 |
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | |  | |  | | | ynul: "Ez logikusnak tűnik", ami annyit tesz, hogy ez egy elfogadható, megérthető magyarázatnak tűnik arra, hogy milyen összefüggések alakítják ki azt a tapasztalathalmazt amiben éppen tanyázunk.
Egyébként hogy mennyire ok és okozat minden azt talán az szemlélteti a legjobban, hogy ugyanazon dolgot x+1 ember milyen sokfélének képes tapasztalni. Mert látunk valamit ami kék az még csak oké, de van aki imádja, van aki utálja és van akit nem érdekel, stb. Vagy a vizet mi isszuk, de a hal benne lakik. Tehát a világ az valamilyen, fogalmakon túli és mi a korábban elültetett okok okozatai képpen azt valahogy tapasztaljuk. Ezt akkor lehet talán legjobban "tetten érni" amikor az ember szerelmes. Mindenki vágja: rózsaszín köd.
Nos a halál ugyanilyen. Mindenkinek olyan, ami megfelel azoknak az okoknak amiket korábban elültetett. Ráadásul a lények legnagyobb része nem választ újraszületést (és nem újjászületést), hanem ahogy esik úgy puffan alapon a korábbi okok kialakítják azt az okozatot, ami számára megjelenik. Egész konkrétan négy dolgot:
- Hol fog megszületni
- Milyen formában
- Milyen társaság veszi ott körül
- Milyen lesz a lelki alapbeállítottsága
Ez nem mindig a legkellemesebb, az tuti. Aki pl sok "jó" okot ültetett el, annak a halál kellemes lesz, de pl annak aki sok "rossz" dolgot követett el annak nem lennék a helyében. Pedig már egész biztosan voltam többször is. De azért igyekszik az ember fia kikerülni a taposómalomból. Én tanultam is erre egy meditációs technikát, amit úgy hívnak hogy Pova.
CFP
akinek heteken belül megszül a csaja :-)
|
| |  | |  |
| | | | | | 17. foxey | 2004. november 29. 19:31 |
| | | | | | | | Ilyen dejavus ismétlődés nekem is volt gáztol.pfff.....gonosz gáz |
| | | | |
| | | | | | 16. Sad | 2004. november 29. 10:06 |
| | | | | | | Most nem lesz érdekes amit írok de nekem is volt halálközeli élményem, ill. van képem a halálról.
Ez az, amt nem lehet irányítani...
Elég szomorú, de kisebb koromban polinarkomán hajlamokkal felruházva mindenféle dolgot kipróbáltam ami hozzámjutott, és az volt.
Így történt, hogy megtörtént a semmi.
Azaz előkerült egy partyflakon, amiből hát...-elég megrázó ezt most itt felidézni...
(azóta undorom mindentől ami nem természetes!!!)
Valami nagyon állat zene ment, azthiszem Apescream, és egymással szemben ültünk.Azt hittük jó poén lesz, de nem volt az.
Végülis csak egy légfrissítő+egy törölköző..
Elkezdődőtt.Mikor az első két inhalálás után túl voltam, letettem a sprayt és nagyon próbáltam arra koncentrálni, hogy ne vigyen el ez a massza, vagy nemtommineknevezzemés.
Minden szívás csak erősítette.
A második körben nem volt elég 2, kellett 3, meg a többi.
És eljutottam, hogy már nem észleltem a külvilágot, mintha egy filmkocka lenne az egészés összeszűkülne.
Bezárult minden, a zene úgy szólt, mintha beszorult volna vhova, a fejembe, vagy fordítva.
Akkor már nem tudtam, hogy én vagyok, vizuális hallucinációm volt:
Egy filmvászon tárult elém, mely lila volt, éscsak villogott, és éreztem egy hangot, mely belecsapott a gerincembe és ismétlődött és kegyetlen szar volt. Szinte elsorvadtak az atomok az agyamban...
Mintha dejavu lett volna.Mindig ismétlődött.
Azthittem már soha nem kerülök ki innen, meghaltam és bent fekszek egy kórházban, félelmetes volt.
Nem volt oxygén az agyamban.
Szinte agyhalál.
Aztán hirtelen megváltozott minden:
Fekete-fehér hullámzó szoba, melynek közepén egy ágy, melyen én vagyok, könyöklök,és suttogom, h : meghaltál..
igen sajátmagamnak...
Már szinte kezdtem beletörődni a bekattanásomba, mikor hirtelen erős fájdalom ütött a fejembe és képpontokban de visszatért a szoba..
soha nem felejtem el.!
Hát ennyit erről.Buta voltam, de hogy tanul az ember?...
Mikor látunk egy holttetet azt hinnénk, hogy semmi nem történik abban az agyban, abban a testben, de meggyőződésem, hogy igen!
Káosz.Mikor átsiklassz végtelenből végtelenbe és végtelenbe és végtelenbe...
Sodor, kínoz, gyötör, soha nincs vége. Dejavu nem létezik, az egész csak egy agyblokk.
Nem akarok meghalni! |
| | | | |
| | | | | | 13. Nomad | 2004. november 26. 14:01 |
| | | | | | | Ezt már régóta le akartam írni. Szóval állandóan olyan nagyképű izéket írok, hogy aki képes megérteni a reinkarnációt, stb. Életem kezdeti szakaszában is már szimpatizáltam a buddhizmussal, de egyszerűen nem értettem, hogy mért "hisznek" a reinkarnációban. Bármi amit elolvastam logikusnak, sőt sokkal összefogottabbnak tűnt, mint bármely más "vallási" szöveg, de a reinkarnációt valami hinduizmusból átvett vallási marhaságnak tartottam.
Aztán elkezdtem gondolkozni a halálról, az életről és hogy én mi vagyok. Arra a megdöbbentő következtetésre jutottam, hogy én az vagyok, "aki" tapasztalja, hogy fáj a lába, hogy finom volt ez a sör, vagy hogy éppen haldoklik. Ha ez igaz, akkor lehet, hogy meghal a testem, de ha "én" megszakítás nélkül tovább tapasztalok, akkor ez lényegtelen. Vagy történhet az is, hogy aki tapasztal, az azt érzi, hogy haldoklik. Ilyent már "éltem:)" át, olyan sokszor, hogy végül rutinná vált, és nem volt különleges élmény, csak legfeljebb, mint lélegezni. Mivel most is a fórumba írok, ezért kétségkívül élőlény vagyok, tehát a testem él, az elmém él stb. Viszont drogok hatására, aztán később, mivel rájöttem, hogyan kell ezt csinálni, többször is átéltem azt, hogy meghalok. Ez olyan dolog, amit nem érdemes szavakkal túlbonyolítani, ha el akarnám mesélni. Az utolsó pillanatokban azt érzi az ember, hogy mindennek vége, ő már soha többet nem fog ****(bármit) csinálni, az ismerőseivel találkozni, az idő számára nem tart tovább. Végül is ennyi. A halál az, hogy meghalunk, vége annak a résznek, hogy élünk. Mivel a legtöbb ember egyrészt attól fél, hogy az ilyen parákkor a teste is meg fog halni, és végleg vége, ezért kűzd is ellene, és végül, hacsak nem hal meg a teste, nem fogja átélni az ego-halált. Ennek átéléséhez viszont nem kell semmi (veszély, drog, stb.), csak elengedés. Ami utána jön, na az az érdekes.
Mivel "halálunkkor" nem az ellobbanásba olvadtunk legtöbben, ezért utána meg lehet figyelni, hogy hogyan alakul újra a személyiség, hogyan épül fel az én, és elég tudatossággal egy csomó addigi hibáját már nem kell beleépíteni a következőbe, hiszen beláttuk egy részéről, hogy felesleges (sőt az egészről is, csak az még nagy munka mindent leradírozni). Egyébként gyerekkoromban volt súlyos betegségem, ami miatt majdnem meghaltam (nem emléxem-fiatal voltam), aztán volt alkohol-detox kombó, amikor állítólag gyomormosás közben a sürgősségiről is jöttek fel orvosok, és állítólag perceke múlott, hogy légzésbénulás (nem emléxem- túl részeg voltam), és még jó pár ilyen élmény, de a testi halál közelsége soha nem tett rám mély benyomást. Viszont az ego halál már sokkal érdekesebb volt, hiszen azt éltem ÉN át, hogy meghalok, azaz az énem szűnik meg. Tehát lehet mondani, hogy szétdrogozott aggyal mindenféle hülyeséget kitaláltam, míg amikor a hülyeségem tetőfokán farkasszemet kellet néznem a halállal, arra nem emlékszem, mégis meggyőződésem, hogy semmi újat nem fog tudni mutatni a halál, mert már mindent láttam.
Miután ezek az élményeim megvoltak, egészen megdöbbentem, hogy utána a reinkarnáció eszméje volt a logikus, sőt triviális, és hogy valaki szerint ilyen nincs, az csak a nemtudásból fakadhat. Utána elolvastam a függve keletkezés tizenkettes láncolatát, és azóta egy szemernyi kétségem sincs affelől, hogy az újjászületés pont annyira valóságos, mint a születés. |
| | | | |
| | | | | | 12. Sad | 2004. november 26. 12:49 |
| | | | | | | Először, is köszi mkinek, h írt ide. Ez jó.
Hát:D igen, Danika magában beszél...
Nem értek azzal egyet, hogy minden ember maga sorsának kovácsa.
Vegyük például a sulim környékén elég sok van: szipusokat...
Mikor először tették szájukra azt a bizonyos zacsit, "nem csak" azért volt, mert ők akarták, hanem az a valami(Isten=sors) is ezt akarta+ ennek folytatását, ilyen meg olyan okból kifolyólag.Tehet róla hogy így viselkedik, de nem tehet róla, hogy tehet róla.
Pl azon sem szabad kiakadni, h valaki mindig lop...
Közömbösen reagálok ha odajön cigiért és ordibál, fenyeget, meg miegymás, mert Ő meg lett teremtve valaminek amiből aztán ilyen meg olyan okból lett egy okozat, azaz egy "mérgezett beteg ember"...
Ez nem sajnálat, vagy szánalom.Egyszerű tény.
Minthogy nekem Sad a becenevem.
Igen, Istennek van egy szobája, annak egy sarokja amit játékok töltenek ki, és mi, emberek vagyunk a gyurmák: formál minket, összeragaszt, és ha megun, kidob!.
Candy,
hasonlítsuk a világot egy kézhez, egy teniszütőhöz, egy labdához, egy falhoz.
Az első két hipotézised között akarok párhuzamot vonni:
Véletlenszerűen működik: magát a véletlent is kreálta valami(most eszembejutott egy örökmozgó), mondjuk úgy, hogy elütötte azt a labdát:
ami pattog-csak pattog, és soha nem fog megállni: ő a VÉletlen.
És hát persze az Erő a kéz: legyen Isten, vagy sors vagy a kettő együtt.
A 3. feltételezés, hogy ok-okozat:
Lehet, h a pályán megszűnik az idő,(ok), melynek oka az lesz, h a labda megáll, minden megáll.(okozat).
Remélem lehet követni.
Lehet h ezesetben a véletlen és az erő elválaszthatatlan! ?
Tigerr,
Jaaaj, sajnálom azt a vizipipás...
Ynul,
Tetszik amit írtál.
"eltakar" "élet" világegyetem"
Végülis a világegyetem, az univerzum az abszolút igazság, melynek előszobája az élet, és a halál kopogtat, kiránt minket, majd becsapja mögöttünk az ajtót.
Az igazság örök és szent. Megcáfolhatatlan.Elméletileg az igazság része kell, h legyen mind az élet, s mind a halál.
Megyek ebédelni.
|
| | | | |
| | | | | | 11. tigerr | 2004. november 26. 11:20 |
| | | | | | | ynul:A pipa még üres volt... csak úgy heccből beleszívtam. Kíváncsi voltam, hogy megfelelően szigetel-e. Zöldem csak estére lett. :(
(amúgy tigeRR ;) |
| | | | |
| | | | | | 10. ynul | 2004. november 25. 22:43 |
| | | | | | | még valami:
aki azt hiszi hogy az élet szar meg minden és a halálra mint valami megváltásra tekint hát azt csak sajnálni tudom mert eléggé meglepődik majd amikor majd egy új életbe csöppen (legyen az bármilyen) szóval a halál egy szép dolog, (ég aki nem is így látja (vmi személyes élmények alapján) legalábbis meg kell próbálni így tekinteni rá (HIT), de úgyanúgy az élet is mesés és bár kiváncsian várom hogy mi is lesz valójábban annál inkább habzsolom a pillanat gyümölcseit, nehogy már ürességel lépjem át a küszöböt, a kaput ami a **** ba vezet.
(****- a jól bevállt csillag dolog ami hát szavakkal ki nem mondható vmi --> szóval az ŐsIzé:) by terry paratchett:) |
| | | | |
| | | | | | 9. ynul | 2004. november 25. 22:24 |
| | | | | | | danika: azt hiszem félreértettél. ha nekem mondtad.
a kevés dolgok egyike amikbe biztos vagyok hogy nincs véletlen. mindennapok során havonta legalább egyszer csinálok ilyen "hitemetmegerősítő" tréningeket is. szigorúan élesbe:) ami abbol áll hogy ha vmit nem értek mért is történt velem vagy bármilyen fejemben lejátszódó dologban nem jutok egyről a kettőre fogom magam és a kabátomat, kimegyek az utcára, elindulok és várom a jeleket amiket rendre meg is kapok. egy érzés egy illat alpján választom ki merre is menjek tovább. és az esetek 100 százalékába olyan helyre jutok vagy olyan emberrel találkozok vagy olyat látok ami az éppen aktuális problémáimmal kapcsolatos. de félre ne érts nem kész megoldások ugrálnak elém a bokrokból csak vagy erőssebb jeleket kapok ami alapján már a fejemben folytathatom tovább az utat, de van olyan is hogy negatív visszajelzésekbe ütközm de érdekes módon ilyenkor azok is megnyugtatnak vagy ezekre is mint megoldásokra tekintek. hát nem tudom mennyire tudtam visszaadni ezzel a izével itt fennt:) ezt a dolgot (ezek a ömm.. szavak nem igazán a barátaim mindig, sajnos nagy kár hogy nem lehet zenékben kifejezve vagy mentálissan érzéseket küldözgetni egymásnak akkor talán jobban menne ez a dolog) de ajánlom mindenkinek aki egy kicsit is "bolond"
Ui: eddig eszembe se jutott de mostanába tudatosult bennem hogy ujjászületni nem csak a földre lehet (vajh miért is hittem ezt) hanem más bolygókra ahol élet van és van lelkünk számára érdemes test is akad. hehe ezzel új távlatok nyíltak előttem:)
tigger: basszus nem lehetett vmi kellemes élmény:( és pont pipázás közbe... de kiváncsi lennáék hogy utána mit tettél a pipával ill. a zölddel de azt hiszem sejtem, hiszen egy ilyen dolog után kell vmi nyugtató:) |
| | | | |
| | | | | | 8. tigerr | 2004. november 25. 21:39 |
| | | | | | | | (Utána megnéztem a ragasztó papírját. Cianokrilát volt benne, ha jól emlékszem.) |
| | | | |
| | | | | | 7. tigerr | 2004. november 25. 21:36 |
| | | | | | | Halálközeli élmény? Valami *hasonló* volt már:
Egyszer egy unalmas délutánon úgy döntöttem, hogy összefabrikálok magamnak egy vizipipát estére. Fogtam:fél literes üdítősüveget, kb 1,2 cm átmérőjű műanyagcsövet, meg pillanatragasztót. Összepakoltam annak rendje és módja szerint. Leraktam száradni. Türelmetlen gyermek révén égetett a vágy hogy minél hamarabb eldöntsem műremekemről hogy megfelel-e a célnak.
Így hát idő előtt beleszippantottam egy kiadósat. Abban a pillanatban iszonyatos fájdalom hasított a tüdőmbe. Kifújtam a belélegzett ragasztógőzt, és próbáltam nagy levegőt venni. A levegő bement a tüdőmbe, de én ebből semmit sem éreztem. Nem kaptam levegőt és elkezdtem fulladni. Hirtelen beugrott hogy a pillanatragasztókban ciánvegyületek is szoktak lenni. Egy pillanatra pánikba estem: "Lehet hogy meghalok." Másodperc törtrésze alatt jöttek a gondolatok, hogy"De én még ezt akarom... de én még azt nem csináltam..." Aztán megnyugodtam... úgysem tehettem volna semmit. Leültem a földre, nekidőltem egy szekrénynek, vártam hogy mi fog történni, és közben azt tettem, amit a legjobbnak gondoltam. Mély ki és belégzés. Nemsokára újra kaptam levegőt.
...és én is hangosan nevettem! :) |
| | | | |
|
