 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: barka
Létrehozás ideje: 2004. szeptember 8.
Utolsó hozzászólás: 2017. április 2. |
| |
Érdeklődés: 21811 letöltés
673 hozzászólás |
| |
|
|
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 121. Tina | 2005. augusztus 19. 03:45 |
| |  | |  | | | "Moloch kinek szelleme színtiszta gépezet! Moloch kinek vére keringő pénz! Moloch kinek ujjai tíz hadsereg! Moloch kinek gyárai álmodnak és vartyognak a ködben! Moloch kinek gyárkéményei és antennái megkoronázzák a városokat!
Moloch kinek szerelme végtelen olaj és kő! Moloch kinek lelke villamosság és bankok! Moloch kinek szegénysége a zseni fantomja! Moloch kinek végzete szexnélküli hidrogén-felhő! Moloch kinek neve Ész!
Moloch akiben magányosan ülök! Moloch akiben Angyalokkal homokozok! Őrültek Molochban! Faszt szopva Molochban! Szeretetlenül és férfiatlanul Molochban!"
Allen Ginsberg |
| |  | |  |
| | | | | | 120. Tina | 2005. augusztus 19. 00:19 |
| | | | | | | Földi bosszú
Mindenki vak és néma
És süket is és béna
Csak a Föld ne sírna,
Amely tényleg néma
Nem sírna íly leservesen
Ha lenne annyi mindenkiben
Hogy figyelné mi van odabent
Bizony, ott lent
Ott, hol a Föld lelke van
Mely szétreped bánatában,
A sötétben, a magányban
Végtelen haláltusájában
Ember, ha észre is veszi
Ellenkezőjét nem teszi
Mert lusta vagy nem érdekli
De gyümölcseit boldogan eszi
Tökéletes körforgása
Milliónyi állat lakása,
Az ember beavatkozása:
Sok élet pusztulása
Nem való ilyen helyre ember
Ki csak szemetet termel
Minden jót elemel
S csak magára figyel
Sírj, zokogj, szenvedj
Hisz tudod megérdemled
Rádtámad s elföldel,
Csak azt adja vissza, amit kell!
|
| | | | |
| | | | | | 119. fig | 2005. augusztus 11. 10:23 |
| | | | | | | Szív alakú szakadékok, szív alakú rózsaszín női karmok
Delíriumtól nyálkás rózsabokrok
Piros taxi visz ki a város széli szakadékokhoz
Két kígyót tartasz ajkaidhoz és azt hallod: Simogassatok gyarló barmok!
Kéjfüstös cikázó istenített fluidumok, erre...pl.: mit mondanátok?
Aranynedűben úszkáló mosolygós szívburkok?! :)
Ti vagytok netán az Ego-szabadítók? :)
Az - Öreg Úr - fehér füstjével mi mindannyian visszatérünk az ősi városokba, mihelyst jön az első katasztrófajárat, s találkozunk ott, hol a kereszt összeérve a végtelenbe fut!
|
| | | | |
| | | | | | 118. @X-ton | 2005. augusztus 7. 13:54 |
| | | | | | | Üvegházad
Üvegházad furcsamód nem tiéd
Üvegházad nem lakod
Senkié
Boldog vagy ,hisz boldog ő
Kit szerettél
Megvetem
Kertész vagy rabszolga
Nevezlek így téged
Senki vagy
Benned van egy történet
Milyen az?
Álszent
Sok hazugság hagyta el
Ajkaid
Ajkaid
Elhagyta sok hazugság
Szert'
Szert'
Szertefoszlott
Igazság
Elmegyek...
Tovább... |
| | | | |
| | | | | | 117. gundul | 2005. július 25. 23:20 |
| | | | | | | ha tudnád hányszor előfordult már ez velem (drunkfux)
nagyon jó ez a költemény csak így tovább :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Csalóka
Megfoghatatlan,
legvégső megértés,
pillanat, s elröppen
majd átveszik helyét
ürességgel
telített világunk
sértő szilánkjai.
De mikor megéled,
akármi képében;
egy levél, egy felhő, egy ág
úgy érzed, mintha az a pillanat maga lenne
az örökkévalóság.
De vigyázz, mert
akármilyen a mámor,
becsaphat téged
és továbbra is fájdalmas világod fárasztó
életét éled.
---------------------------------
ezt most írtam, lufizás után ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ninzie tunna, köszönöm. :)
most két vers, aztán befogom, iwantnoflood, csak más.
a rohanókhoz
(deák tér csövesperspektíva)
úgy vénültök meg hogy az idő
észre sem veszi mennyire makacsul
kapaszkodtok belé
és mint parazitáit a napszemü rém
hullatja szétzuhanó lényeteket
tudattalan világok káoszába
én már láttam a mélységet
a temetetlen rothadó városok szennyét
olyan tisztán és fátyoltalanul
hogy mind belehalnátok a puszta élvénybe
én is belehaltam
szikkadó testemet áldozva
az OH-expressz egy újabb jegyéért
bár csontjaim köré még húst vetít a füst
ahogy titeket figyellek beton s kő ágyamból
felfelé sandítva izzadó szemekkel
ha elmenekültök is ideges rohanással
ha mosolyogtok is életet hazudva
mindig ott vagyok
a szemetek sarkában
az eltemetett éji magányban
és az idegenség mélyén
mindig ott kísért a tudat
hogy jobbak ti sem vagytok
200507211332lnkBpMz
siaynoq
I
csukott szemmel meredve az égre
egymásnak ütközünk
ölelés
kislány nő és öregasszony transzban
összefonódó emlé-kezek időt iterálnak
más-nevekké éljük határainkat
determináló képzet-perceink
egymás nevében szólva és feledve
világot írunk
az életfüggés szükségszerűsége
kollektív névmásba költött
II
és akkor szemen nyitottál
magánytudatból léttetve arcomat
lépések csend iteráció
szintet lépünk
a közelség ígéretével
ha magamat keresem arcodon
magamat látom-e benned
te kívül-tükör belül-ablak
üvegtestű kályhaszem
magányterület
tilosba lépünk
vöröslő életvíz mérgei
fonják szövetté emlékeinket
egónia
meghalt az idő
tudatom utakat kutat
tudatod utakat mutat
200507211435lnkBpMz
üdv:
-- Mau |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mau:
Itt is tetszik a multimodális verssortüzed.
Pld. a "kese rega zuta kona hara gosa kara tis" mantra. |
| | | | |
| | | | | | 112. tar_ | 2005. július 18. 16:36 |
| | | | | | | | mau, köszönjük a verset, az én tetszésemet fullig elérte, ugyhogy meglesem az oldalad |
| | | | |
| | | | | | 111. vijna | 2005. július 18. 15:46 |
| | | | | | | Meghatározás
Vagyunk a szalma
Vágyunk a szalma
a szalma a szalma házban |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | üdvözlet!
hoztam nektek egy verset, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.
A RÉSZEG METRÓ
éjfél után kettő perccel
lopva betűző fekete karok
sín a sötétben sajog idegen
hidegek a villanykörte napok
végállomásozó telefüvezett
zajló szívű neonalakok
egyedül a metró aki tovakúszik
dimenziódús fura dinamika
többétörve a törvényt
üresen ásít az üvegalak-ablak
kusza fala alagúttá alakul
csavarodik oda hova fut ez a csoda
egy részeg lebeg a sínek felett
metállatfaj lehet szegény
éjszínköntösü csuda tünemény
vére-bakancsa a szomoru-kemény
ez a fura fekete legény
tova-hova rejti a kését erei elől
édes a lédús vér még kevereg a sör
felette mondd mért remeg ez a föld
az éjjeli metró egyedül aludt ma
várta utolsó tovarohadását
sánta a szentem a színbe bementem
láttam amint fölös embereket hányt
méla sugárral a keserü anyátlan
hullahalomtól zavaros agyában
kavarog a ritmus az éj fél
az éjjeli metró tökegyedül alszik
szivedelikus az álma
az álla-másnak dől
és a színeiről
nem mond soha eleget a fény
ami beleveszik eme szomoru remény
lénytelenébe
éjfél után kettő perccel
a részeg metró busa-buta fejjel
belefejel utak örök álmaiból szőtt
szürkealistakaróba
karóba feszíti a képet
amit elevenen éget
ez a valamire váró-
teremüres akarati lét
éjfél után kettő perccel
lefagy ez a fekete idő-
gép okozata nincs node minek ide már
tudod örök ez a részeg éjjeli metró
retró-grádba utazik aki odatart
kesereg az utakon a haragos akarat is
ugye csupa fura-kusza ponyvaregény
ez az élet
halad az idő már
halod az időt ugye hallod
zakatol a hajnali metró
viszi kicsi szivedet
kilesed az utakat
tudod ugye mi marad
SEMMI
kettő perccel reggel előtt
a hajnali metró tökegyedül utazik
álmos város várod a számod
négy meg-a három a fekete határon
mindenki tűnik
mindegy ki tűnik
a hajnali metrót sebeire fűzik
a részeg metrót szavaid elűzik
2004. október 16.
Mivel ez a vers elsősorban hangzásra épít, feldobtam netre egy közepesen jó felolvasott verziót, elérhető a http://maurauser.uw.hu/letoltes/ReszegMetro2.mp3 címen.
loltorénna.
üdv:
-- Mau |
| | | | |
| |
| 
 |
