 |
Daath bölcsességgenerátorBiga Cubensis, 2003. december 17.  | |  | | | | 29. cica | 2003. december 20. 15:59 |
| |  | |  | | | Ainoa:_
Amit leírsz igaz abból a nézőpontból, ahogy te tekintesz a vallásokra meg az ideológiákra.Akinek viszont ez mást jelent, mint ahogy leírtad, annak már nem igaz. |
| |  | |  |
| | | | | | 28. ainoa | 2003. december 19. 19:06 |
| | | | | | | | Számomra a vallás szó egyenlő a gyufásdoboz szó jelentésével. Legalábbis szerintem ez a helyzet. A filozófia épp ezért más. Szerintem a filozófia lényege az, hogy "mindenki találja meg a saját vallását, mert mindenkinek egyéni vallása van". És lehet, hogy ha ez így lenne, nem lenne ennyi probléma, hiszen nem az ideológiák egymásnak ellentmondása miatt van a probléma, hanem amiatt, hogy maguk az egyezményes ideológiák is ellentmondásban vannak önmaguk minden egyes elemével, mert behatároltak és nem szabadon alakítható. Így ha vki egy ideológia eleme lesz, gondolkodás nélkül az ideológa korlátai közé zárja magát, magát próbálja formálni az ideológiához, nem pedig az ideológiát magához. Ez itt a probléma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rendben, de azért a filozófiákat nem egészében vesszük át. Ha ez a filozófia egy vallásban van, akkor az sokszor megköveteli, hogy vegyünk át mindent. Az ember egy ideig eltemetheti a saját valóságát, de egy idő múlva felszínre tör. Ilyenkor van az, hogy azt mondják "nem keresztény többé". A címkézés ellenére az illetőben azonban megmaradtak azok a dolgok, amiket szívből el tudott fogadni mindenféle bizonyítás nélkül. A filozófia segített felismerni valóságának ezt a részét - illetve a tapasztalatok rendszerezve lettek - de aztán olyasminak kellene történnie, mint a mankós példa, hogy ha járni tudsz, ne lassítsd magad vele. A szavak nagyon tökéletlenek, de aki tud sokféleképpen olvasni, annak jól jöhet. Nekem azért szimpatikus a Christian gyerek, mert elismeri, hogy egy filozófiát mond el, és nem kéri, hogy elfogadjuk. |
| | | | |
| | | | | | 26. cellux | 2003. december 19. 10:03 |
| | | | | | | Filozófia szerint élni: ez szerintem nem lehetséges. Az élet sokkal gyorsabban történik, mint a gondolkodás. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a gondolkodás van az életben, nem az élet a gondolkodásban.
Ha az élet változik, a filozófia is változik. Ha a filozófia változik, az élet nem biztos, hogy változik.
Ezért gondolom, hogy a filozófiát kell az életből gyökereztetni és nem fordítva.
Van olyan, hogy valaki az életéből leszűr valamit, és kiírja magából. Aztán valaki elolvassa. Lesz olyan, aki azt fogja érezni őt olvasva, hogy "nahát, ez ugyanazt élte át, mint én, csak meg is fogalmazta, de jó". És lesz olyan, akinek nincsenek meg a tapasztalatai, de esetleg szeretné, ha meglennének, és úgy gondolja, a filozófiát egyfajta fegyverként, támogatásként felhasználhatja az ehhez vezető úton.
Ez talán még működhet is, de ehhez az kell, hogy a filozófia eléggé egyetemes legyen. A vallások például eléggé széleskörűek ahhoz, hogy az emberiség elég nagy százalékának tudjanak ténylegesen segíteni a továbbjutásban (bár ott sem elég szolgai módon elfogadni, a megértésre is törekedni kell). De ha egy filozófia csak annak az embernek szól, aki létrehozta, akkor egy másik ember nem hiszem, hogy fejlődni tudna azáltal, ha a másik ember világában érvényes igazságokat magára erőlteti. És szerintem sok filozófia (vagy az, mit mi "filozofálgatás" címszó alatt művelünk) ilyen.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cell #21: Vagyis?
És egyébként most akkor melyik a "rossz" és melyik a "jó"? Hogy a filozófiám szerint élek, vagy az életem szerint filozofálok? Egyáltalán létezhet bármelyik véglet vegytiszta állapotban? |
| | | | |
| | | | | | 24. cellux | 2003. december 18. 11:05 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 23. Sevil | 2003. december 18. 10:43 |
| | | | | | | | cellux: Azért filozófiák szívből is származnak olykor, nem csak észből. Legalább 5%-ban! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jó, akkor nem filozófia, hanem a saját igazságom felismerése egy filozófia mögött. Nekem ilyen a Beszélgetések Istennel trilógia. Tömör rácsodálkozás számomra, mert pontosan úgy szeretnék élni, az az én világom. Csak még nem jött el. |
| | | | |
| | | | | | 21. cellux | 2003. december 18. 09:39 |
| | | | | | | Nagyon nem mindegy, hogy az életünkből eredeztetjük a filozófiánkat, vagy a filozófiánknak próbáljuk alárendelni az életünket. Ha az életünket a Szív helyett az Ész irányítja, az nem több mentális maszturbációnál, amivel egy ideig egész jól ellehet az ember, de előbb-utóbb megcsömörlik (ld. alázat/önhittség).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de a filozófia csak arra jó, hogy ideiglenesen elmenekülhessünk a problémák elől. szerintem."
Hűha :) Tőled ilyet?! Tök jó! :) (Bár lehet, hogy csak én érzem homológnak azzal, amit egyszer mondtam, hogy ezek szép színes dobozok, amibe becsomagolunk dolgokat, és amik ugyan hasznosak lehetnek, de nem szabad elfelejteni, mit csomagoltunk beléjük?)
|
| | | | |
| | | | | | 19. cellux | 2003. december 18. 09:19 |
| | | | | | | "próbálom a filozófiát beépíteni az életembe"
na ez az, amit én soha nem csináltam. nem is ajánlom senkinek.
első lépés: meggyőződni arról, hogy a probléma tényleg bennünk van-e. ha kint van, akkor megnézni, tudunk-e valamit tenni azért, hogy a helyzet megváltozzon. ha tudunk, tegyük meg (már persze ha a probléma zavar bennünket annyira, hogy meg akarjuk oldani). ha nem tudunk tenni ellene, akkor úgysincs menekvés.
ha a probléma belül van, akkor arra kell erőfeszítést tenni, hogy feltérképezzük a probléma természetét. mivel az ember problémái folytonosan kifejeződésre jutnak az ember életében, elég megfigyelni magunkat, és a pszichológiai szituációkat, amikbe keveredünk. előbb-utóbb fel fogjuk ismerni a loopot. ehhez elsősorban őszinteség kell (nem szabad elhazudnunk magunk előtt a problémák létezését), meg türelem, bizalom abban, hogy az élet előbb-utóbb kiköpüli a neurózisainkat.
ez a folyamat a probléma körvonalazódásához vezet, egyre mélyebben és pontosabban látjuk, és ezért egyre jobban szenvedünk is tőle. aztán ahogy ez a szenvedés fokozódik, egyre erősebb lesz bennünk a vágy, hogy megoldjuk valahogy. és ami itt jön, azt nem tudom, hogy működik, de van benne valami határozottan mágikus elem: a probléma egyszer csak megoldódik. :-)
jó, mi?
de a filozófia csak arra jó, hogy ideiglenesen elmenekülhessünk a problémák elől. szerintem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ajtóablak: igen, mindenhol ezt hallom vissza, akármit is olvasok. Nagy segítség ez, ha valaki befogadja. Nagy segítség az élethez. Csak én még nem tudtam kiölni magamból a kételyt, hogy ez a nagy elfogadás, az elvárások hiánya, a történések mosolygó elfogadása egyfajta defetizmus, önámítás, fej a homokba. Persze, ha ettől boldog lennék, akkor meg mit parázok... No a lényeg az, hogy már nagyon régóta próbálom ezt a filozófiát beépíteni az életembe. |
| | | | |
|
