 |
Soma: Az egyszerű boldogság, avagy a boldog egyszerűségCauldfield, 2003. október 27.  | |  | | | | 9. cellux | 2003. október 28. 09:01 |
| |  | |  | | | Nekem ebből valami olyasmi jön le, hogy ha magunkat alapjában véve jó embernek tartjuk, akkor ennek következtében nagyon ki fognak borítani bennünket a hiányosságaink. Ha hosszú ideig gyakoroltunk, hogy minél jobban elnyomjuk az árnyékunkat, akkor annál erősebben meg fog viselni, amikor a rossz oldalunk előtör.
Elég lehangoló dolog évek hosszú munkája után azzal szembesülni, hogy még mindig ugyanott van az ember, ahonnan elindult, ugyanazok az ősparák, ugyanaz a düh, elkeseredettség, elhagyatottság, etc. És azt látni, hogy ez mozgat mindent, és a "jóság" valójában csak egy önző álca, amivel ideig-óráig takarózni lehet, ami valamelyes biztonságot ad.
Talán el kéne engedni azt a vágyat, hogy jó és rendes emberek akarjunk lenni (vagy mások szemében annak látszani). Nem tudom.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Caulfield:
Szerintem a somaság egy megálló az úton. Sok megállónak végállomás szaga van, de ha az ember már elég sok megállót látott, akkor már nem csapja be a szag. Tudja, hogy még akkor is, ha ő most itt is akarna maradni és tök szívesen végállomásnak nyilvánítaná, mert már unja, hogy mindig tovább, akkor is egyszercsak újra elindul a vonat. Amit nem tudunk, az az, hogy meddig szenvedhetünk, élvezhetünk vagy unhatunk egy megállót. Meg azt sem, hogy milyen lesz a következő. Az unalom, a toporgás, a látszólagos állandóság is része az útnak... Tudom, hogy ezzel nem válaszoltam a kérdéseidre. Ne haragudj. Ha válaszolnom kéne, aszondanám, rendben van somának lenni. Amikor már nem lesz rendben, megszűnik a somaság és átadja a helyét valami más ...ságnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csak tisztázásképpen. nem én vagyok Soma. : )
azaz lehet hogy somás agyok, meg vannak somás dolgaim, de nem azért írtam hogy "soma" jeligével tanácsot kérjek. : )
ez a soma tisztában van azzal amit leírtál Vegha.
tisztában van, és mint írtam gondolkodott, várt, küzdött, hitt, stb, de az idő nem old meg mindent.
és pont egy olyan probléma, amit szerintem az idő nem feltétlen old meg.
mert Soma ember, és mint ilyen, vannak dolgok amivel nem tud mit kezdeni. mert bármennyire nyugis felvilágosult, mégis bizonyos dolgok ártanak neki, és az rossz.
szóval Soma annak gyakorlásába unt bele kb, amit leírtál megoldásképp.
nem rossz megoldás, van akinél működik, van akinél nem.
Soma már unja.
meg bármennyire király is az ember gondolkodásilag, tiszta belül, meg ilyesmi, és még ha nem is soma, vannak azért somás pillanatai mindenkinek.
és Soma pont azt szeretné, hogy ne legyenk somás pillanatai, mert úgy érzi megérdemli.
és itt jönnek azok a kérdések amiket megfogalmaztam a kettes hozzászólásban...
|
| | | | |
| | | | | | 6. Vegha | 2003. október 27. 22:22 |
| | | | | | | Véleményem szerint Soma nagyjából az emberek 90%-át tükrözi azzal a kis különbséggel, hogy az emberek 90%-ára azok a külső hatások egy iciri-picirit nagyobb hatással vannak. És ez már éppen elég (ha ekkora tömegben gondolkodunk), hogy olyanná váljon a világ, mint amilyen. Mert alapvetően mindenki boldognak születik, csak a körülötte levők elbasszák neki ezt a lehetőséget.
Aztán, ha Soma tisztában van azzal, hogy ő nem érdemli meg azt a keserves állapotot, amiről korábban fogalma sem volt, akkor azzal is tisztában kell lennie (vagy lesz, előbb-utóbb), hogy nem ő a ludas ez ügyben. Ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy neki semmin sem kellene változtatnia, mindennek ugyanúgy kell tovább mennie, még ha nem is válik kedvére, hasznára. Ezt nevezik maximális toleranciának, élni és élni hagyni-nak... Ha ehhez van elegendő türelme és kitartása, egy idő után észre fogja venni, hogy annál bölcsebb dolgot nem tehet, minthogy totálisan passzívvá válik az őt ingerlő világ felé. Természetesen a szükséges teendőket ekkor is el kell végezni, de Soma hamar rá fog jönni (én bízom benne), hogy ami bűzlik, azt mindenki érdekében jobb elkerülni minél messzebbre.
Egy időben én is voltam ilyen Soma és így sikerült kilábalnom belőle. Nem kellett megizzadnom érte. Idő és türelem kérdése az egész - legalábbis szerintem.
Az idő majd mindent rendbe hoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs a 4.-ben hülyeségeket írtam úgyhogy csak a +.-at vegyétek figyelembe. :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még el sem jutottam a hozzászólás végén a kérdésekhez (pláne az ötödikhez) de már megfogalmazódott bennem hogy Soma nem egy ember, hanem ugyan olyan kategória mint a korábban valahol megemlített Béla (Bélaság stb...).
A kérdésekre a választ Somaként nem tudhatom....
...de engem is érdekelnek úgyhogy, Sámánok, 'Rendőrök', Guruk, Pszichonauták, 'Orvosok', Nyugati és Napkeleti bölcsek rajta... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még el sem jutottam a hozzászólás végén a kérdésekhez (pláne az ötödikhez) de már megfogalmazódott bennem hogy Soma nem egy ember, hanem ugyan olyan kategória mint a korábban valahol megemlített Béla (Bélaság stb...).
A kérdésekre a választ Somaként nem tudhatom....
...de engem is érdekelnek úgyhogy, Sámánok, 'Rendőrök', Guruk, Pszichonauták, 'Orvosok', Nyugati és Napkeleti bölcsek rajta... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Soma rájött, hogyha naponta többször, rendszeresen egy bizonyos növényt szív(ő csak glóvnak hívja), akkor meg tudja engedni magának végre azt a luxust, hogy azokat a dolgokat, amik máskor rosszkedvét okozzák, egyszerűen leszarja. Jó magasról, telibe.
Így sokkal kevesebb és ritkább benne a rossz, és másoknak is sokkal kevesebb rosszat okoz. (Még néha-néha se.)
Mindez azért mert végre bele tudja kergetni magát egy illúzióba.
Egy olyan illúzióba, amiről tudja, hogy illúzió, de épp ezért nem tartja veszélyesnek, mert közben tisztán lát.
Most még le tudja állítani az elméjét annyira, hogy legalább ez megmaradjon neki. Ha továbbmenne az úton kitudjahová, talán már ez sem maradna meg neki menedékként. Tán nem lenne visszaút semmiképp.
Soksok tanulás, keresés, kutatás után ebben számára már lehetetlen lenne ebbe a menedékbe vonulni az emlegetett növény, a glóv elszívása nélkül.
Szóval ebben a pozitív-leszarós-illúzióba, azaz menedékben éldegél, közben naponta sokszor glóvos cigarettát szív, és boldogabb. És mások is boldogabbak.
Nos:
Szerintetek Soma helytelenül cselekszik?
Szerintetek Soma letért a bölcsesség útjáról?
Szerintetek Soma bűnt követ el azzal, hogy egyszerűen megállt a számára kijelölt úton, és törökülésben, "glóvos" cigarettával a szájában szemléli a tájat, és hallgatja a madarak csicsergését?
Szerintetek Soma boldogsága így igazi?
Ti nem érzitek néha Somának magatokat? Irigyelitek őt, vagy sajnáljátok?
Szerintetek Soma "megoldása" bátor, avagy gyáva cselekedet volt?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Soma egy jó ember.
Ezt mondják a barátai, a munkatársai, és a családja is.
Az az igazság, Soma egy olyan ember, akivel ha megtöltenénk a világot, akkor mindenhol csak happy és peace lenne.
Ám ez nem lehetséges.
Tehát Soma jó ember. Megérdemelné, hogy boldog legyen.
És boldog is általában. Ám néha valami külső hatás kibillenti egyensúlyából. Lehet ez egy rossz szándékú idegen, egy elkeserítő óriásplakát, vagy egy baráttal folytatott sikertelen kommunikációs kisérlet.
És ilyenkor Soma rossz kedvű lesz.
Hiába jó ember, nem lehet mindíg jó a kedve. Sőt, még az sem lehet, hogy legtöbbször jó kedve van, és néha semmilyen, rossz meg csak nagyonnagyon ritkán.
Nem lehet, mert Soma nem az a fajta ember, aki nem gondolkodik és elfogadja a nagy közös valóságot, és egy tán boldogabb de mindenképp hazug és egyszerűbb illúzióba hagyja hipnotizálni magát, stb, stb. Nem, nem szeretné, hogy valaki más manipulálja.
Tehát néha mikor Somának rossz kedve van, akaratlanul is - jóembersége ellenére - szeretteinek vagy egy idegennek csípős megjegyzéseket tesz az öltözködésére, a beszédére, az életvitelére, stb. Vagy nem dobja ki a szemetet, mert messze van a kuka, és amúg yis rohadt egy napja volt, ráadásul pont most zuhog az eső mikor nincs nála esőkabát. És akkor a szemetet eldobja az utca közepén. Pedig ő nem az a fajta.
Ám ilyenkor Soma negatívan gondolkodik, amit nem szeret, és mások sem szeretnek. (Annak ellenére, hogy hangsúlyozom: ez a viselkedésmód nem jellemző Somára).
Igazából, ha nem rontanák el ilyesmi csekélységek a kedvét, mert az élet igazságosan nem hozna neki rossz dolgokat - mivel ő sem szokott adni rossz dolgokat - akkor boldog lenne, úgy általában, ami ugyebár minden ember álma.
Soma azt is tudja, hogy ezek a rossz dolgok nem is rosszak, csak ő teszi azzá, meg hogy igazából önnönmaga tükrében él, csak jó szem kell ahhoz hogy ezt lássa, stb, stb, ilyen dolgokkal tisztában van. És régebben foglalkozott ilyenekkel, és küzdött, és tanult, és keresett, és hitt, és akkor is hitt, de még mindíg ugyanott tart ahol elkezdte.
Mert hiába lett jó és szeretett, őt nem szerették annyira vissza. Hiába adott oly sokat önfeláldozva, a felét sem kapta vissza. És hiába ültetett szép virágokat még a szomszédok háza elé is, egy éjszaka alatt feldúlták az egészet, és az még csúnyább és barátságtalanabb lett mint volt.
Ő tudja, hogy még lehet tovább keresni, kutatni, hinni, és küzdeni, de már rohadtul nincs kedve ilyesmihez, csak szeretne boldog lenni. Elfáradt.
Ha belegondolunk ez nem is olyan nagy bűn. Ha elfáradt, elfáradt, az ő dolga, legyen boldog. Egy ilyen ember végképp megérdemli. Vagy nem?
De azok a fránya rossz dolgok,amitől ő is rosszabb lesz...
|
| | | | |
|
