 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | 14. Talamon | 2004. szeptember 1. 10:58 |
| |  | |  | | | elmondom, mi a legnagyobb szeretet: az önfeláldozás
ám ez nagyon csavaros szó, leírom, hogy magyaráznám:
vagyok a világban, számtalan lénnyel együtt, anyagi világ, anyagi feltételekhez kötve, de felismerem, hogy minden a Fénnyel van átitatva - látom, hogy a törékeny tartományban - számtalan lényekként materializálódva ebbe a téridőbe - elképesztő erejű törvények uralkodnak, mint egy karmagépként, mely "fokozatosan és módszeresen" tisztítja, hangolja harmóniára az anyaggal egyesült fénytudatentitásokat, hogy végül felismerjék önnön természetüket (melyet talán a gyönyörteljes, határtalan és bármitől elválaszthatatlan szavakkal jellemezhetnék a legegyszerűbben) , s mint célként, egyénenként megélnék, hogy beleolvadnak mindenbe - nem lenne már rész, csak egész - a kis ember valójában egy apró univerzummodell, mely képes őgymond "felvenni a ritmusát, a milyenségét" az egész mindenségnek egy az egybe...
s van úgy, hogy valaki felismeri a fennt említett alaptermészetét, rájön, hogy ez a megszabadulás: nem nekem kell már élnem saját magam, hanem a világ él engem! - én pedig csak hátradőlve élvezem a mozit, nincs félelem - mert már nem én vagyok, hanem magambafoglalom az egész világot, az egész világgal bennem meg mitől kéne félnem?
talán úgy gondolom, hogy az emberek félreértik ezt a feláldozom magam szöveget...nem az van, hogy ah én látok egy helyzetet, és hmm ezen segíteni kell, mert jó vagyok - vagy csak úgy -, s közben élem a saját életemet is, meg segítek is,
inkább úgy érzem, én át kell adjam a helyet ebben a helyzetben az univerzumnak, cselekedjen ő, nekem mindegy, tudom már, hogy ő tudja a legjobban...
szerintem ez a legtöbb, amit az ember megtehet, hogy teljesen lemond saját magáról - nincs többé szüksége egy énképzetre, hogy akármizhessen, hanem egyszerűen csak átadja magát a legbelső természetének, a Tiszta Fénynek - s akkor már mindegy, hogy mikor, hol vagy hogyan létezik, hisz mindig mindenhol mindenhogyan van már, mert Tiszta Fényből csak Egyetlen van...
persze ha olyan helyzet, van hogy én vagyok és felismerem, hogy tudnék most segíteni és képes is vagyok, hát segítek - elhelyezem alapszándékként a segítés momentumait, s minden, amit elérek mindent felajánlok a számtalan lény javáért, s azonnal szétoszlatom mindenfelé - ezáltal hangolódok rá az egészre
-így szerintem ha az ember kellően tiszta és üres lesz belül, utána könnyen átadhatja már magát a határtalanságnak - furcsa érzés, mintha csak körvonalaidat éreznéd, s a szándékerő csak kivetítene egy ilyet , hogy kifejeződhess ily módon -
de hamar kiderülnek előnyei ennek az állapotnak - minden erőtől duzzadó, határtalan lehetőségekkel teli és gyönyörteljesen fénylő..
s a határtalan csak úgy, bármily fogalom nélkül foglal mindent magába, s ez a teljes megvilágosodás, mely az egyetlen igaz cél, melyért minden folyton van vagy nincs éppen, az állapotunkhoz igazodva |
| |  | |  |
| | | | | | 13. Ákimáki | 2004. szeptember 1. 07:17 |
| | | | | | | A szeretet is csak egy ellentétpár. Szeretet - utálat, az elme osztályozása ez, mint a jó és rossz.
"szeresd felebarátod"
A barátnődet szeretni nem nagy teljesítmény, kb. mint az ellenségedet utálni. Amikor az ellenségedet szereted, akkor emelkedtél az ellentétpár fölé, akkor már nem az elme önkényes osztályozásának van alávetve a Kozmikus Szeretet. |
| | | | |
| | | | | | 12. cellux | 2004. augusztus 30. 15:10 |
| | | | | | | amúgy Nomad, ez a #9 az életed eddigi legjobb hozzászólása. :-)
világít, mint a Nap. és jó sütkérezni a fényében.
|
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2004. augusztus 30. 15:07 |
| | | | | | | a karma átvállalása ugyebár azt jelenti, hogy a másik ember problémája a saját életedben, a te saját problémádként ölt testet... amire aztán megfelelően reagálva létrehozol egy megoldást, és ez a megoldás utána részévé válik a kollektív tudat eszköztárának... amit aztán a többi lény is (az is, akitől a problémát "loptad" és azok is akik még ettől szenvednek) fel tudnak használni saját problémájuk megoldására. ezt jelenti a példaadás.
|
| | | | |
| | | | | | 10. cellux | 2004. augusztus 30. 15:02 |
| | | | | | | hozzátenném ehhez, hogy ha valaki megtapasztalja azt, milyen más csomóit bogozgatni, akkor sohase akar majd mást csinálni... ez ilyen "de jó, végre jó vagyok valamiben, végre szolgálhatok"-féle lelkesedést szül... az együttérzés és a belőle fakadó segítő munkálkodás válik a legüdvözítőbb, legnagyobb jutalomértékű tevékenységgé, minden más gagyi ehhez képest.
időzzünk hát a küldetés beláthatatlan mélységei fölötti áhítatban... :-)
|
| | | | |
| | | | | | 9. Nomad | 2004. augusztus 30. 11:21 |
| | | | | | | A szeretet is a tudatban lejátszódó jelenség, amely szerintem az alábbi módon épül fel: a gondolkodás sebessége az intelligencia, az okosság pedig annak a képessége, hogy az információk között összefüggéseket találjunk. Tehát az egy gondolatmeneten való haladási sebesség az intelligencia, és a fonalak összekapcsolásának képessége az okosság. Ha valakinek ez a két képessége eléggé kifejlődött, akkor következő szinten beszélhetünk bölcsességről, ami már annak a jele, hogy az előbbi értelemben vett gondolkozást felváltotta valami olyan, ami ezt képes helyettesíteni, így az ember felülemelkedhet a racionalitáson. Ezen a szinten az ember más belátta, hogy a világ egy folyton változó benyomásözön, amit szükségtelen értelmeznie, mert a megértés és az értelmezés két különböző dolog, az értelmezés elveszi a nyitottságot, míg a megértés maga a jelenség teljes tükröződése a tudatban. A bölcsesség még magasabb szintű megnyilvánulása pedig a szeretet. Ez semmi más, mint karma átvállalás, hogy a másik lény tudatában lévő csomókat te magad bogozod ki. Az a felismerés, hogy hiába éltem én át az egész világ belső tükröződését, a világ tökéletesség voltának minden lényben való megjelenéséhez a szeretet a módszer, azaz, ahol a lények összezavarnák a dolgokat, ott egyszerüsíteni kell. Szerintem az embereknek nem olyan szeretetre van szükségük, amely megoldja helyettük az életüket, hanem amely példamutató önösségmentesen képes kezelni a világot, beláttatva velük, hogy lehet úgy is élni, ez elég erőt adhat nekik, hogy maguktól is lebonthassák a világ és maguk között lévő falat.
(bla bla bla) |
| | | | |
| | | | | | 8. cellux | 2004. augusztus 27. 13:56 |
| | | | | | | ez a "felégetés" egy jó szó... tényleg olyan: ha átengeded magadon, elégeti a szorongást meg a ragaszkodásokat és egyúttal jól ki is tágítja a tudatot...
|
| | | | |
| | | | | | 7. Ákimáki | 2004. augusztus 27. 13:38 |
| | | | | | | "ja, ha hagyod átmossa és kitisztítja a testedet is. erős és egészséges fénylénnyé tesz."
Arra kell következtetnem: szeretet és tudás között szorosabb a kapocs, mint azt gondoltam...
A "szeretet-tudás" (ez most az én szóalkotásom...) felégeti a karmát. Szeretet nélkül nincs tudás, tudás nélkül nincs szeretet.
Aki nem tud szeretni, az nem lesz fénylény, mert az nem szereti a fényt, aki nem szeret tudni, az sem, mert a tudatlansága eltakarja előle a fényt... |
| | | | |
| | | | | | 6. cellux | 2004. augusztus 27. 12:55 |
| | | | | | | ja, ha hagyod átmossa és kitisztítja a testedet is. erős és egészséges fénylénnyé tesz.
|
| | | | |
| | | | | | 5. Liet | 2004. augusztus 27. 11:15 |
| | | | | | | Ez a szeretet nálam a legolyanabb dolog amire azt mondom: nem tudom.
Néha mindenek előtt/fölött/mögött álló ősi energiaként folyik át a testemen. Kicsit olyan mint a Mennyei prófécia "energiá"-ja. A mindenségből jövet az énlény csövén át áramlik a mindenségbe. Illetve nem is áramlik hanem van ahogy az ekis topicban írtam volt.
Máskor pár pillanatra azt vettem észre, hogy ahol járok ott nincs már szeretet. Ahogy nem volt már sem egység, sem zene, sem tánc, sem test, sem világ. Valahogy úgy tudnám leírni mintha egy asztrális, sokdimenziós folyamatos atomrobbanás (csillag) mellett lennék, ami mindent elsöpör - így a szeretetet is - hogy a dolgok a közös gyökerükben mutatkozzanak meg. Itt már cask a fény marad a fejemben. Asztrofizikai hasonlattal: az ősrobbanás pillanatában az addig különbözőnek látott kölcsönhatások összefolyank egy kezdeti valamivé. Távolodva a t=0 -tól (alacsony energián) a dolgok valamelyik "ismert" állapotba ugranak. A hegyére állított ceruza is eldől valamerre.
Ekkor, a szeretet vagy az egység a mindenek mögött álló végső lényeg vetületei amelyek segítenek közelebb jutni a forráshoz. Ha szeretet vesz körül, rábízhatod magad a világra. Akár a testedet is itthagyhatod, nem kell félned, hogy bántódása esik.
De a szeretet semmiképp sem önzés (legalábbis szerintem). Mostanában úgy élem meg a dolgot, hogy annál jobban semmi nem tölt fel mint amikor átadom magam a belőlem folyó szeretetáramnak. Nincsennek egyirányú dolgok. A körülöttem lévők a létezésükkel célt vagy irányt adnak szeretetemnek és ezzel segítenek, hogy az élet bizsergése átjárja a lényem. Semmi sem veszik el, folyik ki.
Sokszor azt gondolom az a legjobb amíg azt gondolom: nem tudom.
Néha ez, máskor az, soha sem lehetek biztos. Az igazság (valamilyen formában) minden mögött ott van. |
| | | | |
| | | | | | 4. cellux | 2004. augusztus 27. 10:12 |
| | | | | | | az összes problémád abból fakad, hogy az ént állítod a világod középpontjába és az Istent, mint tőled elkülönülőt, mint vágyottat szemléled.
az út arról szól, hogy ezt a két pólust az ember felcseréli, majd egységbe olvasztja (a felcserélés az egységbe olvasztás feltétele, odaadás és alázat nélkül nem indul be a szükséges alkímiai reakció - ezek a katalizátorok).
amíg az ember hisz abban, hogy meg tudja csinálni egyedül (Isten helyett), addig boldogságcseppekkel meghintett szenvedéstenger az élete. ha belátja, hogy ez így nem megy, nem mehet tovább, akkor elkezd megnyílni a mindenség felé, és akkor az élet szépen lassan átalakul szenvedéscseppekkel meghintett boldogságtengerré.
|
| | | | |
| | | | | | 3. Talamon | 2004. augusztus 27. 03:08 |
| | | | | | | Szeretet - de hisz más nincs is - minden ezen alapul ...a tudomány által energiának, a japánok által kínek nevezett egyfogalom, mely a mindenség a szó legteljesebb értelemében...
|
| | | | |
|
