 |
Legfrissebb hozzászólások (983 - 1032)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | regén 882:
mindenkinek saját koordinátarendszere van- Úgy érted, hogy ez a koordináta rendszer nem része egy nagyobbnak, amiből a két különböző egyszerre leírható mint ahogy egy xy sík, egy zy sík egy xyz-s rendszerből? Tehát akkor nem igaz, hogy valahol egyek vagyunk hanem el vagyunk egymástól választva. Pedig ennek ellenkezőjét axiomatikusan feltettük és igaznak fogadtuk el mindketten a legelején. Nem?
Szerintem minden egyes személy szubjektív élményei transzformálhatóak, ha létezik valami közös magasabb dimenzió, az egyének feletti emberek esetén pl emberi, aztán meg élő stb..és legvégül a természet feletti. Így nem igaz az, amit állítasz, mert minden szubjektív nézőpont egy konkrét hely ebben a legfelső vagy végő természet felettiben. Egyébként nem is kell túlbonyolítani a helyzetet, mert a mi egyszerű emberi foglamainkra kiválóan alkalmazható metódusok alakultak ki, enélkül mi sem tudnánk beszélgetni egymással, egyszerűen nem lehetne közös nevező alá hozni az elképzeléseinket egy adott dologgal kapcsolatban, és minden ami emberi nem alakult volna ki, és mindenki be lenne csukva magába. Részben be is van egyébként még most is, bár sokan munkálkodnak azon, hogy ne így legyen. Úgy látom mindenhol ebben a világban jelen van ez a lényeg, mindent átitat, kezdve az atomok világától egészen a metafizikai távlatokig, mindenhol a szinergián és a szintézisen van a hangsúly, bár vannak kivételek, amik a szabályt erősítik. Nagyon sokat számít a rálátás, a viszony, ami bennünk kialakul a vizsgálat tárgyát illetően. " A zseni a káoszban is meglátja a rendet"/*nem tom hogy ez szólás e vagy idézet*/ |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | nálunk abban fog felnőni, hogy az nem gáz....asszonynak addig stop spangli, amíg megvan a teher, azután még addig míg szopcsizik a kölök..utána ér majd... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na az lessz még egy érdekes dolog. Gyereknevelés. Főlleg ha belegondolok, hogy könnyen meglehet, az anyja nagy spanglis lessz mint én :) Bár szeretném gyermekemet megóvni ettől a világtól, de azt is szeretném, hogy átérezze a tanításait, amit elmesélni nem igazán lehet. Ugyhogy szerintem majd amikor 15-16 körül lessz, ha addig más nem tette meg, majd behívom egy spangliba :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért nem (mindenre) szeretnék oly sokat várni,
még jópár eseménydús év száll el mire gyermekem lesz.
Ha pedig hasonlítani fog rám,
majd újraértelmezem az 'eseménydús' fogalmát.. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re888: a (leendő) gyermeked sztem választ ad .
még nem vagyok apa, de már tudom, hogy az az értelme.
(ha nem is leszek, akkor is az marad, csak magamban hordozom halálomig..ennek a feladatnak megfelelni magamnak a célom)
ok: , hintaszéken, unokával a térdemen,tömjénpipából spanglizni & sztorizni + vicces találóskérdésekkel mókázni a cél, persze kint a 'nagyi' finomabbnál finomabb sültekkel & süteményekkel kényeztetné a bandát.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vidámság, harmónia, nyugalom...
mindenkinek adott a boldogság érzete, viszonyítás & felfogás kérdése, hogy hogyan élsz vele, vagy hogyan élsz vissza (elsősorban magaddal szemben) vele...nincs miért azt gondolnod, hogy Te összeségében többet tudsz bárkinél is. minél tapasztaltabb vagy annál kevésbé érzed, hogy jobb, vagy több lennél másoknál. én így figyeltem meg..de lehet, hogy ez csak az én gyagyám..mindenesetre igy finomabb nekem, több az apró érdekesség & a helyemet is könnyebben találom... gyorsabban észreveszem a hibáimat & nyiltan merem korrigálni, hiszen ember vagyok vagy mi..
wazz remélem nem futom túl a 4096 karaktert ;)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valóba! De szerintem először alakul ki az éles törés, mert ez sokmindenben gyökeres másságot jelent, és utánna csiszolódik össze a 2 valóság... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Számomra nagyobb titok,
hogy ezzel az egésszel mihez lehet kezdeni?
Vagyis hogyan lehet átültetni a megtapasztalásokat
a hétköznapi életbe,
és felfedezni a közös vonásokat.
Jó volna minnél hatékonyabban kiélvezni a fejlesztő lehetőségeket,
annélkül (ésvagy azt elkerülve) hogy törés jönne létre 2 világ között... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hú! Most épp más világokon járok, és támadt egy olyan gondolatmenetem, amire nagyon ráflesseltem, és muszály leírnom, mielőtt elfelejtem, bár tudom most nem épp erről van téma :)
A boldogságról lenne szó. Szóval, valaki/valami ( vallási kérdés )beleteremtett minket ebbe az életnek nevezett dologba, hogy itt legyünk. Következő, hogy mindenki a boldogságot keresi. Tehát akkor az szerintem ugy lenne igazságos, hogyha ugy lettünk volna eleve a világra teremtve, hogy mindeni boldog, nem? Aztán elgondolkoztam, hogy végülis, ha jobban belegondolok, akkor a saját értelmezési rendszerembe én boldog vagyok, mert mint "pszihonauta" és mindenki aki hozzám hasonlóan gondolkozik, ( ugyan abban utazik ;) ) az másképp látja a világot, mint az átlag ember, és mi igenis megmutatjuk annak a valakinek/valaminek aki ide teremtett, hogy bibibíí, mi rájöttünk a titkodra, mi már boldogok vagyunk, velünk nem szórakozol. "Röviden" ennyi, lehet kicsit egoista a hozzászólás, de én igy gondolom :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (én képolvasást gyakorlok...
ami kilóg a megszokott geometrából,
az vagy érdekes, vagy muszáj elolvasni...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | propio:
Csak 4096 karakterig :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | most frankón, ti mindig elolvassátok a baromi hosszúra nyúlt hozzászólásokat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Akkor a te fogalomrendszeredet használva úgy mondom, hogy:
- mindenkinek saját koordinátarendszere van
- a koordinátarendszer egy rendkívül bonyolult bio/pszicho/szocio/kultúr/stb. rendszer
- a koordinátarendszert nem lehet verbálisan leírni, így nem lehet teljesen meghatározni
- tehát egymás koordinátarendszereit nem lehet megbeszélve tökéletesen megismerni
- így a teljes transzformáció nem lehetséges
- teljes transzformáció nélkül pedig nem tudod tökéletesen összehasonlítani a koordinátákat
- tökéletes összehasonlítás nélkül pedig nem tudod bizonyítani/cáfolni azt, hogy két eltérö koordináta közül melyik tér el "jobban"
Ha nekem tetszik egy zene, neked meg nem, akkor kinek van "igaza"?
Ha a zimbabwei fázik a 25 fokban, az izlandinak meg melege van, akkor kinek van "igaza"?
Ha én kellemes dolgokra asszociálok egy illatról, te meg nem, akkor kinek van "igaza"?
Ezek nem eldöntendö kérdések.
A konszenzus (illetve: többségi) alapú "valóságmeghatározás" esetében persze lehet 2:1 arányban megszavazni, hogy melyik nézöpont "igazabb", de az más rendszer.
A lényeg nem eldönteni az objektív igazat, hanem átélni mások szubjektív igazát is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re 859 gén.
Miért nem kérdőjelezhetem meg?
Szerintem lehet transzformálni egyik rendszerből a másikba. A kérdés csak az, hogy ez jár e adatvesztéssel. Ha nem akkor bizony igazság kérdése, el lehet dönteni hogy kinek van igaza. Példának okáért vegyünk egy téglatestet. Tegyük fel, hogy előről négyzet alakja van, és oldalnézetből téglalap. Ha mondjuk ebből a két nézetből tekintünk rá, akkor azt mondhatjuk, hogy a két alakzatnak nincs köze egymáshoz. 3D-ben már nyilvánvaló, hogy egy és ugyanazon test síkmetszetei. Végig erről beszéltem, hogy a boldogság az nem részleges, mint ahogy a szeretet, az igazság és társai sem lehetnek részlegesek, hiszen akkor valakinek több vagy kevesebb lenne a másikhoz képest, és nem ugyanúgy mindenkire vonatkozó( hisz együtt vagyunk boldogok nem magunkban ). Olyan meg nincs, hogy az én igazságom igazabb, vagy az én boldogságom boldogabb. Bár mondom, azt elfogadom, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy az a boldogság, ami az övék, az boldogság, mert pl én is ilyen vagyok. Ezt viszont meg lehet vizsgálni, ha találunk egy megfelelő fogalomrendszert, amiben a boldogság definiálható. Ilyennek pedig lennie kell, mert mindenkiben van egy boldogság fogalom, és ha ugyanarról beszélünk, akkor teljesen mindegy, milyen metrikákat használunk. Beszélhetünk például a krumpli súlyáról ( értsd tömeg ) mi kg-ban, az angolok fontban, az USA meg unciuában méri, de van átváltás, hogy hány kg hány uncia vagy font és vissza. Ha meg nincs, akkor egyértelmű, hogy nem egyről beszélünk, ebből az következik, hogy valamelyikünk téved. Például én a krumplit súlyáról beszélek, valaki pedig a krumpli súlya hangalak jelentését a hópehely alakjával azonosítja. Nyilván egy kiló krumpli és egy hatszög alakú hópehely relációjának semmi értelme, vagyis valamelyikünk jelentéstartalma helytelen az adott nyelven értelmezve persze. De arra pl nem is gondoltam, hogy ez az eset fenntáll. Így azt kell mondjam, a példában szereplő téglatestet a boldogsággal párhuzamba állítva, és az ellentétes álláspontokat figyelembe véve :
-vagy mindketten a tégtestnek csak egy részletét látjuk, ekkor mindkettőnk téglatestje csonka, ekkor egyel magasabb dimenzióba kell lépni mindkettőnknek
-vagy egyikünk látja a téglatestet, amit a másik viszont egy síkidomként lát. Ekkor azt kell kideríteni, ki szemléli a tágyat alacsonyabb dimenzióban.
-vagy eltérő a koordinátrendszerünk, például az egyik derékszögű, a másik meg mondjuk szférikus, vagy hiperbolikus, ilyenkor meg a megfelelő koordinátatranszformációkat kell alkalmazni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | wháháháhahaahaa
te izé vagy nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | metametta:
"én ilyennek látom asztjóvan.vaze."
jómondod wazze
(i."e".: Véleményeinket megegyezönek találom.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az e-prime szerint nem lenne szabad azt mondani, hogy "piros az ég", hanem csak azt, hogy "pirosnak látom az eget"
e-prime is f*/Ng oldskool.
say what you have to say.
do not worry about any programs.
just feel yourself as a human being.
-
no diamonds for the eye,
but
many for the energy.
tank up and jump!!!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De attól mi még eldönthetjük, elfogadjuk-e, vagy sem!
ja.de az kit érdekel?
ki az a MI?
mármint te meg a baráti köröd, akit kényszerítesz?
én ilyennek látom asztjóvan.vaze. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Potyer:
Igen; a lényeg pont ez a zárójelbe rakott "(részemről)" szó.
Bármiröl eldöntheted, hogy elfogadod-e vagy sem, így mások szubjektív élményeiröl is. De akkor ezt már a saját szubjektív élményeid, benyomásaid alapján teszed. Azt viszont lehetetlen megtudnod teljes bizonyossággal, hogy valaki más milyennek látja az eget.
Az e-prime szerint nem lenne szabad azt mondani, hogy "piros az ég", hanem csak azt, hogy "pirosnak látom az eget". Az elsöt lehet cáfolni (konszenzusban is és spektrumanalízissel is), a másodikat nem lehet cáfolni, csak a saját szubjektív élményedet ("én meg kéknek látom az eget") lehet hozzáadni.
Viszont ha sokan mondják neked, hogy ök pirosnak látják az eget, akkor elöbb-utóbb joggal kezdhetsz el gyanakodni, hogy meg akarnak tréfálni, vagy álmodod az egész jelenetet, vagy egy számodra ismeretlen ritka légköri jelenség tanúja vagy, vagy valaki a te italodba dobott bélyeget :)
Nekem már többször volt ilyenem, hogy 2 napot láttam (ébren, papír nélkül). Az egyik "halo"-jelenség volt (fénytörés jeges ködfelhön), a másik valami a dupla-ablaküveggel meg esetleg a szememmel. Kár, hogy ilyenkor a racionális elme megpróbálja megmagyarázni a jelenséget. A másodiknál viszont ezt sikerült lekapcsolni és leginkább tetszett, hogy 2 napot látok: tényleg, miért ne, jól néznek ki ketten is, legalább nem kell a Tatooine-ra utazni ilyet látni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De attól mi még eldönthetjük, elfogadjuk-e, vagy sem! Ha valaki azt mondha nekem, hogy az ég piros, azt fogom gondolni, hogy ez valótlan (részemről) mondani pedig azt fogom, hogy bepapirozott az ipse. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Újragondolva úgy vélem, hogy a "kétségbe vonás" nem a legpontosabb kifejezés, mert "technikailag" tényleg kétségbe vonható bármi (például az élményt mesélö egyén szavahihetösége). Tulajdonképpen én arra az ellenörzési folyamatra gondoltam, aminek a végeredménye egy megbizonyosodás lehet (valaminek az "igazságáról"/"hamisságáról"). Ilyen végeredményhez tehát a szubjektív élmények esetében nem lehet bizonyossággal elérni. Újrafogalmazva:
"A szubjektív élmények nem bizonyíthatóak/cáfolhatóak". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, a szubjektív élmény leírásánál/értelmezésénél/magyarázásánál már sok egyéb kognitív, pszichológiai, szociális, kultúr- stb. faktor is belejátszik.
A verbális beszámolók gyüjtésénél pld. alapból figyelembe kell venni a felejtést, öncenzúrát, a szándékos félrevezetés lehetöségét, az elvárásoknak megfelelö válaszokat, egyes élmények "elmondhatatlan" jellegét és a hézagok kipótlását a leglogikusabb magyarázatokkal (konfabuláció). A "legtisztább" élménybeszámolók megpróbálnak értelmezés, magyarázat és spekuláció nélküliek lenni.
Szerintem az e-prime nyelv figyelmes használata sokat segíthet. Tehát ha nem úgy mondom, hogy "hideg van", hanem hogy "fázom". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De aki azt állítja, hogy az ég piros, miért hazudna? Azért, mert nem hajlandó elfogadni a kollektív véleményt, vagy csak megdönteni próbálja azt. Elvégre, ha lejátszunk több embernek egyszerre egy hangfelvételt, mellyen csak morajlás, és egyéb érdekes hangok vannak, mindenki rámondja, hogy nem tartalmaz semmit. De, ha valaki felszólal, hogy mintha hallott volna egy szót, vagy egy nevet, egyből mindenki hallani kezdi azt. Tehát ha elég sokan hajtogatják, hogy az ég valójában piros, akkor mindenki el fog rajta gondolkodni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hopaxte olyan eminens vagy.
mármint igazadvan.
de
kiegészíteném azzal, h mér kell bárkninek bármit elhinni?
mindannyi rorschach tesztek vagyunk.
és minden mozdulatunk az.
lényeg, hogy elhidd, hogy senki sem akar bántani.
(meg még egy csomó minden,
pl. hogy semmi sem értelmes, csak néha annak látszik.
- szent kontempláció.
ezt manapság tanultam az egyházamban
a church ofreality-ben....) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha hibának a két mém közti eltérést nézed.
Mémnél sem minőség,hanem mennyiség számít.Ha többen mondják,hogy kék az ég,akkor hibássá válik annak a szubjektív tapasztalása,aki azt mondja,hogy piros.De ettől függetlenül,abban a kis térháló szegletben,amihez az ő egója van csatolva,ott teljesen helytálló.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nade! Akkor ha senki szubjektív véleménye nem vonható kétségbe, mert ugye azt nem vonhatjuk kétségbe, ki, mit, hogyal él meg, hogy gondolkodik afelől, akkor minden hozzászólásra mondhatjuk, hogy igaz, de azt is, hogy mások értelmezése szerint, tartalmazhat hibákat nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem nem. az én fejem meg a te fejed az kétmásik -miazaspektusmagyarul?- izé nézőpont.
és csak azért h őrülten szimpik legyünk egy potenciális harmadiknak aki v hozzám v hozzád van közelebb azért felesleges a nyomulás.
pedig a legtöbben ezt a műsort kűdik.
néharáfogják szegény jézusra, néha meg a blotterre :))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mások szubjektív élményei nem vonhatók kétségbe."
Akkor sem, ha nyílvánvaló, hogy az illető eltúloz, kiszinez vagy ferdít részeket, hogy elhízott egóját méginkább növessze? Ilyenkor is azt kell mondanom, hogy ha te így élted meg akkor nem vonom kétségbe?
Maga az élmény valóban nem vonható kétségbe, de magát az élményt egyedül csak a másik elmondásán keresztül tudod meg és ott meg már igencsak lehetnek értelmezésbeli "hibák", szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ;)))
ha egyedül nem, akkor mástól várod hogy...azmeg milyenmár..rosszkedvű kolonc leszel mások nyakában?;))) .. jóhétvégét! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vagy: ha egyedül jól érzed magad, akkor minek társaság?
:D
a legtöbb baj úgyis abból van, ha az emberek kommunikálnak, mert utána meg abból, hogyha nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez nem ugy van, hogy: Ha egyedül érzed jól magad, akkor nem jó társaság leszel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ha egyedül nem érzed jól magad, másnak sem leszel jó társaság.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"vagy azok tévednek, akik máshogy gondolják, vagy én."
"megvitatni, hogy kinek van igaza"
"hol a hiba a gondolatmenetben"
"mennyire állja meg a helyét"
"ha tévedtem"
"be tudja bizonyítani, hogy nem jó úgy ahogy gondolom"
"helyretette a gondolataimat"
De ez az egész boldogság-téma nem tévedésröl, igazról, hibáról, helyesröl stb. szól. Neked van egy definiált boldogságfogalmad, másnak meg másmilyen. Mások fogalmát megismerheted, de nem kérdöjelezheted meg a saját szemszögedböl. Csak a saját fogalmad számodra megfelelöségét kérdöjelezheted meg.
Mások szubjektív élményei nem vonhatók kétségbe.
Ez egyszerüen nem egy olyan dimenzió, ahol létezik "külsö" igazság.
"Az én boldogságfoglamam amint mondtam a célírányos szenvedésre épül. Az egész, mint minden más eredője a szeretet, mert ennek következménye az együttérzés, az együttérzés következménye az áldozat, a lemondás, a lemondás következménye pedig a szenvedés, innét pedig egyenes következmény a boldogság, a vigasztalás."
Az enyémböl kimarad az áldozat, a lemondás és a szenvedés, Occam borotvája miatt ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén szerintem még mindíg nem jól látod, nem jut el a hozzád, amit írtam. Pont azt írtam, hogy a saját boldogságfoglamamból indulok ki, és először azt kellene definiálni, hogy mi a boldogság, és hogy ki boldog:
"nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások másként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla semmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondolom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak."
Ne hari hogy ismétlem önmagam, de nem tehetek mást. Azért mert azúgy állítod be amit írtam, minhta nem akarnám megkérdőjelezni azt, hogy amit mások boldogságnak hívnak, az valóban boldogság e. Lehet, hogy nem esett le, de pont ez a célom. Mert vagy azok tévednek, akik máshogy gondolják, vagy én. Mindenképpen érdemes lenne összedugni a fejünket, és megvitatni, hogy kinek van igaza, és miben, mert szerintem mindenki jól jár vele.
Nyivlánvaló hogy nem tudok együtt örülni egy emberrel, ha úgy gondolom, hogy az öröme nem vezet jóra. Például keresheti valaki a boldogságot a drogokban, én meg lehetek olyan, gondolhatom úgy, hogy tévúton jár, és nem kötelességem vele együtt örülni. Hatalmas dopaminfröccsöt ad, ha bekapsz egy jó adag exet, de úgy gondolom, hogy tovább kéne egy kicsit gondolkodni annál, hogy a boldogságot pár ingerületátvivő anyagnak tulajdonítsuk.
Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az öröm érzete nem azonos a boldogsággal. Továbbra is várom azt, hogy mit értesz mások boldogsága alatt, hogy azok a mások mit érthetnek szerinted boldogság alatt, és miben tér az el az én boldogság képemtől. Enélkül szerintem nem tudunk értelmesen véleményt alkotni más álláspontjáról ( legalábbis én semmiképp, hiszen azt sem tudom, hogy mi az a másik álláspont) .
Az én boldogságfoglamam amint mondtam a célírányos szenvedésre épül. Az egész, mint minden más eredője a szeretet, mert ennek következménye az együttérzés, az együttérzés következménye az áldozat, a lemondás, a lemondás következménye pedig a szenvedés, innét pedig egyenes következmény a boldogság, a vigasztalás.
Szóval érveket szeretnék, hogy hol a hiba a gondolatmenetben, ha lehet. Nem akarok senkit cseszegetni, meg nem akarom azt sem, hogy én legyek a király, tudom, hogy vannak hibáim, pont ezért érdekel, hogy mások mit gondolnak, és hogy mennyire állja meg a helyét az, ahogy gondolják. Kész vagyok beismerni, ha tévedtem, de ehez meggyőző érvek kellenek. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy nem jó úgy ahogy gondolom, annak még meg is fogom köszöni, hogy helyretette a gondolataimat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tiltsuk be az érzéseket a gondolatokat, a tetteket, az egót, a testet, a játékot, a magányt, a társadalmat!!!
és akkor nem lesz se szenvedés se szenvedés általi boldogság, se nemszenvedés általi "megvilágosodás"...
úgy hiszem, hogy a vino is meg a gén is ugyanannak a fonálféregnek -bár inkább örvényféregnek hívnám- a két végét húzza.
a nemszenvedés nem a szenvedés elkerülése, tudatosítása a "boldogságnak"
hanem a szenvedés fel nem ismerése.
ha már küzdened kell, tudatoznod, játszanod, stb. a szenvedés ellen akkor ugyanott vagy, mint az aki szenved és utána boldog lesz.
hiszen az egyik elkerülni kívánja a szenvedést és ezen szenved, a másik meg szenvedni akar, és azon szenved...
az nem szenved, aki nem veszi észre.
én a magam részéről mindig csak akkor szenvedek, amikor mások mondják, hogy szenvedek.
pl. "felszabadítanak"...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ezek a bipolárok (jó-rossz, sötét-világos, fekete-fehér, szenvedés-boldogság, büntetés-jutalmazás, derü-ború stb.) csak egyfajta fogalomrendszer metaforái a lét jelenségeit vázolni próbáló sokféle fogalomrendszeri metafora közül. Néha lehet velük megfelelöen szemléltetni, néha meg nem. Attól, hogy a kedvenc könyved tele van ilyenekkel, ezek csak a jelenségek kéthalmazos leegyszerüsítései. Ha nagyon hozzászoksz egy fogalomrendszer szüröjéhez, akkor megtanulod ideig-óráig automatikusan a tudatalattidba tolni az annak ellentmondó anomáliákat. Ezzel elveszed magadtól a lehetöséget az alternatív értelmezésekre, amik esetleg egy adott helyzetben hasznosabbak lehetnek, mint a begyakorolt értelmezési sémáid. Persze ez szintén szociomátrix kérdése, hiszen mindenki a körülötte levök szüröin keresztüli infót kapja folyamatosan (a módosult tudatállapotokban ideiglenesen van lehetöség másra is).
Nekem úgy tünik, hogy ha valakinek igénye van szenvedni, akkor az inkább egy belúpolás/disszonanciaoldás. Pld. valaki sokat szenvedett korábban, és pesszimistán inkább "elébemegy", minthogy váratlanul érje a szenvedés. Esetleg megpróbálja összemosni a kijavítatlan hibái következményeiként történö szenvedést a szándékosan elöidézett szenvedéssel. Esetleg a sok korábbi szenvedéssel "megszokta" ezt az énképet és a hozzá tartozó szociális szerepjátékokat. Esetleg a családi, nemzeti, vallási vagy egyéb kultúrértékrendje hangsúlyozza ki a szenvedést erényként.
A Bence remekül mondta, hogy egy fonálféreg is tud szenvedni. A szenvedés elérése nem bizonyítja a szándékosságot (=tudatosságot?); a szenvedés sikeres elkerülése viszont annál inkább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ha úgy mondtad volna, hogy:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedtem meg."
Akkor az a SAJÁT boldogságfogalmad értelmezése lenne.
De te így mondod:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki."
Ezzel pedig MÁSOK boldogságfogalmát kérdöjelezed meg.
Ennek következményeképp pedig nem tudod elfogadni mások (saját feltételeik szerinti, számodra "hamis") boldogságát (a te szenvedésfeltételed szerinti, "valódi") boldogságnak.
Így nem tudsz maradéktalanul együtt örülni azokkal, akik boldogak.
Ez egy elzárkózás a közös mátrixból a saját világodba.
Persze, vannak morális meg etikai szürök, pld. gondolom nem veszed át egy sikeres bankrablógyilkosnak a zsákmány felett érzett örömét.
De ha számodra nagyobb boldogság egy súlyos, fájdalmas baleset után kapott milliós kártérítést, mint egy ugyanakkora összegü lottónyeremény, akkor legalább nem veszünk össze rajta ;)
Bence:
Az indikátorról, a szenvedni tudásról meg a hibás programról is teljesen ugyanaz a véleményem, mint neked.
A "régebben lehetővé tettük a bekövetkezését" a reinkarnációs kontextusban pláne egyértelmü, de anélkül is egyszerüen értelmezhetö: valamelyik felmenöm már elintézte nekem azokat a körülményeket a "csettintéses" boldogsághoz, amit valaki másnak a felmenöi nem. Ha nem izolált egyedként kezelem magamat, hanem egy ilyen (reinkarnációs/genetikai/evolúciós) folyamat részeként, akkor örömként élem meg a folyamat korábbi elemeinek a rám ható részét, és nem akarok mindent kényszeresen a nulláról újrakezdeni, hogy ÉN szenvedhessek meg érte. És dehogy kényszerítem a következö (reinkarnációmat/generációmat) a saját (vagy korábbi) hibák miatti szenvedés újraátélésére. Inkább a jelen örömlehetöségeit növelem mindenki számára. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások máként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla soemmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondoom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak. Kiváncsi lennék mivel támasztod alá, és hogy meg tudod e dönteni az érveimet. Persze az már nyilvánvaló számomra, hogy nem értjük ugynazt boldogság alatt, ezért jó lenne az is, ha elmondanád, hogy Te mit értesz alatta.
Bence:
Nem, én azt mondtam, hogy a szenvedés és a boldogság szoros kapcsolatban állnak egysmással, nem lehet valaki boldog, anélkül hogy ne szenvedne.
Egyébként ez az, amikor valaki nem tudja összeegyeztetni az ellentéteket, mint a jó-rossz, sötét világos, vagy szenvedés boldogság, nem látja át, hogy mi köze egyiknek a másikhoz, azt gondolja, hogy az egyik csak a másik nélkül létezhet igazán. Pedig a jobb kéz nem a bal kéz ellen van, hanem a kettő egymásért. Nem ismeritek a tükröt?
Van egy régi katonai római közmondás is pl:
Tanulj meg engedelmeskedni, mielőtt parancsolsz.
No ez is ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
azaz lehet értelme, ha tanulunk belőle.
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
akkor lesz valaki igazán boldog, ha megszüntette a szenvedésének okát.
A szenvedésnek önmagában nincs értelme, ez egy indikátor arra, hogy valamikor hibáztunk. Ha valaki tanul belőle, akkor már van értelme, de ezt a tanuló teszi hozzá, nem a szenvedésből jön. Szenvedni önmagában pedig minden lény tud, egy fonálféreg is, nem kell megtanulni. Bár gondolom te is ilyesmit értettél alatta.
"Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik."
A folyamatos legmagasabb öröm, az alapvető állapot, a tudat gazdagságának tapasztalásából ered. Ez nem egy olyan valami, amiért meg kell dolgozni (az örömért), de kell dolgozni azért, hogy a dualista tapasztalást átalakítsuk. Szóval ez feltételektől független öröm. Ha pedig szembe jön egy feltételes boldogságot adó szituáció, és látszólag nem kellett érte tennünk semmit, az azért lehet, mert már régebben lehetővé tettük a bekövetkezését. Ha valaki nem használja ki, mert úgy érzi nem érdemi meg, nem csak jelen örömlehetőségének megosztását szalassztja el, de egyre ritkábban is fog ilyen szituációkban belekeveredni. Szóval szerintem ez egy hibás program.
állandóan bolgodságot írok, csak kijavítom |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hm meg lett szüntetve a sátánista topic. Miért is? És miért kellet erre várni egy évet(föleg ha voltak hozzászólások)mikor vannak ugyanitt több mint egy éve "pihenő" topicok is? Na végül is mind1. Ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kifejezés, mint megnyilatkozás.
"a távolságot mint üveggolyót... megkapod..."
olyan sokfélén vagyok szép- mondta a jóisten és átfordult egyik oldaláról a másikra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha a csirkebaszó punnyadt faszvakaró boldogság "valódiságát" a szopósállat seggdugasz parasztfaszú saját normáiddal meghatározott "szenvedés-per-boldogság" hányados alapján számolod ki, akkor nem fogod tudni feltétel nélkül elfogadni mások boldogságát. Tehát ha valakinek több van, mint neked, és azon kezdesz el agyalni, hogy vajon megdolgozta-e/megszenvedte-e érte a főköcsög buziláda pöcsmag általad beszopott kibaszott kiszabott "normát", akkor ez az öreg tetügeci picsa feltételes értékrended/ítéletrendszered kisugárzódhat másokra, például faszszopó seggbekúrt irigység formájában. Feleségül vette elsö szerelmét és boldogan élnek? Távoli gennygép szopóskurva rokonától sok pénzt örökölt? Könnyen ment a geciláda seggbekúrt szülése? Ö volt pont a pöcsszaggató fasszopó százezredik vásárló? Jó neki! Örülj inkább a seggnyaló szopottgombóc majomgeci boldogságuknak velük együtt és maradéktalanul! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem is akartam belekeverni őket, csak felvázoltam hogy szerintem hogy van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
A számodra, meg azok számára, akik szintén "orcád verejtékével..."-típusú értelmezö kultúrprogramon keresztül futtatják át a lokál szociomátrixukban. De a többieket hagyd ki belöle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt... A szenvedésnek pedig igen is van értelme, és fontos, ha nem a legfontosabb dolog. Mert hát ugye a szűk kaput kell keresni. És nem igaz hogy : "Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, " Ezt is alá tudom támasztani egy példával. Láttam egy heroinistát, aki úgy szokott le a heroinról, hogy egy olyan heroinistának segített, aki szintén le akart szokni. Mondta a faszi, hogy valami elvonón vagy rehabon találkoztak, és segíteni szeretett volna csak a másiknak tanácsokkal ellátni, hogyan kedjen hozzá, mit hogyan tegyen, és egy idő után azt vette észre, hogy ő volt az, aki kigyógyult a függőségből. Most ha jól tudom egy drogambulancián tevékenykedik, ahol a tapasztalatait próbálja hasznosítani. Ez szenvedés nélkül kétségkívül lehetetlen lett volna. Mindjárt elmagyarázom. Tegyük fel, hogy Te vagy az, aki kigyógyult a herkából. Hogy tudtál volna segíteni egy másik embernek, ha Te nem élted volna át azt, aminek ő neki akart fogni. Milyen tapasztalatokat adtál volna át? Egyetalán, hogyan érezted volna át a szenvedéseit. Mert enélkül elég nehéz lenne együtt érezni a másikkal. Azon kívül miből nyertél volna értékes tapasztalatokat a leszokáshoz, hogy dolgoztad volna fel a saját szenvedéseid, ha nem láttad volna korábbi önmagad a másikban, hogy vetted volna észre, hogy mit rontottál el korábban, mit kellene másképp csinálni? Mert pont azáltal, hogy a másikon segítesz, érted meg, hogy Te hol hibázol. Ugye van az a mondás, hogy az okos ember a más kárán tanul. Nem véletlen. Egymás parabolái vagyunk.
Így hát azt kell mondajam lezárásképp, hogy igen, a szenvedés átterjed, de nem úgy ahogy gondolod. Az ember a 206osban, szenvedni fog, az ő lelkében, azért amit tett, vagyis amit nem tett meg, és a hajlékony pedig azért, amit vele tettek. Mennyivel másabb lehetett volna pedig? Szerintem. Szerinted? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na pont erről beszéltem, de nem olvastad el teljesen, mert ott volt, hogy a miérteket is keresni kell. Az is lehet, nem foglamaztam pontosan.
Nem választás kérdése, hogy milyen lehetőségeid vannak. Nem is kényszer, mert Te választasz, senki nem tesz oda a fejedhez a puskacsövet. A szabályok viszont adottak, és velük nem lehet alkudozni, vagy netán kényszeríteni szeretnéd őket? "Tell the bed not to lay", ooó madonna tvutvutvú. Ha az ember el akar érni valamit, azért igen is teljesíteni kell. Ha el akarsz jutni A ból B be, senki sem fogja helyetted megtenni, hacsak meg nem kérsz rá valakit, aki lesz oly szives és elvisz. A kérdés viszont hozzá tartozik, vagyis hogy miért mit teszel.
Pont az előbb láttam egy esetet. Egy csövi bekopogtatott egy csilli villi tűzpiros 206osba, tolta a naphemis csóka képe alá a fedél nélkült, az meg majdnem odacsukta az elektromos ablakvezérlőjével szegényt.
Azért nem egyértelmű erről beszélni, mert én sem foglamazok mindig pontosan, mert nehéz. Az, hogy mit nevezek én-nek mindig más. Most úgy fogom használni, mint egyén. Talán jobb lenne a személy, de azt most nem akarom megint belekeverni, mert akkor tisztázni kéne megint egy csomó félreéértésre alapot adó dolgot.
Nem mindegy, hogy magadért küzdesz, gürcölsz esetleg bevállalsz egy két rizikósabb dolgot, hogy aztán legyen egy 206osod, vagy esetleg azért, hogy másoknak örömet okozz. Alapjaiban azért fontos megszenvedni a dolgokért, hogy megtanuld értékelni őket, vagyis hogy tudd mi hány kalács. Bár biztos mondták már neked az ősök, hogy "..majd ha megtudod, hogy mennyit kell dolgozni ezért vagy azért "... Én valahogy rosszul is érezném magam, ha csak egy két csettintásre megoldódnának a dolgok, és nem kellene értük tenni semmit, álságosnak, hamisnak tűnnének az így elért eredmények. A boldogság szerintem ott kezdődik, ha látod, hogy a fáradozásaidnak van eredménye."Boldog az ember, aki fáradozott. Az megtalálta az életét" Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik. No de a lényeg: a miértek. Lehet, hogy valaki megszenved azért, amit elér, de ez visszafele is elsülhet, ha nem elég "körültekintő" az ember. Pl.: lehet, hogy a csávó azt gondolta, sőt valószínű, hogy ez a nyomoronc egész nap iszik szarik a világra, és engem akar lehúzni egy szaros fénymásolatért cserébe, ami ráadásul nem is érdekel. Menjen el ő is dolgozni, én is megszenvedtem azért, hogy itt csücsülhessek az autómban. Namost, erről azt tudom mondani, hogy jobb lett volna, ha egy piko elektrovoltnyi energiát sem fektet az ipse a fáradozásaiba, mert csak árt vele magának. Ezek ugyanis olyan javak begyűjtésére mentek el, amik magukhoz láncolják a gyenge kis lelkét, ami nem fog egykönnyen megszabadulni ebből a rabságból. Rab vagy amig a szíved lázad, s csak akkor szabadulsz, ha kényedül nem raksz magandak olyan házat, melybe háziúr telpül...tehát jól befalazta magát az Mber. A gond azzal van, hogy ő nem filozik olyanról, hogy mi van ha Ő = Én. Igazából szerintem soha fel sem merült benne, hogy valójában kicsoda önmaga, és "...ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység" vagy "Aki meg (is) ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved" idézet se mondana igy neki semmit. Talán annyit tenne hozzá, hogy ő nem szegény mert van egy drága autója. No erre mondják, hogy "könnyebb a tevének átjutni a tű fokán...".
"Boldogok, akik (azért) éheznek, hogy megelégíttessék annak a gyomra, aki kíván" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
Ha nem vagyunk elválasztva egymástól, akkor a tér "önmagadnak" hívott pontjában okozott szenvedés átterjed a végtelen térben másokra is. Lehet, hogy olyanokra is, akiknek nem csonka a boldogságuk. Például akik már korábban szenvedtek de már megoldották és kiteljesedett a boldogságuk. Vagy akik folyamatos boldogságtöbblet segítségével oldják meg a problémáikat, szenvedés nélkül. Ezért szerintem senki se kényszertanítson másokat szenvedni a boldogság nevében. Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, stb.
Akkor már inkább a hedonista imperatívusz legyen a boldogság felé vezetö út. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regén:
"A te példádban ki van a "T" nézöpontban?"
Az én példámban az nem nézőpont. De csak a példában.
Amit írtam az több a modellalkotásnál. Azt mondom, vagy gondolom, hogy nem is lehet mást, mert nincs más.
Az idézetedhez két dologgal egészíteném ki.
"Ha a határtalan tér vagyunk, az azt jelenti, hogy nem vagyunk elválasztva másoktól. Azt mondhatnánk, hogy bár különálló hullámok vagyunk, de az óceán mélysége ugyanaz. Ebbõl pedig spontán és önzetlen szeretet és együttérzés jelenik meg, ami arra késztet, hogy másoknak is segítsünk elérni a boldogságot."
Úgy gondolom, ha nem vagyunk elválasztva egymástól, abból leginkább az a következmény a legfontosabb, hogy a saját boldogságunkhoz másoknak való örömszerzésen keresztül vezet az út. Bár ez nem trivális, mert (csak a péléda kedvéért) nem sokan gondolnak arra, ha valaki beteg, úgy gyógyulhat, hogy más betegeket gyógyít.
A másik ilyen nem trivi következmény, hogy ha ránk jellemző a fenti állítás, akkor ez olyan foglamakra is kiterjed, mint a boldogság. Mert ugye azt állítjuk, hogy a lényünk dimenzióktól független, tehát nem kéne megállni a személyeknél, mert a végtelenbe minden beletartozik. Innét jön az, hogy igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni. Enélkül csonka marad a boldogság. Vagyis nem a boldogságot, kell keresni, hanem a szenvedést, és a miérteket. Te hogy gondolod gén?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Az punnyadt én beszédemet az punnyadt egész világ megérti.
Franz "Seggdugasz" Joseph "Hängepimmel" Haydn) |
| | | | |
|
