 |
Terence McKennaSiphersh, 2004. október 6.  | |  | | | | |  | |  | | | Bocs, a vessző elütés.
Még valamire felhívnám figyelmeteket. Aki bizonyos erők, képességek birtokába jut, az még messze nem jelenti azt, hogy ismeri Istent. Lehet valaki bármekkora csodatevő, ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen megvalósította önmagát.
A lényeg számunkra most mégis az, hogyha megnézitek krisztust, vagy egy magas szintre jutott szentet, és összehasonlítjátok az ő tudatosságukat egy begombázott ember tudatosságával, vagy aki éppen DMT-zett, az mindent elmond. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Gyümölcseiről ismerni ,meg a hamis prófétát"
"jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt"
Meditációval (jógával) az ember olyan képességek, erők, hatalom birtokába juthat, mint Jézus. A gondolat erejével uralhatja ezt a világot. Aki erre nem képes, az nem ért el semmiféle megvilágosodást. Aki nem képes meggyógyítani bármely beteget, az nem érte el a legfelsőbbet. Aki nem képes feltámadni, az nem érte el az örökkévalóságot.
Hihetetlen naivság egy 5-ös szintü gombatrippet (5-ös skálán) a megvilágosodás állapotának nevezni. Aki megszabadul az anyag fogságától (az anyag szó itt a teljes anyagi világra, és az azon túli finomabb természetű megnyilvánulásra értendő) az soha többé nem csúszhat vissza. A megvilágosodást nem lehet az egyik napról a másikra elfelejteni.
Hiszen hogyan lehetne az örökkévalóval eggyéválás után felejteni?
Mindezek ellenére én is kísérletezek enteogénekkel.
Én arra használom ezeket a szereket, hogy leverjem a testem és a tudatom közti bilincseket. Ez nem minden.
Ez csak az első lépés utamon. Ha ezzel megvagyok, akkor kezdődhet csak az igazi kaland. : ) |
| | | | |
| | | | | | 15. Bard | 2004. október 8. 14:56 |
| | | | | | | "Terence McKenna szerint a kultúra infantilizáló hatással van az emberre."
Ez a mondat egyszerűen gyönyörű... Itt az ideje letöltenem pár előadást.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Itt ugye a nagy dózisú pszilocibin-gomba illetve N,N-DMT élményekről van szó, ezekről beszél a McKenna. Egy nagy dózisú pszilocibin-élményben olyan idegen világokkal és gondolatrendszerekkel találkozom, amik nagyon erősen különböznek minden ember begombázatlan valóságától. Szerintem elég infantilis dolog lenne egy ilyen élményből éppen arra következtetni, hogy én erre gomba nélkül is képes lennék.
Legalábbis nekem erről az jut eszembe, ahogyan egy kisgyerek hirtelen magáénak akarja tudni a világ minden csodáját, elképzeli, hogy ő egy varázsló, vagy repülni tud, és ahogy felnő, úgy lesz képes belenőni a valóságba, ahol a varázslatot a technika segítségével valósítjuk meg, és a repülőgépeink utasaként néhány óra alatt kontinenseket szelhetünk át.
Nem tudom, miféle "tovább" kívánkozhatna a pszichedelikus élmények nyomában, amiről a Cellux beszél. Talán egy olyan világ, ahol nem kell önállónak lennünk, mert fentről megélik helyettünk, pontosabban velünk együtt az életünket? Ahol a kérdések fel sem merülnek, mert minden kérdés együtt jár a megkérdőjelezhetetlen válasszal? Ez a gondtalan gyermekkor, ami megelőzi a felnőtté válást. A felnőtté válást, amiben megszületik az önálló egyén, aki saját élete felelősségében él.
Terence McKenna szerint a kultúra infantilizáló hatással van az emberre. És ezen túlmenően egy eléggé koherens elméletet is elmondott nekünk, ami megmagyarázhatja az emberlét alapvető érzelmi és szellemi ambivalenciáját. Eszerint az őseink nagyon hosszú ideig szoros szimbiotizmusban éltek a pszilocibin gombával, mielőtt elhagyták Afrikát. Ebben a sajátos neurális állapotban eltávolodtunk a többi főemlősre jellemző életmódtól és beállítottságtól, létrejött a nyelvhasználat, és létrejött a mai értelemben vett emberi faj. Amikor szétszéledtünk a világban, elveszítettük ezt a kapcsolatot a gombával, és nagyrészt visszatértek a szokásos vielkedési minták, amik a főemlősökre jellemzőek. Egyszerre két világ lakói vagyunk, és a modernkori ember számára talán éppen azért jelenik meg a pszilocibin-gomba élmény ilyen rendkívül idegenszerű motívumok formájában, mert saját énünk vált idegenné a számunkra. Innen a teljes, önálló emberlét megélésétől való félelmünk, az öngyötrő meneküléseink, és valami ősi, elveszett világ utáni vágyakozásunk. |
| | | | |
| | | | | | 13. Bard | 2004. október 8. 12:17 |
| | | | | | | Szerintem arról van szó, hogy az enteogén élmények megértéséhez eszköz lehet a meditáció. Egyáltalán az enteogén használóknak szükségük van arra, hogy koncentrálni tudjanak, hogy figyelmüket tudják öszpontosítani. stb. stb. Ha ez megvan, akkor a válaszok is megvannak, mert a kérdésben benne van a válasz, csak oda kell figyelni. Ami a meditációs techinkákban ezen túlmutat, ahhoz egyrészt nem nagyon tudok hozzászólni, tapasztalat híján, másrészt valószínűleg amúgy is csak kevesek jutnak el erre a szintre, míg egy kicsi perforált szélű papírdarabot bárki az arcába tolhat. Ezért érdemes a figyelmünket ezekre a színtelen szagtalan vegyületekre irányítani inkább, ha globálisan akarunk gondolkozni.
Szóval mindkét pólusra szükség van. Az enteogénekre is, mert olyan állapotba juttatnak, ahova csak keveseknek adatik meg eljutni, maguktól, de a meditációs technikákra is, bármelyikekre, vagy bármilyen technikára, filozófiára, ami a fókuszálást segíti, hogy az élmények értelmezhetőek és integrálhatóak legyenek. De itt már a technika egyrészt mindegy milyen, másrészt egyénfüggő.
|
| | | | |
| | | | | | 12. cellux | 2004. október 8. 11:42 |
| | | | | | | számomra nem könnyű elfogadni azt az álláspontot, hogy az ember megállhat a pszichedelikumok használatánál (sámánizmus), és ennél tovább felesleges is menni.
pedig végső soron van benne valami. lehet, hogy az az érzés, hogy tovább kell menni (és minden gondolat, tett, szenvedés, ami ebből következik), megint csak az ideálokba való kapaszkodás a valóság egyszerű tudomásulvételével és annak teljes megélésével szemben.
ha egyszer itt vannak a pszichedelikumok, és mi találkoztunk velünk, használjuk őket és ha ebben ki tudunk teljesedni, nosza, nincs több kérdés.
az én gondom az, hogy a pszichedelikumok mindössze az örökkévaló kérdéseket teszik elviselhetetlenül hangsúlyossá. a válaszokat nem adják meg.
|
| | | | |
| | | | | | 11. Nomad | 2004. október 8. 08:52 |
| | | | | | | "Minek, azon kívül, hogy igazolva láthassuk a kulturálisan belénkivódott félelmünket a közvetlen megéléstől?"
Én egyáltalán nem erről közelítem meg, hanem éppen ellenkezőleg, a közvetlen megélés indított arra, hogy a magasabb tudatállapotokat anyag nélkül is el akarjam érni. Mi más lehetne a "trippek " legalapvetőbb tanítása, ha nem az, hogy nem ismerjük a tudat természetét, és rengeteg dolog rejtve van még, ami viszont akkor is a tudat TERMÉSZETE, tehát igazából nem KELL hozzá anyag. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én azt hiszem, Terence McKenna nem megértette az élményeit, hanem éppen ellenkezőleg: hajlandó volt tudomásul venni azt, amit tapasztalt. Az elmúlt ötszáz évet azzal töltöttük, hogy a megértés nagy igyelezetében egyre csak elvont légvárakat építettünk, harcoltunk értük és civakodtunk az elképzeléseink nevében, ahelyett, hogy tudomásul vettük volna azt, ami a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt.
Nem véletlen, hogy Terence McKenna szövegei a legritkább esetben tűnnek eredetinek. Ő az az ember, aki rendkívül megkapó és világos módon adja elő azt, ami magától értetődő.
Őneki a meditációs technikákkal az volt a tapasztalata, hogy nem igazán működnek. Legalábbis elég szegényes próbálkozásoknak tűnhetnek a pszichedelikus tapasztalathoz képest. Találkozott a guru-elvű, elitista indiai miszticizmussal, amiben a megvilágosodást "ki kell érdemelni" azáltal, hogy követed a guru utasításait... Ez neki gyanús volt, és a pszichedelikus élmény ehhez képest sokkal autentikusabb és hihetőbb. De ezek csupán az ő tapasztalatai, nem pedig elvek.
Ő azt mondja, hogy ne hidd el azt, amit csak ígérni tudnak, és vagy hiszel benne, vagy nem. Hanem edd meg azt az öt gramm cubensist, és tapasztald meg.
Amikor azt mondja, hogy a meditációs technikák remekül működnek pszichedelikus drogok hatása alatt, azt hiszem, valami nagyon nyilvánvaló dolgot mond. Innentől kezdve persze el lehet kezdeni kimagyarázni a dolgot, hogy ilyen meg olyan modellek szerint milyen erényekkel bír a "tiszta" meditáció, de minek? Minek, azon kívül, hogy igazolva láthassuk a kulturálisan belénkivódott félelmünket a közvetlen megéléstől? |
| | | | |
| | | | | | 8. Nomad | 2004. október 7. 16:08 |
| | | | | | | | Amíg nem tudja, hogy hogyan, addig azt sem fogja igazán tudni, hogy hová. |
| | | | |
| | | | | | 7. Bard | 2004. október 7. 15:57 |
| | | | | | | | De eljutott, nem az a lényeg? ;-) |
| | | | |
| | | | | | 6. Nomad | 2004. október 7. 15:45 |
| | | | | | | | Meghallgattam a world and it's double-t, mond benne néhány okosat, bár a végén, hogy a pszichedelikus szerek az "igazi", és a meditáció csak egy katalizátor lenne mellé, és azzal nem is lehet komolyabban dolgozni, hát egyszerű hülyeség. Nem érti meg, hogy a drogok csak energia, és pont azért nem tudja a legtöbb ilyennel foglalkozó ember az élményeit értelmezni, mert egyszerűen olyan mint egy gyerek, aki véletlenül kitalálta, hogy hogyan kell az autóban a gázpedált nyomni, el is jut a szomszéd városba (már aki), de fogalma sincs hogyan csinálta, azonkívül, hogy nyomta a pedált. |
| | | | |
|
