 |
A kulcsNomad, 2004. május 3.  | |  | | | | 66. doki | 2004. május 16. 19:31 |
| |  | |  | | | a pentagramma azért csak szimbolikus, mert térben nem tudsz elhelyezni 5 pontot, hogy mind egyforma távolsgra legyenek egymástól, csak 4-et (tetraéder).
ezek olyan testekre utalnak amik egyszerűen nem realizálódnak 3 dimenzióban, magasabbb dimenziókban viszont olyan egyszerűek, mint síkon a háromszög. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | lévén a pont nem dimenzió? :)))
amúgy a kereszt is 4 (a rózsakereszt 5) ez alapján.
a piramis is egy pentagramma ("Spirit" a felső csúcs, ahonnan a többi elem ered).
a kabbalista életfán 11 szféra van, ebből egy (Daath, Abbyss :))))) a szféra, ami nem is az.
meg az 1001 szirmú lótusz.
meg sorolhantnánk.
|
| | | | |
| | | | | | 64. update | 2004. május 16. 11:58 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 63. doki | 2004. május 16. 10:21 |
| | | | | | | a pentagramma persze egy 4, a dávid csillag egy 5 dimenziós szabályos testet szimbolizál.
|
| | | | |
| | | | | | 62. doki | 2004. május 15. 19:23 |
| | | | | | | én is dimenziókról való elmélkedéssel játszom mostanában.
/én is láttam a spektrumon a húrelméletes összeállítást :))/
szerintem kéne hagyni a matematikai /koordinátás, vektoros/ dimenziófogalmat, ez a hiedelem fed el legtöbbet, ahogy "magasabb" világokról elmélkedünk.
szerintem is mind a /ad hoc/ 11 dimenzióban van kiterjedésünk, sőt ez nem is lehetne másként /találkoztatok már a fizikai 3 dimenzióban 2 dimenziós dologgal? :))/
namost, hogy pontosan milyen alakot öltünk arról persze fogalalmam sincs. mostanában úgy gondolom, hogy az időben pl nem pontszerűen létezünk, ugyanúgy van kiterjedésünk, mint a térben. egyszerűen a pontos idő fogalma nem létezik, mert egyszerre észlelünk egy intervallumot, ami azután valahol az értelmező rendszernek úgy esik le, hogy ez a most. de ez egy olyan szűrő, ami tetszőlegesen módosítható általunk, ha megtanuljuk, hogy hogyan kell.
a monotónia /zene, mozdulatsorok, akármi amire figyelünk/ varázsa szerintem éppen az, hogy valaminek az ismétlődésére úgy reagálunk, hogy a szűrőt vagy az intervallum szélességét ahhoz igazítjuk automatikusan.
minden fajta szimmetria varázslatos. az időben egyfajta szimmetria a monotónia. a térben a szimmetria a megszokott szimmetria. volt egy olyan trippem, amiben azt láttam meg magam körül a téli erdőben. csak nem egy tengely volt, hanem minden szimmetrikus volt mindenre. akármerre néztem ugyanaz vett körül. kicsit paráztam is, csak akkor még nem voltam képben :))
mostanában láttam egy weblapot mai kifejtette, hogy a pentagramma és a dávidcsillag tulajdonképpen 5 illetve 6 dimenziós szabályos testeket /szimplexeket/ szimbolizálnak, és minden vallás meg van szórva egy csomó 4-5-6 dimenziós test stilizált képével.
valószinűleg ezeket a testeket látták is azok akik eredetileg bevezették ezeket a szimbólumokat.
ergo ezekre a dimenziókra akár a látásunk is kiterjedhet /valamilyen értelemben/
asszem majd késöbb ezt az egészet kiforrottabban tudom kifejteni.
ja, a Luke Brown képek nagyon ott vannak :)) |
| | | | |
| | | | | | 61. Nomad | 2004. május 15. 17:24 |
| | | | | | | "hánykolódik a tudatunk háborgásában." Itt elmét akartam írni, csak nem voltam elég figyelmes.
Egyébként úgy érzem, hogy a gondolkozásnak nevezhető gyüjtőpontelmozdulásnak van mégegy dimenziója. Talán ez a dualitásban való gondolkodás képessége. Ez így már kiad egy három dimenziós teret, amiben a szavakat használva mémeket lehet építeni. Szerintem úgy viszonyul a három térdimenzióhoz az idő, ahogy a három gondolkozásirányhoz a halál. Ez volt az üveggolyó, a gondolatmodell, amit első találkozásunkkor Gombától kaptam ajándékba. |
| | | | |
| | | | | | 60. Nomad | 2004. május 15. 17:14 |
| | | | | | | Mi van, ha a négydimenziós téridőről azért tudunk fogalmat alkotni, mert a gondolkozás egy következő dimenzióban van? Onnan rálátva modellt alkothatunk a téridőről, de a téridőben cselekedetekkel létrehozott konstrukciók, pl gépek nem képesek ezeket a dimenziókat "mérni" hiszen ezen négy dimenzió részei, csak metszetek. Hiába vizsgáljuk az agyat mindenféle szerkezetekkel, legfeljebb azt találhatjuk, hogy a gondolkodásunk tükrözodik abban a készülékben, amit a "természet", Gomba fejlesztett ki idők során, hogy a lelkünk cselekedetekkel beleavatkozhasson a világba. A gondolkozás eleve minimum két dimenziós, megkülönböztethető a racionális és érzelmi "gondolkozás", bár a gondolkozás szó inkább csak az előbbit jelöli. A tipikus férfi inkább a racionalitásban való modellalkotást ismeri, a tipikus nő pedig az érzésekben mozog, ez két merőleges dimenzió, de mind a két gondolkozás csak gyüjtőpontelmozdulás. A gyüjtőpont a tudat. Mikor az elme ego trippeket gyárt, tehát vagy a múlton mereng, vagy a jövot próbálja meg megalkotni akkor mindkét nem általában csak az egyik dimenzióban való mozgását tudatosítja. A vágyak eleinte kellemesnek tűnnek, hiszen ezt az állapotot akarjuk elérni velük. Csakhogy mivel egyetlen dimenzióra koncentráltunk a megalkotásuknál, nem lesznek elég jó modelljei a világnak, elobb utóbb a világban történik valami, ami ennek a tudat konstrukciónak kihúzza a lába alól a talajt, egy üres tégla volt a légvárunkban, és az építmény összedőlt. A tudat konstrukciónk, ami mentén a gyüjtopont elmozdult, szilánkjaira szakadva hullámzik a tudatunkban, mind érzelmi, mind értelmi megterhelést okozva, hiszen a gyüjtopont apró csónakként hánykolódik a tudatunk háborgásában.
Szenvedés.
Minnél előbb tudatosítjuk azonban, hogy ezt a szenvedést mi okoztuk, egyrész azzal, hogy érzelmileg akartunk megelégedést találni, másrészt, hogy amikor racionálisan "megterveztük" a világot, tudattalanul érzelmi impulzusokat követtünk, önmagunkba nézhetünk, és feltárulnak a szenvedés hullámai, amit tudatosítva ezek elcsendesíthetőek.
A halál, az önazonosság elvesztése, az ego elvesztése egy újabb dinemzió csupán, a hetedik. A húrelmélet tizeneggyet tart szükségesenk, elobb-utóbb azok is meglesznek. Például matematika. Mi az? Nem lehet, hogy mivel a téridőben lejegyezhető racionális szabályok alapján megalkotott képleteket látva érezhetjük azok igazságát, a matematika csak egy újabb dimenzó, amelynek képletek a metszetei abban a világban, ahol el tudjuk magyazázni egymásnak, hogy mik ezek a képletek? Az ebben a dimenzióban való gyüjtopontelmozdtás után tudnak matematikusok modelleket alkotni, és képleteket visszahozni?
A buddhista logika is érthetővé válik ha elképzeljük, hogy két racionálisan ellentétes állítás együttes igazságát úgy láthatjuk be, hogy a gyüjtőpontot, a tudatot az igazság "érzésébe" mozgatjuk, annak ellenére, hogy merőleges gondolatok. Ha megértjük, hogy bármily racionális állítás igazságát az érzelmi síkon való "igazság" helyzetbe állás jelenti, és a racionalitás, és az érzelem teljesen különválasztható, azaz független, nem tekeredünk bele annyira a világba. Ugyanilyen feleseleges beletekeredés az önmagunk megítélése, ezzel csak a múltbéli hullámok visszhangzanak. |
| | | | |
| | | | | | 59. update | 2004. május 14. 22:18 |
| | | | | | | Pontosan... és ez időnként nehéz :)
Pl beszélgettem egy kollegámmal... 1000-rel magyaráztunk egymásnak, hogy lét, nem lét... mindenség... stb... és vagy 10 perc után kiderült, hogy szinte ugyanazt gondoljuk, csak teljesen másképp adjuk elő... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem ahogy minden egy, úgy az is igaz, hogy
"saját magunktól megszabadulni"=saját magunkat megtalálni/megalkotni, igazi énünket kinöveszteni/hagyni kinőni, igazi vágyainkra rátalálni és megvalósítani.
Az egyik inkább keleties megfogalmazása ugyanannak, a másik inkább nyugatias. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szóval lényegében nem a különböző emberekkel, élőlényekkel, Istennel való egységünk érzetét kell keresni, hanem saját magunktól megszabadulni."
Szerintem ez a kettő nem zárja ki egymást, sőt egymás következményei, de tényleg fontos, hogy hogy az utóbbira koncentráljunk, mivel úgy érhetjük csak el az egységet.
Persze lehet, hogy te is így gondoltd, csak én értettem félre. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gombával már én is megtapasztaltam azokat a dolgokat, amiket te olyan szépen megfogalmazol. Csak ez a szavakba öntés sajnos nem az erősségem.
Nekem egy bad tripel kezdődött a legnagyobb élményem, kissé mohók voltunk, és megettük egy lány adagját is aki meggondolta magát (thailand nevezetű Psylocybe gomba volt, az eset Hollandiában történt, csaknem egy éve)
Órákon át az őrület határán álltam, és azthittem ennek soha nem lesz vége. Aztán egyszzer csak, nem is tudom pontosan minek köszönhetően, de egy éles csavar következett be. Átfordult az egész világ, és láttam minden dolgok tökéletességét, és egyszerre minden kérdésemre választ kaptam, de persze nem szavakba öntve, hanem egyszerűen csak éreztem. Talán a legjobb szó erre a tisztán látás. Egyszerűen mindent értettem, és boldoggá tett a világ tökéletessége. Szerintem pontosan tudod, hogy mire gondolok. :-)
Gomba vs LSD sajnos nem tudok nyilatkozni, tapasztalat hiányában, de a közeljövőben tervezek egy lsd trippet... |
| | | | |
| | | | | | 55. Nomad | 2004. május 11. 13:44 |
| | | | | | | Jó, ez a transzcendens átlényegülés izé elég nehezen megfogalmazható dolog, de a saját tapasztalataim alapján a következőképpen mondanám.
Mivel a belső párbeszéddel tartjuk fenn a világnézetünket, ez az alapja az elkülönültségérzésnek is, és hogy a dolgokat ki kell mondani, vagy leírni az "átadáshoz", nem elég gondolkozni, nem olvasunk a másik gondolataiban. Már korai LSD-s élmények hatására is tisztán érezhető volt kollekív tudatok, egységes elmék kialakulása(mármint időben van a többes szám). Ezeket az elmékel a résztvevő LSD-s utazók alkották, és vagy egyszerűen átéreztük a pillanat nagyszerűségét, vagy gondolkodott "az", úgy, hogy ment körbe, körbe a gondolat szövege, és a belső párbeszéddel minden "résztvevő" csak egy részletét gondolta, de mivel egymás után gondoltuk, egy folyamatos gondolattá vált, amit "az" gondolt. Abban a pillanatban, ahogy valaki elkezdett "saját" magáról gondolkozni, már ki is lépett a kollektív egészből.
Ennél egy sokkal megasabb szint volt Gomba. Ekkor MINDEN létező földi élőlénnyel egynek éreztem magam, de itt is fontos volt, hogy meg sem próbáljak elkülönülni, mivel Gombánál ez már másokra is kihat, és bennük okoz zavart (azaz a többi utazóra). Aztán később volt az ufós tanítás, és onnantól kezdve a világ minden élőlényével egy voltam.
Ennél is magasabb szint, ha valaki kilép a lénységéből, és egyszerűen egy tudat, mert akkor egy Istennel, hiszen a tudat minden lényben ugyanaz, legyenek azok emberek, istenek démonok, állatok: Isten, az örök egy.
A különbség csak a szamszárában való forma, megjelenés.
Szóval lényegében nem a különböző emberekkel, élőlényekkel, Istennel való egységünk érzetét kell keresni, hanem saját magunktól megszabadulni. Ebben segíthetnek a pszichedelikumok, bár abban már nem, hogy megszabaduljunk, az én szereket használok az önmegszabadításra egótól.
Az én csak egy szó a többi rengeteg közt.
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön háborog az ember
örökkön kicsik a dolgok. |
| | | | |
|
