyobb szolgálatot ezeknek a szerencsétlen páriáknak, ha minél többet elpusztítasz közülük, hogy ne kelljen végigszenvedniük az életüket? Ne azzal, hogy a napsütötte mezőn játszó nyúlkölyök, mert az analógia nem erről szól. Arról szól, hogy a társadalom teljesen önkényesen definiálja a jó és a rossz fogalmát. Pontosabban az még tiszta, hogy az a jócselekedet, ami mások érdekeit előbb nézi a tieidnél, de hogy ezt milyen határok közt ésszerű gyakorolni(gondolom egy csapat hajléktalan beengedését a házadba te is inkább az őrültség, mint inkább a jócselekedet kategóriájába sorolod), hogy szerinted mások mennyire vannak tisztában a saját érdekeikkel, hogy egyáltalán mik az emberek érdekei, és mely jócselekedetek mennyit érnek(ha egy tűzoltó leszarja az oviban bent égő gyerekeket, és kihoz egy hörcsögöt, akkor te sem neveznéd az illetőt jó embernek, ugye?), az teljesen társadalomfüggő. Ennyi változó pedig épp elég ahhoz, hogy ne legyel abszolút értelemben jó és rossz, mert semmiről nem tudjuk eldönteni, hogy az jó-e, vagy rossz, csakis az adott társadalom kontextusában.
Annyiban hajlok kompromisszumra, hogy a rossz(-cselekedet) általában valami önző dolog, míg a jó meg önfeláldozó, bár ez alapján a természet merő gonoszság :) |
| | | | |
| | | | | | 192. Buká | 2009. június 28. 19:26 |
| | | | | | | | Amúgy értem én, mit akartál kifejezni ezzel a gyomortükrözéses szituval, meg a többi: hogy minden nézőpont kérdése. Hát ez az- az önző ember csak saját maga nézőpontját ismeri, másokéval nem hajlandó foglalkozni. A buta ember meg még a saját érdekeit sem ismeri, állatias és korlátolt, ösztönöktől vezérelt. Találni kéne egy nézőpontot akkor, ahonnan rálátunk a mindannyiunk számára létező legjobb jóra. |
| | | | |
| | | | | | 191. Buká | 2009. június 28. 19:10 |
| | | | | | | már megbocsáss, de szerintem ez bullshit. mármint, oké hogy jó és rossz nem létezik, ha isten vagy a nagy kozmikus egyveleg szempontjából nézzük. Abból a nézőpontból az emberek is fikának, a halál, a betegség, a hazugság, a nyomor pedig teljesen aprónak és mellékesnek tűnhetnek. DE emberek vagyunk, és a világunkat káosz uralja, mert ha döntés elé kerülünk, széttesszük a kezünket: fogalmam sincs, mi jó és mi rossz, nem tudom, a tettemnek mi lesz a hatása, ezért választom akkor a legkönnyebb utat. (amely, néha rossz, néha jó, de nagyon úgy fest, hogy többnyire nem válik be.) Ez a két fogalom nem abszolútum, nyilván nem lehet kőbe vésni, bár anno próbálkoztak vele, több-kevesebb sikerrel...
Egyébként, kíváncsi lennék Álommanó, (remélem ez nem személyeskedés) hogy te, aki filozófiád velejének vallod ezt, vajon mi alapján cselekedsz? Mi motivál? Lehet, hogy cinikus vagy, azt mondod hogy jó az, ami neked jó, és mások épségét teljesen ignorálva, önző módon halmozod a javakat, dagasztod az egódat? Lehet hogy depressziós vagy, azt mondod hogy nincs jó, nincs rossz, ezért inkább egész nap fekszel az ágyadban, a húgyodban a plafont bámulva üres tekintettel? Szerintem (remélem) egyik se vagy. De akkor mi van?
Nehéz elválasztani a kettőt, mert nehéz egyszerűen és ugyanakkor bölcsen gondolkodni. Nem sok emberrel találkoztam, aki meg tudta valósítani. Észrevetted már, hogy azok az emberek, akik úgy érzik, hogy amit tesznek, helyes, valamiféle erővel bírnak, és végül elérik, amit akarnak? Lehet, hogy amit tesznek, az rossz, de meg vannak győződve arról, hogy jó. Itt jön képbe a bölcsesség - lehet hogy butaságból tesz így. És ugyanitt jön a gonoszság (vagyis a rossz) amikor tökéletesen belátja a ténykedése helytelenségét, mégis azonosul vele.
Nem azt mondom, hogy az ideális az lenne, ha a rossz, a gonosz végleg eltűnne a Földről. Csak nincs harmónia. Nincs meg a k*rva jinjang. Ellepte a világot az árnyék. Legalábbis, én ezt a tendenciát látom. |
| | | | |
|
