 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Vino
Létrehozás ideje: 2005. január 5.
Utolsó hozzászólás: 2010. augusztus 31. |
| |
Érdeklődés: 9621 letöltés
116 hozzászólás |
| |
|
|
Jövőbelátás, jóslásVino, 2005. január 5.  | |  | | | | 116. Semjase | 2010. augusztus 31. 20:50 |
| |  | |  | | | Még egy kis note:
@ Én+te+ö=gén
"Az ideiglenes automatizmus az önreflexió hiánya; a módosult tudatállapotokban ez az extra "megfigyelö" réteg/loop képes leválni - bár ez még messze nem a klasszikus "egóvesztés". "
Érdekesen fogalmazol. Tapasztalatom azonban ennek a mondatnak az ellenkezőjét diktálja. Nálam egy "utazás" elemibb időszakában nemhogy elvész az "observer én", hanem először több szempontból vizsgálódik, aztán esetenként előfordul, hogy teljesen "idegen" testen, bolygón, téridőn kívüli szempontot vesz fel. Az automatizmusok, amelyeket ilyenkor én is tapasztalok magamon, leginkább annak tudhatók be -általam- hogy megpróbálom magam vissza "loop" -olni, abba a komfortos, megszokott világnézetbe, amelyből kiindultam, hiszen néha a teljes ön-elszakadás megijeszt. Nem tudom milyen a "klasszikus egóvesztés" állapota, ezt esetlegesen kifejthetnéd, de azt a saját empíriámból ismerem, hogy milyen olyan tripet átélni, ahol a halált mint tökéletes fenomén-együttest éled meg, mégha testileg ez nem is jelentkezik, illetve nem éled meg az ezéletbeni születésed végét. Ilyen eset után a fentebb írt külső nézőpontok egyébként állandósulnak, ugyanúgy, mint az átélt halál eseménye is integrálódik, tehát az egód már nem lehet ugyanaz, mondhatni elveszett, átalakult. Vajon nevezhetem-e egóvesztésnek azt, ha partyzgatás közben "eggyé válok" a tömeggel akik köröttem táncolnak? Összehasonlítási alapjaim szerint nem. Az inkább egyfajta megélése a saját egómnak egy nagyobb egó részegójaként. Na, de ez már nagyon más topik. |
| |  | |  |
| | | | | | 115. Semjase | 2010. augusztus 31. 20:24 |
| | | | | | | Ez a téridő-befogás-befogadás felettébb érdekes tudati dimenzió számomra is. A távoli múltból jövőbe extrapolálást gyakran megéltem már, de sokszor nem tudom eldönteni, hogy ez vajon csak a logikus elme fejtörése-e, avagy egy hirtelen térhajlás érzékelése. A rövidtávú lépések előrelátása nálam is felpattant a Salviánál, érdekes volt tapasztalni például, amint felhívott az az ember, akit láttam, hogy éppen beüti a számomat egy teljesen másik helyen. Nem tudom ugyanakkor eldönteni, hogy ez a "tudat- ill akaratátvitel" témaköre-e, mégha nem is tudatosan és akarattal történik...
Úgy hiszem sokszor, hogy a "tudatalattinkban" -nem igazán kedvelem ezt a kifejezst, most nem fejtem ki, miért - folyamatosan "utazgatunk", ez az utazgatási mechanizmus - amely észleléseim szerint részben valóban mechanikusan, szinte egy programot követve zajlik - egy olyan széles sávban mozog, amelyben a nem-lineáris tér és idő koordináták egymást fedő síkokon mozgatják a folyamatosan bejövő információhalmazokat.
Ebbe persze, a napi rutinba mechanizálódó lény nem kap belátást, illetve az onnan feljövő információhalmazt a megfelelő "eszköztár" hiányában képtelen feldolgozni, illetve azt a tudatos, "megélt" szintre beépíteni. Így valószínűleg mindannyian folyton megélünk jövőbelátásokat és potenciális jövőbeni "útkereszteződéseket", de ezt csupán ad1 post hoc éljük meg azoknak, ad2 csak egyet választunk ki, amely az utólagos élmény szempontjából a legadaptívabb.
A magam részéről leginkább az elmélyült alkotási folyamatok, amelyek közben a fent vázolt élménystruktúrák hirtelen értelmezhetővé válnak. Ilyenkor lépnek be a tudatos rétegbe olyan élmények is, amelyek azt megelőzően -esetlegesen szer által indukált állapotokban - csupán szubliminális szinteken "kisértettek". Sok esetben a "szabad akarat" mibenlétére is ráérzek ilyenkor, hogy mennyiben és miben tekerhetem ezeket a lehetőségeket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Csak néhány ilyenem volt, de azok hozzád hasonlóan "borzongatóan jóleső érzéssel" töltöttek el. Talán az idötávlat hirtelen megnyílása és/vagy önmagam egyszerre két pontból (múlt + jelen) történö észlelése teszi, nem tudom. Hasonló, nem-spontán idöérzékelés-megváltozásaim, mint pl. a "közeljövöbe kerülés", eddig csak szalviával voltak.
deeptrip:
Az ideiglenes automatizmus az önreflexió hiánya; a módosult tudatállapotokban ez az extra "megfigyelö" réteg/loop képes leválni - bár ez még messze nem a klasszikus "egóvesztés". Ismerös amit írsz, hogy egy korábbi módosult tudatállapotban történt események pont egy késöbbi módosult tudatállapotban ugranak be. Ez tényleg nagyon furcsa tud lenni, ha az emléknyom soha/közben nem járt a hétköznapi tudatállapot dimenziójában :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep
Megfogtál még egy lényeges momentumot, amiről elfelejtkeztem a jellemzésnél. Mégpedig a minden automatikusan történik-re és a mintha aludtam volna érzésre gondolok, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy az a rész, mely mindenáron kontrollálni, irányítani, osztályozni próbálja a felmerülő eseményeket bennem, kikapcsolt.
És más lett a perspektíva.
Filó.
Ha abban a néhány másodpercben mikor ez történik, minden automatikusan zajlik, és ebből a más szemszögből nézve tudjuk is, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, teljes bizonyossággal abban a tudatban, hogy az idő csak egy vicc, s igazi lényünk egy olyan dimenzióban gyökeredzik, mely túl van a forma (testek, gondolatok stb.) világán, akkor ez gyakorlatilag nevezhető misztikus élménynek? :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is nemrég volt egy érdekes esemény acidon. Hajnali 4kor Balcsin az üres utcán sétáltunk többen, amikor megláttam egy embert kb. állva aludni egy kapunál, belül a kertben. Jól éreztem magam és kerestem az interakciókat így ráköszöntem, úgy gondoltam jobb feeling lesz így elsétálni mellette, mint idegenkedve.
Hello!
-mrpmhpm
Umm... (meg akartam kérdezni h náluk van-e medence mert hallottuk előtte h buliznak és mindig vízcsobbanásokat hallottunk mire ő):
-Nem ti vittétek el a gumiharangot a kocsimról??
*na ez elég durván szar impulzus volt így egyből váltottam én is*
Nem. Nincs nálatok medence, hallottuk partizgattok meg ilyenek.
-Nem elég nagy a Balaton neked??
Jó, köszi.
Elmentünk. A többiek nem is nagyon értették mi van, viszont én miután lejöttem a sok agresszív kötekedős hullámokról azt éreztem: basszus ez már megtörtént velem ugyanitt Balatonon, ugyanúgy este, talán haverommal, talán betépve, de ugyanúgy volt vele egy kutya is, ugyanúgy támasztotta a fejével a kerítést és asszam akkor nem mentem oda, de mégis odahívott és ugyanúgy meggyanúsított, hogy nem csináltunk-e valamit a kocsiával.
És azóta is úgy gondolom igen ez megtörtént és trippen ez akkora hatással volt rám, hogy igazából úgy éreztem így utólag, hogy amikor odamentem minden automatikusan történik és én mintha aludtam volna, bármi meglepő történhetett volna nem lepődtem volna meg.
Súlyos volt, ha majd lesz pár év múlva harmadik is majd szólok. :D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a mostani pillanat összekapcsolódik visszafelé azzal a múltbeli pillanattal, amikor elöre bevillant a mostani pillanat - ez ilyen oda-vissza mutató idövektor, ami hídként összeköt két pillanatot"
Nagyon jó megfogalmazás. Igen. Pontosan erre gondolok.
Engem valahogy borzongatóan jóleső érzéssel tölt el ez a tapasztalás. Áááááá
Mennyire gyakori ez nálad? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Á, ez ismerös jelenség - én "idöhídnak" neveztem el! Pld. amikor megélek egy pillanatot és beugrik, hogy ugyanez már sok-sok évvel ezelött is megvolt a fejemben "elöre" (közben el is felejtettem), de _most_ biztosan tudom, hogy korábban is pont ennek a pillanatnak a majdani bekövetkezését tudtam. Tehát a mostani pillanat összekapcsolódik visszafelé azzal a múltbeli pillanattal, amikor elöre bevillant a mostani pillanat - ez ilyen oda-vissza mutató idövektor, ami hídként összeköt két pillanatot. Ilyesmiröl beszélsz te is, ugye? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Furcsa flessem volt hétvégén, talán ide illik be a legjobban.
Előfordult velem régebben, hogy egy húzósabb trip alatt, egyszer csak "kinyílt bennem egy kapu" és átéltem egy jelenetet, aminek általában semmi misztikus jelentősége nem volt, csak mintha belenéztem volna egy filmbe. De nem is vizuális élmény volt igazából, nem képeket láttam, inkább, mintha csukott szemmel lettem volna egy másik helyen. Hangok, illatok, érzések formájában éltem meg a jelenetet, csak figyeltem. Mindig furcsálltam, hogy mi lehet ez, aztán eltelt x idő, és az átélt jelenet megtörtént a "valóságban" is, de hajszálpontosan ugyanúgy, mindenről tudtam mikor kell következnie, mint egy deja-vu 1000x-esen felpörgetve.
Most szombat este is volt egy ilyen élményem, a jelenet látása és átélése között cirka 12 év telt el, már régen elfelejtkeztem róla, de abban a pillanatban pontosan tudtam miről van szó. Igazából olyan leírhatatlan a dolog ... de nagyon adta :) |
| | | | |
| | | | | | 108. CHI-A.D | 2010. augusztus 27. 09:46 |
| | | | | | | | A jóslás és a hozzá hasonló dolgok a gonosz eszközei amikkel megvezeti és kiterjeszti befolyását az ember felé. |
| | | | |
| | | | | | 107. algb | 2010. július 6. 20:27 |
| | | | | | | A témát olvasva felmerült bennem egy másik dolog: mi van akkor, ha a múltad álmodod vagy éppen tapasztalod meg?
Nem a jelenlegi életed egy darabkáját, hanem a múltbeli életeid valamelyikét - persze ha hiszel a reinkarnációban...
Nekem mostanában, főleg ha szívok, egyre több ilyen flessem van, és megdöbbentő magyarázatokat tud adni a jelenlegi élethelyzeteimre. |
| | | | |
| | | | | | 105. Hopax | 2010. május 21. 01:22 |
| | | | | | | metametta:
Van olajfaló baktérium, több törzs is, pl 95-ben Rhodococcusokkal is tisztították az Arab-öböl homokát. Kell pár speciális adalék a növekedésükhöz, de rossz minőségű talajban elvannak. Ha majd akkumulálódik a sok szar most Mexikónál, akkor biztos használják őket megint. |
| | | | |
| |
| 
 |
