 |
A nyitott nullintervallumSiphersh, 2003. október 4.  | |  | | | | |  | |  | | | | Embernek lenni csak illúzió. Valami, amit a kamera mutat. Mert a kamera nem egyszerűen csak egy világot mutat, hanem egy illúzió-kavalkádot. Valójában tényleg csak kamera ez az "én", egy kamera, amin keresztül a mindenség önmagára tekint. Vagy olyasvalami tekint a mindenségre, ami a mindenségen túl van. |
| |  | |  |
| | | | | | 50. Vino | 2005. június 16. 16:38 |
| | | | | | | | Küldönös szemmel nézem most a létforgatagot. Sejtelmes, érdekes, és furcsa, egyre inkább közelit ahoz az állapothoz amiben egy ideje tartózkodom. Elképzeltem, hogy egy kamerához vagyok hasonló, ami tulajdonképp nem élő, és nem reagál a dolgokra, csak átsuhannak rajta, nyomot hagyva a szalagon. Valamiben azért mégis más vagyok mint egy kamera, és ez teszi furcsává az érzést. Nyilván ha kamera lennék, fel se tűnne hogy kamera vagyok, mivel nem vagyok az, ezért tűnik fel. Ellenkezik a természetemmel. Vajon van valami, ami azt képzeli, hogy ember, netán olyan ember, mint amilyen én vagyok? Vajon ő hogy érezheti magát? Nem érezné magát ő is furcsán? mondjuk egy kamera, aki azt "képzeli" magáról hogy ember, nemcsak átmennek rajt az infók, hanem meg is éritik némelyest, reagál a történésekre legfőképp érzelmileg...hmm ez egy nagyon érdekes kérdés. Vajon lehet, hogy tényleg egy kamera vagyok? Vagy valami más? ME nem is tudom minek furcsább lenni, kamerának vagy embernek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | én nemrég kezdtem el a villanyoszlopokat észrevenni, biztos nemrég kezdtem el fáradni. |
| | | | |
| | | | | | 48. Liet | 2004. október 29. 13:23 |
| | | | | | | cellux 45.
szerintem a tudósok lelkében bármelyik pillanatban megszülethet a béke.
amikor futok vagy bringázok és már nagyon meg vagyok halva a "még a következő villanyoszlopig csakazértis elmegyek" játékot szoktam játszani. amikor odaérek, mindig előlről kezdődik és elmegyek a következőig.
a GUT (nagy egyesítés elmélet) csak egy villanyoszlop. ameddig csakazértis elmegyünk. utána meg a következőig.
futás vagy bringázás közben van olyan, hogy már annyira meg vagyok pusztulva, hogy egyszercsak elfeledkezem erről az egész villanyoszlop marhaságról - egyszerűen csak megyek.
az egyszercsak meg bármikor ott lehet.
mindenki ugyanazon az úton halad, ugyanazon villanyoszlopok mellett - az egyszercsak mindenkibe belevág valamikor - ez egyéni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem találhatják meg a tudósok az egyesített elméletet.
Egy gömb felszínén mozognak, bármerre is, bármilyen nagy utat tesznek meg, bármilyen ezköszt vetnek be, nem láthatnak bele a gömbbe.
Ahhoz hasonló ez, mint ahogy az ember természeténél fogva csak a szélrózsa irányaiba tud mozogni a földön. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Különös...
A régi korok tudósai előbb megtalálták a teljes lelki békét, aztán a megnyilvánult világ teljes megértése jött magától.
Indiában a risik "3 kötőerőre" vezették vissza az egész megnyilvánult világegyetemet. Ebbe nem csak a fizikai világ tartozik bele, hanem a mentális világ minden szintje is.
(miként fent, úgy alant)
Máig ez az egyik legérthetetlenebb része az okkult tudományoknak. |
| | | | |
| | | | | | 45. cellux | 2004. október 28. 13:39 |
| | | | | | | amúgy pont ezért keresik a fizikusok a Nagy Egyesített Elméletet. a tudomány világában ez a Szent Grál, amit ha sikerülne megtalálni, akkor az egész világ megmagyarázhatóvá válna és akkor a tudósok lelkében megszületne a béke (ezután már csak mászkálni kéne ide-oda az életfában).
|
| | | | |
| | | | | | 44. cellux | 2004. október 28. 09:37 |
| | | | | | | vagyis: ha tudatában vagy a forrásnak, valamit látod a mechanizmust, amelynek révén a forrásból a jelenségek végtelen sokasága létrejön, akkor hiánytalanul megismerted a teljességet, nemde?
és ehhez nem kell, hogy minden lehetséges jelenséget egyenként ismerj. elég, ha bármire ránézel, legyen az régóta létező jelenség vagy új, egyaránt képes vagy azt a forrásból levezetni. és akkor semmi se lesz többé, ami ne lenne azonnal megvilágítva.
szóval talán befelé, a középpont, a forrás, az egy (és mögötte a nulla) felé érdemes nézni és haladni, nem kifelé, mert aki a forrást eléri, az abban a pillanatban eléri és megérti mindazt, ami a forrásból, mint okból létrejött és létrejöhet.
|
| | | | |
| | | | | | 43. cellux | 2004. október 28. 09:32 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | ... ? A hozzászólás túl rövid (legalább 8 karakter). : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Manapság a csillagászatban van egy elég jelentős, mégis megfejthetetlen probléma. Megpróbálom ezt most érdekesen felvázolni, ahogy egy "maszlagmérgezés" után összeáll egy ember fejében...
A probléma megértése érdekében el kell gondolkodni valamin. Mit jelelnt ez: -végtelen-
Van 123 körte. ezt lehet szorozni, hatványozni, minden ezközt bevethetünk hogy a lehető legnagyobb számot kapjuk, de ha erre azt monduk, ez 1 "alma", és annyi alma egy dinnye, mint amennyi körte egy alma, akkor rájövünk, hogy valójában nem kapunk soha egynél nagyobb számot...
A végtelen nem egy "végtelen nagy szám", hanem egy teljesen más "minőség".
A világegyetemnek nem találták meg a határát. Ahogy fejlődünk, egyre jobbak lesznek a távcsövek, és mindig csak újjabb elképesztő méreteit látjuk meg az univerzumnak.
Valaki (talán Einstein) felvetette a görbült tér gondolatát.
Emiatt kétféle tudományos nézet létezik a világegyetem szerkezetéről annak "legegyszerűbb" aspektusában. Mivel egyiket sem lehet bebizonyítani, ezért ez egy "semleges" dilemma. A végtelen teret kétféleképpen lehet elképzelni.
Az egyik elképzelés szerint akármerre indulunk el, a kindulási ponttól mindig távolabb jutunk, legfeljebb "végtelen nagy számú méterre"
A másik elképzelés szerint a tér egy gömb szerű dimenzió. Így ha elindulunk egy irányba, "végtelen nagy számú méter" megtétele után visszajutunk a kiindulási pontba. Ha ehhez még az időt is vesszük, nyilván végtelen sebesség esetén is végtelen ideig tart.
Van így értelme akármerre is elindulni a világegyetemben?
Számomra a válasz: nem. Vajon sziszifoszi munka ez?
Élt egy ember 5000 ezer éve a földön. Akármilyen messzire ment, nem érhetett vissza a kindulási pontba, mert egy emberöltő kevés lett volna ehhez, de az "univerzum határát sem találhatta meg.
Vajon merre indulhatott, hogy megláthassa az egészet?
Hogyan láthat valaki végtelen nagyszámú körtét egyszerre, ami egy alma, és végtelen nagy számú almát, ami egy dinnye, és végtelen nagy számú dinnyét. |
| | | | |
| | | | | | 40. ainoa | 2004. február 26. 16:57 |
| | | | | | | | Csak annyit akartam mondani, hogy vannak dolgok, amiktől az agy nem képes elvonatkoztatni. Ezt az akadályt kell túlszárnyalni. |
| | | | |
|
