 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | 292. hlm | 2010. december 20. 15:24 |
| |  | |  | | | Köszönöm hogy próbáltok segíteni!
Bár én konkrétabb válaszokat vártam, mert ugye attól mert ismerjük a helyes utat attól még nem biztos hogy tudunk rajta haladni, de lehet hogy már az első lépésekkel is bajban vagyunk.
Azért látszik hogy csak a kiegyensúlyozott emberek maradnak itt meg hosszú távon.
Higgyétek el egyedül nagyon nehéz változtatni. Mindennap megfogadom hogy majd most, mégis mindig olyan falba ütközöm, amit lehet hogy én építettem magam köré.
|
| |  | |  |
| | | | | | 291. Pupak | 2010. december 20. 13:18 |
| | | | | | | Nem tudom, jól értelmeztem-e a hozzászólásod hlm, de nekem az jött le, hogy világgyűlöletet érzel. Bár boncolgatások már voltak, csak gondoltam én is értelmezem.
Ha mégsem így van, akk elnézésedet kérem.
Nyilván a világgyűlölet abból adódik, hogy nem vagy elégedett önmagaddal, vagy legalábbis nem vagy kibékülve magaddal. Nem mondom azt, hogy próbálj meg pozitívabban gondolkozni, mert az egyik pillanatról a másikra azt hiszem képtelenség.
Legalábbis saját tapasztalat alapján tudom ezt mondani. Én már egy jó ideje hasonlókat érzek a világgal, illetve ebből adódóan az emberekkel kapcsolatban. Ennek ellenére jól tudom érezni magam társaságban, csak mégis ott van bennem az alapgondolat, hogy mégis mi értelme ennek az egésznek.
Szép dolog, hgoy egy-két órára, akár napra jól érzed/érzem magam, de vhogy ez a depresszív állapot folyamatosan visszatér.
Talán teljesen nem is lehet eltüntetni, csak megtanulsz vele együttélni. Ami egyáltalán nem szerencsés, mert részemről olyan mérgezett gondolataim támadnak sokszor, hogy mások nem igazán tudják ezt értelmezni. Illetve ha ezeket nem is osztom meg, akk a hirtelen hangulatváltozásaimat nem tudják mivel magyarázni.
Szal azt hiszem ez egy kegyetlen ördögi kör, mert vhogy mindig visszatérsz a sötét gondolatokhoz. |
| | | | |
| | | | | | 290. sonek | 2010. december 20. 12:46 |
| | | | | | | bocs, csak azt próbáltam -ezekszerint sikertelenül- megfogalmazni,
"A másik pedig az hogy az önérzetem belül sokkal mélyrehatóbban gyökerezik annál hogy elfogadjam azt hogy akarok változni."
hogy a szeretet mélyebben gyökerezik, mint a gyűlöleted, csak ezt elég nehéz meglátni, hogyha az ember azonosítja magát a gyűlöletével. ha megérzed a szeretet milyenségét, rájössz, hogy erőteljesebb impulzusokat mozgat meg, mint a Gy, alkalmasint olyan energiákat is, amely alkalmas lehet a rossz berögződések és önszabályozások felülírására. és ahogy már előttem leírták, ehhez érdemes számot vetni azzal, mi is a gyűlöleted igazi (privát) oka, és hogyan lehet rajta változtatni. |
| | | | |
| | | | | | 289. FIRA | 2010. december 20. 06:31 |
| | | | | | | | Szerintem a legfőbb problémád az, hogy hagyod magadban "élni" ezeket az érzéseket. Nem hátrálsz előlük, hanem hagyod magad egyre mélyebbre sodródni bennük. Kényszerítsd rá magad, hogy más irányba kezd el élni az életed, mert amiben most vagy egész biztos hogy nem jó. (ezt te is érzed szerintem) Tudom nehéz, meg minden, de ez az egyetlen lehetőséged. Keresni kell új barátokat, új célt, új valamit, ami leköt h ne agyalj ezeken amiken most. Idővel így kimászol ebből, és kivülállóként nézve a korábbi dolgaid, megláthatod majd, h csak a gondolkodás móddal volt a probléma. |
| | | | |
| | | | | | 288. hlm | 2010. december 19. 22:33 |
| | | | | | | Két dologtól félek nagyon. Az egyik hogy így élem le az életem hogy nem csináltam semmit, mármint semmilyen jó érzés nem kerít hatalmába, ami tartós. SZerelem, Olyan dolog aminek örülni tudok ha megcsinálom, valakinek jót cselekszek és látom rajta hogy neki ez jóesett stb..
A máik pedig az hogy az önérzetem belül sokkal mélyrehatóbban gyökerezik annál hogy elfogadjam azt hogy akarok változni. Erősebb az az érzés hogy én erről a pontról már nem tudok elmozdulni.
A lényeg tulajdonképpen csak annyi hogy tudjak adni és kapni szeretetet. Egyáltalán meg tudjam élni. |
| | | | |
| | | | | | 287. hlm | 2010. december 19. 20:25 |
| | | | | | | Sonek!
Ne haragudj de nekem ez magas. Én kb. annyit értettem meg belőle hogy hagyjam abba a drogozást, meg hogy emelkedjek felül az egómon, mert csak akkor élhetek lelki békét.
Abban igazad van hogy az egoizmusom leszorítására szedem a drogokat, bár hozzáteszem hogy kispályás módjára.
Na de igazából nem értem mit akarsz ezekkel a frázisokkal mondani, a lényeg hogy éppen talán az a baj hogy nagyon is tisztában vagyok magammal, csak éppen úgy hogy mindenből a rosszat hozom ki.
Egész egyszerűen úgy érzem hogy az én érzéseimet senki nem érti meg, mintha nem lennének jogosak vagy másodrangú lenne mással szemben.
Na és leszögezném hogy én ennyi meg annyi helyen jártam azt nem nagyképűsködésből mondom, hanem azért mert egész egyszerűen eldöntöttem hogyha semmi nem segít akkor majd a drog, rosszabb már úgysem lehet. |
| | | | |
| | | | | | 286. hlm | 2010. december 19. 20:04 |
| | | | | | | H2O!
Hát éppen ez az hogy az érzéseken a legnehezebb változtatni.
Sajnos csak te is azt tudod mondani amit tudok. Beszélgessek, oldjam meg a szüleimmel a konfliktusokat stb..
Tudom hogy segíteni akartok, de mit gondoltok hány éves vagyok?
Az érzésem oka hogy mindig semmibe néztek, ami még nem is lett volna baj ha van egy ember aki úgymond nem felettem áll mint Apám hanem egyenrangú velem.
Tényleg ha belegondolok hogy mennyi minden érdekelt, most meg kb 5 éve minden nap az öngyilkosság gondolata kerülget.
Egyébként meg pont ez a másik baj hogy éppen ezért nem találok semmilyen társat, mert valljuk be egy ennyire lelkileg frusztrált emberre ki kíváncsi. Sohasem találtam megfelelő beszélgetőpartnert sem. persze ez is csak az én hibám
Egy-két dologra azért rájöttem, de a magány már teljesen kikészített idegileg, és még csodálkoznak azon aki valamilyen droghoz nyúl a mai világban.
Jó nem megyek át sajnáljuk hlm-tbe. |
| | | | |
| | | | | | 285. hlm | 2010. december 19. 19:46 |
| | | | | | | Deep!
Először neked válaszolnék kezdve azzal hogy én régóta olvasgatom vissza az írásaid és érzem az általad táplált empátiát. Egy nagy gondom van azzal amit írsz, hogy én ezt már mind tudom.
Azt hiszem az ország két legjobb pszichoterápiás intézetében feküdtem, jártam pszichiáterhez, pszichológushoz, mindhiába. Sőt még csak rosszabb lett mert abban erősítettek hogy nincs jó tulajdonságom. Nem tudom tudjátok e mit takar a kognitív terápia?
Igazából az sem véletlen hogy ide írok mármint a daathra, ezt főként az itteni emberkék életérzése miatt teszem.
Nehéz bármivel cáfolni az írásod, mert igaz. Ám egy példát had írjak, ha érted mire gondolok. PL: Tetszik neked egy lány és mások hiába mondják hogy nem hozzád való, sőt te is tudod.
Ez nem rózsaszín köd, hanem a belső egód erősebb mindennél, esetleg egy olyan barát tud lebeszélni a kapcsolatról, akiben (vakon) megbízol. Na nekem ilyen nincs.
Arra jöttem rá hogy legalább egy olyan társ kelenne az életemben akivel megoszthatom ezeket a gondolatokat. |
| | | | |
| | | | | | 284. sonek | 2010. december 19. 18:44 |
| | | | | | | hlm! /ez nem recept, sem differenciálegyenlet/
első körben nagyon is becsüld meg, hogy így számot tudsz vetni a saját érzelmeiddel. persze sokszor átokként hat a mai világban bármiféle érzékenység, ezerfelé kell szakadnia a személyiségnek, hogy a maximális teljesítményt hozhassa, mind emberileg, mind szakmailag és mind istenileg, és szerintem a te gyűlöleted "divinikus" (egy kis neológia részemről)
szóval isteni lényegű, mert kettős, gyűlölet magad és gyűlölet a társadalom iránt. amit ebből talán le lehet szűrni, az az, hogyha saját magadat egy körként értelmezed, akinek a lelke a középpont és a világ a körvonala, amit észlel, akkor megállapítható, hogy a gyűlöleted, valahol a kettő közötti sötétvörös-kristályos-növényszerkezetű-állativadék-istenszerű tartományban található, amiből a kis gyűlöletvektorok a középpont és a körvonal felé mutatnak.
szerintem alkatilag képtelen az ember a saját lelkének gyűlöletére, és amint az egyén számára megállapítást nyer az, hogy a középpont az, ami méltán érdemes arra, hogy valóban a középpont legyen, mert az a rend, a lelke mindennek... :-) szóval az önkifejezés/önértékelés konfliktusa a világban való léttel az az, hogy az értékelést nem a világtól kell várni, hanem megbizonyosodni afelől, hogy valóban a középpont vagy, és nempedig Körödnek bármely egyéb pontja, mint pl ez a gyűlöletpont, ami közel állhat a középpontodhoz, ezért könnyű összetéveszteni vele magad.
hogyan lehet megbizonyosodni? ...
...
...
...
a bölcsességnek nincs kezdete, sem vége. amit tanácsolni tudok, hogy függeszd fel a drogok fogyasztását, mert az egoizmusod miatt szeded őket. ezt azért merem kijelenteni, mert írásodból valóban árad a hideg és az életet kegyvesztettségnek értelmező Gyűlölet. az ilyen tapasztalan kíméletlen és alapjaiban véve döntheti meg az emberi igazságokat. ismered a kiskaput, próbálj más eszközökkel beszökni rajta. a forgódervisek szimpatikusak lehetnek. (...) ne az intenzív életet keresd, hanem a halált. azt a halált, amiből a feltámadás következhet. talán ez annak az életnek a kulcsa, ami az állandó létből - a középpontból - vesz erőt, ez a halhatatlanság, ez a divináció.
persze sokat lehetne még kérdezni, meg tanácsokat adni, mintegy naptárba berögzíteni, hogy mostantól mi lesz 2015. augusztus huszadikáig, de a feladat nem a sorrendiség, hanem az, hogy te magad érezd, hogy elindultál egy úton, amitől nem fogsz visszarettenni, és végig fogod csinálni. |
| | | | |
| | | | | | 283. H2O | 2010. december 19. 15:13 |
| | | | | | | Easy men!:)
Elég szar lehet, az biztos.
A belső kisugárzásodat gondolataid, érzéseid határozzák meg. Tehát nem a belső kisugárzásodat kell megváltoztatni, hanem negatív életérzéseden kell túllépned, és az változtatja meg kisugárzásod. Ha megtalálnád érzéseid okát, egészen könnyű dolgod lenne, a szüleiddel való viszony elemzésén talán jó nyomon jársz, a gyermekkor sérüléseit sokáig szenvedjük sajnos...
Keress olyan társat, akivel jól érzed magad, őszinte vagy, és beszélgess vele sokat, talán ez segít. (remélem, kicsit segítettem én is) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm jó, hogy leírtad ide ezeket! A belső kisugárzáson rengeteget lehet változtatni, de ehhez belül is változni kell. A gyűlöletről szólt az írásod, leginkább ezzel kéne először foglalkozni. Átérezni a gyűlöletet, megengedni magadnak, hogy gyűlölj és próbáld a testedben is lokalizálni az érzést (valszeg szívtájékon lesz). Próbálj valahogy mély relaxációba kerülni, akár józanul akár betépve, ami neked beválik. Ez után figyelj az érzésre és jönni fognak emlék részek, beugranak más személyek vagy jelenetek, de lehet, hogy valami nehezebben megfogalmazható érzés jön. Ezekre figyelj és engedd meg őket, hogy átérezhesd. Egymás után egy láncolatként fognak jönni a dolgok, míg végül eljutsz oda, hogy képes leszel máshogy látni a gyűlöleted tárgyát, ami segíteni fog abban, hogy elengedd a gyűlöletet és a megbocsájtás lépjen a helyében. Ekkor rájön az ember, hogy egy tehertől szabadult meg, amibe éveken, évtizedeken át kapaszkodott önkéntelenül.
Küzdeni magadért küzdjél, olyan dolgokért küzdj, amit értékesnek és fontosnak tartasz. Ha mások csak akkor szeretnek, ha mindig jó a kedved és mosolyogsz akkor ők nem az igazi barátaid, az valóban csak érdek kapcsolat, amolyan "jó a kisugárzásod ezért jó veled lenni ezért szeretlek" kapcsolat. Ezzel nincs is semmi baj, természetes, hogy az emberek a pozitív kisugárzásúakat keresik, de az nagyon undorító, amikor hirtelen elröppennek, amint valaki nincs annyira a toppon és szépen keresnek olyat, aki jól érzi magát. Ne hagyd magadat zsarolni érzelmileg és találd meg az értékeket magadban, amitől azt érezheted hogy te is érsz annyit mint más, sőt biztos van 1-2 dolog amiben jobb vagy mint az átlag. Nincs olyan, hogy te kevesebb vagy másoknál, nincs olyan, hogy te kevesebbet érdemelsz másoknál, de olyan van, hogy ezt éreztették veled, vagy hogy a te fejedben ez rögzült.
Ha sikerül oldanod a gyűlöletet és kevesebbet törődsz azon, hogy mások hogyan látnak téged és arra fekteted a hangsúlyt, hogy te hogyan látod magad ténylegesen (nem arra, hogyan szeretnéd látni magad) akkor megadod az esélyt magadnak a változásra. Ha belül rendeződnek a dolgok a kisugárzásod is jó lesz, ameddig viszont sok negatív érzés van benned önmagaddal kapcsolatban ne várd, hogy az ellenkezője látszódjon kifele. Meg amúgy is semmit se számít mi látszik kifele, az számít amit belül érzel, ennek kell hinned, ez legyen a támasz, ezt kell elfogadnod és ezzel kell kapcsolatba lépned, hogy jobban megértsd magad, ami nélkül nem lehet őszinte és optimális kapcsolatokat létesíteni. |
| | | | |
| | | | | | 281. hlm | 2010. december 19. 13:48 |
| | | | | | | GYűlölöm magamat, mert gyűlölök mindenkit, azért amiért nem értenek meg. Régen tele voltam szeretettel, érdekelt minden, de mára a közömbösség lett az úr. Akárhogy is a legjobb meghalni, de ez már a tudatnak egy olyan szintje, ami nagyon kevés embernek adatik meg.
A közelmúltban találkoztam egy régi haverral és megkérdeztem tőle azt amit mellesleg eddig is sejtettem hogy milyen a kiságurzásom más felé? Nem csalódtam a válasz az volt hogy a régi társaságból akik voltunk úgy húszan nekem a legrosszabb. Na most tudom hogy ez nem egyenlő azzal hogy nem is szeretnek, de leegyszerűsítve mégis oda lyukadunk ki. A legrosszabb érzés hogy úgy érzem hogy én nem bántottam meg senkit, mégis küszködnöm kell azért hogy egyáltalán számba vegyenek. A jó tulajdonságaimat sohasem említették, a szüleimtől sem kaptam soha semmi pozitívumot, mintha mindig is ők várták volna el hogy először én szeressem őket aztán majd ők. Az emberi kapcsolatokban az érdekeken kívül semmi jót nem látok, úgy általában sem.
Igen egoista vagyok, ezen szeretnék túllépni, eddig ez csak szerekkel sikerült.
Egyáltalán utálom magam hogy bármiért is küzdenem kell, meg kell mutatni a világnak hogy érek annyit mint bárki más.
Igen a gyűlölet a legrosszabb érzés, mert jogtalan, de nem tud az ember vele mit kezdeni.
SZerintetek a belső kisugárzáson hány százalékban lehet változtatni?
Üdv. |
| | | | |
|
