 |
Rémálmokalphagirl, 2005. január 12.  | |  | | | | |  | |  | | | Hellgirl:
"belenéztem a táskámba, s ott volt kb 1000 db ex"
Topicot tévesztettél, ez a "Mámoros álmok"-ba illik :)
Kösz hogy válaszoltál a számozott kérdésekre! Szerintem elég egyértelmü, hogy a rémálmaid nem az ekitöl mint szertöl, hanem az ekihasználós idöszakod közben történt pszichés traumák miatt van. A rémálmokért az ekit okolni kb. olyan, mint a cukrosbácsik áldozatainak lelki traumáit a glükóznak tulajdonítani...
A jelenlegi barátodnak szerintem nem kell, söt felesleges részletesen elmondanod a történteket, viszont ne legyen "fehér folt" vagy tabutéma sem. Vagyis egy bizonyos mélységig mondd el neki, hogy korábban rossz dolgok történtek veled és ez még hatással van rád, de ne említs olyan részleteket, amik bár pontosítanának a dolgon, de az ö szemszögéböl nézve már nem tudnák jelentösen növelni az együttérzést. Ez a megnyílás biztosan könnyít a terheden és mélyíti a kapcsolatotokat, utána meg segít túllépni a külön-múlt feldolgozásán és együtt a közös jelenre/jövöre figyelni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Inkább határokat, szabályzatokat és törvényeket megsértő.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | khmmmm határok figyelő tündére?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap azt álmodtam, hogy nagy mennyiségű exet csempészek ki az országból tudtomon kivűl :-) Ez igazából nem volt rémálom, inkább érdekes volt, ahogyan az országhatáron túl belenéztem a táskámba, s ott volt kb 1000 db ex kis műanyag dobozokba színek szerint kiválogatva. Olyan kis henger alakú műanyag dobozokban, amikben a fényképek negatívjait szokták tartani :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | annyit írtam ma ide, hogy a saját rémálmomat-mmint h én itt egy emberrel beszélgetek, aki kitalál magának j/lúzerneveket- mindenkibe sikerült talán egy kissé adaptálnom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem is vagy +
ható egyenlőre
csak bombadiltoma
egy jótündérke. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | pedig nem is akartam megható lenni. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon szívesen.
[Izé, meghatódtam...] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Bombadiltoma!
Nekem is pont az a dilemmám, hogy van- e olyan ember aki ilyen mélyen bele szeretne látni a múltamba. S vajon ha belátást nyer, nem változik- e a rólam kialakult véleménye, képe? Nem fog-e más emberként kezelni ezután? Nem tudom.
De amit írtál az írásról, azt nagy ötletnek tartom, lehet, hogy én is belevágok, valószinűleg nem találok önmagamnál jobb és megértőbb hallgatóságot magamnak :-)) Az is lehet, hogy mire befejezem, addigra teljesen másképp fogom látni az egészet, s már nem is fog számítani. Ráadásul a lelkiismeretem is tiszta marad, hogy senkit nem terhelek feleslegesen.
Köszönöm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kedves Hellgirl. Meg tudom érteni, hogy szeretnéd elmesélni az elmúlt éveket valakinek, aztán meg mégsem... Nekem az a dilemmám, hogy vajon kíváncsi-e egyáltalán rám az illető ilyen mélységben, illetve hogy van-e köztünk egy olyan megértési szint, ami az ilyesmihez kell. A magam részéről van egy-két ember, akire bármilyen mélységben kíváncsi vagyok (vagy legalábbis még sosem éreztem úgy velük kapcsolatban, hogy na ez már sok), de sokszor nem vagyok túl jó hallgató, mert eléggé nagy a közléskényszerem... Az egésszel csak azt akarom mondani, hogy lehet, hogy találsz a környezetdben olyat, még ha nem is a szerelmedet, akinek mégis mindent fel tudsz tárni... Nekem pl. most ott van az írás is... az is jó, mert kielégíti az aktuális közléskényszeremet... és esetleg majd oda is adhatom valakinek, ha majd nagyon vágyom rá, hogy valakivel megosszam ezeket (is). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amugy igen, kiegyensúlyozott a párkapcsolatom, boldog vagyok benne, éppen ezért úgy érzem, hogy beszennyezném ha valamilyen szinten is belekeverném a múltamat, s ez az amit nem akarok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igyexem lezárni magamban ezeket az időszakokat, csak sajnos annyi sok volt a rossz élmény, hogy nem tudtam eddig teljesen megszabadulni tőle. Soxor van olyan érzésem, hogy szeretnék leülni valakivel, és elmesélni az utóbbi 4 év velem történt eseményeit, úgy ahogy volt.
Másfelől idegenkedem attól, hogy teljesen feltárjam az érzéseimet és a félelmeimet valakinek. Nem vagyok benne biztos, hogy utána jobb lenne. Úgy érzem ezek az én démonaim és egyedül kell megküzdenem velük, csak soxor nem érzek hozzá elég erőt magamban.
Nem vagyok normális. |
| | | | |
|
