 |
PARAGÉP-?-, avagy állandosuló módosult tudat kontra NORMÁLIS?lagelli, 2005. február 7.  | |  | | | | |  | |  | | | | igen.a csíkpara nekem is megvolt.de a lépésszámolás meg a prímszámok (kivéve a 21 et) és azok beépülése a mindennapjaimba nagyjából egybeköthető a tudattágító szerek használatával nálam.de persze, menekülés, mert közben még ezer dolog megy a fejben, és így marad egy alap ritmus.mint egy zene. |
| |  | |  |
| | | | | | 3. lora | 2005. február 8. 11:36 |
| | | | | | | Én a lépésszámolást gyerekkoromban csináltam, mindenféle tudatmódosító nélkül. Akkor hagytam abba, mikor megijedtem, hogy kezd kényszeressé válni. Olyan, mint az anorexia, az is szabályrendszert biztosít számodra, ha teljesen elveszettnek érzed magad.
Azt játszottam, hogy nem lehet a járdalapokat elválasztó vonalra lépni, illetve csak meghatározott számú lépést lehet egy járdalapban megtenni. Mindez szerintem unaloműzőként isműködött, segített abban, hogy az ezredjére megjárt úton szórakoztassam magam. Ja, és nem kell gondolkodni közben, kikapcsol, egyfajta meditatív állapotot hoz létre, valamint biztonságot ad.
Rendszert ad a világnak. Menekülés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Új hozzászólás
(avagy módosult tudatkontra)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...és akkor itt ülök a gép előtt, írok a daath fórumba és tudom, hogy itt rajtam kívül összesen egy fehasználó van, najó meg van pár asztrállény, meg néhány robot ha már nagyon gyanakodnék, de alapvetően ketten vagyunk.te, meg én....mármint nem... nem mondom ám el senkinek...
csak ...
sőt nem is tudom, csak tökéletesen kidolgoztam ennek a lehetőségét, kb 2 perc alatt.és ha nagyon akarom, akkor simán el is hiszem... sőt rettegni is elkezdhetek, vagy hangulattól függően esetleg izgalmasnak, viccesnek, stb. találhatom a helyzetet.
de akkor már nem PARA.
Én a tapasztalatom szerint, amióta játszom a tudatommal, mint materiális segédeszközzel a saját magamhoz vezető úton, azóta az összeesküvés-elméletek és egyéb finomságok bravúros teremtője, boncolója, stb. lettem.
Eme felettébb izgalmas tevékenységeket persze tiszta, józan állapotban *is* művelem és folyamatosan.
ettől többdimenziós, sokalternatívás játékban élek.
persze próbálok ügyesen, okosan fejlődni, és minél több szép, boldogságos dimenziót teremteni -?- vagy megismerni -?-
Eképpen egy állandósult modifkált tudatállapotban létezem, ahol a lehetséges valóságopciókból kiválasztom a nekem tetszőt.
(Persze van amikor nem lehet.... bár, nem is tudom....)
Szeretném megtudni, hogy másoknak, akik hasonlóan viszonyulnak az agyukhoz mint én (barátok vagyunk,tehát játszunk vele)
vannak-e, milyen intenzitásúak és milyen irányúak az efféle vagy hasonló játékaitok, élményeitek és mennyire épülnek be a mindennapi tevékenységbe. (mármint ha van....nem hozzátok asztrálfiúk és -lányok beszélek...)
mennyire veszitek komolyan a saját aspektusotokat meg stb.
vagy pl. milyen változásokat figyeltek meg magatokon a játékszerek rögzült utóhatásaként .
(Nem feltétlenül kényszeres betegségekre, vagy skizoid állapotokra gondolok, bár én kb. 16 éves korom óta számolom a lépéseimet az utcán magamban mint egy gép -de közben még mennek ilyen súlyos dialógusok is,meg persze az állandó élménydigestio, és beszélgetni is tudok teljesen másról- és amikor odaérek valahova, v fellépek a járdára annak prím számnak kell lennie.)
(mármint itt csak ketten vagyunk, de majd kitalálsz egy pár lehetséges választ.... remélem...
például, hogy tegyem be egy másik topikba ezt...)
lui siphers?angyalszív-modulállva? |
| | | | |
|
