 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | |  | |  | | | Ky_rosss:
"Fél óra leforgása alatt mindannyian lecsupaszodtak elöttem."
"fél év alatt bebizonyosodott, hogy amit látok, az 90% - ban az igazság"
"a mögötte megbúvó lényt látom a maga valójában "
"De a pszichológia és mások tapasztalatai is azt igazolják, hogy amit látok az valóság"
Úgy tünik, belekerültél egy negatív irányú, önigazoló IGAZSÁG-VALÓSÁG kattogásba. Szerintem nem szuperképességeket kaptál, hanem egyszerüen elvesztetted a saját tévedhetetlenséged iránti egészséges kételkedés képességét. A külsö ingerek hatására benned létrejövö információt nem lehet "tudás"-nak nevezni pusztán a mennyisége és koherenciája alapján. Az ember egy ilyen generátor: bármire rá tud zoomolni és arról jót vagy rosszat gondolni, amiket szépen beillesztget egy koherens rendszerbe. Viszont ez a jó/rossz nem az objektum tulajdonsága, hanem a TE szubjektív tolmácsolásod az észleléseidröl. Jelen esetben egyszerüen nem fogadod el az embereket másmilyennek lenni, mint amilyen te vagy, és másképp viselkedni az adott helyzetekben egymással. Ezért lesznek az emberek elfogadhatatlanok a szemedben: senki sem olyan "istenien" tökéletes és szerepmentes, mint te (a saját szerepeiddel gondolom korántsem foglalkozol ennyire behatóan?).
A másik gond - ami talán az introvertáltságoddal rokon - hogy passzív szemlélöként nézed a szerepeket, holott a veled szemben játszott szerepeknek te is aktív résztvevöje lehetnél. A fiktív paráid tehát konkrétan akkor válnak gonddá, amikor elörevetíted az "á ez úgyis rossz LESZ" gondolatot a jövöbe és meg sem próbálsz a saját részedröl hatni egy helyzetre egy másik típusú, pozitív szerep aktív eljátszásával. Ez tovább csökkenti az esélyt arra, hogy esetleg valamiféle megértés alakuljon ki.
A probléma tehát szerintem ez, hogy a fü által beindított intenzív asszociációkat az elméd egy számodra hihetö, önigazoló rendszerbe illesztette, ami a meglévö személyvonásaid (pld. negatív emberképed?) miatt távolító hatással van az emberi kapcsolataidra.
Ezt lehet pragmatikus szempontból is nézni: ha tényleg "tudás"-t kaptál volna, akkor azt fel tudnád használni életminöségjavító céllal is...
Bottom line tanácsként pedig:
1) Hagyd el a füvet, ha ez nálad kihozza / erösíti ezeket a parákat
2) Szeresd embertársaidat :) |
| |  | |  |
| | | | | | 190. retek | 2008. június 16. 09:55 |
| | | | | | | "valahogy egy pillanatra lehullik a maya és a mögötte megbúvó lényt látom a maga valójában - és ez a legkevésbé sem szép."
valahol ebben látom az művészet elfordulását a klasszikus esztétikától.
sokáig láttam én is csúnyának, aztán lassan rájöttem hogy nem mindenki az. valami olyasféle játék, hogy egymás arcára öntjük a savat folyamatosan, és ez szörnnyé tesz minket. Kivéve azt, aki kiszáll a szerepjátékból, ennek sok módszere van és egy sem könnyű. De úgy lassan begyógyul. Viszont a többiek nem tehetnek róla, hogy játszanak. Kényszer.
Hogy hogyan lehet ez ellen tenni? Lekorlátozod az intenzívebb szociális életed néhány emberre, és megpróbálod kirángatni őket a szerepükből előtted. Ha hagyják, az bizalom. Másrészt keress olyan embereket akik nem játszanak. Nem sokan vannak, de akadnak.
Ezek csak eddigi tapasztalataim, a problémának még én sem járok a végén, korántsem.
A bizalom elvárásra épül. Ha nem vársz el pozitív csatolást, értelmét veszti. Az elvárásról lemondani majdnem lehetetlen... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a bizalom állandó forrása az őszintén megélt állandó-változó önmagad.
a többi esetleg adaptív.
-álalában csalódástalansághoz tanácsul.
(sajnos nekem nem megy.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Körülbelül 4 éve élek fűvel, most 21 vagyok. Talán kicsit korán kezdtem, de úgy gondolom a történet szempontjából ez teljesen lényegtelen. A 4 év alatt változó időszakok voltak; volt, hogy egy hónapba 1-2 ciginél többhöz nem volt szerencsém, de volt olyan is, hogy naponta 3-4 elment, így összességében azt mondanám, hogy rendszeres fogyasztó vagyok.
Miért csinálom? Elég határozottan introvertált, empatikus egyéniség vagyok, de egészséges szociális élettel rendelkezem - még. Hihetetlenül inspirál a fű, mind publicisztikai (novellák, esszék, tanulmányok), mind rajzművészeti (absztrakt) téren; meg aztán ottvan a zene iránti átlag feletti rajongásom, amire szerintem mind tudjuk milyen hatással van ez a dolog. A beleélés, az elrugaszkodás és a szürkeségből való teljes kiszakadás motivál leginkább ezen a téren, és sokszor extrovertált, társasági emberré tesz, ami jól esik.
Valamikor két éve figyeltem fel először egy furcsa dologra, természetesen hatás alatt. Eléggé befordultam egy ágyon fekve, körülöttem barátaim beszélgettek, és hirtelen nagyon erősen körvonalazódni látszott mindaz amit a szociálpszichológia szerepelméletnek hív, a háttérben pedig az emberi játszmákat véltem felfedezni. Nem volt kellemes élmény. Fél óra leforgása alatt mindannyian lecsupaszodtak elöttem.
Egyre gyakoribbá vált ez a dolog, sokszor olyan aprólékos információkhoz jutottam tudatosan feldolgozva (!) mint a gesztikulációk, a tekintetváltások, a háttérben meghúzódó okok és okozatok, mind-mind gusztustalan igazságok, amik egyre élvezhetetlenebbé tették a társaságot. Először azt hittem amit látok csak képzelgés, kényszerképzet, mert elviselhetetlenül bizarr volt, hogy igaz legyen. Egyrészről elkezdtem pszichológiával foglalkozni, másrészről konkrét tényeket kerestem, és fél év alatt bebizonyosodott, hogy amit látok, az 90% - ban az igazság, a maradék 10 azért kétely, mert... mert azt el kellene magyarázni az illetőnek, és feltenni a kérdést, hogy így van e.
Az óta eluralkodott a dolog. Más emberekben teljesen tudattalan tevékenységeket szűrök le, a fű hatására az empátiám sokszorosára növekedett, és már tudom, hogy Budai Béla által lefektetett szabályok nem mindegyike igaz; nem kell kinyílnia a másik embernek, hogy kiemelhessünk belőle a beleéléssel dolgokat. Olyasmiket látok emberekben és emberek között amiket nem akarok, olyan mélyre csúszok amilyenre nem akarok.
Vannak esetek mikor megváltozik az emberek arca, valahogy egy pillanatra lehullik a maya és a mögötte megbúvó lényt látom a maga valójában - és ez a legkevésbé sem szép. Két lehetséges kapcsolatra mondtam már nemet csak azért, mert tudom, hogy tönkretenné fél éven belül ez a dolog.
Főleg, hogy mostmár tisztán is vannak villanásaim, amikor tudom mi miért történik, sőt, néha nem csak emberek kapcsán, hanem úgy a dolog alakulása kapcsán.
Megértettem, hogy mindennek van egy szükségszerűsége, és ez sem több annál, de hatalmas energiabefektetés elviselni.
Úgy érzem már nem élvezem annyira az emberek társaságát, nagyon mértékkel kell fogyasztanom, mindig akkor kell abbahagynom, mikor az első jelek feltűnnek. A legrosszabb talán az egészben, hogy pokoli nehéz szavakba foglalni amit érzek vagy látok, szinte lehetetlen a maga valójában átadni másoknak; próbáltam már és vagy félreértettek, vagy azt mondták, hogy értik miről beszélek, de azt is azonnal leszűrtem, hogy nem értik.
Persze a válasz logikus, hagyjam abba. Vagy csináljam egyedül. De a pszichológia és mások tapasztalatai is azt igazolják, hogy amit látok az valóság, az az illúzióköntös mögött rejlő EMBER, a maga ocsmány érdekvilágával, vérre menő játékával, nem őrült téboly.
Hogyan lehetne ezt kezelni?
Az a baj, hogy nem akarok felmászni oda, ahol nem látom ezeket; a tudást nehéz eldobni azután, hogy megszerezted, de elfogadni és felülemelkedni rajta még nem tudtam. És ez elég sötét irányba viszi az önmegvalósítási próbálkozásaimat. |
| | | | |
| | | | | | 187. Kyoko | 2008. június 10. 00:33 |
| | | | | | | | most ért véget egy két és fél éves kapcsolatom. Két éven keresztül néztem, hogy mit csinál, eszembe se jutott bármit megtiltani neki. Ha akart betépett, ha akart beexezett stb. Persze Ő mindentől óvott. Aztán megtört a jég fél éve. Beengedett abba a kis külön világába, amit eddig csak kívülről láttam. Sok mindent megváltoztatott köztünk, a közös élmények, nagy vallomások, mély beszélgetések hatására. Végre ki tudtunk mondani olyan dolgokat is amit korábban nem. Sokkal nyitottabbbak lettünk 1más felé. Újra olyanok voltunk, mint egy új kapcsolat elején. Fürödtünk a boldogságban és újra felfedeztük egymást és a kapcsolatunkat. De túl szép volt. Nem a drogok tették tönkre, de megnehezítették a szakítást. Igazából mindig részesei leszünk 1más életének, de jelenleg túl nagy a fájdalom. Elgondolkodtató, hogy a drogok nélkül itt tartanánk-e. Szerintem nem. Szebbé tette, közelebb hozott minket és ezt pillanatig sem bánom. Sőt, talán még hálás is vagyok érte |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerelem+drog=totál megcsúszás
Hogy miért ez a véleményem? Mert tapasztaltam, nekem a nagy ő volt M(szerelmem), és MDMA, Amfetamin, Lsd( szerelmeink)!
Mindent együtt csináltunk, sokszor ketten, néha többen, néha egyszer- kétszer, sokszor egész nap. Nyár volt, senkinek sem tűnt fel, hogy hetekig nem vagyok otthon, mindig valakinél voltunk, vagy csak Nála.
Aztán jött a nagy bátorság...belőtt, majd belőttem, és ez ment egész szünidőben.Megváltoztam, ő is, majd feleszméltem, nincs teganpom, nincs holnapom, csak a Carpe Diem. Valóban így kell élni? A mának?
Megijedtem, elfutottam, lenyugoddtam. Van múltam, s talán lesz jövőm, de a jelen számomra eltűnt...kósza szellő fújta el a messzi távolba... |
| | | | |
| | | | | | 185. fairy | 2008. június 1. 21:41 |
| | | | | | | szerintem főleg a fűről szól ez...de lehet h nincs igazam.De az ilyen dolgokra mindig csak későn jön rá az ember.
Én mondjuk nem azt az "oldalt" képviselem,mit itt az emberek többsége(vagy mindegyike?),én nem élek ilyen dolgokkal..iszom néha,de azért azt se túlzásba..:)
A barátom viszont igen...ebből voltak nagyon nagy vitáink.A kapcsolatunk kiüresedett..úgy éreztem,nem is érdeklem,mert mindig csak a fű,meg a haverok..emiatt is tartom igaznak azt,amit a legelső hozzászólásban írt badcat; hogy a fű hihetetlenül alattomos..Ő észre sem vette,h fél éve,alig csináltunk együtt valamit...aztán kevesebbet szívot,és akkor úgy éreztem,velünk is minden rendbe jött.
De egy nagy buli után újabb hullám jött.Megijedtem,és nem tudtam, mit tegyek...azt tudtam,hiába hisztizek,ordibálok,rosszabb lesz,semmi értelme.Hiába beszélek neki olyat,ami igaz is akár,nem fogja érdekelni,mert erre neki kell magától rájönnie.Már úgy vagyok vele,csinálja ha szeretné,de ha megkérem,akkor azt tartsa tiszteletben..nem tudom,ez mennyire jó megoldás,de szerintem így korrekt.
A fűnél szerintem az a baj,h mindenkinél más.Ha valakinek egy barátja jól bírja,ugyanúgy tanul normálisan,rendben van az élete akkor biztos másnka is.Holott nem így van.Van akinek az egész életére kihat,elmegy a kedve mindentől,és nem érdekli semmi.
Viszont az emberi kapcsolatokba belemászik..de ezt belső ember nem veszi észre..de aki kívülről látja pl egy társaság életét,rájön,mi is a baj.De ez is csak egy vélemény a sok közül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Akárhogy is volt nekem semmi olyan érzésem nincs hogy rosszat akarok neki, legyen boldog, lehet neki így a jobb. De azért szarul esett hogy ennyi év után gyakorlatilág hátbadöfött. Lehet túlreagálom de én így érzem. Az meg hogy a fű tart össze minket? Valamiyen szinten igen, mint ahogy más társaságokat a sör vagy akármi. De nem lételeme egy programnak a tépés. Mégha sokszor úgyis az a vége.
Nem mindenkinek való az hogy dolgokat használjon. Ha közben normális kapcsolatai vannak, nem hanyagolja az iskolát/munkáját, és alapvetően jó ember akkor hajrá. De van aki nem tudja ezt összeegyeztetni és elszalad vele a ló.Ha iyenkor abba tudja hagyni az becsülendő. De nem az a megoldás hogy a fű rossz, de azért néha még beszívok, és sokkaltöbbet iszom.
Az zavar hogy eddig is ilyen volt, csak mikor éppen zöld felhőben lebegtünk akkor picit lejjebbnyomta az egoját. Mikor eltűnt ez a felhő akkor megint csak az ego maradt, ami hatalmasra nőtt és bekebelezte azt aki a közelébe került. Nekem nem hiányzik az hogy egy olyan ember akihez nagyonsokat jártam át és nagyonjól éreztük magunkat, most egy 180fokos fordulat után úgy kezeljen mint egy tanár a 12éves tanítványát aki szerinte alapvetően rossz és ennyi meg ennyi hibája van, csak a tanár a tökéletes. Sokat lehetne erről beszélni de nem sok értelme van. Örülök hogy legalább ti megmaradtatok nekem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Folyt. köv. :)
És hát igen. Ebben az új társaságban pedig eleinte 6an voltunk. Ez a szám leredukálódott 4re (másik 2vel mai napig él a kapcsolat). Aztán, történt december 29-én, hogy 2 nagyon jó barátunk meg akart lepni minket fejenként 1-1 dupla hofival. Kedves, nem? :) Aznap késő délután értem haza, és kérdeztem anyumékat, hogy mehetek-e. Nem. Hívtam másik pajtásomat, nála ugyanez. Mitsem tudtunk a papírról akkor még. Aztán hívtuk többieket, hogy nem engednek, ma mindenképp itthon kell lennünk.
Erre történt, hogy hát hárman megették azt a 4-et, ami ajándék volt nekünk, meg így mindenkinek. A vége, 2en nagyon egymásra paráztak (az egyik srác elég 'rosszarcúnak' mondható), azt hitték, meg akarja egyik ölni a másikat a vizipipaszénnel.
A vége egy nagyon kemény paratrip lett.
Akire a legnagyobb hatást gyakorolt talán a bad trip, az az emberke, akit az előbb írtban említettem (arrogáns, kicsit egós, stb...). Azóta, 1 hónapig még szívott, aztán februártól már azt sem. Azóta, 1x sem nyúlt kábítószerhez (alkoholon kívül persze).
És ami az érdekes, hogy amióta abbahagyta, teljesen kivonult a társaságból, nagyon ritkán keres minket, sőt, 2 másik régi volt barátjával össze is vesztek, nem szólnak egymáshoz. Én kerestem fel nemis olyan rég, hogy mivan vele. Rendkívül jól éreztem magam a társaságában, és azt hiszem, rádöbbentett, hogy ezt a társaságot gyakorlatilag a fű tartotta össze. Sajnálom, és azon vagyok, hogy ezt mindenképpen megcáfolhassam, és azért is bebizonyítsam magamnak is, és mindenki másnak, hogy előfordulhat ilyen eset, hogy egy bizonyos érzés, kábulat, vagy csak maga a szer tartson össze embereket: de ez nem feltétel, sőt, úgyérzem, sikert értem el e téren, és ma már csak nemcsak szívni járunk össze. Azért, a kiesett embert, sajnálom, és megpróbálok neki annyi vigaszt nyújtani, amennyit csak tudok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amikor az első cigimet elszívtam, tartoztam valahová. Egy társaságba, ahol mindenki mindenkit szeretett, elfogadott, és számíthattunk egymásra, bármi is volt. Közben megismerkedtem mostani barátaimmal, akik akkor már benne voltak a dolgokban elég régóta. Összeismerkedtünk (egy suliba járok egyik jópajtásommal, 3 éve), és hát igen, szívtunk, szívtunk. Volt egy 3-ik személy is, ő is ide járt, ő is velünk volt, nagyon szerettük, hozzá jártunk föl nagyon sokat.
Uhh, elkalandoztam. :)
Szóval. Amikor elkezdtem, a régi társaságom (1 személy pontosan, aki a legjobb barátom volt) elkezdett valahogy távolodni. Azt mondták, azért, mert teljesen megváltoztam, megváltozott a fölfogásom, a szemléletmódom, és tök más vagyok, mint aki voltam. Kérdeztem én: és negatív irányba? Ártok én bárkinek is? Eddig se bántottam soha senkit, most aztán végképp nem. Kb. 1 évig fojt a 'harc' a bennmaradásért, aztán a végén elég csúnya mód ejtett ki,az, akit már gyerekkorom óta ismerek.
Beszélgettem azóta kívülálló emberkével erről, még régebben (családterapeuta a nő), és a pillanatnyi helyzetben azt mondta: nem akartak ők kiejteni, az arc, aki 'elbánt veled', elégtételt akart venni, féltékenység, bármi. Nem lehet tudni. A többiek viszont rosszul kezelték, hogy ez történt, úgy érezték, beleCSÚSZTAM a dologba, és nem vették figyelembe, hogy én magam mentem bele, szánt szándékkal. Mai napig tartom velük a kapcsolatot, 2 emberrel jó barátságban. |
| | | | |
| | | | | | 181. 1xű | 2008. május 12. 22:57 |
| | | | | | | néha elmesélem 1-1 élményemet nem beavatottaknak is, de kihagyom az szert belőle.
amióta füvezek azóta legalább annyi embert ismertem meg általa mint a sör által. |
| | | | |
| | | | | | 180. tifo | 2008. május 7. 00:28 |
| | | | | | | | En sohasem, vezettem be olyanokat a drogok vilagaban akik meg sosem csinaltak, sohasem hencegtem azzal, hogy en mar mit toltam. Mindig megfontolom, hogy kinek beszelek az elmenyeimrol, mivel mindannyian masok vagyunk, nem mindenki ugyanugy fogja atelni, kezelni a dolgokat mint en. Mindig az lebeg a szemem elott, mielott barmit is mondok, hogy sosem tudnam elviselni ha valaki miattam menne bele ezekbe a dolgokba es elb@szna az eletet. |
| | | | |
|
