 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | 23. badcat | 2004. december 6. 09:02 |
| |  | |  | | | a drog eszköz, nem szabad, hogy céllá váljon.
eszköz, de ne használd menekülésre a "valóság"elől. sem önmagad elől.
az x a szorongó, gátlásos embert is képes társasági lénnyé változtatni. jé, milyen könnyen megy az ismerkedés, és már megint azt mondták milyen jófej vagyok...
annak, aki egész életében erre vágyott, ez maga a csoda. képes áthatni a hétköznapokat is és jobbá tenni az életet, de van az a dolog, amit úgy hívnak, hogy a ló másik oldala. általában nem lehet észrevenni, mikor lendülsz át, mikor leszel pl. közvetlenből flegmává. vagy mikor vált az egészséges önbizalmad önelégültségbe. |
| |  | |  |
| | | | | | 22. cellux | 2004. december 6. 00:23 |
| | | | | | | off:
amíg én teljes meggyőződéssel hittem abban, hogy a pszichedelikumok választ adhatnak az emberek lelki/szellemi problémáira (vagy inkább irányt mutathatnak azok megoldásában), addig a daath-on egyetlen topikban sem kérdőjelezte meg senki az ilyen jellegű "drogfilozófiák" létjogosultságát. bárhová néztem, a világ engem igazolt.
amint a szemléletem elkezdett változni, ahogy fokozatosan teret engedtem magamban a kételynek, a világ elkezdte visszatükrözni a saját kételkedésemet. emberek, akikről azt gondoltam, tudom, kicsodák, hirtelen teljesen megváltoztak, olyan módon kezdtek írni, ami megdöbbentően különbözött korábbi önmaguktól. ugyanakkor megjelentek mások, új arcok, én-variánsok, akik a bennem épp kibontakozásnak induló következő valóság szószólóivá váltak.
a dolog persze nem lep meg, hiszen régóta tudom: valójában az egész világ csak én vagyok, és az én - magam számára egyelőre felfoghatatlan módon meghozott - döntéseim szerint mozog az egész a különféle alternatívák irányába. ha én kételkedni kezdek, a világ is kételkedni kezd. ha én meggyőződöm, a világ is meggyőződik.
ennek az egésznek érdekes sajátossága, hogy ha a játékban részt akarok venni, el kell merülnöm benne. el kell hinnem az éppen aktuális valóság-konfigurációról (a részről), hogy az a valóság (az egész), mert különben nem tudok kijelentéseket tenni - márpedig ez egy épkézláb fórum-hozzászóláshoz nélkülözhetetlen.
mivel igazából tudom azt, hogy olyan, hogy "egész" valójában nincs is, hogy a teljesség csak a partikularitásban ragadható meg, már régóta nem tétovázom: merülök, amikor csak lehet (vagy amikor valami arra késztet, hogy megint beleugorjak). belemegyek egyik, másik, harmadik világba, ami épp van, átélem, amennyire tudom, és kinyilatkoztatom, amit látok. talán a jellemem miatt jobban érdekelnek a szélsőséges struktúrák, amelyek fekete-fehérben állítják a valóságot, mert úgy érzem, ezeken sokkal szilárdabb fogást lehet találni, mint azon a szürke gányon, amikor mindent lehet és mindent szabad (lám ez is egy ellentét, a fekete-fehér látásmód és a szürke gány, a MIÉP és az anarchia).
számomra a világ leginkább evolválódó szimbólumtérnek tűnik, amelynek következő állapotát egyéni döntéseimmel határozom meg. ezen döntések hatása annál erőteljesebb, minél szilárdabban vannak megalapozva. minél nagyobb részét fogja fel a tudat a szimbólumtérnek, annál mélyrehatóbb a döntés is - ezért szeretem a szélsőségesen kihegyezett struktúrákat, mert ezekben gondolkodva egy látszólag felszínes döntés is mély változásokhoz vezethet, annyira tisztán kapcsolhatók a mélytudati jelenségek a felszíni szimbólumokhoz, annyira jól követhető (vagy inkább átlátható, átérezhető, "átintuiciálható") az út a levéltől a gyökérig.
persze vigyázni kell, mert itt valóságot teremt az ember. még jó, hogy van beépített biztonsági rendszer: ezen a szinten még nem válik minden azonnal valóra, jó nagy a tehetetlenség, a ráhagyás, hogy az embernek legyen esélye tanulni a hibás gondolatok következményeiből. (meg aztán igazán NAGY gondolatokat még nem is tudok gondolni, ahhoz nem elég mély a tudatom.)
---
ahogy mindezt leírtam, ráéreztem magamban arra a valakire, aki ezt az egészet csinálja, és megint csak azt tudom mondani, hogy a valóság valami hihetetlenül pszichedelikus valami. valahol mélyen van rajta fogásom, és ott a mélyben meg vagyok győződve arról, hogy ez a parti már le van játszva. (milyen kár, hogy ennek a mély-fogásnak még mindig nincs semmi igazán kézzelfogható vetülete, no pragmatic results, így persze nehéz bizonyítani bármit is, de igazából nem is akarok bizonyítani semmit. hitem alapja egy szikla, amely semmit nem ad, önmagán kívül.)
|
| | | | |
| | | | | | 21. Bard | 2004. december 5. 23:37 |
| | | | | | | Na ez egy nagyon érdekes téma.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy amikor én elkezdtem foglalkozni a pszichedelikus szerekkel (elsősorban most LSD, gomba és fűről beszélek, és hozzávenném az ekit is, aminek a hatását nagyon nagyon érdekesnek tartom az emberi kapcsolatok szempontjából, de nem pszichedelikusnak), akkor úgy tekintettem a dologra, hogy egy trip, az egy utazás. Felér egy olyan élménnyel, hogy elmegyünk a világ egy másik pontjára, szétnézünk és vissza. Rossz esetben, to hell and back. :-) Egy ilyen utazás pedig mindig megváltoztatja az embert. Ha valakinek mondjuk tengerész a férje, ott nagyon nagy türelemre van szükség. Ez evidencia, de a drogoknál ez valóban nem tudatosul sok embernél. Még azoknál sem, akik maguk is rendszeresen "utaznak" (jó kifejezés!)
Folytatom tovább a metafórát. A fiatalember, egyszercsak úgydönt, hogy ő most tengerre száll. De a családja, a szerettei, a barátai nem akarnak menni, sőt, néhányan még ellenzik is, vagy lehet, hogy páruk elől titkolni is kényszerül, hogy ő elindul, mert tudja, hogy azok nem engednék el, vagy összetörne a szívük, de neki mennie kell. Ez egy ilyen dolog. Néha iszonyatosan tud fájni, hogy visszatérsz, és még csak egy szuvenírt sem tudsz felmutatni, amit meg láttál, arra nem találod a szavakat, és csak széttárod a kezedet és nem tudsz mit mondani az ittmaradtaknak, de te már egy másik ember vagy, pedig csak 12 óra telt el... Pedig a pszichedelikus élmények ilyenek, nagyon nehéz beszélni róluk. A megoldás a hallgatás, vagy a művészet szerintem. Én amióta egyre több pszichedelikus élményen estem át, fokozatosan leszoktam a filozofálásról, pont ezért, mert már teljesen mások az alapélmények, amikről érvekkel, meg ellenérvekkel lehetne diskurálni. Amit megtapasztaltunk, és jó esetben megértettünk, és amikről nem tudunk beszélni, már csak tettekkel lehet "hasznosítani" ha egyáltalán akarjuk.
Amikor meg együtt utazunk a barátainkkal, akkor meg ha nem bírjuk a gyors váltásokat, akkor megint szenvedni fogunk. Ha azt látjuk, hogy a másik hónapról-hónapra, hétről-hétre, napról-napra más lesz. Akkor jön az, hogy már csak az ember számít, és nem az, hogy mit gondol. Lehet, hogy teljesen megváltoznak a szokásai, valószínűleg a sok intenzív élmény sokkal jobban kihozza a valódi személyiségét, és lehet, hogy ez már nem tetszik nekünk annyira, csakhogy akkor sem magával az utazással van a gond, hanem az előfeltételezésekkel, az illuziókkal. Ha valaki nem szereti a valóságot, ne drogozzon. Itt most valóság alatt nem azt értem, hogy amit látunk mondjuk egy LSD utazás során, az most valós-e, vagy nem, hanem hogy a látottakhoz, tapasztaltakhoz (azok valóságiosságától teljesen függetlenül) az illető hogyan viszonyul, hogyan dolgozza fel magában az élményt, és mit tesz az élmény hatására. Lehet, hogy valaki megnéz egy filmet, és bekattan tőle, pedig az csak egy film... Szóval, ha drogosokkal vagy együtt, akkor nagy türelemre van szükség. És ez szerintem jó.
Egy goa partin is, amikor a "spirit"-ről beszélünk, és nem tudjuk megfogalmazni, csak érezzük, az pont ez, hogy az egész esemény mindenki számára teljesen máshogy esik le, a dolog megfogalmazhatatlan mindenki számra, a lényeg az együttlét.
A gond akkor van, amikor az emberi kapcsolatokban nem az együttlét a fontos, hanem más tényezők, vágyak, illúziók. Akkor ezeket a pszichedelikus szerek szétrombolják természetükből adódóan. És ez is jó.
A végső konklúzió, mindenképpen az lesz, hogy hülye vagy, ha nem érzed jól magad. Ébredj erre rá, és kezdj el gondolkodni. Én is mostanában kezdek. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 20. MoTo | 2004. december 5. 23:26 |
| | | | | | | Túl hosszú volt a szöveg itt a folytatása:
Lezárva mondanivalómat abban egyet értek hogy a legtöbb ember lelki függő lesz az ecstasytól és széthullik az élete és a baráti köre is elvész, elidegenedik mindentől, de vajon van olyan ember akire ez pozitívan hat nehez tudom megítélni hogy velem most mivan tényleg jobb ember lettem ? Igaz én is így érez mivel mondjuk ugy értelmes vagyok és az első eset után nekiláttam és szakirodalom után mindent elolvastam az ex. -ről féltem mit tettem vajon ? mit vettem be és mit is okozhat ez ? azóta 2x törént hogy hozzányultam a szerhez de azt sem úgy hogy nahmost eldobom az agyam mert buli van ? csak mértékkel és olyankor amiko boldog voltam amúgy is és úgy éreztem most valahogy megnyílhatok és eljuthatok oda ahova amúgy nem én ez alatt nem a repkedést értem és a szétszállós bulizást. Ilyenkor le szoktam ülni és beszélgetek a barátaimmal mindenféle dologrol figyelem őket hogy viselkednek és magamat mintha magamba látnék érdekes érzés remélem hogy ez ritka mert az azt jelentené szerencsém volt velem nem azt tette mint minden más emberrel talán tudtok segíteni kívülállóként igazam van vagy én is csak illuziókban élek ?
Üdv. egy végzős diák. |
| | | | |
| | | | | | 19. MoTo | 2004. december 5. 23:24 |
| | | | | | | Olvasva az írásaitok számomra az "jött" le, hogy igazából mindegy milyen oldalról vizsgálnánk a dolgokat azoknak csak rossz hatásai lehetnek a párkapcsolatokra, barátságokra. Nos valóban 80%-ban szerintem is így van, nézzük az én esetem. Naivan azt hittem körülöttem senki nem csinálja, dehát egyszercsak feleszmél az ember. Tavaly nyáron jöttem rá hogy 3-4 barátom elkezdett füvezni, gondoltam ettől nem lesznek mások mégiscsak a barátaim így is volt egy ideig kb. fél éven át jól megvoltunk csak azután törétn velük egy kis változás elsőként csak fű majd ex. majd lsd ... Nos kicsit eltávolodtam tőllük, de jött egy újabb időszak az idei nyár találkoztunk és valahogy újra egymásra találtam velük bár nem voltam tisztába mitől voltak olyan nyitottak mindig mosolyogtak és egyszerűen csak a szép dolgokról áradoztak az életben kicsit furcsállottam is mindig ilyen "happy"-k.
A történet másik fele én mindig mondogattam hülye drogosok soha nem próbálom ki hát nem a ... -t nem. Sajnos vagy nem ? kipróbáltam velük elsőként a füvet hát mondjuk ez nekem nem jött be se nem hatott rám, másik része hogy rosszúl voltam mindig hányinger tört rám. Viszont életem egyik próblémás szakaszában gondok gond hátán, szar élet, semmi nem törént csak a rossz, szal egy gyenbe pillanatban kezembe adtak egy kis fehér "tabit" mondom ez most mi tudjátok hogy én nem ... Nah nemár látjuk rajtad hogy szar a kedved mondták ők. Gondoltam mi bajom lesz csak 1 kis guriga... Hát bevettem első alkalommal csak futáskényszer tört rám érzelmi dolgok nem jöttek elő. Viszont volt második és 3.ik azóta több nem. Nos cáfolásként hogy most jó vagy nem hogy ezt megtettem hát most még a pozitív részét jelölném meg bár hogy mi lesz remélem marad igy és abbahagyom és miért? Azóta 3 hónap telt el és sokan bunkónak érzéketlennek sexmániásnak és szemétnek tartottak legfőképpen a lányok viszont az utobbi időben rengetek lány barátom lett mivel nem hittek a szemüknek mondogatták robi mi lett veled ? Mostanában olyan kedves vagy megértő és teljesen normális aranyos fiú lettél nem vagy olyan kedvetlen stb. Nos nemtudom hogy ex. tette e velem valószínű igen és hogy mindenkinél ezt teszi e hát ezt kétlem úgyhogy én senkinek nem ajánlottam azóta mivel láttam mi történt a barátaimmal akik mostmár nem azok egyszerűen elzűlöttek az életük semmivé vált csakis ezen jár az agyuk - tudunk szerezni cuccot bazdmeg megint nem hoztak vagy elfogyot ... néha hívogatnak hogy szerezzek már nekik mert én ugyis tudok, hát nem szerzek nekik és a legrosszabb az egészben ők vittek bele ( vagy jól tették ? nekem ez volt a katalizátor hogy jobb emberrél válljak vagy ez csak illuzió - nemhinném ) és most nekem kellet velük beszélni próbáltam hatni rájuk hogy hagyják abba ez egy másfél órás beszélgetés volt hármójukkal, 2-ő a végére sírva ment el hogy mit tett az életével és egy szemét drogos és utálja magát mert a szüleivel összeveszett és senkije nem maradt ( talán igaza van ) azóta ha igazat mondanak nekem néha még füveznek bárcsak igaz lenne.
|
| | | | |
| | | | | | 18. badcat | 2004. december 5. 21:58 |
| | | | | | | pontosan, a drog katalizátor, nem egyedül hibás.
de felgyorsíthat vagy elrejthet egyes változásokat, amik drogok nélkül lassabban mennének végbe és esetleg kontrol alatt lehetne tartani. talán könnyebb lett volna felismerni és orvosolni a kezdődő problémát, így viszont mire észhez tértünk, késő volt. |
| | | | |
| | | | | | 17. badcat | 2004. december 5. 21:48 |
| | | | | | | jól leoffoltatok, de legalább értelmes gondolatok kedvéért:)
nem fogalmaztam egyértelműen, általánosságban a drogokról beszéltem, pedig valójában elsősorban az amfetamin származékokra gondoltam és még egyre: a fűre, a kis ártatlanra.
nem azt mondom, hogy soha nem élek vele(jó nagyot hazudnék), de biztos vagyok benne, hogy a túlzott fogyasztása érzelmi elbutuláshoz vezet. csak az érintettek maguk sem veszik észre, mivel lassan történik, szinte észrevétlenül és amikor már a tiszta állapotban is természetessé válik a közönyösség, úgy tűnik mintha sosem lett volna másképp. a fű alattomosan hat az érzelmi világra. pusztítja azt. ezt nem a könyvek és a szakértők mondják, ezt látom és sokan megerősítettek ebben.
nem csak magam miatt indítottam a topicot, számtalan történetet hallottam ami emlékeztet a sajátomra. viszont azt látom, hogy sokan úgy gondolják, a kapcsolatok egyébként is jönnek-mennek, kezdődnek és véget érnek, a drognak mindehez semmi köze. szerintem van, legalább is lehet köze.
az én esetemben biztosan. jól ismerem a párom, abban a zűrös időszakban egy másik emberré változott, nem ismertem rá. egyszerűen nem ő volt.
és abban sem vagyok biztos, hogy a pszichedelikumok veszélytelenek ilyen szempontból. más a hatásmechanizmus, de ha minden összekavarodik egy ember agyában, nehéz egyértelműen eldönteni, hogy mi miért felelős és miért nem.
ha tetszik, ha nem, a drogok képesek a személyiséget rossz irányba is befolyásolni. szerintem a pszichedelikumok is. ismerős jelenség a "beragadás a keresésbe" is, nem szükségszerű hogy így legyen, de előfordulhat.
hangsúlyozom, magam is élek tudatmódosító szerekkel, most egészen ritkán, de lehet hogy holnap másképp lesz. ki tudja. a lényeg hogy nem vetem el végletesen.
abban viszont biztos vagyok, hogy soha többé semmi nem tudja elhitetni velem, hogy ez egy illúzióktól mentes világ, minden az, aminek látszik.
a drog sok szarról elhiteti, hogy ez a valóság, és csak azt hozza a felszíre, ami egyébként is bennünk van. a lószart. és ez a legdurvább, hogy nem tudni minek szabad hinni hatás alatt és minek nem. és ott vannak a hosszútávú hatások, amikről meg szintén senki nem szeret tudomást venni, pedig ez is hozzá tartozik a történethez.
mindenesetre nem árt azzal tisztában lenni, hogy akár egy kapcsolat is rámehet.
mindent csak ésszel, srácok!
egyébként, anomia, a happy end nem egyértelmű, csak nem esélytelen. |
| | | | |
|
