| Jövőbelátás, jóslásVino, 2005. január 5. | | | | | | | | | | A 79-re: Az ember szeme előre néz, és a múlt az, amit már látunk, a jövőt meg nem látjuk, úgyhogy tulajdonképpen logikus elgondolás, hogy a múlt van előttünk, a jövő meg mögöttünk.
Kevéssé aktív, szemlélődő nép lehet ez az aymara. |
| | | | |
| | | | 91. Vino | 2007. február 14. 13:28 |
| | | | | | Vagyis amire nem gondolok, az nincs? És amire gondolok az létezik? Szerintem csak annyira szegheted kedvét, amennyire mi egymás kedvét szeghetjük. Ilyen szempontból a függés fordított. |
| | | | |
| | | | 90. mese | 2007. február 12. 23:30 |
| | | | | | Vino: szerintema képzelet tágítja.midnen gondolatmorzsa megteremtődik, készen is van de paradox módon jó részük mitnha csak gyermeket nemzene új konstellációba kerül. szépen pulzál össze tágul, össze tágul... szerintem. nem tudom bizonyítani, de így érzem, nekemilyen:) igen Isten abszolút független. De Isten szeret jó kapcsolatban lenni velünk, ahhoz hinni kell és érezni őt. nem létfenntartásához kellünk, noha van ilyen elmélet is, de az öröméhez hozzájárulunk és kedvét szeghetjük... |
| | | | |
| | | | 89. Vino | 2007. február 12. 13:19 |
| | | | | | Nem tudom mese...miért lenne az Istennek bármire is szüksége? Nem pont az az ő lényege, hogy neki semmire sincs szüksége, hogy abszolút független mindetől? ja és még valami? Szerinted mi tágítja a tudatot, vagyis inkább úgy kérdezném, mi tágítja az univerzumot? |
| | | | |
| | | | 88. mese | 2007. február 12. 12:20 |
| | | | | | azt már tudod, de emlékezni segíthetek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | mese, engem is megtanítasz jósolni? ;) |
| | | | |
| | | | 86. mese | 2007. február 9. 21:07 |
| | | | | | pont ma tanítottam jóslásra egy hölyget... és szóbakerült a világfa meg a leszületés visszajutás teremtés és teremtődés. szerintem az univerzum úgy tágul ahogy az agy a tudat, az emberi elme szövi alakítja, az Isten meg az embert oda-vissza... a kettőnek kölcsönösen szüksége van egymásra. |
| | | | |
| | | | 85. Vino | 2007. február 6. 13:28 |
| | | | | | mese:
amit mondasz az nem olyan furcsa, inkább szerintem ha nem így mondanád, akkor lenne az. A harmincas években assszem, Hubble felfedezte, hogy a világegytem tágul, később az általános relativitás elmélet egyik megoldása is alátámasztotta ezt. Ebből az következik, hogy valamikor régen volt egy ősrobbanás nevezetű dolog. Ez így lehet, hogy nem mond semmit, de van egy fizikai törvény, ami szerint egy rendszer rendezetlensége soha sem csökkenhet, mindíg csak nőhet. Vagyis az univerzum a rendezett állapotból tart a rendezetlen felé, és ha ehez hozzávesszük, hogy az idő kezdetén minden egy végtelen kis térfogatú objektumban zsúfolódott össze( pont ), akkor nem nehéz kitaláln, hogy végtelenül rendezettnek is kellett lennie. Vagyis a létünk abból fakad, hogy a világ darbokra hullik. "...minden egész eltörött..." irta egykoron Ady( még ezen elméletek felfedezése előtt ). |
| | | | |
| | | | 84. ynul | 2007. február 5. 22:19 |
| | | | | | "mennyi van még hátra a könyvböl, útból, filmböl stb?"
ugyanez a szemlélet nem? csak egy kicsit relytettebben él. |
| | | | |
| | | | 83. mese | 2007. január 17. 15:18 |
| | | | | | szal a tapasztalat afontos. meg amit tegnap mondtam neked Bard, szal, hogy nem lehet, hogy az számít, mint több vallásban, hogy Istent nézzük? mindig vele szemben állunk és az élet mint leszületés tőle eltávolodás? értitek így a jövő ami az életben történik velünk az hátra felé van... |
| | | | |
| | | | 82. Bard | 2007. január 15. 16:55 |
| | | | | | Közbe utánaolvastam a népnek, kiderült, hogy van egy másik érdekessége is a gondolkodásmódjuknak, a logikai rendszerükben van egy olyan verzió is, az igen és nem mellett, hogy ismeretlen. Sőt, amikor múltról beszélnek akkor nem csak az számít, hogy a múltban volt, vagyis előttük, hanem lényeges, hogy a beszélő átélte-e a dolgot, vagy csak hallomásból beszél.
Namost mindezt összevetve igazad lehet, hogy az egész nem több mint józan ész, maguk előtt az van az agyukban, amit ismernek, amit tanulmányozni lehet, mögöttük, meg az ami ismeretlen. Pl. a jövő. Arra emlékeztet, amikor a héven utazok, és kétfele nézhetek. Vagy menetiránnyal háttal, vagy szemben. Ahogy bámulok ki az ablakon, egészen más érzés ahogy a távolban észreveszek valamit, ami aztán közeljön, majd eltűnik, vagy amikor fordítva a közelben észreveszek valamit, és azt még egy darabig nézhetem ha akarom. Az utóbbi sokkal megnyugtatóbb érzés... |
| | | | |
| | | | | | | | | | nekem erről az jutott eszembe, hogy a múlt az azért van előttük, azért mutat vele kapcsolatban előre a bácsi, mert az mivel hogy megtörtént, meg lehet nézni. a múltat már látja, ezért az előtte van. a jövőt nem láthatja még, ezért az mögötte van. minél régebben történt valami, annál messzebbre kell előrefele irányítani a fürkésző tekintetet, mer rég volt; a nemrégmúlt pedig közvetlen előttünk van, még egész jól lehet látni.
mindenesetre érdekes, az biztos. : ) |
| | | | |
|