 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | 215. itt-ott | 2011. április 12. 02:21 |
| |  | |  | | | Hát ez nehéz kérdés. Az a baj, hogy nyilván igazad van, tiszta baromság, amit mondanak neked, de mégiscsak az van elterjedve a közbeszédben, az átlagember így gondolkozik a drogokról. Szerintem próbáld meg leültetni a családodat a képernyő elé, úgy hogy megmutatod neki a tényeket(drogriporteren vannak jó kis tanulmányok a marihuánafogyaszátsról, kiderül, hogy talán mégse annyira káros)
aztán lesz, ami lesz.
Annyit hozzá tudok fűzni, hogy heti 1 spangliba még senki sme halt bele(SŐT!!!)
tehát, hajrá:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Jó, hogy leírtad ide a problémádat.
Abból, amit felvázoltál az tűnik ki, hogy
1. a családod félt téged
2. nem bíznak a saját erődben, hogy ezt kordában tartsd (megszállt a drogdémon oh yeah!)
Először azt akartam javasolni, hogy ha már úgy is tudják, hogy használtál már füvet, akkor tépj velük, már úgy, hogy te tépsz ők meg nézik aztán utána beszélgettek, remélhetőleg jobban és értelmesebben, mint amúgy. Merész, de jól sülhet el.
Másodjára marad a józan beszélgetés. Átbeszélni pontról pontra mi a problémájuk, ők hogy látják a helyzetet, aztán utána te is elmondod és figyel az érzésekre is. Jó esetben ez előrébb görgeti az eseményeket és egy fokkal jobban megbíznak benned, rossz esetben semmit se segít és a bizalmatlanság miatt fájdalmas élmény lesz, hogy a saját családod ennyire félreért, félrekezel.
Harmadjára neten vannak már elég jó videók, ahol konszolidált emberek, rendőrök, jogászok stb. beszélnek a kender tiltásáról és, hogy mennyit ártanak ezzel.
Ha egyik megoldás se jön be akkor marad az elköltözés, persze nem úgy, mintha szektás lennél és elvágod magad a családodtól. A kapcsolat megmarad, de van, hogy nincs más megoldás. |
| | | | |
| | | | | | 213. zozzzzz | 2011. április 12. 01:31 |
| | | | | | | Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni egy problémával kapcsolatban, amivel nem tudok mit kezdeni. Lehet, hogy valahol máshol errefelé már merült fel hasonló kérdés, de én nem találtam.
Nagykorúságom első évében járok. Élsportoló vagyok, olimpiai reményekkel, általában hetente több, mint hét edzésre járok (reggel-este). Tanulmányi eredményeim egyes tárgyakból kiemelkedőek. Májusban érettségi.
Kb. egy éve léptem be a tudatmódosító szerek világába. Azóta változó rendszerességgel fogyasztok zöldet - volt, hogy egy héten többször, mikor kicsit lazábbra vehettem a dolgokat, aztán olyan is volt, hogy két hónapig semmi (most is épp ez van). Több dolgot is kipróbáltam ez alatt az egy év alatt (néhány alkalommal eki, Kati - tényleg kevés ilyen volt- , - és kövezzetek meg, de egyszer még egy kis hóba is beleorroltam, viszont tavaly óta egyikkel sem élek ezek közül). Az ártalomcsökkentésre mindig fektettem hangsúlyt: folyadékfogyasztás, utána pihenés, ásványianyag- és vitaminpótlás...
/megjegyzésként: a sport, a tanulás és az ilyen típusú kikapcsolódás összeegyeztethető egymással, ha az ember tudja, hol a határ... Állítom, hogy amit sport néven művelek, egészségtelenebb, mint a rekreációs fogyasztás./
Nevelésemnél fogva pár éve én is úgy hittem, hogy aki egyszer beleszív egy spangliba, az drogos, és tűvel a karjában hal majd meg. Aztán ahogy egyre inkább szélesedett a látóköröm a témában, úgy foszlottak semmivé a sztereotípiáim is.
A környezetemről ez nem mondható el.
Mint megtudtam, egy rokon már a szerhasználatom kezdete előtt a fejébe vette, hogy drogozom. Nem túl rég járt nála egy ezoterikus - az én szememben kuruzsló; nem akarok senkit megsérteni, én nem hiszek a reinkarnációban, meg a hasonló ezoizékben, és még ateista is vagyok -, aki állítólag a nevem hallatára csak annyit mondott: kábítószer, és bele fogok halni elég fiatalon, de nem baj, majd a következő életemben...
Persze én ezt nem hiszem, de azóta én vagyok a család drogosa, úgy néznek rám, mint egy halálraítéltre. Ha pedig megpróbálok rávilágítani pl: a heroin és a marihuánafogyasztás közti különbségekre, akkor úgy kezelnek, mint egy őrültet, aki azt mondja, nem őrült. Ha azt mondom, hogy nem szorulok segítségre, akkor drogfüggő vagyok, aki agresszíven, elutasítóan lép fel, mikor a leszokásról beszélnek, és nem ismeri el függőségét - kb. két és fél hónapja füvet se láttam. Minden kiejtett szavammal őket igazolom a szemükben, de mikor mutatnék valamit, ami pl a kender jótékony hatásairól szól, az vagy nem érdekli őket, vagy hazugság. A Daath, TASZ vagy Kendermag honlapja természetesen nem lehet hiteles forrás.
Nem tudom, mennyire sületlenség, amit összehordtam. Nem tervezem, hogy drogtól halok meg - nem is értem, miben halnék meg, várom gondolataitokat. (A biztonság kedvéért azért elmegyek egy kardiológiai kivizsgálásra.) És nem szeretném, hogy úgy kezeljenek, ahogy most. Ez így szar. Nekik is, nekem is. Kérlek, mondjatok valamit!
Előre is köszi!
z |
| | | | |
| | | | | | 212. PsyGrit | 2011. február 18. 21:03 |
| | | | | | | Sziasztok
Erről az oltogatásról szeretnék írni egy kicsit:
Barátaimmal gyakran szoktuk "oltogatni" egymást.Valaki leoltja a másikat, erre a másik visszaolt még nagyobbat.Általában ennek az a vége hogy könnyesre röhögjük magunkat.Nem mindig alakul így egy oltás után, ha pl nem olt vissza, vagy nem őszinte a mosolya (barátoknál észrevehető) akkor "bocs nem úgy gondoltam"-"tudom csak...".Idegeneknél annyira nem szeretem ezt.Míg a barátaimat ismerem, tudom hogy hülyeségből csináljuk,addig az ismeretlenek fejébe nem látok bele.
egyéb:
Volt egy idő mikor én is zárkózott voltam.Ennek oka az akkori "barátaim" voltak(le is írtam ide, valamelyik topikba).Ezen a szakaszon b.nőm segített át.Sok mindenre megtanított az emberekkel való kapcsolatokról.
Az utcán sétáltam és egy jehova vagy mi, odajött és elkezdett magyarázni.Nekem elég szar napom volt aznap és már csak ő hiányzott.Csak beszélt és beszélt, közben jött utánam.Eldurrant az agyam.Mondtam hogy nem érdekel meg takarodjon a g**ibe.Elment.Észrevettem hogy a rossz kedvemet így ragasztom át másra is.Visszamentem bocsánatot kérni.Azt mondta egy bunkó parasztnak könyvelt el,de így hogy visszamentem nem vagyok az.Ezután én is jobban éreztem magam egy kicsit.
Az a baj hogy sok ember ezt nem veszi észre, vagy ha mégis akkor nem kér bocsánatot mert gyengének tűnhet mások (vagy saját maga) előtt vagy nemtommiér.Meg amúgy is csak egy idegen.De soha nem tudhatja az ember mikor szorul ennek az idegennek a segítségére.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről az jut eszembe, hogy vannak, akik úgy tartják, hogy ha leszar egy galamb az szerencsét hoz. :D Mindenesetre más bosszankodni valamin vagy azt flesselni, hogy nem baj majd szerencsét hoz. Ha még abból is indulunk ki, hogy se a negatív se a pozitív gondolkodás nincs hatással arra, ami történt (lehet, hogy mégis), de a lelkiállapotunkra viszont hatással van. Aki valami jót ki tud hozni belőle az nem fogja szarul érezni magát ez a nagy különbség abban, ahogy vesszük az ilyen hétköznapi akadályokat, de a cipőnk attól még szaros marad, annak megtisztítása egy külön folyamat, mely energiát igényel. Szóval igazából az ember azért bosszús, mert hirtelen rákényszerül plusz energia befektetésére, ráadásul nem úgy, ahogy ő azt tervezte.
Aztán van, amikor flottul mennek a dolgok és akkor nagyon jól szoktam érezni magam, úgy érzem enyém a világ, meg én is a világ része vagyok. Az az elképzelésem, hogy ha erősen érezzük a világot, ami körülöttünk van és eközben bizalom és szeretet van jelen, akkor érhető el a legnagyobb összhang és együttműködés a világ történésével, ami ugye a legjobb befektetés, amit tehetünk az életben. |
| | | | |
| | | | | | 210. weeed | 2011. február 18. 12:18 |
| | | | | | | köszi a válaszokat :) jó hogy kiírtam ezeket magamból meg átgondoltam a válaszaitokat is és már sokkal jobban érzem magam :) rájöttem pár dologra magammal kapcsolatban amiröl ugyan eddig is tudtam hogy itt vannak meg mondták is már csak nem foglalkoztam vele...
arról van szó hogy az önbizalmam néha eléggé a béka segge alatt van :D tudom is hogy miért. ez inkább valamiféle berögzödés nálam amihez kellett jópár év hogy így kialakuljon meg kellettek hozzá a megfelelö emberek akik ezt kialakíthatták bennem. (ilyenolyan okok miatt sokszor voltam gúnyolódás, nevetség tárgya amit én csak türtem türtem és jól elnyomtam... szorongtam is elég rendesen meg talán ekkor kezdtem el zárkózottabbá válni) talán ezért is fáj annyira ha akár csak valami apró poént kreálnak rólam aztán hahahaha... :)
csak ez az önbizalomhiány már annyira feltünö lett végül nekem is hogy most ez így napvilágra került végre. ami amúgy tökjó mert tudom mi a baj és így elkezdhetem átalakítani.
aztán az is lehet hogy csak az agyam találja ki ezeket bár eléggé összefüggnek a dolgok meg kurvajól is érzem magam most hogy ezek így felszínre jöttek. kurvajó :D
mondjuk az meg érdekes hogy magamban alig más emberekben meg teljes mértékben megbízok.
" mint a mindenféle információátadási célt nélkülöző, üres, untató fecsegés."
ez az ami nekem nem megy és amire nehezen tudok odafigyelni ( vagy nem is akarok odafigyelni? )
amúgy a tegnapi bunkóság amit kaptam az valójában nem is volt az csak nagyon túldramatizáltam... mondjuk akkor történt amikor Hamlet-et néztünk színházban, lehet ezért volt a túldramatizálás :D:D ennyire hatással lett volna rám a dráma? :D na tessék már poénkodni is van kedvem, azt hiszem elkezdtem kimászni ebböl a gödörböl amit ástam magamnak.
meg volt egy mondat a darabban ami ugyancsak a segítségemre volt...
"nincs jó és rossz, a gondolataink teszik azzá"
nagyon függünk a gondolatainktól. mittudomén 1 ócska példa: belelépsz egy kutyaszarba. gondolhatod azt is hogy: óóóóó a rohadt életbe, de rühellem a kutyákat. most vettem ezt a szép új cipöt erre belelépek ebbe a szarba... elvan baszva az egész napom"
vagy: "ez van, majd otthon letakarítom. addig meg minek szenvedjek ezen attól úgyse lesz jobb"
bár az emberek többsége szerintem inkább az elsöt választja. az a baj könnyü ezt elfelejteni, hogy ami rossz az lehetne akár jó is vagyis inkább hogy nincs is jó meg rossz, mi tesszük azzá.
jó ez nem volt a legjobb példa, de szerintem értitek hogy mit akarok ezzel mondani :D bár lehet picit zavaros, nem tudom |
| | | | |
| | | | | | 209. Buká | 2011. február 18. 10:16 |
| | | | | | | Kissé hasonló helyzetben érzem magam, mint te, weeed. Egyrészt, rühellem, amikor valaki viccnek álcáz egy kritikai megjegyzést, mert nem elég tökös ahhoz, hogy csomagolás nélkül az arcodba dobja. Ahogy észre vettem, időnként én is élek ezzel, mert épp annyira a szociális érintkezés része, mint a mindenféle információátadási célt nélkülöző, üres, untató fecsegés. Az utóbbival mondjuk el tudok lenni, mert alapvetően szeretem az embereket, és bármiről szívesen dumálok velük, kivéve ha rossz napom van..
A legnagyobb akadály talán az, hogy a szociális érintkezés szigorú sablonokba van rögzülve... pl. ha mondasz valami furcsa, szokatlan vagy vicces dolgot, a válasz 80%-ban az lesz, hogy "Jaj de beteg, hehe" vagy "te is fáradt vagy mi? eheh." és ezzel el van intézve a dolog. Még legalább egy tucat ilyen gyorsfagyasztott válasz van, amit minden beskatulyázhatatlan megnyilvánulásra rátol az ember, ezzel megvédve magát attól, hogy komolyabban gondolkodnia kelljen rajta.
Hangsúlyozom, én is időről időre csinálom ezeket, mert annyian csinálják, hogy ragad, meg ha valamennyire nem alkalmazod senki semmit nem fog fel az üzenetből.
Mindazonáltal szerintem csak most látod ilyen gyászosan a dolgot, mert épp kaptál egy bunkóságot, és azt megemészteni akármilyen hülyeség, pár napig is eltarthat tapasztalatom szerint. Ami nekem segíteni szokott ilyenkor, az egyrészt az, hogy tükörnek képzelem a világot :) másrészt meg belegondolok, hogy ha valóban holografikus természetű a valóság szövete, akkor ha csak egy picit is változtatok saját magamon, akkor már jobbá teszem a világot, nincs feltétlen szükség a többi emberre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | weeed lehet, hogy csak nem találod a megfelelő társaságot magadnak. Ha lehúznak érzelmileg az ellen nem tudsz már mit tenni. Ott van a gond, hogy volt egy felület, ahol lehúzhattak. Ha megismered a gyengéidet megtalálhatod ezeket, de sose biztos, hogy nem érint meg egy adott valami. Ha lehúzós arcokkal lógsz akkor ne nagyon remélj többet, ha csak fel nem csapsz tanítónak közöttük és bölcsességgel megmutatod nekik az igazságot, de ehhez nem árt ha úgy érzed, hogy minimum Jézus szintjén állsz. Szóval érdemes váltani.
Az, hogy ráfókuszálsz mások hibáira arra utal, hogy magaddal is problémáid vannak. Ameddig magaddal gondjaid van addig nehéz másokra figyelni és élvezni a társaságukat. Szóval gyakorolj önszeretet, önelfogadást és hagyd, hogy magától jöjjenek az érzések. Ezt gyakorolni kell, nem mindenki tudja magát úgy szeretni alapjáraton. Aki sok szeretet kapott gyerekkorában annak könnyen megy, mint ahogy annak is aki csinos, hisz vele kedvesebb szinte mindenki. Na de ott vannak még a többiek is és hát ha az embernek nem mutatják ezt meg akkor jobb ha rájön magától, hogy minek hiányától szenved.
A harmadik dolog az agresszió kezelés. Egyrészt sokan szeretnek oltogatni, csipkelődni, húzni egymást, ezeknek van az ízlésestől az ízléstelenig terjedő tengelye, intenzitás szintekkel. A primitívebb emberek primitívebb módon csinálják ezt a fajta "bajom van veled meg nemis" agresszió kiélést. Van nem agresszív csipkelődés is, lehet nagyon finoman játékosan, sok nő szereti. Mindenesetre érdemes teret hagyni másoknak és magadnak is. A tér segít eltávolodni kényelmesebb távolságra a kellemetlen dolgoktól. Ha valaki meg seggfej volt veled próbáld az ő életét egy olyan szemszögből látni, ahol megérted miért viselkedik ilyen gázul, mondjuk verték kiskorában vagy alapvetően nem kapott rendes nevelést, mert már a szülei is állatok voltak.
Lehet kicsit más választ vártál, de talán használható. |
| | | | |
| | | | | | 207. weeed | 2011. február 17. 23:45 |
| | | | | | | hahó!
szerintetek milyen egy jó emberi kapcsolat? nem párkapcsolatra gondolok hanem inkább barátira
mi kell hozzá? mi nem kell hozzá?
lehet óvodás kérdéseknek tünnek ezek, vagynemtudom. de nem tudom ti hogy vagytok vele, de én például úgy vagyok vele mostanában hogy eléggé elvagyok zárkózva az emberektöl. vannak barátaim, ismeröseim de mindenkinek valami dolga van, nincs ideje, tanul, vagy teljesen más baráti köre van már és inkább velük lóg stb. így ha akarok is velük találkozni akkor is csak ritkán lehet.
a másik meg hogy néha eléggé az emberek hibáira fókuszálok sajnos. lehet ezért zárkózom el inkább, nem tudom.
meg sok embernél azt látom, hogy veszekednek, hülye megjegyzéseket tesznek arra ha a másik hibázik valamit vagy felhúzzák magukat valami apró faszságon...
nem értem néha, hogy ök miért nem látják hogy ez lehetne másképp is
és néha ez eléggé lehúzza a kedvemet is. inkább az hogy nem nagyon tudok tenni ez ellen. vagy tudok? kell egyáltalán? a saját kapcsolataimmal is bajlódom szóval nemtudom...
van itt még valami... ritkán van ilyen, de néha kiborulok attól ha valami hülye poént nyomnak rólam aztán kiröhögnek. ilyenkor ugyan én is vigyorgok picit de valójában azt érzem belül hogy "áú, ez fáj". pedig tudom hogy poénnak szánják meg nem gondolják komolyan meg nem is tudják hogy megbántottak most ezzel de mégis szar. egyszer már szóltam emiatt furán is néztek rám de mondták hogy bocsi, meg hogy ez csak poén ne vegyem komolyan. és csak ennyi kellett hozzá hogy ezt megbeszéljem vele és utána nem zavart. ez már régen volt de most is volt pár órája egy ilyen, valaki mással és vele nem dumáltam meg és valójában ki is kúráltam most magam azzal hogy ezt leírtam :D bár azért még érdekel hogy ez vajon mitöl lehet szerintetek vagy hogy mással is van e ilyen?
mondjuk most azon vagyok hogy saját magammal legyek tisztában hogy miafene van mert picit káosz volt mostanában a fejemben de már kezd helyreállni...
namindegy, bocsi ha sok hülyeséget írtam, kikívánkozott. |
| | | | |
| | | | | | 206. fojti | 2008. július 21. 12:01 |
| | | | | | | | Azért jo tudni h nem ment el az eszem. Utolag viccesnek tünik amit leirtam v inkább nyavajgásnak.de amikor átmegy rajtad az nagyon is a valoság.jo érzés h irtatok |
| | | | |
| | | | | | 205. Awas | 2008. június 29. 19:55 |
| | | | | | | | Ja, van valami, amit viszont nem értek: Hogy a túróba bírtad 2 évig? :DD |
| | | | |
| | | | | | 204. Awas | 2008. június 29. 19:52 |
| | | | | | | Ky_rosss:
Röviden: Ideje lenne gombázni egyet. :) Hehe.
Hosszabban: Az okosok szerintem erre rávágnák, hogy a kognitív disszonancia iskolapéldája az eseted. Jött egy tök új információ az életedbe, és nem tudod feldolgozni. Hogy mennyire igazak az észrevételeid, az igazából másodlagos szerintem. Bár én nem osztom teljes mértékben gén véleményét, szerintem kicsit túlságosan relativista szemlélet az, hogy (leegyszerűsítve) minden olyan, amilyennek látjuk, mi találunk ki mindent, és velünk van a baj, hogy nem fogadunk el másokat, amikor valami bajunk van. Eleve az ellentmondásos szerintem, hogy ha nem tudjuk biztosra, amit tudunk, akkor mit is akarunk elfogadni? :) Hihi. Szóval pszichedelikus körökben ez népszerű elmélet, hogy keresd mindig a hibát magadban, ne a világban, de attól még tény, hogy sok szarság van odakint, és nem könnyű bánni velük. És igenis valódi szarságok! :)
Arra viszont sztem nagyon ráérzett gén, hogy a léc saját magaddal szemben lecsúszott, mások vizsgálgatása helyett ideje lenne magaddal foglalkoznod, és lehet, hogy ha rádöbbensz saját magad gyengeségeire, akkor másokkal szemben is megbocsátóbb leszel. Ezért is lenne jó neked egy valódi pszichedelikus élmény, mert magadról is megtudnál jópár dolgot, és a többi emberhez is közelebb kerülhetnél, nem éreznéd magad egy elkülönölt entitásnak a többi lénytől, és látnád, hogy a véres hatalmi harcok mellett vannak más, szintúgy valódi, de kellemes érintkezési formák is (nem, most épp nem [csak] a szexre gondolok). :)
De természetesen nem akarlak buzdítani arra, hogy ilyen szereket próbálj ki, csupán felvetettem a lehetőségét annak, hogy megvan az esély arra, hogy hasznod származna a dologból. ;) |
| | | | |
|
