 |
PARAGÉP-?-, avagy állandosuló módosult tudat kontra NORMÁLIS?lagelli, 2005. február 7.  | |  | | | | 88. Lili | 2006. június 11. 17:39 |
| |  | |  | | | "para no para! na, mizujs?szeretem a gombát,főleg, hautána nem róka...ami lehet akár vörös vagy ezüst.Én a szőrös 4lábúra értettem,mielőtt még 0,5re érteitek."
- a rokon. |
| |  | |  |
| | | | | | 87. fafa | 2006. június 11. 01:51 |
| | | | | | | | Leonardo! Ugyanilyeneken parázom én is állandóan!Akkor ezek szerint nem vagyok kettyós?:)Te hogy szoktál le róla? Mert már nagyon kezd fárasztóvá válni, h állandóan a saját gondolataimat/magamat analizálom, és közben tudom, h nem ezzel kéne foglalkozni.Rengeteg energiát felemészt. Vagy ez a normális személyiségfejlődés része és így is marad örökre?Asszem pszichiátriai hipochonder vagyok, ha van ilyen:))Bocs ha ez már kiderült, csak nem látom a régebbi hozzászólásokat |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem csak az anyagozókra jellemző. Itt van a saját példám, sohasem használtam semmilyen drogot vagy szert. Aztán lám csak mégis...
Volt egy fura szokásom még ált.isk.-középiskb-ban, mégpedig hogy amikor az utcán mentem és valami jármű vagy épp gyalogos elment mellettem (akár egy tárgy mellett haladtam el én magam), néha úgy éreztem, hogy utána kell néznem még egyszer. Igy aztán kb. pár percenként ment ez az utána fordulás. Persze semmi különöset nem néztem meg az adott elhaladón, csak újra kontaktust létesítettem vele, mert ezt kellett csinálnom. Nem tudom miért, de éreztem hogy ezt kell. Aztán még volt és van sok más is. A rendszámokat is szoktam figyelni, és keresem bennük az értelmes vagy az asszociálható szavakat, azt hogy mit üzennek nekem.
Ahogy lora írta a 22-es ben, én is újra arra jutottam hogy nincs mit nézni a külvilágon. Ahogy utazok, közlekedek, semmi újat nem látok. Miért töltsem hát el a gondolataimat és az érzéseimet üres, unalmas jelenetekkel. Úgyhogy mostanában másra figyelek. Megint csak nem használok semmit hogy kizárjam a számomra már untig ismert unalmas világot.
A földet nézem. Vagy épp a levegőt, vagy semmit. Bambulok és közben szokatlan tapasztalataim vannak. A levegő sokszor szemcsés és az egész kép mint egy zajos tv-műsor. A szemcsék mozognak. Az úttest néha hullámzik. Néha csak nagyon lassan jut el az agyamig hogy mi micsoda. Színeket, fényeket, formákat látok, de az értelmezésig néha el sem jutok. A hangok és a képek különválnak. Pl. látom hogy valaki beszél, de nem a hangból hanem hogy mozog a szája. A hang valahonnan máshonnan jön, és nem áll bennem össze automatikusan a kettő. Ez persze nem egy napi 24 órás állapot, de egyre gyakrabban benne vagyok, és ez jó. Mindeközben valami abszolút közömbös életérzésem van. |
| | | | |
| | | | | | 85. AC!D | 2006. április 23. 18:48 |
| | | | | | | | a zenés dolgot megerősítem. 2 éve dobolok és rendszeresen társaságba vagy egyedül rámjön és észre se veszem de dobolok a lábammal, kezemmel, mindennel=), eleinte rámszóltak de már megszokták a barátaim:) ez tényleg ilyen "zenész betegség"=) |
| | | | |
| | | | | | 84. Chucky | 2006. április 21. 11:27 |
| | | | | | | én állandóan törteltem és ropogtattam az ujjaim, mivel elég szarok az izületeim, ezért ma már gyakorlatilag mindennel ezt teszem, szerintem már olyan módon megszoktam, hogy szinte ez a jó, ha fáj a hátam, nyakam akkor csak egy-két ügyes mozdulat, roppan 5-6ot és már nem is fáj
nekem is sokáig volt az h számolgattam a lépéseim, legfőképp amikor lépcsőn mentem fel-le, most már jó tudni az itt olvasottak alapján h ez miért is volt
azonban most már olyan dolgaim vannak, hogy pl egyedül vagyok albérletben, most már 3. éve, és vhogy annyira bennem van az h tök idegen helyen vagyok, h meghallok egy akármilyen neszt és lenémítom a tv-t, hogy tudjam nem-e éppen hozzám akarnak betörni, persze eddig mindig kiderült h nem, de ez nem vigasztal
a sötétben gyermekkorom óta félek, általában már csak az eddig ismeretlen helyeken, de nagyon sokszor van olyan amikor betépve megyek haza hajnali 3kor és tök üres a világ, akkor a legapróbb neszre is képes vagyok totál betojni, egy gyenge szél fúj az úton pár falevelet én pedig idegesen odakapom a fejem, mintha vmi hatalmas, rettenetes dolog történt, pedig csak egy hirtelen hang volt, semmi más,
aztán így elég sokszor van h amikor tartok hazafelé hajnalban, egyedül, csak én és a kavargó gondolataim, akkor így jön a "paragép"
más asszem nincs, vagy már nincs, vagy most nem jut eszembe... |
| | | | |
| | | | | | 83. Sas | 2006. február 7. 20:54 |
| | | | | | | Üdv!
Végigolvasva ezt a topikot megnyugodtam. Nem vagyok őrült!:)
Nekem is vannak hülye kis dolgaim. Sőt elég sok! Kb 6 éves korom óta vannak. Régen nagyon sok volt: Pl. 1 időben folyton kiálltottam egyet vagy megdöntöttem a nyakam egy bizonyos szögben vagy ha szendvicset vagy sütit vagy vmi apróságot faltam akkor mindig járkáltam közben.
Sokmindent idővel elhagytam de van ami megmaradt: lefekvés előtt mindig kinézek az ablakon.
Régen még baboából vagy csak úgy, nemtudom, de midig kívántam vmit ha meglaáttam 1 zöld trabantot. Ma ha meglátok egyet csak ennyit mondok magamban: legyen szerencsém. Erről megpróbálam leszokni de nem ment. Mostmár belenyugodtam.
A rendszámtáblákat is buzgón figyelem. A számok között folyton vmilyen összefüggést keresek. (amúgy már kb. 9-10 évesen kiszámoltam h féle rendszámtábla lehet Magyarországon, és pont egy hete vettük matekon az ilyen kombináció, variáció számítgatásokat. jót röhögtem:)
Sokat agyalok azon is h ha megyek az utcán és jön vmi velem szembe. Bármi, aár egy folt a járdán, akkor befolyásolhatja-e a jövőmet ha jobbról vagy balról kerülöm ki.
Szinte már betege hogy ha elmegyek othonról vagy 2-3szor is visszanézek a konyhába h a gázt elzártam-e és ha már vagy 200 m-re vagyok a háztól azon agyalok h becsuktam-e az ajtót.
EZ lehet már nem ide kapcsolódik de ez a legdurvább és ettől mindig befordulok: ha pl. állok a zebránál és elmegy előttem 1 kamion akkor elképzelem ahogy elüt és meghalok. vagy ha bármilyen kínzást magyaráznak akkor szinte érzem mintha velem csinálnák. Akaratkanul is elképzelem a baleseteket mintha velem történnének.
És a végére egy klasszikus rosszokás: folyton dobolok a kezemmel és lábammal. Ritmusokat írok és közben dúdolgatok. z talán azért van mert gitározok 1 zenekarban. (szinte minden zenészhaverom szenved ilyen "betegségben":)
Na ez jó hosszúra sikeredett...1ébként nem használok semmijen drogot. Najó éha füvezek de naon ritkán. 1ébként sztem nemsok köze van a fentieknek ahoz h szívok-e vagy sem. Sokszor akkor vagyok a leghülyébb ha nem ittam és nem szívtam. |
| | | | |
| | | | | | 82. szamvan | 2005. december 14. 20:26 |
| | | | | | | | nekem az a mániám h időnként eszembe jut h most kell hallanom egy (pl.) "P" hangot és amíg nem hallom addig fullosan ideges vok. ilyenkor a "P" hangon kivül a beszéd semmilyen más tulajdonságára nem szoktam figyelni; ez kellőkép idegesitő lehet a beszélgetőpartnernek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 69-75-76-77,
Mindenkinek igaza van szerintem. Amiről beszéltek az maga: a feljődés. A lényeg sztem, hogy folyamatában kell látni, szemlélni a dolgok folyását. Igy kapunk egy 3d képet egy szemszögből, és ekkor már nincs I, vagy O, vagy igaz hamis, itt érzés van energia amit érzel. |
| | | | |
| | | | | | 80. Milla | 2005. november 30. 00:30 |
| | | | | | | | én egy időben nagyon rendmániás voltam....azt a szituációs játékot, amit írt valaki, azt is sokat játszottuk....tovább lehet fejleszteni, hogy pl.azt mondod valakinek, hogy zsibbad a füle, és elhiszi.kör alakú aknafedő egy barátnőm szerint szerencsét hoz, ha rálépsz. |
| | | | |
| | | | | | 79. Milla | 2005. november 30. 00:17 |
| | | | | | | !ezekkel a gyerekkori dolgokkal kapcsolatban,ma találtam
nemsokall azelőt, hogy ezt a topikot elolvastam
"Gyermekkorban bár "ügyefogyottak" vagyunk, de mindennek teljes tudatában örülünk a körülöttünk lévő világnak. Aztán kamaszkorban még mindig éppoly tehetetlenek vagyunk, de megpróbálunk végre függetlennek tűnni. Ha ebből a szakaszból is kinőttünk, felnőtté válunk. De a fejlődés legmagasabb foka nem a felnőtt ember. A ciklus végén ott áll a független, világos gondolkozású, mindent látó gyermek. Ennek a szintnek bölcsesség a neve. A bölcsek mindent tudó gyermekek. Agyukból kiürítenek minden megtanult kicsinységet, és megtöltik a nagy semmi bölcsességével, mely a Mindenség Útja.
Nem véletlen talán, hogy a kínai nyelvben használt -ce, azaz mester képző másik jelentése gyermek. Tehát a gyermeki gondolkodásúak válhatnak igazi mesterekké.-
"Akiben az erény teljessége van, hasonlatos az újszülött gyermekhez. A gyermek semmit sem tud a mérges kígyóról, sem a vadállatról, sem a ragadozó madárról. A gyermek nem ismeri a veszélyt. Csontjai gyengék, vágya erőtlen mégis erősen tud markolni. Egész nap kiabál, hangja mégsem rekedt, mert testében tökéletes a belső összhang. Aki az éggel való összhangzatot ismeri, az örökké él. Aki az örökkévalót megismeri, az bölcs. Aki magában az erényt gyarapítja, az boldog. Aki a szív vágyait a lelkierőnek aláveti, az erős. Ha a teremtmények kifejlődtek, akkor öregedni kezdenek. Az öregség már Tao nélkül való állapot. Ami Tao nélkül való, az közel van a véghez." |
| | | | |
| | | | | | 78. Jimi | 2005. szeptember 23. 17:38 |
| | | | | | | Ami elől menekülsz és amire vágysz mindkettő benned van.
Ha úgy gondolod másokon tényleg segítene a megtapasztalásod írd le. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szervusz Rouge! Megygyógyultam, de olyan színten, hogy leszarom, hogy mi történt anno, így utólag, mint akinek tudathasadása volt, beszélgettem önmagammal, hogy rájöjjek mi a probléma, rájöttem valamire aztán megmondtam magamnak, hogy az nem jó. Az az igazság, hogy már tökéletesen tudom mikor mi volt a bajom, hogy néha egérből elefántot csináltam, csak hogy azzal magyarázzam a bajom, meghogy az őszínteség mennyire fontos önmagadhoz mégha az fáj is. Ha leírnám mindazt amire rájöttem, lehet, hogy sok embernek tudnék segíteni, mint ahogy sok barátomnak is segítettem már. És szerencsére ahogy informálódok ebben a témában egyre több összefüggést látok meg, és sorban igazolódnak be a feltevéseim, úgy érzem jobb emberré váltam, minden tekintetben, még a depresszó előtti időszakok problémáit is tökéletesen megértettem. Talán a legfőbb tanúság az egészben, hogy mégha el sem tudjuk képzelni a jövőt, és el sem tudjuk már képzelni a világot, akkor is van kiút, ha hiszed, hogy van kiút mindenből az már fél siker. |
| | | | |
|
