 |
Tükörteremtetrahíd, 2004. november 22.  | |  | | | | 19. valmont | 2005. augusztus 2. 22:42 |
| |  | |  | | | A környezetet megváltoztatni egy dolog - a tudatokat egy másik. A tudatunkat uralják azzal, hogy magától értetődőnek, szükségszerűnek állítanak be esetleges dolgokat, amelyeket emberek kicsiny csoportja alkotott csakis a saját (szűk látóköréből valszeg nem túl gyümölcsözően értelmezett) érdekében.
Nekünk nap mint nap bebeszélik, hogy 20 év felett ránctalanítanunk kell, hogy a joghurt összehozza a családot, már a reklámszereplők puszta megjelenésével is úgy manipulálnak minket, hogy még meg is köszönjük. Ez olyan, mint a vérbeli diplomata: úgy küld el a fenébe, hogy hálás vagy, hogy mehetsz. Ezeket az általánosan elfogadott hagyományokat, amelyek közül a legtöbbnek a társadalom fenntartása a szerepe, Orwell szavaival a halottak kényszerítik az élőkre. Ők pedig természetesnek tartják, hogy pl. drogosokat letartóztatni jó (de ez tényle csak egy pl.), mert a Híradótól elkezdve a Hölgyek Háziújságjáig meg a Családi Tanácsadókig minden úgy beszél erről, mint magától értetődőről.
Pedig semmi sem értetődik magától csak úgy. Carl Sagan ír vmi olyasmit, amennyire emlékszem, h. ugye a Vénusz felszíne és légköre olyan forró, hogy az egyedüli életforma, ami ott elképzelhető, az olyan lények, amelyek a légkörben szállingóznak a bolygó felszíne felé, amíg el nem égnek útközben. Ezalatt a lefelé vezető út alatt kell utódokat létrehozniuk. Ez engem megerősített abban, hogy még kevésbé vegyem természetesnek, magától értetődőnek az esetleges, relatív "bölcsességeket", szabályokat, hiszen még a biológia is produkálhat bármit. Azt is hozzáteszi később Sagan, h. nem csak az a nagy kérdés, van-e földönkívüli élet, h. az is, h. képesek vagyunk-e felismerni. Szerintem az orrunkig sem látunk, annyira megfertőzött minket a kötelező egyetértés.
De csak magunkba kéne nézni. Bertillon, aki mellesleg rendőr volt, azt írta vhol, h. "Csak azt láthatjuk, amit megfigyelünk, és csak azokat a dolgokat figyeljük meg, amelyek már élnek bennünk." Vagyis nem léphetünk túl azon, ami eleve bennünk adott. Ha megismerünk valami igazságot, magunkat ismertük meg. De akkor nincsen semmi, semmi nem számít az elménken kívül, mert amíg az nem szabad, addig vakok vagyunk minden egyébre is. Szóval nincs kanál, se társadalom. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ,,A külső behatások ellen nem tudsz mit csinálni, egyedül magadban tudsz változásokat létre hozni"
Ezzel nem értek egyet, habár lehet, hogy nézőpont kérdése. De bizonyos mértékig mindenki képes befolyásolni az őt érő külső hatásokat. Például: tegyük fel, hogy van egy ismerősöm, aki egyfolytában szemétkedik velem. Ez egy probléma, és számtalan módon megoldhatom. De kiuemelek 2 megoldási lehetőséget:
-magamban lelki békét nyerek, és kielégít a tudat, hogy nincs oka piszkálni. At már más kérdés, hogy ennek mennyi a valóságalapja.
-agyonütöm - ezzel hatást gyakorlok az engem ért külső hatásra. Tehát nem csak magamban tudok változást elérni, hanem az engem érő hatásokat is meg tudom változtatni.
Egyetértek skinhattal abban, hogy nem tudsz egyedül lelki békét elérni (kivéve, ha elvonulsz egyedül a világ végére), mert ha nem akarod elfogadni a környezeted, akkor kiutálnak. És bármennyire igyekszel nem foglalkozni a külső hatásokkal, hosszú távon rájössz, hogy nagyon rossz, ha mindenhol kritizálnak, csak mert valamit másképp gondolsz, és másképp viselkedsz, mint az átlag, "a normális". erről van itt szó, nem pedig teremtett illúziókról, mert azok nem vezetnek sehová. A teremtett illúziók hzosszú távon csalódást okoznak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Azzal hogy én valamit így vagy úgy gondolok, még nem változtatom meg a világot. Nagyon kevés ember képes arra, hogy megváltoztatja a környezetét."
világot megváltoztatni... az ellenkultúrák és a háromszázalékok vsz ugyanúgy a világ részeit alkotják:) ergo érdemes belegondolni abba, hogy az összes fejeden átfutó verbalizált, vagy csak kvázitudatos dolgot mi indukálja? honnan jön az olyan mértékű egocentrikusság, ami eljuttatja az embereket odáig, hogy nem csak a környezet és a genetika determinációja az összes döntésük és alkotásuk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Épp ezt mondom. A külső behatások ellen nem tudsz mit csinálni, egyedül magadban tudsz változásokat létre hozni, hogy az adott külső behatás ne érjen úgy, ahogy előtte ért. Ez lehet ignorálás, de megoldás is vagy transzformálás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk. Azzal hogy én valamit így vagy úgy gondolok, még nem változtatom meg a világot. Nagyon kevés ember képes arra, hogy megváltoztatja a környezetét. És lehet valaki bármilyen bölcs, hogy nem veszi fel azt, amit nem akar, de ettől függetlenül a világ ugyanúgy hatást gyakorol rá, és az embernek érzései is vannak, nem csak értelme. Tehát ha valakinek nem tetszik a világ, és ez a viselkedésén is látszik, akkor a többi ember kitaszítja. És az nem megoldás, ha eltemeti a problémát, mert ugyan úgy szenved miatta, hiába tudja, hogy okosabb dolog lenne nem foglalkozni vele.
És az igaz, hogy sokmindent nem láthatunk előre, de sokmindent igen. Például azt, hogy holnaptól nem fogunk kevesebb kipufogógázt ontani a légkörbe, és ez a Földnek nem a legjobb. És ebből baromira nem jó dolog fog kisülni! Valahol nagyon el van cseszve a társadalom.
Béke! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A kérdés, hogy TE hogy reagálod le magadban ezeket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hogyan? Állandóan érnek külső hatások. |
| | | | |
| | | | | | 11. ynul | 2005. július 12. 23:41 |
| | | | | | | és?
lehet hogy ami most van majd ez viszi elöbbre a dolgokat. nem láthatjuk elöre a holnapot. akinek meg tényleg nem tetszik a világ az meg tudja változtatni. az életével, életmódjával. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a civilizált embert az önigazolás köti a többiekhez.
ez hajtja ismeretségek felé.
a természeti embert a túlélés.
melyik jobb?
a tükör csak képet mutat.
(Dionüszosz Isten Erős) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A jelen kori társadalom leginkább hangyabolyra emlékeztet. Hangyák vagyunk mindannyian. Az átlag ember életének nincs más értelme, minthogy dolgozik egy szemét világcégnek, megveszi az újságját, a kávéját, és miegymás szarát naponta, Tesco gazdaságos szart eszik, ezzel olajozza a gazdaságot. Az ember nem ember többé. Hiába kerülne emberi körülmények közé, teszem azt vissza a paradicsomba, nem viselkedne emberhez méltóan. Ha egy lakatlan szigetre költöznék, akkor teleszarnám az óceánt aszkorbinsavval, meg minden más méreggel, amit eddig megettem. Szánalmas kizsákmányolt rabszolga lett az ember, mely az elit réteget szolgálja. Az a fejlettség, ha a kispárnából is kellemes női hang bubogja a fülembe a reklámokat.
A természet oly tökéletesnek tűnik számomra, de azt ember nagyon elcseszett valamit, ez nem kérdés. De vajon hol? Mikor fajult el az ember, avagy mi a legfőbb hibája? Meglátásom szerint az egész a würmnél (jégkorszak) kezdődött. Az ember lassan fejlődött addig, de a jégkorszak eljövetelével és annak elmúltával gyors fejlődésre kényszerült, ennek lett az eredménye a mai világra jellemző kapkodás, mértéktelenség, és meggondolatlanság (értem ezalatt az alkohoizmust, a túlhajszoltságot, meg általánosan ezt az egész zavart, ami körülvesz minket). Hiszen mi ehez nem vagyunk hozzászokva! Emberek élnek embertelen körülmények között! És ez a probléma azóta áll fenn, amióta emberi társadalom van. Az emberek a jégkorszak előtt mindenhol ősközösségekben éltek. Feltehetőleg, ha ez a külső hatás nem taszítja az emberiséget ilyen groteszk fejlődésbe, akkor az ősközösségek fejlődtek volna tovább, és az ősközösség szelleme és jellege kísérné végig az egész társadalmat - valamikor később, mert az ember most éretlen mindehez. Éretlenek vagyunk ahhoz, hogy sok száz méter magas toronyházakat építsűnk, és telerakjuk gyárakkal az egész világot, mert nem tudunk vigyázni se magunkra, se a Földünkre. A mai társadalomból teljesen kiveszett az ősközösség szelleme. És mondhat akárki akármit, de az tagadhatatlan, hogy az ember tönkreteszi a Földet! Gyarló az ember, mint minden élőlény, mert a kényelem a legfontosabb számunkra, meg az utódnemzés. Ha egyszer józanul végiggondoljátokn ezt, láthatjátok, hogy nektek sincs egyébb célotok, minden visszavezethető erre a kettőre. Ez bizonyítja, hogy még a papucsállatkánál sem vagyunk magasabb rendűek. Erről nem tehetünk, ez genetikai programunk. És mindannyian csak emberek vagyunk. Ez a társadalom: egy koravén, önmagát pusztító embri építmény. És hogy mi hol vagyunk ebben? Hogy én hol vagyok ebben? (visszatérve a topik témájához) Sehol. Soha sehová nem illeszkedtem be, mert nem is akartam. Magányos filozófusként keresem az összefüggéseket, de folyton elakadok, ellentmondásokba ütközök. De ebbe most nem megyek bele.
Mondanivalóm lényege: a társadalom kifordult normális önmagából, az emberalkotta törvények egyre kevésbé szolgálják a nagytöbbség érdekeit. |
| | | | |
| | | | | | 8. LaZa | 2005. január 26. 15:41 |
| | | | | | |
Én és társadalom?
Van egy kommersz hasonlatom:
Nép-gépben vagyunk egó-kerék,
tengelyünkön isten a nyomaték,
s forgatja egyikünk a másikat:
folytonfolyó ráhatás-akarat,
hol egyszer elolvad a határ,
a gépezet determinál.
De lehetsz te is magadnak gépe
-igaz, utad száz másik eredménye-
mégis tengelyedhez közelebb áll,
jobb ha a karma determinál.
Nos, komorabb, mint a tükörterem,
de tükör csak tükröt terem,
majd egyszer én is leeresztem,
akkor majd játszol velem.
|
| | | | |
|
