 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | |  | |  | | | "nagyon megnyilvánul ilyenkor a másik VALÓDI jelleme. Ez egy illúzió volna? Lehet, de akkor igencsak valóságos és összefüggő, olyannyira, hogy nekem tökéletesen megfelel. A fű szerintem elvezet odáig, hogy látod mindenkinek vannak műsorai amiket egész életében nyom. Vannak akik idővel másokat, vannak akik mindig ugyan azt. És ne értsen senki félre, ez nem szomorúan jön át, hanem nevetek egy jót és tudom, hogy itt már magával a valódi emberrel kerültem kapcsolatba, érzem az érzéseit, gondolom a gondolatait (nem látom vagy olvasom meg ilyenek)."
danika: sűrű bólógatás, nagyon sűrű (a kételyekre is)... olyan sűrű, hogy nem átallottam ekkora egy az egyben bemásolni még egyszer
....vagy empátia és nemtudommi rohamom van ma...
bombadiltoma@flashtltengés.akárhol
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Személyes és töredékes tapasztalatom az, hogy az embert azügyileg változtatja patópállá a fű, amiügyileg amúgy is hajlama volt patópálkodni... kontrasztosítás, ez történik szerintem, vagy valami hasonló...
Úgy tudnám megfogalmazni, a fű és az ex segítségével egy ideje folyamatosan táródnak és térképeződnek fel valamik bennem... Fogggggalmam sincs mi van... vagyis van, de mivel mostanság, bármely konklúziólevonási kísérlet "de igen - de nem" típusú vitává fajul bennem, bármit meg akarok itt fogalmazni, egyben nem is akarom megfogalmazni... Így megy ez.
Mégis megpróbálok valamit mondani róla, mert ez így valszeg nem túl informatív, meg persze közléskényszerem is van (de ugyanannyira szeretnék közben hallgatni is)... Na szóval, én úgy indultam, mint kényszerspirituális drogos -- úgy értem, hinni akartam valamiben, mert azt gondoltam, az majd segít nekem, de igazából nem hittem... aztán valahol elhagytam a kényszert, és azt gondoltam, rekreációs drogos vagyok... Aztán kiderült, hogy akarhatok én a puszta rekreációra redukálódni, valami képződmény bennem (mondjuk nevezzük léleknek) térképezni akar, határokat felmérni, kitologatni, tesztelni, mittudomén.... tudatom mostmár folyamatosan, szinte 24 órában vizsgálja önmagát és olyan valószerűtlen helyzetek tömkelege teremtődik, amelyek kedveznek ennek a, mondjuk, folyamatnak... ráadásul időben oly sűrűn követve egymást, hogy az ember csak döbb, döbb és döbb, és amikor azt hiszi, na, most sűrű volt minden eléggé, holnaptól majd biztos lelassul, visszazökken, akkor aztán kiderül, hogy nem úgy van az, még erre is tudok überelni... soha nem érzett érzések, vagy érzéskombinációk, gondolatok, érzetek, észlelések, tapasztalatok, belső történések jönnek létre...
Nem tudom milyen jelzőt használjak rá, szóval a leg...bb az a dologban, hogy a számomra leglényegesebb kérdések egy jó részére bármit mondok, ugyanabban a pillanatban az ellenkezőjét is teljesen igaznak tudom érezni, meg a "nullopciót", a "szarvám súnjam"-ot (= minden üres) is, sőt azt is, hogy ez nem csak duma, hanem TÉNYLEG MINDEN TÖKÉLETESEN ÜRES [ez lehetne a "mahá súnjata", de valszeg mégse, mert annak az a lényege, hogy nincsenek objektumok se (amik üresek legyenek)], és az üres is üres ("súnjata súnjata").
Egyszerűbben szólva, hetek hónapok óta folyamatosan egyre intenzívebbé váló önpszichoanalízisen vagyok...
Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga és Viola: izé, totál paff vagyok... és akkor most mi van, mi lesz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó neked, badcat. Én még a sötétségben vagyok, egyikből ki, a másikba be. Mondjuk tettem kísérleteket, hogy visszavettem, de én úgy találtam, hogy akkor még rosszabb. Most a hétvégi trip alatt is az volt a tanulság, hogy a zöldből vissza kell venni, vagy abba kell hagyni. Régen a trip számomra egy kis feltámadás volt, másnap reggeltől mindent másképp csináltam, elintéztem a patópálkodásból megmaradt dolgokat és megint volt értelme mindennek. Most valahogy eljön a reggel, és valahová eltűnt az energia, csak az üres szavak maradtak.
Társas magány, ez a legjobb kifejezés arra, ami most van.
Volt egy haveri társaságom, akikkel teáztunk, beszélgettünk, a páromat is sokszor elvittem. Most ő járogat oda, és közölte, hogy én ne menjek, mert zavarom, hogy ott vagyok. De csak magamnak köszönhetem ezeket a változásokat, én ismertettem meg vele a cuccokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tartom magam továbbra is az egyszerű, de nagyszerű tudatmódosító=katalizátor hasonlathoz. Hogy hol lehet elbaszni a dolgot? Hát ha valamit rosszul értelmezel ott. Te magad alakítod a dolgokat.
"Összesítve az egészet az emberekkel mindig is megvoltam bár mikor józannal találkoztam "tudatmódosult" állapotban akkor mindig is szorongtam egy picit. "
Velem ez akkor van, ha szülők jönnek és fél centiről kerülgetjük egymást, para, hogy levághatják szagot, szemet stb. de amúgy normál szituban élvezni szoktam, mert nagyon megnyilvánul ilyenkor a másik VALÓDI jelleme. Ez egy illúzió volna? Lehet, de akkor igencsak valóságos és összefüggő, olyannyira, hogy nekem tökéletesen megfelel. A fű szerintem elvezet odáig, hogy látod mindenkinek vannak műsorai amiket egész életében nyom. Vannak akik idővel másokat, vannak akik mindig ugyan azt. És ne értsen senki félre, ez nem szomorúan jön át, hanem nevetek egy jót és tudom, hogy itt már magával a valódi emberrel kerültem kapcsolatba, érzem az érzéseit, gondolom a gondolatait (nem látom vagy olvasom meg ilyenek).
Néha buszon rám jön a para. Inkább előtte, hogy fasznak sincs kedve a tömegnyomorhoz meg a sok szúró archoz. Aztán befut a busz...tele van persze...felszállok...hoppá pont ott van egy üres hely! Leül, élvez! Néha azt veszem észre, hogy parázok. Ilyenkor meg szoktam állni és belegondolok mennyire valós amin parázok és, hogy van-e értelme/megéri-e. Ez szokott segíteni.
Szerintem egy kapcsolatban a cucc akkor lesz káros, amikor a cucc már gyakrabban lesz társ, mint a társ. Szal simán ronthat a helyzeten a cucc, de az csak közrejátszik, nem lehet mindent arra kenni.
|
| | | | |
| | | | | | 42. badcat | 2004. december 14. 22:22 |
| | | | | | | siphersh nem fogtam semmit a drogra, ha olvastad volna a korábbiakat, talán értenél.
mellesleg, szerintem annak aki keményen drogozik, épp ilyen kényelmes kijelenteni, hogy amúgy is szar minden, a drognak ehez semmi köze...
a problémám nyilván belülről ered, de talán az észlelése és orvoslása könnyebb lett volna tisztább fejjel. úgy is mondhatnám, hogy nem fajultak volna idáig a történtek, ha...
nem arról beszélek, hogy valaki eltol egy spanglit és vége az életének, hanem arról, hogy a túlzott fogyasztás a hétköznapokra is hatással van, egy idő után akkor is másképp élsz meg mindent, ha épp nem vagy beszakítva.
nyilván magad is tapasztaltad, hogy pl. a zöld eléggé legyűri mind a fizikai, mind a lelki tetterőt.
általában amolyan "pató pállá" változtatja az emberfiát, ejj, ráérünk arra még...
persze, egyszerűbb tekerni még egy cigit, mint a lélek mélyére ásni, főleg ha az fájdalmas valami miatt. de nem csak erről volt szó. egyszerűen nem is érdekelt, hogy valami nem stimmel. vagyis engem igen, de csak egy idő után.
ha mindehez a drognak semmi köze, akkor hogy lehetséges, hogy miután visszavettünk, vagyis szinte megundorodtunk a korábbi életviteltől, szép lassan minden a helyére került?
hálistennek újra (majdnem teljesen)boldog ember vagyok, azzal élek együtt, akivel azelőtt.
tényleg nem arról van szó, hogy kiselőadást akarok tartani a csúnya rossz drogokról, meg hogy mindenki, aki ilyesmihez nyúl, a pokolra jut. csak volt egy borzalmasan rossz tapasztalatom, életem legrosszabb időszaka, és számomra kétség nem fér hozzá, hogy ehez a drog is hozzátette a magáét. gndoltam megosztom másokkal, hátha jó lesz valamire.
egyébként most is élek ilyesmivel, például most szombaton is elég alaposan rátettem, de már nem életformám. sosem fogom teljesen megvonni magamtól a pszichedelikus élményeket, mert látom a tanulságos és élvezetes oldalát, de kaptam egy olyan leckét, amit egy életre megtanultam.
de ha esetleg ellenkezik a fórum működési elveivel arról beszélni, hogy a holdnak is van sötét oldala, akkor szóljatok bátran. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem a probléma ott kezdődik, hogy a deszkázásra nem lehet hosszú távon egzisztenciát építeni. Valami más? Karrier? Tanulmányok? Család? Valami? |
| | | | |
| | | | | | 40. moricz | 2004. december 14. 14:24 |
| | | | | | | Talán egy újabb érdekes történet. Kb két éve még egy vidám gördeszkás gyerek voltam Akkor 18 évesen. Egyszer egy sráccal a Teamból betépve mentünk deszkázni(ez volt a második alkalom)és egészen jól is ment a videón lazábbnak tűntek a mozdulatok, könnyebb volt magasabbra ugrani mert nem éreztem annyira a fáradságot. Azóta egy kissebb lavina indult el sok sok tépve deszkázás lett. A végén kb csak 10 -15 percet deszkáztunk aztán haza ... A vége az lett, hogy tavaly karácsonykor egy ex elment és egész jó volt de szerencsére a haverok mondták, hogy ne nagyon száljak el mert ez CSAK egy drog. Így legközelebb Februárban azután meg a nyár végén tabiztam. Aztán semmi. Csak közben kipróbáltam a Gombát márciusban. Elég rossz utazás volt, de legalább a tépés lejjebbkerült egy picit. Nyár végén vettem spórát egy holland cégtől. És ki is termeltem egy nagy rakat gombát amiből a múlt hétvégén ettük meg az adagot a nagyanyám kismacskájával :). Én már ekkorra undorodtam a fű illatától is. Szóval csak gomba volt. kellemes 4 emberes benti trip volt. Azóta semmi. "CSak Dohányzás :(" Viszont egy kis önbizalomhiányban szenvedtem a nyár vége óta talán az ősz lehangoltsága, nicsen kintlét, nincsen deszka ... nemtudom de a mostani triptől "felvidultam". Persze nicsen kedvem gombázni (meg megvan a naptáram is "max 3 havonta !!!") amit idáig jól tartok :)
Összesítve az egészet az emberekkel mindig is megvoltam bár mikor józannal találkoztam "tudatmódosult" állapotban akkor mindig is szorongtam egy picit.
A kérdés Szerintetek ez egy helyes "életút"? Ahol elférnek (mostmár csak a gombák) vagy egy kezdődő drogkarrier.
Azért kérdezem meg mert nekem, sohasem volt probléma a a barátokkal amiatt, hogy fújtam vagy egyéb, pedig nemcsak olyan van aki szintén ezt teszi. (Mellesleg barátnők is voltak bár nem sok de ővelük sosem volt szerencsém :( Érzem, hogy megváltoztam de nemtudom mi lehet a vége. Én most pozitívan állok hozzá hogy a füvet letettem, de még kételkedem a Gomba miatt. Bár jól tudom, hogy más tészta azért mégis. (valószínűleg a titkolózás miatt van úgy érzem )
Bocsánat ha nem egészen ide tartozik de nem igazán tudtam hovasorolni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi az, hogy "nem akarják tudomásul venni"? Szerintem sokkal kényelmesebb valami külső tényezőt vádolni, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy jól esne. Nyilván, ha valaki rendszeresen drogozik, főleg ha függő, akkor gyakorlatilag mindenhez köze van a drognak az életében. De hogy a drogot vádolni ne lenne kényelmesebb és egyszerűbb, mint szembenézni magával a lelki vagy személyes konfliktussal, azt nem hiszem. |
| | | | |
| | | | | | 38. badcat | 2004. december 13. 22:58 |
| | | | | | | viola köszi, de már rendbehoztuk:)
tudom hogy nehéz beismerni, de a drogok nem csak megnyitni képesek kapukat, hanem bezárni is. az érzelmi világ elsekélyesedése csak egy példa erre, nem biztos hogy mindenkivel megtörténik, de jó esély van rá. az ítélőképesség és az értékrend torzulása sem feltétlenül következik be, de ahogy lehetséges, hogy drogos élmények hatására egyre inkább "látóvá" válik valaki, számomra egyértelműen lehetséges az ellenkezője is.
mi van, ha a "nagy megvilágosodás", amit sokan átélünk, vagy átélni vélünk, nem más, mint a téveszméink egyre valóságosabb megélése?
nem magam miatt nyitottam a topicot, az én történetem csak egy. biztos vagyok benne, hogy másokkal is előfordul hasonló, csak esetleg fel sem merül, hogy a drog is közrejátsszhat. vagy sokan nem akarják tudomásul venni.
aki tudatmódosító szerekhez nyúl, az igenis legyen tisztában mindenféle következménnyel!!
ezek az élmények nem csak adni képesek, hanem elvenni is és ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.
csak azt szeretném, ha figyelnétek magatokra, és egymásra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Badcat szerintem én megértettem amit mondtál. De a kender szerintem egy másik megvilágításba helyezte a dolgokat, ahogy eddig nem szemlélted előtte. Ez nálam gyakran van szüleimmel kapcsolatban. Van amikor annyira meghatódom betépve anyámon, hogy elszörnyülködök, hogy gyerekkorom óta ezt milyen ritkán tettem...Apámon látom, hogy egyre inkább öregszik. Nem egy kellemes érzés, de valahogy azt adja nekem a jó oldala, hogy tovább kell csinálni mindent mert nem ragadhatunk le sehol. Bár ez már másik történet... |
| | | | |
| | | | | | 36. Viola | 2004. december 10. 20:02 |
| | | | | | | Badcat
"egymás mellett éltünk, de nem együtt. elfelejtettük, hogy fontosak vagyunk egymásnak. "
Ez cucc nélkül is kiderül, nem egyszer tapasztaltam...
"az igazán rossz az volt, amikor én erre rájöttem, de ő még nem."
Megértem... Hogyan tudnék segíteni neked? |
| | | | |
|
