 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 169. CSeerke | 2005. december 31. 00:28 |
| |  | |  | | | A TOOL együttes PARABOL cimu száma mély hatást gyakorolt rám... a pszihedelikus zenék között szerintem kiemelkedö poziciot szerzett magának.... ezt a verset forditottam le ... íme...
T 0 0 L - Parabol
Ismerlek már, te végtelen melegeddel takaró forma,
Ím, általad öltök testet én ma
Míg téged, ezt az egész valóságot átölelem,
S vele együtt a formát, mely immár egyet jelent velem,
Oly mély csodálatban és reménnyel telve,
Olyan csodálattal és mégis mily' reménytelen vadsággal !
Minden, mi e perc előtt fogantatott,
emlékeink közt halovány folt csupán,
E pillanatban összeérni, épp itt és most,
Ebben ér hát utol végzetünk,
e végre születtünk.
Várj !...csak egy kicsit maradj még bennem,
e burokban mely fogva tart engem,
Te ügyelsz rá, hogy el ne feledjem,
Nem egyedül vergődök többé már e testben
Segíts!
Hogy úgy érezzem, nem múlok el az idővel,
S ez a fájdalom, mely szétfeszít engem, káprázat csupán . . .
|
| |  | |  |
| | | | | | 168. tar_ | 2005. november 21. 17:40 |
| | | | | | | zöld
föld,
kék
ég,
magában is
tökéletesen szép
mindennap
ajándék,
amiért cserébe
senki,
semmit
se kér
nekem már
ismeretlen ez
a hely,
mert még
sosem jártam
itt lent
de minden
belőlem lett
és mostmár
semmitsem tehetnek
és ott vannak
azok
akiket mindig
megkapok
a fák,
villanyoszlopok,
kocsik,
padok
ez egy álom
ami elmúlik
a végét várod
és elmúlik
de minden csak
illuzió
te sem létezel
vond le
a konkluziót
minden csak
arra vár
hogy megöleld
már
mert minden
egyetlen
és csak azt
akarja
hogy eggyé
legyen
összeforjon
a szeretet
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vágyott,vágyat ma
magának,szót
Akart,akarat a néma
szájnak
Tespedt,testbe inkább
hálhat alvó
Magva,maga léleknek
vessen,ágyat.
Poros,potrohos álma
sámlira állva
Várva véget
vétet életének
akár az a,böllér aki sertés nyakára éheztetett éllel
esettneki a kés pengével
olyan "halál halála "
a semmibe csörtető gyász zenével,kisért
kísértet végső nyugománya.csapaje |
| | | | |
| | | | | | 165. helio* | 2005. november 7. 20:04 |
| | | | | | | LÉLEKTŐL LÉLEKIG
"Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!"
TÓTH ÁRPÁD
|
| | | | |
| | | | | | 164. helio* | 2005. november 7. 20:02 |
| | | | | | | ISTEN OLTÓ-KÉSE
"Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom."
TÓTH ÁRPÁD
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen. A poénnak szánt dolgok sokkal könnyebben születnek meg. A komolyabb gondolatokat csak nagy nehezen lehet előcsalogatni. De miféle dalszövegek ezek? |
| | | | |
| | | | | | 160. roll | 2005. október 21. 22:10 |
| | | | | | | Ja ja,én se szeretem mutogatni a verseimet.Maximum annak akit nagyon szeretek vagy megbizok benne.Aztán ez lehet h. megváltozik.
Probálkozok néha olyan dalszövegekkel is amelyekkel abszolút nem értek egyet csupán a pojén kedvéért.Azon csodálkoztam h.az efélék sokkal hamarabb megszületnek mint azok melyek télneg belülrölm fakadnak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Számomra az irás elsődleges célja az volt, hogy kiadjam magamból az érzéseimet. Aztán, mióta elkezdtem ezzel többet foglalkozni, azt gondolom, hogy miután kiadtad magadból a dolgaidat, és összegzed őket, esetleg más is tanulhat belőle. Teljesen más érzés magadnak írni, és másnak. Sok függ attól, hogy mit akarsz elérni ezzel az egésszel. Ha a saját szórakoztatásodra csinálod, az a legjobb kezdet. Egy idő után majd el tudsz merülni ebben annyira, hogy soakt pögögsz majd rajta a hétköznapi dolgaid közepette is. Én pl. mindenhová tollal+papírral járkálok. Aztán, már ha nem akarod, akkor is gondolsz majd rá....
Arra nem gondolhatsz, hogy ezáltal híres leszel, vagy ilyesmi. Ha így kezded, ott ette meg a fene az egészet. Én annyira nehezen mutatom meg az írásaimat, mert az teljesen én vagyok, a legbelső dolgaimról van szó. Bár ez most valószínüleg megváltozik. |
| | | | |
| | | | | | 158. vizier | 2005. október 19. 22:01 |
| | | | | | | Igen, ezeket általában gondoltam, de nem ragaszkodom hozzá, hogy feltétlen igazam legyen, mert nem vagyok szakértő. Véleményt formáltam, ennyi.
A teljesítménykényszer és alkotás ellentmondására céloztam.
A precizitás a szerkezetben, a megfogalmazásban, az intellektuális erőfeszítésben megadja a lehetőségét, hogy az érzés kommunikálódjék.
Ám, ha nincs minek megjelennie, hiába a forma.
Ebben a topicban van két egymás után írt vers, ami hasonló hangulatban, de más formában írtam. Versengésre nem alkalmas. |
| | | | |
|
