 |
Songs Of The UniversePsylo'Child, 2003. november 27.  | |  | | | | |  | |  | | | YEP! Szavak...na nem tudom kifejezni magam rendesen. :( Persze hogy énekelni kell őket hiszen mind a kettőt úgy indítottad hogy dalszövegek. Aláfestő zenét úgy értettem hogy milyen zenére teszed mindezt. Milyen hangszerekkel "operáltok" (rohadt informatika :))
Üdv
Dead |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Dead, örülök, ha adott neked valamit!
Majd ha lesz koncertünk (valószínűleg kb. fél év múlva), akkor úgyis mindenki fog tudni itt róla.
Egyébként ehhez nem "aláfestő zene" lesz, mert ez egy dal, tehát a szöveget is éneklem.
psy andrash |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Psy: Eccer meghallgatnálak előadás közben is!! Ugyani teccik nem is kicsit :) és milyen az aláfestőzene hozzá? Fíílinges lehet!!
üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | 61. foxey | 2003. december 4. 14:32 |
| | | | | | | kár,hogy nem tudok angolul:)
(EZER BOCS AZ OFFÉRT PSY) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egy dalszövegem:
HAUNTED VOCATIONS
oh hide me above
your little stardusty eyes
spread all your love
for me I could dive
out of this broken glass of pain
haunted vocations callin me insane
remember the lies
all have been given so nice
truly I havent denied
to take some of your delights
now i aint have no might to stop fallin the rain
haunted vocations callin me insane
i leave all my visions
in undone decisions
ripped down holiness
drove me along the lane
please sweet angel walk here
i pray erase a black tear
cause haunted vocations
callin me insane
just see my hearts own:
beats negligently down
im just craping the ground
i feel no mind is around
veils of dawn are refused now to remain
haunted vocations callin me insane
2003-12-04
Copyright
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | milyen kis értelmesek vagytok, dejónektek:)
Nemtuttam alunni a sok unikumtól, amik értek este,
Hát nem anyagi szinten(azt haggyuk), ez jött ki reggelre
most majd PC vakarhatja fejét, nembaj 1-1:)
Ajánlom hozzá Amon tobin - Permutation track 06- Escape -t...
fejemben felderengett eme jelen:
elfelejtettem egy kedvem, de megleltem!
örök körök, rögök, tönkök - el veletek!
hidd el más ez, ha nemléted megleled,
mindig minden, semmid sincsen:
dolgokat sorra dobd el, semmi sem kell
csak egyszer ússz az örök jelennel
emberi léted ugródeszka:
leugrasz vagy mászhatsz vissza
hited robban, hang lobban, tér locssan
idő csobban, folyton egybefolytan
rímek nevetnek, sírnak s keverednek,
ajtómon folyton folyvást csengetnek:
buddba buddha bruhaha
ajtón csenget sakkocka
harapj mindent s nyeld a semmit -
folyton felejts,felejts - ragyogva!
|
| | | | |
| | | | | | 58. Vegha | 2003. december 3. 13:44 |
| | | | | | | | Fű, Laza... EZ nagyon ott van! Pont a Spangli - A New Way To Say 'Hooray'-je kezdődött, mikor a Tiédet kezdtem olvasni : ) |
| | | | |
| | | | | | 57. LaZa | 2003. december 2. 18:56 |
| | | | | | |
Itt egy rövidke idézet kedvenc írómtól, ami annyira igaz, és olyan egyszerűen megfogalmazza, hogy miért is akarok írni, hogy nem hiányozhat innen.
"Az író próféta, a szónak abban az értelmében, mint az idők elején, mikor a szónak még közvetlen, világot alakító ereje volt. Az író olyan erővel gondolja el a fogalmakat, és mondja ki a megfelelő szavakat, hogy a világ kénytelen állást foglalni, másnka lenni mint volt, párharcra kelni az igazsággal, melyet az író kimond. Minden más csak társasjáték, időtöltés vagy pénzkeresés."
Márai Sándor
***
Életérzés egy füstfoszlányban
Szelíden hajolok az imént megyújtott illatpálca játékosan örvénylő füstjébe. Mozdulatomra az illatos fátyol szétlibben, majd folytatva komótos játékát körülöleli az arcom. Kíváncsian kúszik be a remegő orrcimpák alá, s én elbűvölve szippantok egy mélyet a csiklandós selyemfüstből, ezzel szakítva le egy foszlányt vágyakozó testemnek. A csodálatos illat egyszerre egy rég elfeledett emléket idéz fel, s egy régi életérzés izgatott bizsergése áramlik szét bennem. A feltóduló emlékek folyója elragadja szívem ritmusát, s vért pumpál felejtő tagjaimba. A pillanat -mikor életed egy elveszett, poros szilánkjára lelsz- felejthetetlen. Ifjúságod rohan meg s ragadja messzire lelked ezekben a percekben. A múlt kihűlt szele bármikor felkaphat, ha egy letűnt szobába toppansz, egy régi dallam foszlányait hallod meg, vagy egy elveszett jegyzeted szavai csendülnek fel lelkedben. S én átadom szívem a hűvös szellő símításának, érzéseimmel felperzselve, lángoló forgó széllé téve azt. A múlt a jelen szilánkjait úgy tépi ki, mint gyenge fákat, a tájat, mint papírfecnit szaggatja szét. Ezzel adva teret a kavargó porból lassan előtűnő képnek. Én pedig hagyom hogy a tépázó lángvihar fellobbantsa bohó ifjúságom eltompult emlékeit, kiszáradt mezeit. És én kéjesen égek a múlt tüzében, megélve egy életérzést, melynek izzó betűi egyszer, nagyon régen a szívembe vésődtek.
LaZa
*** |
| | | | |
| | | | | | 56. kroton | 2003. november 30. 18:52 |
| | | | | | | Egy csütörtök éjszaka "történt" ez a vers. Már hetek óta kavargott bennem egy csomó érzés, aznap pedig reménytelenné vált egy szerelem. Egyre jobban fájt minden, ültem a sötétben, és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy nem tudok másra gondolni.. Öngerjesztő tudatbeszűkülés volt, vagymi. Aztán egy pont után jött az az ismerős érzés, amikor a Szabadság-hídon áll az ember, csukott szemmel fogja a vaskorlátot, és az átrobogó villamos megrengeti a világot. De most a villamos nem ment el, csak közeledett egyre jobban, és amikor a világ már nem bírta a rezgést, szilánkokra tört körülöttem minden. Nem maradt semmi - elmúlt a fájdalom, teljesen kiürültem, a semmi csendje megnyugtatott. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a semmi szépségét. A vers pedig az idáig eljutás folyamatáról szól. Szerettem volna megörökíteni a semmi szépségét is, de azt nem tudom szavakkal elmondani, inkább egy ilyen téren ügyesebb emberre bízom :)
Hébe-hóba szoktam írogatni verseket, főleg olyan dolgokról, amit nem akarok, hogy elhalványuljon az emlékezetemben, ez az élmény is ilyen volt. |
| | | | |
| | | | | | 55. LaZa | 2003. november 30. 14:52 |
| | | | | | |
kroton tök jó verset írtál, elárulod pontosan mi ihlette? (már ha nem csak úgy jött)
szerintem az csak jó, ha véleményezitek a kedves költő urak/hölgyek alkotásait...
köszönöm a sok 'ejnyeno'-t :) ezen felbátorodva itt egy másik:
***
Száraz levelek
Volt egyszer egy álmom, elveszett.
A parkban láttam meg őt, rám nevetett.
Így forró nyári nap örökre,
Vad szerelem édes szele köt össze.
Éltem, s hűen haltam volna vele,
De fonalunk széttépte a sors keze.
Hulló falevelet ősz kerget,
Rideg kéz simítá fejemet.
Aznap este láttam s éreztem,
A fátum szeme csillant meg szemében.
Kedvesem elment, s csörrent a telefon,
A kórházban sírok némán a padon.
Csak ültem, s az orvos hozzám lépett.
A két mély szem fagyottan nézett.
A félelem fekete vére
Szivárgott mérgesen lelkem mélyére.
Lábam reszketett, s csak ültem ott,
Nem mertem hinni hogy virágom halott.
Az évek azóta üresek,
Vándor voltam, de már nem keresek
Temető és fekete márvány,
Szerelmem meghalt és itt hagyott árván.
A jeges kövön száraz levelek.
Ajkammal érintem arany nevedet.
***
|
| | | | |
| | | | | | 54. DeadMan | 2003. november 30. 02:55 |
| | | | | | | Badtrip?
Én annyira nem értékelném negatívként a dolgot bár lehet hogy ez az én sarkaiból kifordult világnézetem miatt van így én ha ilyet mondjuk álmodnék akkor sztem kimondottan élvezném :)) Egyébként nekem is nagyon teccenek ezek a darkos hangulatú versek :) Meg Psy versei is teccettek annyira hogy képes voltam szótárat ragadni :)
Üdv és gratula + hajráf
Dead
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kroton: Badtrip Nazgulokkal :-)
Hű, de jó az a verstopik :-)
(Izé, jut eszembe, remélem a költő urak/hölgyek nem bánják, ha a nem ihletettek jobb híján csak ilyen kis véleményszerűket/gondolatfoszlányokat nyögnek be.) |
| | | | |
|
