 |
Kinek mi a fő célja ebben az életben?WegaZ, 2005. július 12.  | |  | | | | |  | |  | | | sztem mindenkinek egyéni célja van. bensőséges cél.
most nem hiszem, hogy a világbéke célkitűzés nem egy vicc. ;)
amúgy meg nem is ez a kérdés, hanem, hogy feltesszük-e ezt a kérdést.
akkora okos vagyok. |
| |  | |  |
| | | | | | 21. műzli | 2005. július 28. 16:27 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 20. Vino | 2005. július 21. 18:02 |
| | | | | | | | igen, de én tom, hogy mit akartál, egész pontosan, csak erről igazán nem lehet beszélni, mert megnémul tőle az ember, mintha tapaszt raknának a szájára, vagy hirtelen elfelejtene mindent. Én is voltam már igy sokszor, egy időben naon nagy feszültséget is okozott ez, aztán rájöttem hogy mennyire igaz a mondás, hogy amiről nem lehet beszélni arról hallgatni kell. |
| | | | |
| | | | | | 19. tar_ | 2005. július 18. 19:12 |
| | | | | | | érdekes, én mindig azzal a gondolattal játszom hogy, semmisem létezik igazából mindent csak illzuió és lehet hogy amikor veletek beszélek a saját kitalált szereplőimmel beszélek akik megirt forgatókönyv szerint cselekednek és beszélnek, és akkor tök lényegtelen mit teszek, csak azt csináljam amit jónak érzek, mert semmisem számit
és ha én találtam ki ezeket a dolgokat, vagy legalábbis egyedül vagyunk, mert minden 1 a szeretet, de mindenki külön vált hogy bejárja a saját utját, de most akit látok az sors társam mert ő is a földön él, és ez egy világ ami televan érdekes dolgokkal
ezek a dolgok olyanok mint egy műalkotás, minden, szinek, formák és jó dolgok
persze mindig egy amolyan rajzfilm életre vágytam, de mi van ha pl egy más világba egy rajzfilm világba, egy ugyanolyan lény pl erra a világra vágyik amiben én vagyok, mert neki az új
mostnem tudom mit is akartam pontosan :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Állandóan és örökre boldog szeretnék lenni. De mi is az?
Oké, mindenki boldog szeretne lenni, de nézzük meg, miben is keresik az emberek a boldogságot? Ha körbenézünk azt látjuk, hogy mindenféle múlandó, feltételekből álló dolgokban, mint például autó, ház, család, állás, stb, amik mind el fognak múlni, mert a feltételek változnak, ha máskor nem, hát mikor meghalnak.
Jó, keressünk valami állandó dolgot. Én két dologról gondolom úgy, hogy az lehet állandó. Az egyik az valami legbelül, amiről mindig is azt gondoltam, hogy az vagyok én. Ez nem az egóm, vagy ilyesmi, hanem valami ott legbelül, ami soha nem változott és amiről ha magunkhoz térünk eszméletvesztésből, akkor is azt gondoljuk róla, hogy ez vagyok én. Tegyük fel, de ettől miért lennék boldogabb?
A másik dolog szerintem a tér. Az a lehetőség, hogy dolgok megjelenhetnek, játszhatnak és eltűnhetnek. Például bele teszem a kezem az elöttem levő térbe, vagy kiveszem belőle, ettől a tér maga nem változott. A lehetőség, hogy mindez megtörténjen, változatlan. Oké, talán, de ettől sem lettünk boldogabbak egy szemernyit sem.
Buddha azt mondta, hogy ez a két dolog nem különbözik egymástól. Az amiről mindig is azt gondoltuk, hogy az vagyok én (és így pontszerűnek gondoltuk), az nem más mint a nyílt tiszta tér, amiben a dolgok megjelenhetnek. A tudatunk határtalan tiszta fény, a lehetőségek végtelen mezeje. De mit jelent ez?
Három dolog következik abból, ha ezt tapasztaljuk:
1. Ha a tudatunk a nyílt tiszta határtalan tér, akkor az azt jelenti, hogy mindent tudunk, ami benne történik. Nem csak azt, hogy Ló Béla bácsi mit főz nyolc házzal arrébb, hanem azt is, hogy mit gondol közben. Ráadásul mivel a tudatunk a lehetőségek végtelen mezeje, ezért természetesen félelemnélküliek leszünk. Ha mi magunk vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor mi árthatna nekünk?
2. A tudat azon képessége, hogy megjelenhetnek benne dolgok, pedig maga a gyönyör. Olyan, mintha minden pillanat a tudat képességeinek ünnepe lenne. Ez maga a külső ok nélküli öröm.
3. Mivel a tudat határtalan, ezért természetesen együttérzőek leszünk. Ebből aktív szeretet jelenik meg, ami erőfeszítés nélküli spontán és állandó aktivitást jelent.
Na és most hogy ezt tudjuk miért nem vagyunk bolgok? Mert ezt tapasztalni kell. Erre való a buddhista gyakorlás.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!
CFP
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nemrég még az volt életem legfőbb célja, hogy harmóniát nyerjek a szerelmi életben. Mostanra ez sikerült. A legfőbb célom most az, hogy békét nyerjek, és szerintem ez jár is nekem. Minden más megvan. Ja, és szeretnék utazni is! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Alphagirl a lustaság én magam vagyok. Mindig a könnyebb utat válaztom, ami épp kéznél van. Ez nem rossz dolog, de távoli nagy dolgokat, amihez bizony idő és kitartás kell soha nem fogok tudni így végigvinni, szóval magamat kell leküzdenem. Gyakran lebeg az ember szeme előtt a cél, ez is azért van, hogy ne TE legyél, hanem a cél, mert ha te vagy az szenved, az rinyál, az abba akarja hagyni. Nehéz dolog, de nekem tényleg ez a legnagyobb problémám az életben, mert az összes többit orvosolni tudnám, ha nem lennék lusta. Gáz mi? Nem baj, arra zsugázok, hogy a lustaságomat használjam fel cselekvésre, az nagy dolog lenne, persze ez is ugyancsak a könnyebbik út...Egyelőre csak annyi van, hogy tudom milyen vagyok és fejben tartom ezt. Talán majd megváltozok magamtól? |
| | | | |
| | | | | | 13. T-800 | 2005. július 14. 22:03 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 12. hown | 2005. július 14. 19:12 |
| | | | | | | Mondom, azért, hogy a két szál ne zavarja egymást. Mégsem tehetem meg, hogy bejelentem otthon, hogy szevasztok, nyakamba veszem, és végigtépem a világot, majd valamikor hazatérek, vagy nem.
Ezzel csak saját magamat tenném boldoggá, ők pont hogy negatív dolgokat kapnának, ez pedig önzőség. (és mindezek tudata miatt még magamat sem).
Lehet kompromisszumot is kötni... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De minek? Járd inkább teljes erőddel a saját utad!
Íme az én életcélom: elérni a teljes szellemi/lelki tisztaságot, amikor nem dühít semmi, soha nem kell hazudnom, és senkinek sem okozok fájdalmat. |
| | | | |
|
