 |
Legfrissebb hozzászólások (973 - 992)
(Témakör: legalize)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Az, hogy ez nem volt mindig így, az szerintem nyilvánvaló. Az ókorban egészen fokozatosan szorította ki a kultúra ezeket az élményeket. Miután a negyedik században lerombolták Eleusist, csak ezoterikus formában élt tovább a pszichedelikus élmény. Bár már Eleusis is eléggé ezoterikus volt. De nem kifejezetten titkos. És én azt nagyon remélem, hogy nem lesz mindig így, de ahhoz, hogy a civilizáció fel tudja dolgozni és integrálni tudja ezt az élményt, azt hszem, hogy olyan nagy mértékben meg kéne változnia a világnak, amit mi most el sem tudunk képzelni. Ha az emberek szabadon ki-be járkálhatnak a Mátrixból (a filmre gondolok), akkor tarthatatlanná válik a Mátrix minden belső hazugsága és megtévesztő illúziója. Nem tudom, milyen lenne az a modern civilizáció, ami meg tud felelni a pszichedelikus élményben megjelenő felülbírálásnak, de nem kizárt, hogy legalább annyira különböznie kell a mai világtól, amennyire a primitív törzsi közösségek világa különbözik. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nyilván. De a primitív közösségekben éppen azért lehet a pszichedelikus élmény kultúra-barát, mert nagyon természetközeli, a közvetlen tapasztalathoz közeli világban élnek. A mi kultúránk viszont nagyon nagy mértékben eltávolodott a közvetlen valóságtól a hitek, ideológiák, vallások, elvek és "igazságok" virtuális világában. Ezzel kezdtem. Hogy szerintem ezért érthető, hogy a kultúra fenyegetőnek találja a pszichedelikus élményt, mint társadalmi jelenséget. De nyilván nem csak azon múlik, hogy milyen mértékben távolodtunk el, hanem hogy ezek a fogalmi virtuális birodalmak mennyire felelnek meg a hús és a szív és a lélek igazságának. Hogy mennyire hűek az illúziókon túli, közvetlen emberi valósághoz. A materializmus, a kapitalista piacgazdaság fogyasztói mentalitása, és a fundamentalista kereszténység például főleg joggal tart a pszichedelikus élménytől, szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: én nem vagyok a tudatállapotok nagy szakértője, talán Gén tud ehhez hasznosabbakat hozzászólni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy azért nem véletlenül és minden haszon nélkül születünk abban a hétköznapi tudatállapotban, amelyben az életünk nagy részét leéljük. Minden tudatállapotban megvan a maga szociális és kulturális funkciója. Valahogyan szerintem azokat a tapasztalatokat, amiket az ember módosult tudatállapotban szerez, integrálnia kellene a köznapi tudatállapotba is - és forditva. Tehát például egy természeti kultúrában a tudatállapotmódosulás (sámáni utazások) során szerzett tapasztalatokat szervesen beépitik a mindennapokba különféle interpretációk formájában - ergo nem elmossák vagy oldják a társadalmi meghatározottságot, hanem erősitik a közösségi kohéziót és megerősitik a világképet is.
Az, hogy ezek az élmények a föld alá szorultak és az ellenkultúra részévé váltak, nem feltétlenül jelenti, hogy ez mindig is igy volt és igy is marad.
Én sem ecstasy-ról beszélek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az lehet, hogy "magasabb rendű", de semmiképpen nem valósabb.
"Hétköznapi" alatt a kulturálisan meghatározottat értem, és nem az érzékieket. A hétköznapi valóságtudatot. Tőlem lehet, hogy a legabsztraktabb meg legvallásosabb igazságok magasabb rendűek, de ez nem változtat azon, hogy a pszichedelikus élményben inkább oldódnak azok a határok és meghatározottságok, amikbe beleszocializálódott az ember, nem pedig megerősödnek. Ennek van jelentősége a topik témája szempontjából, és én erről beszéltem. Ha valaki megeszi a gombát, mire templomjáró katolikussá változik, az egy lehetséges véletlen egybeesés kultúra és pszichedelikus tanulság között. De nem általános.
Akár a szubjektum változik meg, akár a megszokott valóságkép támfalai oldódnak fel az élményben, akár egovesztés történik, tapasztalati cáfolatát adva az egyén fogalmának alapvető érvényességét hirdető kulturális mítosznak, akár a fizika törvényei változnak meg, rámutatva arra, hogy a tudományosság nem nézőpontfüggetlen abszolútum, társadalmi szempontból a lényeg ugyanaz: a pszichedelikus drog egy dekondicionáló szer.
De lehet, hogy abszolút nem egyről beszélünk. Én soha nem ettem ecstasyt, nekem az ecstasy nincsen benne a képben, amikor erről a témáról beszélek. Én csak a nagy dózisú pszilocibin-tripet ismerem, ezt tapasztaltam, és ennek olvastam alaposan utána, mások élményit összevetve az enyémmel. Én erről beszélek. Szerintem egyébként a nagydózisú pszilocibin-tripben nem is az az igazán érdekes, hogy mit csinál az emberrel. A teljes egovesztésnél sokkal több úgysem történhet. Hanem az az érdekes, hogy mit csinál a valósággal. Ha nem lennének a hallucinácoiók, akkor nem lenne több, mint valamiféle instant szatori. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Maga az élmény a lehető legvalósabb dolog."
Na, ezen lehet vitatkozni... Egyrészt, mert te is mondod, hogy a pszichedelikus élmény számodra valami episztemiológiailag radikálisan más dolog, mint a köznapi élmény. Úgy értem, köznapi élmény az, ami érzékeléshez köthető: egy hang, egy iz, egy illat, egy kép stb., vagy ezek összessége. A pszichedelikus élmény a saját tapasztalataim szerint annyiban más és több, mint egy puszta érzéki tobzódás, hogy ott inkább te vagy az, aki változik, és nem a környezet, és a végén meg az érzékelő és érzékelt valóság is egybefolyik. Ugyanez elmondható a misztikus élményről is (Schopenauer szerint a misztikus állapot az, amikor a tudás tárgya és a tudás alanya egyé válik). De a valóság nem az élmény - az élmények csak fellebbentik a fátylat a valóságról, ami az élményen túl van, ami attól független, illetve amiből minden élmény származik. A vallásos hit tulajdonképpen az, amikor ennek a valóságnak az ismerete életelvé változik, ami az ember cselekedeteit irányitja. Beszéljünk akár egy sámánról, akár egy katolikus papról. Szerintem ez magasabb rendű annál, mint amikor valaki pusztán átél egy pszichedelikus/misztikus élményt, és aztán nem tudja, mit is kezdjen vele.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bence hát ez aparadoxon a bajom...:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mint amikor például hallucinálok valamit, amiből kiemelkedik valami minta, vagy egy entitás, adok neki egy nevet, és akkor az az. De csak nevet adok neki. Nem mondom, hogy akármi köze van akármihez.
De én még csak nem is erről beszéltem. Hanem az élményről mint élményről. Függetlenül attól, hogy akár csak elnevezhető egységekre tagolom-e, vagy sem. Maga az élmény a lehető legvalósabb dolog. Nem is az itt az érdekes, hogy hallucináció-élményeim vannak. Hanem az, hogy a fizikai környezetemet is közvetlenebbül érzékelem, puszta, ideologizálatlan élményként, a kulturális álarcok nélkül. Nem tudom, hogy az MDMA-nak is van-e ilyen hatása. Én "pszichedelikus élmény" alatt a nagydózisú pszilocibin-tripet értem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mese 1908:
"minden amit tapasztalok igaz"
Naná, de nem biztos, hogy az értelmezésed is igaz (következetes). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ... és talán még a görögök se részletezték kellő képpen.
minden esetre igene rre voltam _én_ kíváncsi, hogy igenis te is érzékeled, hoyg az éményre vane gyfajta ráutaltság, a transzcendensre... én is ezt látom, és ez persze gyáltalán nem baj...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: nem tagadom, hogy a pszichedelikus élmény episztemiológiai értelemben valami radikálisan más formát teremt érzékelés és megismerés számára, mint a hagyományos tudatállapotokban elérhető megismerési formák. De mint te is írod, a pszichedelikus tapasztalat és az, hogy ezt utána magadban hogyan dolgozod fel, hogyan értelmezed az élményt, nagyban függ sokmindentől: világnézetedtől, társadalmi helyzetedtől, nemedtől, vallásodtól stb. Tehát a pszichedelikus élmény nem biztos, hogy az absztakt elvek, fogalmak esetlegességét fogja megvilágítani a számodra, sokszor éppen azok kézenfekvőségét és természetességét erősíti meg egy más perspektívából.
Az a tézised, hogy "a füvezés egy élmény, és mint élmény igazabb, mint bármilyen hit", szerintem a hitről alkotott felfogásod eredménye. A görögök megkülönböztetik egymástól a vélekedést (doxa) a vallásos hittől (pisztisz) - ez utóbbi jóval több egyszerű vélekedésnél arról, hogy A vagy B igaz vagy hamis. Ugyanígy különbség van a lexikális tudás (episztémé: tudom, hogy Athén főváros) és a megélt tudás (gnószisz: ismerem Athént) között. Amit én mondok, az az, hogy a vallásos hit nem egyszerű vélekedés, hanem nem választható el az élménytől, de mégis több, mint egyszerű élmény: a világban megélt ráutaltság a transzcendensre, bensőséges ismeret, önigazolás, értékrend, amely bár számos empirikus élmény áll mögöttte, az egyes élményeket vagy az élmények és absztrakt, a priori elvek puszta konglomerátumát minőségileg meghaladó egységgé áll össze. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Badtrip: A mostani kedvenc mániámról, a hippi-korszakról beszélek.
Mese: Érdekes kérdés, hogy mennyire szabad komolyan venni a pszichedelikus tapasztalatot, avagy van egy anekdota vagy inkább urban legend egy angol filozófusról, aki rájött valami nagy dologra egy nagy adag éter után, és le is írta, és a nagy kinyilatkoztatás az volt, hogy: "minden petróleumszagú" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | és még valami Siph, azt látom te tökéletesen biztos vagy magadban, tehát minden amit az agyad látsz elfogadható valóság számodra optikai csalódástól kezdve... hihetetlen mértékű önbizonoysság, ez jó,én ebben pl nem tudok hinni, vagy csak nem merek, hogy minden amit tapasztalok igaz. illetve egy egészen más misztikus valóságsíkon kezelem igazként... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " mint élmény, nyilván igazabb, mint bármilyen hit."
ez egy nagyon jó álláspont, tetszik, nagyon jó kapaszkodót ad alelkivilágomnak, viszont látom benne, hoyg le kell szűkítenem az ablakkeretemet, hogy ez valóban pipát kapjon az agyamban.
az igaz hitnek, minden esetben vallásos élmény az alapja! egyes esetekben akettő között egyenlőségjel tehető, máskor erre épül hit, valóban különböznek, de részegészként elválaszthatatlanok, makro mikrr összegfonódás.
amúgy nagyon érdekes dolgokról beszéltek, mondjuk szerintem jobban átolvasom és kérdezek még, mert sok a szürke foltom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | saamaan, mikor volt ez a "legutobbi ilyen"? es hol? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A mi kultúránk viszont olyan nagyon elemelkedett a közvetlen valóságtól az "elvek" és "értékek" fogalmilag meghatározott virtuális valóságában, hogy nem csoda, ha ellenérzései vannak egy olyan perspektívával szemben, ami képes a kulturális illúziók legbevésettebb varázsait is levetni magáról."
Lehet, hogy pont ezért lenne mégis szükség a nyugati világban tömeges pszichedelikus élményre, hiszen a legutóbbi ilyen által létrehívott környezetvédő, feminista, polgárjogi és diákszervezetek nem elég erősek ahhoz, hogy elkerüljük a föld és egymás további kizsákmányolását, az elidegenedés és atomizálódás már most is szinte elviselhetetlen fokozódását és egyáltalán a bolygó további tönkretételét. Arról nem is beszélve, hogy a civilizációnk olajfüggő, miközben az olajár már vagy egy éve folyamatosan kb. 70dollár az azt megelőző időszakok 20-30dollár közötti áraival szemben. De lesz ez még több is, az olajkorszaknak meg lassan visszavonhatatlanul vége. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A "kultúra" alatt egyébként sem azt értem, ami a könyvtárakban van, vagy amit a jogtudósok mondanak, hanem azt, ahogyan az emberek élnek, gondolkoznak és viselkednek. Nyilván, ha a pszichedelikus élmény a könyvtárakban felhalmozott elvek és értékrendek kritikáját adja, az nem érinti különösebben azokat a szűkebb-tágabb hatalmi agglomerációkat, amik fenntartják ezeket a tilalmakat. Sokkal érdekesebb, hogy milyen kritikáját adja annak, ahogyan az emberek viselkednek, ahogyan az emberek viszonyulnak egymáshoz, az együttéléshez. Sokminden van, amit sokan elítélnének, ha tudomásul tudnák venni. Ha nem lennének azok a fárylak, amikkel a nyelvhasználati szokások nagyon alapvetően berögzült gépies mintázatai eltakarja előlünk ezeket a dolgokat, és amiket a pszichedelikus élmény hajlamos felfedni azáltal, hogy az egész fogalmi valóságképzetet felkeni a falra. Énnekem úgy tűnik, hogy a kultúra valódi gerincét, ami nélkül tényleg tarthatatlanná válna, nem a kimondottan vállalt elvek adják, hanem ezek az elhallgatott, és nagyrészt nem tudatosuló reflexek, viszonyulási és viselkedésbeli szokások. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt nem tudom, Nargile, mit mondtak az angol empiristák, vagy hogy mi az az utilitarista társadalomelmélet. Itt most olyasmiről nem volt szó, hogy mihez van "joga" az államnak. Gondolom, ez megegyezés kérdése. Nem mondom azt sem, hogy ne lennének abszolút "értékek", itt nem is az értékekről volt szó, hanem az igazságról, és a közvetlen tapasztalat elsőrendűségéről annak megítélésében, hogy mi igaz, és mi hamis.
Hogy a hit "élmény" volna, ezt nem értem, hogy érted. Megélem azt, hogy valamit hiszek? Nyilván, a hit alapját a tapasztalatnak kell adnia, de ettől még nem ugyanaz a kettő. A misztikus élmény vagy vallásos élmény és a hit két különböző dolog. A kérdés az, hogy "Istent keresem", illetve valamit keresek, amiről már eleve tudom, hogy azt keresem, és aminek nem is én adtam nevet, vagy pedig inkább mindig a közvetlen tapasztalat alapján ítélem meg az egyes lépéseimet az úton.
A kérdésedre válaszolva: a pszichedelikus élményben az nem található meg, hogy absztrakt fogalmak, szavak jelenjenek meg "alapvetőként". Pontosan ellenkező irányből, a valódi, közvetlen alapvető: a közvetlen élmény szemszögéből ad rátekintést az ilyen és hasonló absztrakt "elvek" esetlegességére, amiket említesz. Persze, nem arról beszélek, hogy milyen gondolatokat kelt az emberben a pszichedelikus élmény, hiszen az sokmindentől függ. Hanem a kulturális illetve fogalmi "valóság" feloldásában (valami mássá változtatásában vagy szimpla elvonásában) megjelenő perspektíva episztemológiai viszonyáról a hétköznapi elvekhez és igazságokhoz.
Ha vannak is alapvető értékek, azok szerintem szavakkal nem megragadható értékek. Az absztakcióban mindenképpen veszítenek a közvetlen valósságukból, és ha a kultúra a hátára veszi ezeket a szavakat, jelentésükben nagyban eltávolodhatnak a közvetlen forrástól, amik inspirálták azokat. A szavak rendkívül képlékenyek. A mai napig bezárólag eddig csak a primitív kultúrák engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen, sőt, intézményesítve alávessék a gondolatvilágukat a pszichedelikus élményben megjelenő, a kulturális-fogalmi-tudati felszín alatti, közvetlen létélmény, perspektíva bírálatának. De ezek a primitív közösségek életmódjukban nem is nagyon távolodtak el a természettől. Úgy könnyű. A mi kultúránk viszont olyan nagyon elemelkedett a közvetlen valóságtól az "elvek" és "értékek" fogalmilag meghatározott virtuális valóságában, hogy nem csoda, ha ellenérzései vannak egy olyan perspektívával szemben, ami képes a kulturális illúziók legbevésettebb varázsait is levetni magáról. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: ha jól értelmezem, hasonló dolgokat mondassz, mint az angol empiristák, és az utilitarista társadalomelmélet. Magyarul, hogy az érzékileg tapasztalt valóságon felül nincsenek igazán meismerhető abszolút értékek, és hogy az államnak nincs joga erkölcsi szabályokra hivatkozva mérlegelnie élmény és élmény között - csupán azt kell figyelembe vennie, hogy beavatkozásainak pozitív hatásai felülmúlják ártalmait.
De ugyanakkor vedd észre, hogy te is értékítéletet mondassz közben, mégpedig a vallásos hitről például. A hit a vallásos ember számára igenis élmény, megélt valóság, nem vizi e szilveszteres "hamis világ". A pszichedelikus élmény gyakran a vallásos hitélmény megerősítését is szolgálja, nem feltétlenül ellentétes.
A pszichedelikus élmény "közvetlen tapasztalata" egyáltalán nem ellentétes a nyugati civilizáció tradicionális értékrendszerével, vagy megismerésével. Egy jogtudós, John Finnis, aki Aquinói Szt. Tamás modern kori követője, a következő alapvető értékeket különbözteti meg: élet, tudás, szociabilitás, játék, esztétikai tapasztalás, gyakorlati ész, vallás. Tehát egy konzervatív keresztény jogtudós ezekben látja a nyugati civilizáció értékeit: vajon melyik nem található meg a pszichedelikus élményben? |
| | | | |
|
