 |
Az Ego, mint Isten tükörképesmallsaman, 2002. október 30.  | |  | | | | 168. Bard | 2004. augusztus 5. 10:55 |
| |  | |  | | | "amiben viszont olyan mély spiritualitás jelenik meg, a nyugati és a keleti kultúra valami elképesztő keverékeként, aminek nincs párja a világon."
Te magad mondtad el... ;-)
Mondjuk még mindig nem olvastama Bibliát, de már láttam a Passiót, szóval valamit én is hozzászólnék a keresztény témához. :-)
Bizonyos vélemények szerint (Heller Ágnes), Jézus nem csinált mást, mint _egyszerűsítette_ a zsidó tanításokat (vö.: forráshoz való visszatérés).
A kereszthalálról pedig: Nem tudom még mindig, hogy mi is az a konkrét mozzanat ebben a történetben, ami szerinted nem volt meg korábban, de általánosságban a földreszálló, meghaló és újjászülető, és ezzel a világot ujjáteremtő istenség, az egyik legősibb vallási elképzelés. Minden ősi civilizáció ismerte, akár atlantiszi örökségnek is lehet nevezni, ha valaki hisz Atlantisz legendájában, de ha nem, akkor is az egyik legősibb vallási elképzelés.
Véleményem szerint a zavart az okozza, hogy a keresztények átvették a zsidóktól a történelemben való gondolkodást, ami nem volt jellemző más népekre, és így időben is kitüntetett pontra helyeződött az _agyukban_ a központi történet. De ez csak ennyi. Amint sikerül elfelejtkezünk az időről, lényegtelenné válik a kérdés, hogy a kereszténység kitüntetett-e, vagy nem. Egy önmaga által bevezetett fogalomrendszer szerint kitüntett tehát.
|
| |  | |  |
| | | | | | 167. cellux | 2004. augusztus 5. 10:35 |
| | | | | | | mondjuk az egy érdekes kérdés, hogy jó dolog-e kiszakítani egy embert a kultúrájából.
elgondolkodtató példa a japánok esete, akik a második vh. után teljes amerikanizálódásba fogtak és ahogy én érzékelem, teljesen széthullott körülöttük a világ. ma egy rendkívül precízen vezérelt össztársadalmi káoszban élnek, amiben viszont olyan mély spiritualitás jelenik meg, a nyugati és a keleti kultúra valami elképesztő keverékeként, aminek nincs párja a világon.
(Serial Experiments: Lain)
a másik példa az amerikaiak története (a függetlenségi háború után). mondjuk ez egy hosszabb történet és érdekesebb a kifutása is... nehéz megítélni, hogy jót tett-e nekik az a nagy függetlenség. érdekes ország.
|
| | | | |
| | | | | | 166. cellux | 2004. augusztus 5. 10:26 |
| | | | | | | "lehámozta a kasztrendszert, hogy exportálható legyen India bölcsessége"
ne csináld már... ez nem a marketingosztály. a valódi spirituális tanítás - ideális esetben - nem a már meglévő vallások által hirdetett tanok újrafeldolgozott változata, hanem a tanítónak az egyetlen forrással való helyreállt kapcsolata révén szerzett intuitív tudás egyéni, egyedi, korra jellemző megnyilvánulása. ezért tud az igazság mindig újra és újra alakot ölteni, ezért tudnak az igazságon alapuló tanítások állandóan megújulni, fejlődni, bővülni, adaptálódni. ha az utókor csak a nagy tanító által leírtakra támaszkodna, és nem fedezné fel minden generáció újra és újra a forrással való kapcsolatot (másképpen kifejezve: ha nem születne meg újra és újra az ősguru a tanítványi lánc egyes tagjaiban), akkor az a vallás előbb-utóbb gyökértelenné válna és kihalna.
lehet, hogy sok hasonlóság van a különféle vallások tanításai között, de vannak éles különbségek is... a hinduizmus és a buddhizmus tényleg közel állnak egymáshoz (különösen, ha mondjuk az upanisádokat nézzük), de a kereszténység szerintem nagyon kiugrik... egyetlen más vallásban nincs meg a kereszthalál szimbolikája, ahol az Isten földreszáll, megtestesül, és így mint az egész teremtett világ szimbóluma meghal, majd újjászületik (így tisztítva és váltva meg a teremtést és benne az összes lényt is a haláltól).
meg egyébként is, a golgotai misztérium a mi történelmünk középpontja, a zéró, amihez képest meghatározzuk magunkat. a buddhizmus, a hinduizmus és a többi vallás nekünk, nyugatiaknak csak hátteret szolgáltat a keresztény misztérium minél mélyebb megértéséhez. ha valaki keleti utat akar követni itt, nyugaton, ám tegye, de így állandó összeütközésbe fog kerülni az itteni dolgokkal. ez az állandó összeütközés a tudatot arra kényszeríti, hogy szeparálódjon el, válasszon le magának egy külön (jó) életterületet a nyugati (rossz) területen belül. a tudat így fel fogja osztani a világot két részre: azokra, akik az igazság szerint élnek (akik úgy élnek, mint ő), és azokra, akik nem aszerint élnek (maradi nyugatiak, akik képtelenek belátni, hogy az ő rendszerük szar). ezek a megkülönböztetések viszont megakadályozzák azt, hogy a tudat visszaolvadjon az egységbe, fenntartják a polarizált világot. az ilyen ember végső soron megmarad a nyugat ellensége, és ezért képtelen lesz arra, hogy a nyugati emberen érdemben segítsen. az egyetlen segítség, amit a keleti életben gyökeret vert ember adni tud a nyugatinak, az, hogy megpróbálja áttéríteni őt is a keleti életre, de ezzel nem biztos hogy jót tesz neki. ha sikerül, azzal csak kiszakítja őt az évezredes hagyománnyal rendelkező nyugati kultúrából, és belerakja egy olyanba, aminek az itteni története max. 100 évre nyúlik vissza. az ilyen ember szerintem könnyen felszínessé és gyökértelenné válhat.
nem az a feladatunk, hogy elmeneküljünk, hanem hogy felvállaljuk a nyugati kultúra kihívását. érzésem szerint, ha a nyugati hagyomány spirituális intuíció által vezérelt kikovácsolásával olyan létminőséget lehet létrehozni, ami ha nem is szárnyalja túl, de mindenképpen megüti a keleti kultúrák színvonalát.
(bocs, kicsit elkanyarodtam.)
|
| | | | |
| | | | | | 165. Ákimáki | 2004. augusztus 4. 22:16 |
| | | | | | | | Cell, én nem szeretem a buddhizmust külön választani a hinduizmustól, mert szerintem Buddha ugyanazt tanította, mint a hindu tanítók (és -hogy témába vágjak-: Jézus), csak lehámozta erről a tudásról pl. a kasztrendszert, és egyéb dolgokat, hogy exportálható legyen india bölcsessége. |
| | | | |
| | | | | | 164. cellux | 2004. augusztus 4. 14:52 |
| | | | | | | nekem egy buddhista tanító egyszer azt mondta, hogy végső szempontból teljesen mindegy, hogy a Buddha-szoborban látom-e meg a Buddhát vagy a villamosban, mert minden dolog a végső valóság szimbóluma. a buddhizmusban ezt úgy mondják, hogy a világ "mahamudra", azaz nagy jelkép. (és ebbe a mahamudrába nem csak az anyagi dolgokat értik bele, hanem a mentális képeket és érzékleteket is.)
viszont amíg az ember nem világosodott meg, addig jobban teszi, ha a Buddha-szobron meditál, mert a szennyezett tudat ragaszkodik ahhoz a képzethez, hogy a villamos nem Buddha, míg azzal a képzettel, hogy a Buddha-szobor Buddha (pontosabban, hogy utóbbinak több köze van a Buddhához, mint a villamosnak), könnyebben meg tud békélni. ezért a Buddha-szobron meditálás kevesebb akadályba ütközik, mint a villamoson meditálás.
szóval nincs semmi, ami ne az Isten megnyilvánulása lenne.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem, Vino, nem derült ki. Nem hiszem, hogy akárki olyat írt volna, hogy a tanítványok nem voltak "egyszerű" emberek.
"Bizony, bizony mindim néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek."
János 14,12
Nem tudom, hogy jönnek ide az apostolok intellektuális képességei, vagy a nagyravágyó okoskodás.
A fenti versben azért érdekes, hogy a Krisztus "az Atyához megy", mert megnyílik a Szentlélek csatornája, és a krisztusi alázatban betölti az embert. Amit az Ő nevében, a benne való hitből kérünk, az megadatik. Megvalósul. Senki nem hiszi, hogy self-made szupermenekről beszélnénk.
Én nem látom, hogy a 154-es hozzászólásodnak mi köze az azt megelőző beszélgetéshez. Azon túl, hogy "az agyam eldobom ... olyan marhaságokat irkáltok be" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Anthony de Mello jezsuita szerzetes,aki a kereszténység és más vallásokból gyűjti bölcsességeit,hozzám az ő látásmódja áll a legközelebb és nála sem vesztette el a kereszténység az értelmét,annak ellenére,hogy a dogmáit elveti és a szimbólumnyelvre koncentrál.
|
| | | | |
| | | | | | 161. Vino | 2004. augusztus 4. 13:43 |
| | | | | | | | Az, hogy mi volt, ami nem tetszett, szerintem a 154es hozzászólásból egyértelműen kiderül számotookra. Az, hogy elhiszem e a csodákat, természetes, enélkül a szavaim, amiket irtam, nem lennének többek puszta kirxkraxnál, és én sem lennék több egy képmutatónál. A szimbólumoknak, vagyis a szimbolikus nyelvnek pont az a lényege, hogy több van mögötte, mint a hétközznapok ködfátyla mögött. Helyesebben, mögöttük van valami, mig a kézzel fogható mögött pedig a kézzel foghatatlan üresség van. Egyébként szerintem minden dolog alapja a hit. Pl azt hogy létezel, vagy hogy a monitor és a betűk, amiket most látsz/olvasol, léteznek, ezt is elhiszed. Mondhatnnád hogy, nem hiszen tudod, érzékeled, hogy van,de itt is először hiszel, a saját érzékeidnek. Pedig az érzékek tévedhetek....egy hangya, vagy egy madár számára ezek a szavak nem többek pár fekete vonásnál, és a monittor sem tünik többnek egy üveglapnál...persze a hangyának és a madárnak fogalma sincs arról hogy mi a fekete, mi a vonás, mi a monitor, vagy hogy egyetalán mi az hogy fogalom. Számukra nem létezik ilyen. Pedig a hangya és a maddár is képes érzékelni az itt vizsgált tárgyat, és ha vizsgálat tárgya számukra létezik, akkkor hogy lehet az, hogy ők nem azt érzékelik, mint mi? |
| | | | |
| | | | | | 160. cellux | 2004. augusztus 4. 12:22 |
| | | | | | | Azért lényeges, hogy a Jézus Krisztus tényleges anyagi testet öltött a Földön, mert ebben a testet öltésben valósult meg először az Isten közvetlen, szennyeződések nélküli anyagba oltódása. Ezért olyan nagy dolog az is, hogy Jézus föltámadt a halála után, konkrétan, a helyszínen (húsban/vérben) megvalósult az a halál feletti győzelem, ami addig csak az ideavilágban létezett, mint lappangó lehetőség (ez a motívum a történelem korábbi vallásaiban nem volt meg, a buddhisták is belenyugodtak abba, hogy a halál elkerülhetetlen).
Ha a Jézus-történet csak metafora, akkor az egész kereszténység értelmét veszti.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Teljesen egyértelmű,hogy egy szimbólum az egész Jézus történet,egy metafora az életre,egy ember fejlődésére.Szerintem az összes vallás ugyanilyen,nem a nevek a származások a lényegesek,hanaem a történetek,melyeket mindenki szabadon értelmezhet és tanulhat belőlük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elnézést, nem más helyett akarok válaszolni, csak egyszerűen hozzászólnék.
Én elhiszem. mindemellé: nem vagyok se keresztény, sem istenhívő, sem ehez hasonlók. mégis szerintem én jobban elhiszem, hogy van isten mint néhányan akik a templomban ülnek. |
| | | | |
| | | | | | 157. Ákimáki | 2004. augusztus 3. 14:04 |
| | | | | | | | Vino, te elhiszed, hogy volt egy Jézus nevű "ember", aki meghalt, aztán feltámadt? Elhiszed, hogy 5 kenyérből jóllakatott 3000 embert, vagy hogy a vizen járt, vagy például halottakat támasztott fel, és egy "gondolatával" bárkit meggyógyított? Vagy azt elhiszed, hogy Jézus és Mózes megjelent Péternek? Elhiszed a a sok-sok "csodát" amit Ő tett? Kíváncsi lennék a véleményedre a sok-sok "természetfeletti" képességről. |
| | | | |
|
