 |
PARAGÉP-?-, avagy állandosuló módosult tudat kontra NORMÁLIS?lagelli, 2005. február 7.  | |  | | | | |  | |  | | | Megnyugtató azt látni, hogy nem csak nekem vannak idióta szokásaim. Az viszont már nem nyugtat meg annyira, hogy nem tudok leszokni róluk. Nekem az a szokásom, hogyha megyünk valahova, összehasonlitgatom magamban a kocsik rendszámát, betűk és számok szerint. Ha egymás után jön több autó aminek ugyanaz a betű vagy szám szerepel a rendszámán, lelki örömet okoz.... ez azért gáz nem?
A másik dolog, amit nem igazán tudok szaknyelven nevezni, soxor azt veszem észre, hogy szimmetrikusan csinálok dolgokat. Ha pl egyik kezemmel kopogok kettőt, akkor úgy érzem a másik kezemmel is kopognom kell. Vagy ha megvakarom a bal arcom, akkor utána rögtön a jobbat is megvakarom hiába az nem viszket.
Tudnék még mesélni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hm én nemrég fedeztem fel magamon egy igen kíváló szórakozást. Tusolás közben elkezdek mindenféle saját dallamot kreálni és érthetetlen nyelven (ami folyékonyan jön magamból) énekelek rá. Nagyon komoly. Arab hangsúllyal sok K betüs szavakkal úgy tudok beszélni vizipipázás közbe, mintha én lennék maga Mohammed. Ja és a legjobb, hogy párrímekben énekelek, de semmit sem gondolkodok a végén, egyszerűen csak kijön. Az a lényeg, hogy teljesen leblokkolod a belső párbeszédedet, sőt még a saját nyelvedet is azzal, hogy érthetetlen nyelven énekelsz, gondolkodás nélkül, örömmel. Elég komoly, érdemes kipróbálni! :) |
| | | | |
| | | | | | 26. lora | 2005. február 10. 09:14 |
| | | | | | | Nem csak a drogosokra jellemző:)
Gondolom gyerekkorában senki nem volt drogos:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És tényleg kezdek ugy gondolkodni mint egy kisgyerek........butulok?....vagy mi?..."
Egy anekdota szerint, egyszer megkérdezték Einsteint, vajon mi lehet a kulcsa a zsenialitásának? erre ő azt mondta:
- Mindig olyan kérdéseket teszek fel magamnak, amilyeneket egy kisgyerek szokott kérdezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van a közelben két lépcső elég közel egymáshoz. Életem egy bizonyos korszakában kitaláltam, hogy csak az egyik lépcsőt használom, ha arra járok. Aztán, amikor az a korszak befejeződött, kitaláltam, hogy csak a másikat. Ez a korszak még nem fejeződött be. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szóval siphers már nem csak kitalálod az általad kreált figurák hozzáállását, de veszekszel is magaddal?
ez már a kényszerességnek nem a compulsive megjelenése!
*)))
(hanem *g*én, a paragép)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Khameleon:
Ha magadat hülye kattant drogosnak tartod, akkor mégis lehet okod az aggodalomra :)
Ha másokat is hülye kattant drogosnak tartasz, akkor duplán lehet okod az aggodalomra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jóó:)
Most legalább nem aggódom, hogy csak én vagyok ilyen hülye kattant... vagy lehjet még szűkíteni a kört, és ez csak a drogosokra jellemző?:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez egy obszesszív-kompulzív kamingautolós topic? :)
Kiskoromban minden ételfajtának külön története és rituáléi voltak, pld. hogyan kell felszeletelni és milyen sorrendben lehet megenni a tányéron levö szereplöket.
Áltiba járáskor volt szokásom, hogy a zebrán áthaladva megsimogattam a túloldali közlekedési lámpát, ha rendes volt és rögtön zöldet adott.
Egyenlöség-okból megtanultam nem-domináns kézzel fogat mosni.
Nem fogom meg csupasz kézzel a gyógyszertár kilincsét.
Igyekszem nem rálépni mások árnyékán a fejükre.
Minden dallamot szolmizálok.
Szín alapján választok fagyit.
|
| | | | |
| | | | | | 18. sean | 2005. február 9. 19:07 |
| | | | | | | A lépéseimet én is szoktam számolni néha, már leszoktam rola.
A csikokra nem lépünk is ismerös. számolom még a piros autokat is ez nem tudom honnan jött....
Ezekkel minden rendben van jol elvagyok velük viszont van egy nagyon idegesitö rossz szokásom! Mégpedig az , hogy nyáron amikor megyünk autoval figyelem az utszéli nagy lombos fák árnyékát és amikor jön egy akkor beszivom a levegöt, árnyékmentes szakaszon kifujom. Ezt olyan halálosan komolyan veszem, hogy amikor pl 100-200 méteren keresztül nincs árnyék akkor addig bent tartom. Ez nagyon fáraszto de nem tudok leszokni rola.
Ti nem vettétek észre azt , hogy miota anyagoztok azota teljesen megváltozott a gondolkodésotok, és teljesen más lett az érdeklödési körötök? Illetve nem is az , hogy más hanem egyre több dolog lesz ami egyátalán nem érdekel.
Például én azota nem pletykálok! Pedig régen hogy milyen pletyis voltam......mostmár nem érdekel másokkal mi történik és nem is érek rá vele foglalkozni , tulságosan el vagyok foglalva a gondolataimmal saját magam kis világában!
És tényleg kezdek ugy gondolkodni mint egy kisgyerek........butulok?....vagy mi?... |
| | | | |
| | | | | | 17. lora | 2005. február 9. 09:39 |
| | | | | | | Ez a számolgatós dolog eléggé kényszercseleketnek látszik (magamban is, nem csak bennetek:). Én most nem számolgatok, hanem azt csinálom, hogy egy kedves dalt dúdolgatok repeaten ha unatkozom, buszon, gyaloglás közben stb ... ez is beteg:)
Régen nem szerettem discmanezni, mert úgy éreztem, hogy akkor nem tudom, hogy mi történik körülöttem. Lehet, hogy most elkezdem, mert rájöttem, hogy felesleges tudni, hogy mi történik, a 7-es buszon például mindig ugyanaz... Semmi értelme odafigyelni másokra, mindig hozzájuk mérni magam. ez gáz. Most csak az a fontos, ami belül történik.
Számolgatós témához: beugrott, hogy az autisták is valami hasonlót csinálnak, hogy benne maradjanak a saját világukban, hogy kizárják a külvilágot, és megvédjék magukat. Ritmusra dőlnek előre-hátra. Folyamatosan. |
| | | | |
|
