 |
Az Ego, mint Isten tükörképesmallsaman, 2002. október 30.  | |  | | | | 263. Liet | 2004. szeptember 29. 15:55 |
| |  | |  | | | már abban sem vagyok biztos, hogy embert és állatot megkülönböztet-e, hogy az előbbinek "gondolathalmazai vannak". nem tartom lehetetlennek: az istenkeresés a "gondolathalmaz"ok létéből következik. ki gondolkodik és ki (ill. mi) nem?
lehet ilyen kijelentést tenni, hogy az ember (mint evolúciós lény) rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, az állat pedig nem?
a hangya számára a királynő az isten
az ókori egyiptomban a fáraó
a gondolkodás evolúciójával isten evolúciója a megfoghatótól a megfoghatatlan felé halad?
azt hiszem az istenképzet nem az evolúció során születet, hanem mindig is ott volt, csak változik ő is.
isten az evolúció, isten a változás |
| |  | |  |
| | | | | | 262. Sevil | 2004. szeptember 28. 20:13 |
| | | | | | | | A megvilágosodottaknak szokott lenni ego-flashbackjük? |
| | | | |
| | | | | | 261. Vino | 2004. szeptember 28. 17:56 |
| | | | | | | az ego a te tükröd
az én az én tükröm???
(Az Ego, mint Isten tükörképe) ....akkor most ogy van?
|
| | | | |
| | | | | | 259. Ákimáki | 2004. szeptember 27. 16:17 |
| | | | | | | | Aki nem hisz Istenben, az jobban teszi ha visszaváltozik majommá...: ) Magyarország remek hely ehhez...: ( |
| | | | |
| | | | | | 256. Anyesz | 2004. szeptember 25. 16:52 |
| | | | | | | | Mindenkiben van egy kis Isten, hehe danika |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mit szóltok ahoz, ha azt mondom én vagyok Isten? Kicsit egó vagyok mi? ;DDD |
| | | | |
| | | | | | 254. Vino | 2004. szeptember 25. 13:38 |
| | | | | | | egy szeritnem egy ezt ( és még ezzel kapcsolatban sok minden mást, elhagyyatottság, szorongás stb..) nagyon jól kifejező vers:
Pilinszky
Apokrif
1
Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.
De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:
Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?
Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.
Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.
2
Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserü léptekért.
S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!
Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra -
Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.
Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.
Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.
Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.
3
Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.
Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.
És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.
|
| | | | |
| | | | | | 253. Vino | 2004. szeptember 25. 13:33 |
| | | | | | | | Igen... ezek jó kérdésket vetnek fel, de ha meg szeretnéd tudni, hogy miért éppen a Bibliának van köze IStenhez, és minden más jellegű irat miért vezet tévutakra akkor megában a biblában kell keresned a választ, de egy rövid "rávilágitással" lehet, hogy előrevetithetek egy kis darabot a benned felmerülő kérédsek megválaszolásának útjából, helyesebben a kezdetéről. Nagyjából szerintem tisztában vagy a Yin Yang szimbólummal, hogy mit jelent stb.. hogy valójában az egy a világ struktúráját jelképező fraktál, a polaritás, és a koegzisztenicia jelképe. Nos, amikor Isten megteremtette az embert, az ember még ártatlannak tűnt, mert nem tudott a szégyenéről, mert Isten elrejtette a szeme elől. Kezdetben tehát oylannak tűnt a lelke, mint a Yin-Yang bana fehér polus, az az állapot volt a paradicsomi, de az esélyt meg kellett adnia Istennek arra, hogy ez megváltozzon, hiszen ő nem gépeket teremtett, hanem szabad akarattal rendelkező lényeket, ezért kellett az a kis fekete pötty a sok fehérben, vagyis a tudás fája, az éden kertjének közepén, de Isten megtiltotta, hogy arról vegyenek, még annak ellenére is, hogy előre tudta mi fog történni. AMikor a fekete részt érintetteék az elkezdett nőni és nőni, mig meg nem fordult a kör, és minden fekete maradt az egész világban, kivétel egy pontot, ez volt az emberek közt Noé. Igy egyelőek a gonosznak és Istennek az esélyei, a harcban, mindegyik ugynaból indul ki, mert Isten a gonosznak is megadta, hogy majdnem mindent uraljon, kivéve egy esélyt, amit ő ugyanúgy meghagyott magának, mint ahogy az éden közepére is ültetett egy fát a gonosznak. Ez az egy esély az volt, hogy kiválasztott magának egy embert, aki mélltó volt( Noé) és egy népet, akin keresztül véghezviszi a tervét( zsidó nép) és egyetlen fiát, akit feláldozott az emberek megmentésére ( Jézus), hogy beteljesitse az egész Földön azt amit a kiválasztott népen keeresztüll vitt véghez, vagyis az emebrek megváltását. Amikor az egész véget ér, a sötétség és a világosság újra abszolútummá különül, ahogy az időknek vége lesz, és ahogy a nappal végleg elválik az éjszakától. |
| | | | |
|
