 |
Mecha-társadalomwyvern909, 2003. augusztus 15.  | |  | | | | |  | |  | | | Lehet, hogy végülis mindegyik "valóság" valós, csak egymásnak részhalmazai. Az általam bevallottan kevésre tartott Mátrix-mondakör egyik fő mondanivalója volt ez, ott gépekkel levezetve (vö. virtuális valóság, megváltozott tudatállapotok stb).
Szerintem akárcsak egy trip után is annyira képlékennyé válik ez a valóság/nem-valóság dolog hogy talán felesleges is vele foglalkozni, mindenhol magunknak kell maradni amennyire lehetséges és a többi úgyis jönni fog.
Az adott valóság szempontjából viszont szerintem meghatározóbb annak "élményi mesterségessége" (mondhatnám, emuláltsága) ill. eredetisége (természetessége). Kinek-kinek ízlése, mit talál jobbnak.
Én személy szerint az eredetiséget (Az Eredetiséget) keresem, nem elégszem meg utánzatokkal, de persze ezek relatív dolgok és nem lehet mindenről eldönteni, hogy mi micsoda. Én legalábbis nem tudom eldönteni.
Ebből kiindulva kanyarodnék vissza egy kicsit a teremtésre: ha tudom hogy csak "úgy teszek, mintha", miért lenne ez jó nekem? Ha valamit a teljes valóságában szeretnék megtapasztalni-megteremteni-megélni, miért gányoljak valamit ami nem is az, amit csinálni akartam? És ha rájövök hogy csak gányolni tudok, akkor miért erőltetem? Valami perverzió hajt ami lehet hogy nem is önmagam része? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem elég jól kijött benne, hogy csak döntés kérdése, hogy melyik a valós. Tudod, ez a misztikus felsőbb-valóság dolog... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy film. Meg kéne néznem még egyszer... Na szóval abban a filmben nem könnyű eldönteni, hogy végül is melyik volt a nem-virtuális valóság benne és melyik a virtuális. Én arra szavazok, hogy az utolsó volt a nem virtuális, márcsak az üres könyv miatt is... |
| | | | |
| | | | | | 154. azmirra | 2003. október 29. 13:32 |
| | | | | | | | Hű, hát én azt nem tudom micsoda. Kisegítenél? |
| | | | |
| | | | | | 152. azmirra | 2003. október 29. 12:58 |
| | | | | | | Beszélgettem a múltkor valakivel, aki -állítása szerint- a filemkbe és számítógépes játékokba menekül. Úgy érzi, azokban él "igazán". Kifejtette, hogy viszont hiányzik neki belőlük a mindennapok profánsága, az érzelem (miért nem félnek a szereplők? miért nem szeretnek?) vagy az olyan hétköznapi dolgok, mint evés, ürítés.
Milyen furcsa, hogy egy érzésekkel, evéssel és ürítéssel zsúfolt világból menekül egy olyanba, ahol ez nincs, s végül hiányzik neki.
Azt mondta, jójó, de a "valóság" unalmas.
Pedig nem pont a félelem miatt teszi unalmassá a világát? Ha egy játék -mint szeretné- 3D-ben folyna és tökéletesen a valóság érzés nyújtaná, akkor ugyanúgy félne benne, mint itt.
S talán az unalmas valóságba menekülne...
Életszimulációként eladott élet. :) |
| | | | |
| | | | | | 151. cellux | 2003. október 29. 10:56 |
| | | | | | | életként eladott életszimuláció
|
| | | | |
| | | | | | 150. cellux | 2003. október 29. 10:50 |
| | | | | | | wyvern jókat írsz
alázat/önhittség
teremtés/termelés
élet/halál
stb.stb.
mindenhol ugyanaz
return.to.the.source
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igaz, ám a teremtés az szerintem nem egyenlő a létrehozással. Én úgy látom, hogy a teremtés magában foglalja a létrehozást, és több is annál. A létrehozás mechanikus folyamat (tudományos, ha tetszik), a teremtés ennek hm.. tovább értelmezése is egyben? Átgondolása? Átérzése?
Nem paráztatni akarok, de szerintem a fenometacyberklóngenetikus materializmus gondolkodás teremteni szeretne (inkább AKAR) mert olyan szintre jutott, de sem teremteni, sem szeretni nem tud, csak létrehozni. És a létrehozmányokat szeretné teremtményekként elfogadtatni. (Én személy szerint nem vagyok rá kíváncsi, hogy ez lehetséges-e.)
Viszont: egy szék teremtése és létrehozása közt szerintem az a különbség, mint művészet és tömegtermelés között...
(jááj mennyi gondolat) |
| | | | |
| | | | | | 148. Shin | 2003. október 28. 14:53 |
| | | | | | | nagyon helyesen teszed, hogy ezért nem vállalsz gyereket - remélem, hogy sokan gondolkodnak úgy, ahogy te...
Teremtés alatt azt értem, hogy olyasmit hozol létre, ami idáig nem volt: egy széket, egy programot, egy gyereket, egy házat. Csökkented a világ entrópiáját :)
Szerintem arra kell figyelni, hogy ha valamit létrehozol, akkor mindig szeretettel és odafigyeléssel tedd. Akkor majd nem mobid, elcseszett dolog jön ki a végén, hanem egy jól működő valami, aminek érdemes léteznie. Nem véletlen, hogy harmonikus családi környezetben felnőtt gyermekek nagyobb eséllyel leszenek "normális" felnőttek, nem véletlen, hogy a legtöbb esetben a nyílt forráskódú szoftverek jobb minőségűek a pénzes társaiknál... elég vad hasonlat :)
Shin, aki vizet prédikál és bort iszik |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az ember teremtővé szeretne válni és ezt pusztán tudományos úton szeretné elérni - hogyan bírkózna meg azzal az ellentmondással, hogy a teremtés, teremtő fogalmak nem tartoznak a tudományosan definiálható dolgok közé? Tudományosan "előállítani" lehet de teremteni szerintem nem. Ahhoz át kéne érezni rengeteg dolgot amit logikával megintcsak nem lehet definiálni.
Én úgy gondolom, hogy amíg a vallásos (szemlélődő) és a tudományos (cselekvő) énünk nem kerül valamiféle összhangba egymással, addig nem kéne teremtéssel foglalkozni, mert csak morbid, elcseszett dolgokat hozunk létre, aztán siránkozhatunk mekkora szart kavartunk.
Ugyanezt gondolom a gyerekvállalással kapcsolatban is, kicsit körmönfont vagyok a dologban... de úgy érzem hogy felelősséggel tartoznék a kis lurkóért, nem tudnék pl. segélyért vagy lakáshitel miatt gyereket vállalni.... |
| | | | |
| | | | | | 146. Shin | 2003. október 17. 13:28 |
| | | | | | | | A 137. hozzászólást olvasva jutott eszembe: az emberben benne van a vágy a teremtésre, és ez az, ami előre viszi a világot. Nem szabad megijedni a felelősségtől... szerintem ez pont olyan, hogy a kismama sem látja át, hogy mire vállalkozik, amikor gyereket szül, és mégis ezért nem hal ki az emberiség :) |
| | | | |
|
