 |
Kinek mi a fő célja ebben az életben?WegaZ, 2005. július 12.  | |  | | | | 166. Orion | 2009. április 8. 16:36 |
| |  | |  | | | Alapvetően egyetértek, de:
Én még sose kaptam szeretetet pszichedelikus szerektől, de még a nem pszichedelikusoktól sem. Megértettem a szeretet fogalmát, átláttam a hátterét, közvetetten rengeteg boldogságot okoztak, de szeretetet én még semmilyen szertől nem kaptam.
Az mdmára illene leginkább a szeretet szó, bár én ott is inkább a nyugalom, magas empátia, kedvesség, figyelmesség egy fajta egyvelegét érzem. Illetve érzek szeretet is. De azt én érzem mások felé, és nem a szer adja, sugározza én felém, ha nem én sugárzom mások felé. Nem tudom mennyire érthető...
Más téma, kicsit off:
A szerintem szóról. Ha objektiv dolgot állítunk, az elé felesleges a szerintem szócska. Ha nem vagyok biztos a tudásomban, akkor inkább azt kéne irni, hogy: én úgy tudom, hogy... Ha szubjektív dologról beszélünk, filozófálgatásokról, saját élményekről, azokból levont következtetésekről, akkor szintén felesleges a szerintem szócska. Meg eleve, ha te írod, akkor nyilván szerinted van így a dolog, és nem egy másik személy szerint. Ha meg mégis mástól van az infó, azt le kéne írni...
Egész eddig én se így fogalmaztam, hanem mint egy berögzült mondat indítás mindig ezzel a szóval indítottam a kommentjeimet, de erre a jövőben biztos tudatosan odafogok figyelni.
Ezt most úgy általánoságban írtam, nem Starchildnek, meg ez az egész gondolat sor tök spontán csak átrohant rajtam, és gondoltam megosztom veletek. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egyetértek badtRIPpel, de valahol el kell kezdeni.
SZERINTEM az ember az anyaméhben élte át a legnagyobb békét és szeretetet. Késöbb - kiscsecsemő korban - függünk attól, hogy anyánk velünk legyen, ne hagyjon magunkra és szeressen minket, velünk legyen (ezért van a GYES). Eleinte még nincs is énérzete a kisbabának, hanem azthiszi, hogy az anyukája, meg ő az egy és ugyanaz. Aztán, kezd kifejlődni az egónk és jövünk rá arra, hogy külön emberek vagyunk, cseperedünk, egyre kiváncsibbak vagyunk a világra, ezáltal távolodunk anyánktól, mert kezd teher lenni a közelsége, de végül mindig anyánk karjaiban kötünk ki, mert a veszélyekkel teli világban ő nyújt menedéket.
Eljön az az idő, amikor a saját lábunkra kell állnunk, amikor már anyánk nem lesz velünk, aki ölelget és szeret. Ezért keresünk társat, akitől ezt a szeretetet megkapjuk, de mint az anyai szeretet is, ez is teherré tud válni akkor, amikor önállóak akarunk lenni. Sok ember azért nem tud szeretni, mert félnek feladni az önállóságukat.
SZERINTEM egy jó kapcsolatban egyensúlyban van a szeretet és az önállóság.
Az a szex, amiről makilány beszélt, SZERINTEM az a fajta szeretetteljes szex, ami ugyanazt az egységélményt nyújtja, mint amikor anyánk szeretetéből kaptunk. Egy igazi szex az, amikor teljesen odafigyelsz a másikra és megszűnik a külvilág, a tér és az idő, csak "te" vagy meg "ő", aztán később csak "ti" lesztek, mert megszűnik a határ a két egó között.
VÉLEMÉNYEM SZERINT ezt az "anyaméh" állapotot nem csak más emberek tudják előidézni, hanem mély transzállapot vagy szer is. SZERINTEM pont ezért könnyű rászokni a pszichedelikus szerekre lelkileg, ha valaki csak ezen az úton "kap" szeretetet.
Aki ezt az érzést, csak szerekkel tudja átélni, az nem tanult eleget a szerektől, vagy rossz a környezete.
...SZERINTEM |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Badtrip neked is kívánom, hogy megtapasztald és éld át ezt a csúnya nyagi érzékkielégítős undorító testi förtelem szeretetet :D
és akkor majd megtapasztalod, hogy ez sem annyira testi ám, sőt, egy szeretkezés (amire aztán igazán rá lehet mondani, hogy csakis testi dolog) is lehet egészen földöntúli, lelki élmény... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én megértelek Deeply, szeretet nélkül, egyedül nehéz! én is évekig szenvedtem mert hasonló cipőben jártam mint Te, de végül rátaláltam arra, akire vártam. :) És Te is rá fogsz! És azért kell érte ennyit kínlódni, hogy végül megbecsüld majd. ;)
A nyavajgás máshol kezdődik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne nyavajogj Dipli! A szeretet nem anyagi, az tul van ezen a megfoghato vilagon. Itt csak erzekkielegites van. Taplalkozas, biztonsagban leves, alvas es utod nemzes. Barmelyik hianya nyavajgashoz vezet, de a lecket csak igy tanulhatod meg. Most hianyzik az erintes, de egy ido utan megunod, es par ev mulva meg inkabb azt kivanod inkabb ne erjen hozzad. Talalj ertelmesebb celt mint az ilyen allati let!
"Isa pur es hommuv vogymuk." vagy megsem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A fŐ cél???
Bizony ez a topic elég elgondolkodtató.....
Nekem volt egy fő nagyon legfőbb, de nem jött össze, és már ha talán még egyszer megadódna....de a körülmények nem megfelelőek:(
ez a fő dolog a pár találása lenne. de hát sajnos ez nekem valahogy nem akar sikerülni.
sok ember nem becsüli meg azt hogy van ki mellé bújni esténként. hogy nincs egyedül.
nekem egy érintés, ölelés is rengeteget számítana, ha megtörténne..
na persze sok más cél is lehet az életben, de egyedül, ez valahogy nem könnyű. én azt vettem észre magamon, hogy így nem megy a munka. nem megy semmi.
a barátok meg főleg itthon(mert most szünet van és itthon vok) már kapcsolatban vannak, nem tudok kimozdulni. szörnyen érzem magam:(((
szóval az élet értelme lehet nem is annyira nehéz. ha már benne vagy egy hosszabb szeretetteljes kapcsolatban.
vagy tévednék???????????? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem mindenkinek egy fő célja van az életben, haladni előre, nyomni a világot az őszinte világ felé, materializmust kizárva. Ezért vannak bűnözők, ezért vannak "drogosok"(bár ez némely felfogás szerint egy csoportba tartozik,véleményt már nem mondok erről) ezért vannak segítőkész emberek, ezért élünk. Mindenkinek egy a feladta, a fény felé törni, ezt pedig van aki így, van aki úgy segíti elő. Nem különbözünk.Egyikünk se jobb a másiknál. Meg kell találni a személyes istenünket, a hitet. Egy nagy gömb vagyunk mi együtt emberek, szerintem felesleges ezen tépni a szánkat.
Boldogok a lelki szegények.
Szép napot mindenkienk! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer azt hallottam: minden igazságnak az ellentéte is igaz.
Máskor meg azt: minden igazság paradoxon, de nem minden paradoxon igazság.
"A paradoxon, állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük."
Ne keress és találsz.
Igen a mi mai nyugatunk egy picit más beállítottságú manapság.
|
| | | | |
| | | | | | 158. Zéno | 2009. február 7. 15:36 |
| | | | | | | Magyarul sajna nincs meg:
Carlos Castaneda, The Active Side of Infinity
He had defined the concept of warrior-travelers, saying that it referred to sorcerers who, by being warriors, traveled in the dark sea of awareness. He had added that human beings were travelers of the dark sea of awareness, and that this Earth was but a station on their journey; for extraneous reasons, which he didnt care to divulge at the time, the travelers had interrupted their voyage. He said that human beings were caught in a sort of EDDY, a CURRENT that went in CIRCLES, giving them the impression of moving while they were, in essence, stationary. He maintained that sorcerers were the only opponents of whatever force kept human beings prisoners, and that by means of their DISCIPLINE sorcerers broke loose from its grip and continued their journey of awareness.
"Warrior-travelers dont complain" - don Juan went on. "They take everything that infinity hands them as a challenge. A challenge is a challenge. It isnt personal. It can not bee taken as a curse or a blessing. A warrior-traveller EITHER WINS THE CHALLENGE OR THE CHALLENGEDEMOLISHES HIM. It's more exciting to win, so win!"
És ez tök komoly. Vagy nyersz, vagy beszippant az örvény.
Ez az egyik kedvenc idézetem a Castaneda könyvekből.
|
| | | | |
| | | | | | 157. Zéno | 2009. február 7. 15:27 |
| | | | | | | Az a gond, hogy ha értelmileg/tisztaság szempontjából vki alkalmas is arra, hogy egy Buddha jelenlétének köszönhetően energiaszintje emelkedése közelebb juttatja a Valóság megértéséhez, megtapasztalásához, de távozásával vissza fog süllyedni konvencióiba, mert tudatának áramlását arra szoktatta rá - a hite erősebb a konvenciókban (azaz a lét- és fajfenntartás kényszerképzeteiben), mint a Valóság valóságában, az Egységben.
Tehát bűneitől nem váltja meg legfeljebb segít tudatosítani néhány hibát, és megmutat valamit a valóságból, ami hatalmas erővel bír, és aminek hatására - ha az illető nem adja fel és süllyed vissza szokásaiba - akár el is érheti a Megvilágosodást, mivel Buddha, Osho, Jézus stb. megmutatta az irányt és célt. (aminek helyes megtalálása az egyik legnehezebb dolog az életben. úgy könnyebb haladni, fel lehet állítani stratégiákat, ki lehet ismerni a rendszert stb, ha van cél. ha nincs cél, a világegyetem beszippant :O - de akkor is ha rossz célt tűzöl ki. nehéz ügy... ld. a Castaneda idézetet a következő post-omból)
Ebben az értelemben akár beszélhetünk megváltásról, bár a munka java még hátra van, amit nem ő fog megcsinálni helyettünk, a szabad akaratunk felett még egy Buddha sem rendelkezhet. Max. inspirálhat, megértethet dolgokat, de dönteni minden esetben nekünk kell. (ebből is látszik, hogy a felelőség a döntéseink felett a miénk, a döntéseink következményeinek irányát pedig aktuális belátásunk/értelmünk szabja meg).
Mindegy. szóval a lényeg, hogy szellemi állapotunk határozza meg, hogy mit profitálunk egy Buddha jelenlétéből. Állítólag Sákjamuni Buddha hallgatói közül egy csomó tanításának egy-kétszeri hallása után elérte a megszabadulást. nyilván mert teljesen természetes volt számukra az, amit Buddha tanított, eleve magas energiaszinttel rendelkeztek, már csak Buddha jelenléte hiányzott utolsó löketként.
Viszont ahogy elnézem, a nyugati tanítványoknak kicsit több találkozásra van szükségük... Bár látható jelei így is mutatkoznak a fejlődésnek. Néha egész döbbenetes változások vannak. Ki tudja épp mi tartott vissza valakit, hogy nagyot ugorjon. Mindenesetre érdekes.
(bocs a hosszú hozzászólásokért) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A megvált a bűneinktől szituációt én így tudom elképzelni:
Sétálok az utcán, agyam tele a saját hétköznapi zagyvaságaimmal, befejezetlen ügyeimmel, halogatásaimmal, tévképzeteimmel, előítéleteimmel, gépies reakcióimmal, egómmal, reményeimmel, és ekkor hirtelen elém lép egy figura, egy Jézus, egy Buddha, egy Osho. Lehet meg sem szólal, csak rám tekint, és ezt az egész rezgő alkotmányt amit felépítettem magamban tovafújja a friss, pezsdítő tavaszi szellő.
- Hát te meg mit csinálsz? - kérdezném magamtól.
Ha ilyenkor leállnék boncolgatni, belekapaszkodni önmagamba, Jézus, Buddha, és Osho rögtön el is tűnne, egy ember lenne csak a sok közül.
De ha én is a szemébe néznék, és elengedném magamat (nem pedig elfoglalnám magamat), csak annyit tudnék mondani:
- Ezt.
Vagy csöndben maradnék én is, és hagynám, hogy a "bűneim" örökre eltűnjenek.
Ebben az esetben, lehet, hogy igaz lenne a magára veszi bűneinket szituáció.
Furcsa, de én salvia szívásnál éreztem ilyen folyamatokat magamban, csak hát az nem egy igazi élő mester. |
| | | | |
| | | | | | 155. Zéno | 2009. február 7. 11:09 |
| | | | | | | Szerintem Jézus beszélt olyasmiről mint a "bűnök magunkra vétele", csak nem abban az értelemben, hogy majd ő tesz az emberiségnek egy szívességet, és a sok szemét önző tetteink következményeit majd ő egyszemélyben elviszi, és ezáltal feloldoz, hogy tovább gyilkolászhassunk.
A buddhisták Jézust egy 8. szinten lévő Bódhiszattvának tartják, azaz nem sok választotta el őt a Buddhaságtól. A Dalai Láma szokta írni, hogy az egyik mindennapi gyakorlata az adás-kapás. Ezt olyanok csinálják, akik rájöttek arra, hogy a "jó kívánásának" hatalmas szellemi ereje van, és meg is tudják pontosan fogalmazni az ilyen kívánságukat (annál hatékonyabb minél pontosabb). És mivel tisztában vannak a tudati szennyeződések illuzórikus természetével, ezért nem lehetnek rájuk hatással, vagyis uralják őket (valószínűleg az ilyen szennyeződéseket nevezte JÉzus bűnnek), ezért a legnagyobb kívánságuk az, hogy az emberek szenvedéseinek oka, a téveszmék (gyűlölet, irigység, félelem stb.) bennük legyen, és a nyugalom, tudás, öröm, ami az ő tudatukat jellemzi pedig az emberekben (és más egyéb lényekben). Tehát magába szívva transzformálja vagy kisimítja a tudati szennyeződéseket, és tiszta nyugalmat, értelmet, örömöt ad vissza. persze mindezt hihetetlen erővel teszi. Szóval azt gondolom Jézus is ezt gyakorolta (merthogy a tudat ugyanúgy működik mindenkinél, a Dalai Lámánál és Jézusnál, meg nálunk is. a módszer közös), csak akkor a szennyeződéseket kulturális okokból bűnnek nevezhették.
Elég hatékony módszer, és biztosan sokat hozzájárul ahhoz, hogy élhetőbb legyen a világ, de az biztos, hogy senkit nem ment fel az alól, hogy a saját tudatlanságát ne saját maga győzze le. Legfeljebb nagy inspirációval szolgál, és esetleg megemeli az energiaszintjét, de meg nem lesz váltva tőle. Tehát ez is nagy bukta a keresztény teológusok részéről. A hatásait nem tudom felmérni, de biztos rengeteg őrült volt, aki úgy érezte kedvére garázdálkodhat, mert Jézus amúgy is "levette már a bűneit"... Ki tudja, lehet látensen ott van a pedofilok meg a többi "szimpatikus" katolikus stb. személyiségek tudatában is, mint kiváló ürügy. |
| | | | |
|
