 |
Songs Of The UniversePsylo'Child, 2003. november 27.  | |  | | | | |  | |  | | | ott
már nem csüngök
saját hurkom horkan
néha még.
már nem küzdök
magát oltja a semmiből
a remény.
|
| |  | |  |
| | | | | | 147. LaZa | 2005. január 3. 05:04 |
| | | | | | | jóreggelt!
***
Óda a kunkorhoz
Álomtól aléltan
-mint a reggelen ma-
néha tollat kapok,
és csak élvezem, ha
lendülettel hullnak
hurkaim a lapra:
jókedvem ömlik ki
kunkori alakba.
Trallalák szállnak
hullám lokni háton,
folyóként locsog fel
íves L barátom.
Írok én untalan,
míg szárnya nő B-nek,
hogy hátára szálljon
e dallam-szép ének,
S lelkendjen lelkemből:
Helló világ, élek!
***
tényleg nagyon szeretek L-eket írni. tökre megnyugtat :)
pláne a dupla, az maga a mámor. néha hármat is csinálok a nagy hévben. képzeljétek el a "levéllel" szót. ha az e-t is nézzük -és miért ne néznénk, ugye csak alig különböznek, tulajdonképp az E egy kis L-, akkor az már majdnem négy. vagyis négy.
gyönyörű az élet... |
| | | | |
| | | | | | 146. LaZa | 2004. december 21. 01:24 |
| | | | | | | a saját drogod vagy, bárhova utazhatsz, tényleg bárhova, olyan mélyre, olyan máshova.. ezt nem tudom elmondani
*
nyúz a test
az ínyemen csüngő rothadalom
féreg alom
feletti hatalom
ez képeszt el
hányinger
ösztönén
felöklendeném
lelkemet
zsír és vér
semmit se ér
minden gondolat
nyomorulat
a lét súlya alatt
átdöfném tollamat
ütőerem alatt
felszakítsam magamat
mézédes kárhozat
JÖJJ EL!
* |
| | | | |
| | | | | | 145. LaZa | 2004. december 21. 00:47 |
| | | | | | |
eldobott emlékek a betonba taposva;
emberek hagyták el őket,
és felszálltak a villamosra.
tüdőmbe raknám el őket,
préselve, sorba, unalmas-laposra;
a hétköznapok jól égnek.
feketén a rákos remények
különösen szépek,
különösen égnek,
mint a régi kukák -a narancssárgák:
aszfaltra olvadt lepkék
almok ráncba gyűrt alvadék
sírja.
maga a Gúny.
|
| | | | |
|
