DAATH

Vannak napok, amikor úgy érzem, belehalok a túladagolt elégedettségbe.

Salvador Dalí

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista


ADATOK

Kategória:

Gyakorlat


Létrehozó:

LaZa


Létrehozás ideje:

2003. szeptember 13.


Utolsó hozzászólás:

2017. augusztus 29.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

24399 letöltés
399 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Asztrális Projekció

LaZa, 2003. szeptember 13.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
399. wonderstag2017. augusztus 29. 19:24
 
 
Életemben először átéltem AP-t, eddig csak elképzelni próbáltam milyen lehet (nem is hittem benne teljesen), marhára meghökkentő volt! Tegnap 11-kor feküdtem le és hajnali 3mig vergődtem álmatlanul folyamatosan, közben 100x kimentem wcre. Másnapi melóra gondolva (fél7-es kelés ~) nagyon mérges voltam éreztem, hogy még mindig éber vagyok. Tudom nem a legjobb, de funkcionálisan bevettem 0,25 xanaxot. Ledőltem. Azt éreztem, hogy zsibbadok el, de még mindig azon kattogtam mikor alszom el, tudtam hogy ez baj. Vártam hogy még mélyebbre süllyedjek. Aztán képszakadás. Hirtelen átváltottam egy tudatállapotba, amit még soha nem tapasztaltam. Kb nevetségesnek tűnt de elkezdtem úszkálni a szobában nem volt testem. És kanyarogtam össze vissza, hirtelen magamat láttam, nyitott szemmel feküdni, mintha tükörbe néznék, de teljesen valóságos volt. ÉS arra gondoltam "Fókuszálj". Tettem egy kört és elkezdtem körbe röpködni. Voltak másféle suhanó valamik, nem mondanám hogy emberek de hatorozottan elkülönültek a tértől. Bevillant, hogy ok akkor ez egy AP viszont valahogy el kell érnem, hogy emlékezzek rá. Robert Brucetól olvastam egy könyvet erről, hogy bizonyos "árnyék"memóriába kerülnek ezek a dolgok, ha nem tudatosítom már ott akkor, hogy emlékeznem kell rá. Azt meg nagyon nehéz előhozni.

Nem tudom mennyi idő telt el, és több részletre nem emlékszem, csak érzetekre. Viszont még ott az APban beugrott, hogy nekem dolgoznom kell és jó lenne valamennyit aludni is, bár rohadtul érdekes ez az egész és jó lenne maradni :D. Még végig sem ért a gondolat hallottam, hogy hangosan lélegzem, intuícióból visszavágódtam magamba (?) vagy legalábbis magamhoz tértem. Felültem és elnevettem magam. Hasonló jellegű volt, mint az alvásparalízis, csak nyoma sem volt félelemnek meg a bénulás 1 mpig sem tartott. Az tuti, hogy ezt szeretném még megtapasztalni, ha sikerül. Nagyon érdekes élmény volt. Ezután azt se bántam, hogy totál rottyon, kialvatlanul mentem ma be melóba :) üdv
 

 
398. Rex2014. május 11. 19:54
 
 
http:// http://www.brainpickings.org/index.php/2014/05/07/dueling-neurosurgeons-kean/
 

 
397. Rex2014. május 8. 05:06
 
 
néha pihentetőbb az éjjeli alkotás, fennlét, mint az alvásnak induló asztrális projekció.
megjegyzés: meglepően tapasztalom, hogy habár előzetes, nem reprezentatív, magán célú statisztikám alapján
azt jósoltam, hogy a túlburjánzásokat megelőzendő és gyógyítandó használt cannabis származékok
szignifikánsan redukálni fogják az álmodási kogníciós készségemet, tehát kevesebbet és kevésbé tudatos, alert minőségben fogok álmodni,
ennek ellenére
olyan asztrális projekciós élményeket vagyok képes irányítani, amelyeket eddig nem tudtam kezelni sem,
ezt nagyon analitikus folyamatok álom-absztrakció kísérik a hypnopomp overload előtt és a hynpnagóg dadaizmus után.
 

 
396. ifjúszent2013. július 9. 21:29
 
 
mivel már ígyisúgyis hülyének nézel, őszintén válaszolok,

az ima.

:-)
 

 
395. inigom2013. július 6. 14:35
 
 
azt érzem a válaszodból, hogy vannak valami előítéleteid az ilyen logika jellegű dolgokkal szemben. kicsit érzek valami finom harci(klubszerű? :) lendületet a válaszodban, hogy most akkor az ész vs spiritualitás játszma töltődik be. de nem gond.

nem kell félni. az ésszerűség a létben történik szóval valami köze biztos van hozzá :) és az, hogy elég jól lehet vele utakat bejárni azt mutatja, hogy nem is mellékes a szerepe. a tudat játékai közül az egyik legkuszább. tulajdonképpen ahogy két mondatot egymás után raksz már ezt játszod. értelem, jelentések, szabályok. hogy az első lépés után tudod hogy kerültél ide és merre vezetnek innen további ösvények az is részben ez. és mi a spirituális, ha nem az, ahogy az értelem épületeket húz fel, majd ő maga veszi észre, hogy az nem érinti a talajt? :D és a szögletes is forma, ahogy egy amorf valami is. mozog az is és nem is akárhogy :)

milyen folyamat hozott ilyen jobb fázisba amúgy?
 

 
394. ifjúszent2013. július 5. 22:48
 
 
nekem a válaszodból legelsőnek a klubelmélet ugrott be. mindenki szeretne egy klubhoz tartozni. mindenkinek szüksége van társakra, akikkel megoszthatja a dolgait, és akik megosztják vele a dolgaikat. ha a te klubbodban nem engedélyezett nézet bármiféle spiritualitás, maradjunk csak a közismert reinkarnációnál, akkor azért, hogy te ebben a klubban benne maradhass, még akkor is elveted, ha egyébként érzed, hogy valahogy úgy lehet. és igen, így idővel elsorvad. vagy kilépsz a klubból, ami igen merész dolog, tekintve, hogy ezzel felvállalsz némi magányt. a leírtakat nem akarom továbbá cáfolni vagy értelmezni, mert egyértelmű a szögletesség. ami kicsit vicces, tekintve a topik címét is, amely jelenséget kíváncsi lennék hogyan illesztesz be az ésszerű valóságodba :-)

az ésszerűséget szerintem hagyjuk. semmi köze nincs a létnek az emberi ésszerűséghez. erről már korábban ment itt valahol egy beszélgetés, nem ésszerű, hogy mondjuk bizonyos festmény miért érzünk úgy, ahogy, illetve bizonyos zenei dallamokat és harmóniákat miért olyannak, amilyennek. azok csak frekvenciák egymás hegyén-hátán-előtt-után-közben.

a jó hír az, hogy igénybe vettem a segítséget, és elmúltak a dolgok. újra vannak jó álmaim, a jó gondolataimat ismét mélyet tudom érezni, és a negativitás lényegesen kevésbé hatja át a mindennapjaim. "mert hosszú éveket töltöttem azzal, hogy megismerjem a világot". inkább azzal, hogy egy bizonyos nézőpontból megismerd. amiben biztonságosan meg tudod ítélni az életed eseményeit és jelenségeit. de hidd el, majd ez is próbára lesz téve. ezt nem jó-rossz értelemben mondom, de a végén csak Egy maradhat :-) köszi a válaszod, jó szelet!
 

 
393. inigom2013. július 5. 15:35
 
 
nah erre nem írtam, bocs. de ezt csak arra az egy dologra akartam odadobni, ami szerint nem tudhatjuk, hogy van tehát bármit lehet gondolni. (az, hogy aztán mikor tudhatjuk egy további kérdés. ami szintén érdekes.)

de hogy ne térjek ki ennyivel. ha egy embernek mutatkozik, hát az egy veszélyes helyzet :). akkor ő egyedül van. de nem irracionális a képzeteinket felülbírálni. attól, hogy tapasztalok valamit még nem ésszerűtlen, hogy az egyéb vélekedéseimben bízzak. pl amikor egy hang azt mondja nekem az égből, hogy "inigom inigom!" és miután én automatikusan azt felelem, hogy "ímhol vagyok"(az idézőjel azért kell, mert ezt nem én mondom), elmondja, hogy ő a teremtőm és az üdvösségem múlik azon, hogy engedek e a kérésének(azt kéri vigyem fiamat Izsákot mória hegyére és áldozzam fel neki), akkor én még mondhatom azt, hogy a kérésed szerintem mélyen etikátlan és nem egyezik azzal, ahogy szerintem élni jó. sőt feltehetem azt is teremtőmnek, hogy "csak elmém játéka vagy, nézlek, de nem vagy, én vagyok". ez persze nem a hit útja, hanem az Emberé, aki végleg meghal. vagy bemegyek a lakásba ahol ott egy elefánt, ami nem fért volna be a lakás semmilyen testnyílásán át sem, akkor nem ésszerűtlen feltennem, hogy a pillanatnyi tapasztalatom megcsal. mert hosszú éveket töltöttem azzal, hogy megismerjem a világot és úgy tűnik az elefántok ha tudnak sem teleportálnak és test méretüket sem változtatgatják(ezeket lakások sem teszik)(elvben lehetne olyan a világ, amiben ez megtörténik, de minden amellett szól, hogy nem ilyen). szóval ilyen ellentmondó helyzetben valamit tévesnek kell nyilvánítani, ami látszólag nem az. vagy nézeteimet, amik oly régen velem vannak és oly sokszor beváltak(szóval ésszerűtlen őket elhagyni az első nehézségnél). vagy pedig a jelen tapasztalatomat. pl ha te komolyan veszed ezeket a foltokat, mint reális entitásokat, akkor nyilván nem olyan a világ, mint ahogy azt legtöbben gondolják. és szépen egyedül vagy, hogy milyen.

de még egyszer másképp: az egy dolog, hogy valamit tapasztasz. és az egy másik, hogy minek értelmezed ezt. olyat nem lehet tapasztalni, hogy itt egy nem-testet-öltött tudat. valami szín adódik neked bizonyos elrendezésben, vagy valami hang, vagy valami gondolat. az, hogy ez mi, álom vagy realitás vagy isten vagy nem-testet-öltött tudat, vagy más valami, az már egy értelmezés, egy elmélet. mi ez a hang a fejemben? isten, egy másik személy, vagy csak pechem van és szétesett valami az agyamban? és úgy tűnik nem a legegyszerűbb, leggazdaságosabb magyarázat amit leginkább kedvelsz.

persze tudom, hogy nem ebben a normál tudatállapotban a dolog nem ilyen. ott hamarabb nem-testet-öltött tudat valami, mint mint szín. de most itt vagyok, innen nézem.

és amúgy ezt az én részedet talán úgy tudnád elengedni, hogy ha nem gondoznád. ha nem ezzel interakcióban lépkednél előre. hagynád, hogy szépen elsorvadjon, leépüljön, ingerek nélkül. ne látogasd oly gyakran. persze tudom erre azt mondod ő látogat. akkor ne nyiss ajtót. de úgy is bejön. akkor csak nézd és ne hidd el, hogy ő az, aminek mondja magát. a kellően alapos szkepticizmus minden életet kiszárít. persze ha ezt akarod. és nem ezt a varázs univerzumot.
 

 
392. ifjúszent2013. június 25. 18:20
 
 
tetszik a felvetés, de a bizonyítás mit jelent? valami, amit matematikailag analizálhatunk? amit mérőműszerrel mérhetünk? amit jelenlegi világnézetünkbe kényelmetlenség nélkül beilleszhetünk? és mi van, ha egyeseknek mutatkozik, másoknak nem? persze én megértem, hogy e korban naivnak mutatkozni kiszolgáltatottságot jelent.
 

 
391. inigom2013. június 25. 14:39
 
 
ehhez a vagy vannak vagy nincsenekhez, egy gátlástalanul okoskodó, öncélú, mások világát figyelembe nem vevő megjegyzés: lehet, hogy valamiről nem tudjuk eldönteni, hogy létezik e vagy sem, de attól még (legalábbis első körben) úgy tűnik nem ugyanannyira érdemes feltenni, hogy igen, mint hogy nem. érdemes úgy kezelni az ilyen kérdéseket, hogy a "bizonyítás terhe" a létezésen van. neki kell úgy mutatkozni, ahogy mutatkozni illik.

pl. lehet élnek valamiféle izzó narancs színű, karokkal rendelkező flamingók a gorilla 3 galaxisban és megvan az a tulajdonságuk, hogy aki nem fordul feléjük őszinte szeretettel azt minden nap öregítik pontosan egy nappal. és az, hogy mindenki öregszik azt mutatja, hogy egyikünk sem szereti őket úgy, ahogy az Jó. kizárhatjuk, hogy ez így van, hogy léteznek és hogy ők az öregedésünk végső forrásai? az a sejtésem, hogy nem. de ettől még (legalábbis első körben) nem tűnik úgy, hogy ugyanolyan értelmes feltenni, hogy vannak, minthogy nincsenek. és ugye, ha valaki felteszi, hogy vannak, akkor egyben az életét is fel fogja tenni arra, hogy megpróbálja elég tisztán szeretni ezeket a flamingókat, mert akkor megállna teste és pszichéje széthullása(hacsak nem éppen a széthullásban leli örömét. ekkor bár, tudni fogja, hogy léteznek a flamingók, azon fog igyekezni, hogy ne érintsék meg az ő lelkét, nehogy belefagyjon léte ebbe a jelen formába). és bár nem tudjuk egészen biztosan, hogy léteznek e ezek gorilla 3 beli flamingók, mégsem szoktuk (legalábbis első körben) az ilyen távoli flamingó szeretetre feltett életet jól formáltnak tartani. szóval mintha nem lenne szimmetrikus, hogy valamiről azt gondoljuk, hogy van vagy hogy nincs. vagy legalábbis nem ugyanolyan jellegű árat kell fizetni értük.
 

 
390. ifjúszent2013. június 22. 13:33
 
 
Gén; azért köszönöm, hogy foglalkozol a problémámmal, és próbálom belőle az építő jelleget kihozni, mindazonáltal direkt szóltam, hogy senkire se akarom ráerőltetni, hogy elfogadja ezeket a dolgokat, mintahogy azt sem tudjuk bizonyítani, hogy Isten létezik, de azt sem, hogy nem létezik.

én azt mondtam, hogy az elmémmel teremtettem, túl sokszor gondoltam negatív dolgokra, és most nem akarok belemenni az asztrális-térben manifesztálható dolgokra, boncolja ezt a témát elég kimerítően számos keleti tradíció. ne hidd, hogy nem próbáltam "megbeszélni" ezt a dolgot magammal, de sajnos hajthatatlan abban, hogy nem hajlandó az étkezést abbahagyni csak azért, mert én szépen kérem. hidd el, próbáltam százszor kérni, százegyedjére is visszajött és nem kért, hanem elvett.

nekem sosem volt problémám az allegorikus értelmezéssel, én tudom, hogy vannak olyan tudatok, amelyek nem öltenek testet és kész, és nem akarom, hogy ezt bárki elhiggye, csak azért, mert valahol ezt olvasta. az a baj, hogy ez az "én-részem" sokszor vett rá olyan dolgokra, amivel ártottam másoknak, pusztán azért, mert elhitette velem, hogy nyereségem származik belőle, legyen az bármilyen alantas és hitvány. az inkoherencia az intuitív vs. egós rendszer között is elég nyilvánvaló. nem akarom racionalizálni a csakrákat, a harmadik szem attribútumait sem, de egyszerűen tudom, hogy van és működik - már akinél és már ahogyan.

visszatérve, ezt az én részemet szeretném elengedni, mert sok olyan dolog fűződik hozzá, amire nem vagyok büszke, és rengeteget bánkódtam a dolgon, de valahogy azt érzem, hogy ő nem akar engem elengedni, mert túl jó étvágya van. az, hogy számodra valami túl távoli, mert tekintélyelvűnek gondolod, még nem jelenti azt, hogy más számára ne lehetne közeli, mert bizalomalapúnak gondolja (szerintem egyébként is minden fény és hang :-). semmiképpen sem szeretnék meddő vitába keveredni senkivel, ami a hitet kérdőjelezi meg (lett légyen az tudományos [elvégre a tudomány is hit lásd: ős ok>nagy bumm] v "metafizikus") mindazonáltal mégegyszer köszönöm, hogy foglalkozol a témával!
 

 
389. Én+te+ö=gén2013. június 22. 13:04
 
 
ifjúszent:
Na de pont ez itt az inkoherencia, hogy kettös érzelmezési rendszert használsz ugyanarra a problémára. Egyrészt belátod, hogy a megoldandó konfliktus a "saját elméddel" (vagyis a személyes múltad történéseivel és emlékeivel, a te saját érzelmeiddel, stb.) kapcsolatos, másrészt viszont ugyanezt allegorikusan externalizálod: démonként, élösködöként, "lakóként" tekintesz rá. Szerintem saját magad ellen nem érdemes harcolnod :) A számomra túl távoli az olyan tekintélyelvü megoldás, hogy majd valaki külsö szakértö jól rászól a TE elmédre, és akkor az majd jól abbahagyja amit csinál. Persze lehet, hogy közben gyk. ugyanazt csinálja, mint egy pszichoterapeuta is, csak a pszichoterapeuta kevésbé allegorikusan állít szembe saját magaddal, mert nem hoz bele a képbe töled független metafizikai entitásokat (max. rákeni a problémákat a tudatalatti folyamataidra).

Szerintem hallgasd csak meg ezt az én-részedet is, biztosan mondani akar valamit - talán a régi sérelmeiteket akarja megbeszélni veled, de a konfliktusrendezés után jó barátok lehettek még :) Sokszor csupán csak annyi a gond az ilyesmivel, hogy az intuitív rendszered idöben jelzi neked a gázos szitukat, csak az egós rendszered nem hallgat rá. És amikor valóban kiborul a bili (tehát beigazolódik az elörejelzés), az egós rész akkor sem hajlandó elismeri, hogy az intuitív folyamatokra kellett volna hallgatni...

A tudatalattid a lehetö leghasznosabb barátod, és - ugyanúgy, mint a testrészeiddel és belsö szerveiddel - igenis a sajátodnak kellene inkább tekinteni, nem pedig a belátás elkerülése végett és a "véleménykülönbség" miatt különállónak tekinteni és harcolni ellene - mert ott valójában saját magad ellen harcolsz, ami tényleg kimerítö és felesleges.
 

 
388. ifjúszent2013. június 22. 11:21
 
 
Gén; megpróbáltam, de allegorikusan úgy tudnám a helyzetet jellemezni, mintha egy szúnyogot vagy kullancsot kérlelnél, hogy ne szívja tovább a véred. nem fogja abbahagyni. lehet hogy más erősebb, vagy nagyobbak a tartalékai, de én már nagyon fáradt vagyok ebben a harcban lelki értelemben. csak saját magamról tudok nyilatkozni.
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!