 |
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | 162. Sad | 2005. március 9. 20:17 |
| |  | |  | | | Ha már Huxley gépénél tartunk, talán figyelembe vehetnénk egy nagy igazságoT:
(Érzékelés kapui)
Nagyon nagyra becsülöm Gén, hogy megállsz egy ilyen pitiáner "nyavalygásnál". Azt úgyszintén, hogy jótanácsokkal látsz el. Azt meg pláne, hogy bíztatsz.
De az átélő az átélő, a külső szemlélő, pedig a külső szemlélő.
Ezek után jogosan teheted fel a kérdést, hogy minek írom be ide ezeket a gondokat...Talán azért, mert a név egy álarc, mert "ismeretlen" embereknek könnyebb beszélni erről. DE NEM önsajnálatból.
Ha visszagondolok bajba jutott barátaimra, mikor a segítségemet kérték, hiába mérlegeltem a helyzetüket, hiába próbáltam empatikusan hozzáálni a problémához, soha nem juthattam el addig hogy a maga valójában érezzem a gondjukat. Erről ír Huxley is. Legfeljebb szimbólumokkal lehet kifejezni egyes érzelmeket, vagy azokkal sem. Másik választás a nyelv, ami egyébként csak filozófia és elterelés, homályosítás.
A tény az, hogy patthelyzetben vagyok. Nem tudom, hogy volt -e barátnőd( párod, szerelmed, feleséged, ....? ), aki olyan jellegű problémával küszködött, ami nem leküzdhető...? (ez nem a beletörődésre vall.)
Itt ez a helyzet. Állandó rettegés, hogy mikor következik be a pillanat, mikor teljesen.... hagyjuk ezt, hosszú...
Az igazság pedig az, hogy túl érzékeny vagyok, és ez csak ront a helyzeten...De nem kell ezen rágódni, mert ez már egy elrontott helyzet...
Ha az optimizmust ajánlod, "mint kiút", köszönöm...Optomista beállítottságú forma vagyok. Leszek. Hiszek. És sajnos gondolkozok, elképzelek...
A kívülálló világ fikázása: mellékvágány. Talán nem is fikázás. Más fikázni valamit, és más szembenézni a dolgokkal. De ami felfoghatatlan, az sajnos nem lesz mézes-mázos.
Csinálok-e valamit??
Csinálok én valamit?
Csináljak valamit?
Csinálok valamit.
Reménykedem.
Vagy talán jobb lenne összepakolni a tatyót egy jó pár g pszilocibinnel meg sok minden mással, és felgyorsítva végignézni a filmet, amíg be nem csengetnek? Ez azért már súrolja a szánalmast. Sztem. Lehet h szted nem.
A holnapról, tervekről... Nem szabad előre tervezni, ennek ellenére nagyobb távlatokban muszály, de a tények falak, melyeken minden ajtó zárva van. (ezesetben).
Jó éjt. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Magadnak kellene rájönnöd, hogy miért is jó neked a jelenlegi helyzet. Ha nem lenne jó, csinálnál valamit. Na és csinálsz valamit? A kívülállós világ-fikázást leszámítva? :) Ehhez kellene átalakítani/tágítani a fogalomrendszeredet/világképedet, hogy ne passzív, szenvedö, tehetetlen fogaskerékként éld meg magad egy retkes gépezetben. Amíg nincsenek terveid holnapra, addig persze marad az ismeretlentöl rettegés mint stabilizáló idötöltés. |
| | | | |
| | | | | | 157. Sad | 2005. március 9. 09:06 |
| | | | | | | Kedves vagy, bár nem tudom hogy voltál-e már hasonlóan szar helyzetben. de azért köszönöm.
A keleti filozófiákról pedig annyit, hogy mostanában pont erről gondolkodtam... Európában élek, nem pedig Tibetben...Úgy sem tudsz teljesen átszellemülni. Nem ott élek, hanem a retkes Magyarország közepén, sok retkes emberrel. Minden el van rontva, és minden pillanat pusztulás, minden pillanat pusztít.
Elég, hogy hiszek Istenben, és ezt nem kötöm semmilyen valláshoz.
Lehet, hogy ez egy kicsit indulatos, és csúnya megjegyzés volt, bocsánat.
Kevésbé halálparázós...Sztem félreértesz. Nem a haláltól "parázok".
Hanem az ürsségtől, a fekete űrtől, ami majd egyszer itt marad. "Egyszer": na igen, de legalább azt tudnám, hogy kb.?
3év, 2hónap, holnap??
Fogalmam(unk) sincs.
Rettegni a holnaptól, így telik a ma.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
Alakítsd át a halál-fogalmaidat: pld. tanulmányozd a keleti filozófiákat és hitrendszereket, azok kevésbé halálparázósak. |
| | | | |
| | | | | | 155. Sad | 2005. március 9. 07:41 |
| | | | | | | :)
DE a szerelmes meghalhat.
:(
Annyira elegem van már ebből a kilátástalanságból.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
A szerelem nem hal meg, csak létformát változtat. |
| | | | |
| | | | | | 153. Sad | 2005. március 8. 20:55 |
| | | | | | | Nehezít a helyzeten, hogy a "szeretni" igének a magasabb szintű jelentésére gondoltam.
Szerelem.
Patthelyzet...
Ha netán megtörténik...
Driving to Heaven...
Bizony.
Fasz ki van már ezzel a kurva élettel. Tényleg csak egy kibaszott komédia.
Egy kibaszott tragédia. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Temettem már el barátaim, rokonaim.
A temetés - Búcsúzás.
Elbúcsúztam tőlük, ott és akkor. Talán szerencsém volt. Hiányoznak, de sikerült feldolgozni.
|
| | | | |
| | | | | | 151. Sad | 2005. március 7. 09:30 |
| | | | | | | Vino,
Ilyenkor bölcselet?
3ig nem tudsz elszámolni.
Nemhogy gondolkozni.
Egyre gondolsz:
meghalni. |
| | | | |
|
