 |
Legfrissebb hozzászólások (953 - 1052)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | A halmaz egy olyan zárt rendszer,melynek ha tetszőleges elemeit kiválasztjuk,azoknak teljesíteniük kell a rendszer szelektív specifikációját.
Aztán itt egy másik példa...a fizikusok nyavajognak hogy mi az az energia.
Az energia kettő vagy több létező közötti reális különbség,ha a létezők meghatározott tulajdonságai eltérnek a zérótól.
meg még lehetne sorolni hány olyan definíció van,amik nem forognak közkézen,mert megállt a tudomány,néhány magyar suttyó meg elgondolkozott egy picit a dolgokon... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Isten ments, hogy Istent elmémbe akarjam tuszkolni.
"a lazaság sosem eltökéltség kérdése"(unknown)
csak próbálok olyan dolgokat megfogni,és kiforgatni,amelyek a lehető legközelebb állnak a
Elragadom őket mint kígyó a zsákmányát,nem gonoszságból vagy tudálékosságból...egyszerűen a létezésemből adódóan.
Az életösztön olykor rettentő erős tud lenni,és ez olyan mélységből fakad,ami túlmutat a legalapvetőbb kozmikus törvényeken-lásd a legalacsonyabb energiaszint törvényét.Létezésem a saját szenzével csak egy illuziót értelmez,de valódi létem túlmutat az önmaga által önmagáról festett képen.
Mert ugye te is többet látsz azoknál amik vannak, ha nem kifele,hanem befele tekintessz.Azt is megmerem jegyezni,hogy ezen túl is bőven vannak még dolgok...
Azt olvastam valahol:
A rossz kardforgatót az érzései vezérlik
A jó kardforgatót a gondolatai
De a legjobbakat egyik sem
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | de a Léttel történni sem rossz :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Minden más, ami körülhatárolható véges számú lépéssel ( ezt jelenti a de-finí -ció maga, megvégesítés csúnya magyartalan szóval), az ezen dolog a hiányának a következménye, mint ahogy az egész hiányának következménye"
akkó mé de-fini-állod az ellenkezőjét?
h ami nem ez az isteni?
a határtalan az, aminek nincsenek határai?
akkor miért szorítod határok közé?
honnan tudod, hogy hol kezdődik az istenesség végessége?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dungle, axióma az, amit nem lehet bizonyítani, hanem bizonyítás nélkül igaznak fogadjuk el. Jelen esetben kicsit bonyulultabb a helyzet, mint általában, mert általában úgy működik a dedukció, hogy definiálunk pár dolgot, és köztük alapvető összefüggéseket mondunk ki ( axiómák, posztulátumok ) így a többi állítást erre vezethetjük vissza ( ezért dedukció a neve). Én viszont arról beszéltem, hogy a fogalmak definicióit( és a köztük lévő összefüggéseket nyilván )vezetjük vissza egy axiómára, mert azt mindíg mindenki elfelejti megkérdezi, hogy mi van a definíciókkal.
Egyszerűbb megérteni ok-okozat összefüggéssel. Ha egy fogalom definicója másik egy fogalom definiálásának következménye, akkor az előző definició a következmény oka. Ha úgy definiáljuk a fogalmat, hogy az összefüggéseket is hozzávesszük( tehát nem választjuk szét a definicókat és a tételeket, hanem egy egységként kezeljük őket, és ezt megtehetjük, hisz a definíció is lehet állítás), akkor abban az esetben ha az ok igaz, a következmény igaz. Eddig szerintem még érthető, de most jön a keményebb rész. Ha vissza akarjuk vezetni a foglamunkat egy másikra, így igazolva a fogalom helyességét, mindig kell talánunk egy másikat. Viszont ha nem szeretnénk ezt a végtelenségig művelni ( ekkor sosem derülne ki, hogy végülis igazunk van e ) akkor valahol meg kell állni. Nos, ahol megállhatunk az nyilvánvalóan egy olyan valami, aminek nem volt oka. Ha nem volt oka, akkor nem lehet definiálni ( itt a definicióink szintje oda jutott, ahova az állításokat is vissza szoktuk vezetni, az alap állítások, az axiómák szintjre), mivel a definiciós eljárás pont arra épül, hogy amit definiálunk ( az okozatot, következményt), azt egy ok kövesse. Szóval nem tudod mivel megfogni, hogy na a szeretet az egy ... ami a ...definiálásából jön .Van egy két ilyen fogalom, pl a matematikában a halmaz fogalma, amit lehet másképp kifejezni ( a körülírás nem egyenlő a definícóval, mert az hogy felsoroljuk egy dolog szinonimáit nem vezeti vissza előzményekre ), de nem lehet definiálni, vagy pl a fizikában az idő. A szeretetnél is így van, mert az nem függ semmitől, minden dimenziók feletti, nem lehet azt mondani, hogy ennek vagy annak a következménye, azért mert a szeretet tulajdonképpen maga Isten. Azért csak tulajdonképp, mert a szeretet nem teljes egészében Isten, hanem Isten lelkének megjelenési formája az érzelmek világában. ( a forma szó használata itt nem túl szerencsés egy formátlan végtelen jelölésésre, de nem jut jobb eszembe). Akiben ott van a szeretet, abban Isten lelke munkálkodik, és ahol a szeretet jelen van, ott Isten nyilvánul meg. Minden más, ami körülhatárolható véges számú lépéssel ( ezt jelenti a de-finí -ció maga, megvégesítés csúnya magyartalan szóval), az ezen dolog a hiányának a következménye, mint ahogy az egész hiányának következménye a rész, a végtelen hiányának következménye a véges, oszthatatlannak az osztható, a körülhatárolhatatlan hiányának a körülhatárolható, a definiálhatatlannak a definiálható, a láthatatlannak a látható stb...
Ellusion: innét neked is válaszolva furcsa lenne, ha Istent akarnád beletuszkolni az elmédbe. Ami a szívbe való, azt az értelem nem bírja befalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feltételezzük, hogy az idézőjel hiánya a gondolat eredetiségére utal,
holott csupán arról van szó, hogy a szerző elfelejtette a forrást.
Clifton Fadiman
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocsi, úgy tudom, hogy az axióma az definiálható dologra vonatkozik. Egyébként nagyon jó dolgokat írtok le! Teljesen elgondolkodtató. Az hogy a szeretet ősbizonytalanságból született, erről a könyvet szívesen elolvasnám:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként meg azon sem csodálkoznék ha szászorosan lecsesznéd amit most írtam...
Igazából már mi ketten is annyira különbözőek vagyunk,hogy talán nincs is közös definiciónk a világ dolgaira.pedig ha minden igaz ugyanabban a térben és időben létezünk.felém úgy működnek a dolgok ahogy leírtam,feléd meg megint máskép.
Egyszerűen csak hozzászoktam a kijelentőmódhoz:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Örülök hogy megkérdeztél!
Amit nem lehet definiálni,az axióma.
írtam, hogy a boldogság definiálódik...tehát nem lehet axióma.
Ime egy próbálkozás a szeretet definiciójára(nem a "mi a szeretet"kérdésre válaszol,hanem a működését írja le,mert a szeretet a tevékenysége,nem pedig létezése alapján definiálandó):
Ha szeretünk valakit,csak önmagáért tevődik minden.A szeretet önmagáért való létezése által teremti elő a mások szeretetéért létezőket,és ez tartja fenn magát a szeretetet.A belső befolyásoló tényezők elősegíthetik (rokon érzések,gondolatok) mint a szimpátia-unszimpátia,vágy-undor(bár ezek már érdekszerűbbek,hiszen vágyni sem azért vágyunk valamire,mert vágyni akarunk rá,hanem mert hiányzik számunkra)A definicióm arra az axiómára épül,hogy a szeretet sokféle,de semmikép sem önző.
És arra,hogy a szeretet az ősbizonytalanságból született(ez most hosszú lenne ide,majd egyszer írok egy könyvet :))
Továbbá:
Nem egy definicióval volt problémám,hanem a definicióval!határozottan abban az esetben,amit az elmélet tár föl.Persze most lehet itten diszkussziókat fonogatni,hogy tökéletesebb legyen,ilyen olyan működési tartományba helyezni,meg minden,de ez gyakorlatilag értelmetlen lenne.Mindent ott és akkor értelmezünk amikor és ahol tudunk,mert ha csinálni akarnánk egy tökéletes igazságot,akkor szépen lassan ki kéne zárni az összes dimenziót,minden törvényt és axiómát,stb.,mert a dolgok száma végtelen,a dolgok közti különbségek száma végtelen,ezekre a különbségekre pedig hivatkozni kéne.A szuperközös definiciónak végtelen számú korlátja van.és ez még a soknál is rosszabb:)
Abban viszont egyetértek hogy nem feltétlenül kell tapasztalni valamit ahoz hogy tudjunk róla.ráadásul teljesen fanatikus vagyok e téren.Ha tehetem utazok a tudásért,és az empirikus élményeket márcsak egyfajta szolíd ellenőrzésként használom.Szóval igy végül arra jutottam,hogy nagyon is jól tudom hogy legyek boldog,de amíg nem értem arra a pontra,addig lövésem se volt,csak mindenféle baromságra ráfogtam hogy majd milyen boldog leszek tőlük.
eh,lehet hosszabb lett mint érdekes...
köszönöm a reakciókat
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ellusion, mit értesz az alatt, hogy nem lehet?
Nem vágom, miért nem lehet.
Ha valamit nem lehet definiálni, akkor az axióma, ebben az esetben a boldogság axióma. Ez azért nem oks szerintem, mert kilóg a "levezetés" sorából ( jujj de rondán foglmazok :( )szóval korábban úgy irtam, hogy a szeretet az axióma, és a boldogság definíciója pedig erre épülő, ebből következő. Másképpen lehetne valaki úgy boldog, hogy nincs benne szeretet, ennek a súlyát meg gondolom Te is érzed, ha meg esetleg mégse akkor érdemes lenne elgondolkodnod rajt.
Az egy más kérdés, ha definiálunk valamit, a definiciónak mi az értelme és mennyire helyes. Én éppen erről írtam, hogy mikor helyes egy definició ( a boldogságé ). Például lehet úgy definiálni a háromszög sikidomot, hogy a belső szögeinek összege 180°, de hozzá kell tenni az érvényesség korlátait, tehát hogy ez euklidészi terekben érvényes. Ugyanis poszt vagy pszeudo euklidészi terekben ez a defininíció lehet téves is, például egy hiperbolikus térben. És nem muszály tapasztalatot szerezni róla, lehet definiálni egy dolgot pusztán elméleti megfontolások alapján is. Vannak esetek, amikor az ember nagyon is tudja, hogy mit kellene megtennie, de képtelen megtenni azt a dolgot, így nem éli át szükségszerűen. Egyszerűbben: Nem kell megkóstolnom a szart ahoz, hogy tudjam szar íze van.
A játékelméleti hasonlatot ott lehet megfúrni, hogy tertium non datur, mert pont ott van a kiút mindkét játékos számára( mivel a valóság nem egyértelműen e két véglet között mozog), de egyébként nem érdemes, mert ugyanoda vezet, mintha nem tennénk, csak több dimenzióra kiterjesztve. Éppen úgy mintha egy színkört vennénk, amiben a végleteket az egyes színek és komplementereik jelentik. Magyarul nem miden fekete és fehér, de az ellentét párok mindenhol jelen vannak, és az ellentétek feloldása csak akkor lehetséges, ha megtaláljuk azt a pontot, ahol harmonikus egyensúlyban állank egymással. Ez a pont sem nem egyik, sem nem másik véglet, hanem az a bizonyos kizárt harmadik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "nnnnna má sevil, tönkreteszeda bizniszemet" - mondta a lénykotyvasz és elnézően mosolyogta meg magát a tükörben, mint ahogy mindenki mást is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne hallgass az őrültre, mert mégjobban megőrülsz! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ellúzsön, ha csak az a baj -a leírásod alapján- h nem v biztos, ebben igazán gyakorlatias és mélybölcs segítséget tudok nyújtani:
ha jó jó
ha rossz rossz
ha semmilyen akkor találd ki, h milyen legyen.
(ebben az utolsó tudatállapotban követjük el legtöbben legtöbbször a bakit, mivel a jó ránk -pontosabban a neurális hálózatainkra gyakorolt hatása- sok esetben csak, mint kényelmi állapot jelenik meg,
ellentettben a "rossz"- értsd: kellemetlen, megrázó, szörnyű... stb...- tudatállapottal, ahol agyunk mélyebbre vési a történést, a kis tengeri csikó élvezkedik, az elsőlebeny pedig pancsikázik a dopaminban...
tehát mélyebb emléknyomokat hagy egy-egy rossz élmény, mint ezer másik jó.
ezért kell szerencsétlen faszacsávóguruknak meditálni, vagy a nyugati kattant tudatos angyalkálnak odafigyelni.)
tehát javallatom szerint, mint semlegesben a jót válaszd.
nem egyszerű és többórás tényfeltáró metafizikai analízis kéne minden esetben, de odáig kell csak eljutni, hogy ez egyértelmű legyen.
a többit el kell fogadni.
ja, és nem őrültél meg, csak jó úton jársz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De ez csak most van.Korábban nem volt, és nem tudhatom hogy később lesz e.dehogynem.Szóval tudom hogy mi lesz, de hogy korábban nem tudtam,az legalább annyira biztos,mint hogy most tudom.Ez is csak a feltételezésemet támasztja alá,miszerint az idő dinamikus,a sors viszont statikus.Az egyik előre halad a végzet felé,a másik viszont pont abból indul ki.Persze ez lehet hülyeség,de jó lenne,ha valaki képbe lenne ezzel,és tudna mondani valamit.
Valahogy nincs olan biztos alap,amire rá ne tudnék kérdezni,mégis,életem oly biztosan és rendíthetetlenül halad abba az irányba,melybe "belelátom",hogy egy szemernyi bizonytalanság sincs bennem.pont ettől leszek olyan bizonytalan...
???most akkor megőrültem??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen Nargile
Láttam már egy pár dolgot...
És magam mikor fogom meglátni?
Melyik tükör lesz elég jó ahhoz,hogy a bizonyosságot és nem kevesebbet szolgáltasson?
A Boldogság tükrében egész adigi életemet végignézhetem a boldog ember szemszögéből.És én már most is látni vélem.
Tehát igazad(tok) van.
Awe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Senki sem láthat semmit a valódi létezők közül, hacsak olyan nem lesz, mint azok ott. Nem úgy, mint amikor az ember, aki a világban van, látja a Napot, bár ő nem Nap, és látja az eget, a földet és minden egyebet anélkül, hogy azonos volna velük, nem így van az igazsággal, hanem láttál valamit az ottaniak közül, és azonossá váltál az ottaniakkal. Láttad a lelket, és lélekké lettél, láttad Krisztust, és Krisztussá lettél, láttad az Atyát, és Atyává lettél.
...
Az Isten emberevő.
Ezért áldozzák neki az embert."
Fülöp Evangéliuma, 4. század, nag hammadi gnósztikus kódexek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Grat vino!
Nagyon vidám kis hozzászólásaid vannak.
Ezzel a játékelmélettel viszont van egy kis para...már nem magával az elmélettel az általad adott kondiciók szerint, inkább a kondiciókkal.Nevezetesen a boldogság keresése egyéni definicio alapján.Ilyen szerintem nincs(szerintem?)!A boldogság mint individuális állomás akkor definiálódik,abban a végtelen pillanatban, mikor megtaláljuk.Semmikép sem előtte.Létezik előtte is ugyan csak éppen nem tudsz róla.Lehet kimondottan vágyni dolgokra,továbbmegyek,lehet szeretni is dolgokat, meg ezek negatív párjai stb., de "boldogni" nem lehet(megjegyzem a grammatikája is erre utal).Teljesen statikus, mint maga a sors.Örökké létezik az időben, vagy annélkül,és a térnek csak egyetlen egy pontján.Ez a pont pedig a boldogság tárgyába manifesztálja magát a boldogságot, nem pedig beléd.Mikor(mikor?) egyé válsz a ponttal,akkor leszel boldog -valójában pont azért,mert addig nem tudtad mi az.Talán ez egy fraktál és a boldogság megértése/"megtalálása" maga a boldogság.
Mindenesetre teljes biztonsággal kijelenthetem: a szerelmespár mindkét verzióban teljesen rossz úton halad.El se kéne indulniuk vagy mi a fene...persze lehetne ezt a végtelenségig bonyolítani |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén melyik országban .-) ?
Ö nem ismerem, de nem gondolat kísérlet a thought experiment? De érdekel, ha elmondod.
u.i.:
A geomertiai reprezentáció az azért jó, mert nagyon szemléletesen bemutatja a különböző perspektívákból való vizsgálódást. A témát sokkal jobb lenne a játékelmélet felől közelíteni. Csak röviden:
- Van két játékos, akik vagy boldogok vagy nem, haramadik nincs.
-Mindketten a boldogságra keresésére törkeszenek, a saját boldogságfogalmuk leírása alapján
-Két eset lehet:
a, ugyanazon módon értelemzik a boldogságot, a foglamaik megegyeznek, ez most nem érdekes annyira
b, a boldogság definíciója eltér a két játékos esetében. Ekkor az egyik csak akkor boldog, amikor a másik nem az, és fordítva, vagyis arra törekszenek, hogy akadályozzák egymás a céljaik elérésében. Ez esetben az optimum az a megoldáshoz vezet, tehát mindenképpen célszerű konszenzusra jutniuk.
Érdekes játékelméleti kérdéseket feszeget( pl fogoly dilemma, közledelők tragédiája stb..) Mérő László: Mindenki másképp egyforma c. könyv, ha valaki könyvtárba jár tudom ajánlani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elengedni azt ami számodra a legfontosabb: végtelen fájdalom.
Megtartani azt, amit el kéne engedni: örök szenvedés.
Elengedni azért, hogy egyszer újra boldogok lehessünk. Elengedni, mert a változást nem lehet megállítani. A boldogságot az elengedésben és az elfogadásban találja az ember.
Elfogadni azért, mert megváltoztathatatlan. Elengedni azért, hogy megváltozzon.
És a küzdelem ebből áll. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | superego:
"Thought experiment"-et, csak szerintem túlzás kísérletnek nevezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Na de akkor a +25C most hideg vagy meleg? :)
Egyébként én bírom ezeket a mat-fiz koordinátarendszeres metaforáidat.
Legalábbis érzésem szerint többé-kevésbé megfelel közös leíró nyelvnek.
Ismered a "Mary the colour scientist" c. filozófiai gondolatjátékot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom máshogy leírni ne hari, lehet hogy ez az én gyengeségem, de ezt nem tudom versbe foglalni, kell a szigorú, kötött struktúra, hogy követni lehessen a gondolatokat. Egy festmény, vagy egy szobor lehet jobban kifejezi, amit írok, mert rádöbbent valamire, és érzelmileg hat rád, de azt nem lehet 'bebizonyítani'. Muszály kognitíve megfogalmazni a problémát, hogy alá tudjam támasztani valamivel az álláspontomat, ne csak úgy a levegőben lógjon. Azt, hogy ez mennyire őszinte nem tudom, de azt irom amit és ahogyan gondolok. Másképp minek írnám? Furcsa egy hobbi lenne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezeket nem érzem a Te őszinte gondolataidnak....sajnos
...ha meg valóban ez az amit érzel, akkor biztos lábrázást kapnék a társaságodtól 5 percen belül...;((
van ilyen...
nem megbántani akarlak, csak ez van, mikor meglátom a koordinátarendszerekkel, meg szubjektumokkal kezdődő kisregényeidet...bocs...
(azért csak rakjad neki nyélen, legközelebb kihagyom & nem kommentelem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes, hogy ezt a valóságban is meg lehetne tenni( tehát a modell visszaalakítható, realizálahtó ), idő és tár koorináták megváltoztatásával. Pl egyiküket oda visszük ahol a másik van, és megvárjuk míg a hőérzetük beáll arra a szintre. Amugy ez mindenkivel megtörténik a mi kis országunkban évente, mert itt van 4 évszak, és pl ősz vége-tél elején mikor hirtelen bejön a hideg még egy +5 fokot is hidegnek érzünk, aztán tavasszal meg +5 fok az már meleg a téli minuszus átlaghőmérsékletekhez képest. Vagy pl nyáron, amikor egy meleg nappal után este hirtelen lecsökken a hőmérséklet olyan10-15 fokra, és úgy érzed, megfagysz. Vagy pl mikor megmártózol nyáron egy olyan 24-25 fokos vízben, először még hideg, utána meg már lecsökken a hőérzeted és utána meg már alig akarsz kijönni, mert annyira kellemes. Meg van egy kísérlet is, ki lehet próbálni, hogy melegítesz vizet, olyan 40-45 fokra, és kiöntöd 2 edénybe, és az egyikbe a bal, a másikba a jobb kezed egy-egy ujját teszed, de úgy, hogy előtte az egyiket hideg, kb 5 fokos vizben tartottad kb egy percig. Sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ember érzékei dinamikusak, nem véletlenül.
Más hasonló példa pl. hogy van két ember, az egyiknek alig, a másiknak meg nagyon sok pénze van, és mindkettő boldogtalan. Az egyik azért, mert úgy gondolja, ha több lenne neki, az megoldást jelentene a problémáira, a másik pedig ellenkezőleg, a sok pénz okozza a problémát, és azt gondolja, ha kevesebb lenne neki, akkor nem lenne annyi gondja. No akkor most melyiknek van igaza? Hát egyiknek se, mert a probláma a pénz maga, helyesebben a túlzott ragaszkodás a gazdagsághoz.
Ui.: Honnét tudod propio? Ugye nem számolatad meg? :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ki? Hát a szubjektumok. Hogyan? Úgy, hogy elvonatkoztatnak attól a bázistól, amiből szemlélnek, de úgy, hogy az addigi bázisok mellé vonnak be újakat, nem pedig úgy, hogy elvetik a régieket. Így biztos nem marad csonka a tér, amiben szemlélődnek. Egyébként elegendő csupán a bázisokat megvizsgálni, hogy ugyanolyan 'típusú' koordinátákat tartalmaznak e. ( azaz pl kg, Oz, font, azok igen, mert 'súly' metrikák, de pl a kg és a m az már nem. Pl ettől volt nagy Einstein is szerintem, hogy rájött, hogy a tér görbületének vizsgálatához nem kell feltétlenül 4D-ben gondollkodni, elég ha azt vizsgáljuk hogy a párhuzamosok metszik e egymást. ) Ha igen, akkor egyszerűen végrehajtunk egy bázistranszformációt, és ha az új bázisban olyan objektum jön létre, amilyet az adott bázisból szemlélődő lát, akkor igaza van. Szóval a kérdés eldöntéséhez nem kell feltétlen magasabb dimenzóból szemlélni, elég ismerni, hogyan transzformáljunk egyikből a másikba. A példádban feltett kérdésre így a megoldás a következő:
1. Defináljuk a meleg/hideg fogalmát.
2. Legyen ez az átlagos hőérzettől való eltérés, ha magasabb érték akkor melegebb, ha alacsonyabb akkor hidegebb.
a, ha a fentebbi módon definiálja mindkét fél, akkor az igazságérték eldönthető, és van értelme a kérdésnek.
b, ha a definíció nem egyezik, akkor nincs értelme a kérdésnek, hiszen már a kérdés értelmezése is más, vagyis mindkét félnek más kérdést teszünk fel, így a válasz is eltérő lesz. Ez estben nem rendelhető a kérdéshez olyan válasz, aminek igazságértéke van.
3Vizsgáljuk meg az egyes alanyokat. Egy zimbawei-nek az átlagos hőérzete jóval magasabb szinten van, mint egy izlandié tegyük fel, hogy neki a +30 fok az, ami kellemes, ezért ő +25 fokban fázni fog, mivel ez az ő átlagos hőérzetétöl -5 fokkal eltér. Ha meg akarjuk tudni, hogy mit érezne egy izlandi, akkor transzformálni kell. Ez azt jelenti, hogy át kell térni a zimbawei bázisra. ( Igazából ez nem is bázistrafó, mert ez annyira egyszerű, hogy elég csak a koordinátákat transzformálni ). Legyen az izlandi átlagos hőérzete +5 fok, ez a +30 tól +30-+5=+25 foknyira tér el. Toljuk el ide a hőrzetét, és figyeljük meg, hogyan reagál. Nyivlán úgy érzi, hogy hideg van, mivel a hőérzeténél 5 fokkal kisebb értéket érez.
Ilyenre gondoltam, bár ez geometriai hasonlatban nem feleltethető meg annak, amivel én példáloztam, vagyis a bázistranszformációnak, mert abban egyik síkról a másik síkra térünk át, vagyis xy-->zy. Itt erre nincs szükség, a példa geometriailag egy egyenesen való eltolásnak felel meg, ami egy koordináta transzformáció. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A szerelem a legkeményebb drog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | revino:
A kérdés ugyanaz maradt, mint a múltkor is a "T"-nézöpont kapcsán:
Ki az, aki a "nagyobb rendszer" szemszögéböl képes egyszerre és tökéletesen észlelni a szubjektumok eltérö koordinátáit, egy magasabb dimenzióban?
Mivelhogy a szubjektumok erre - per definitionem - nem képesek.
A "nem vagyunk elválasztva" az egymásra hatásra vonatkozott, nem a szubjektív élmények tökéletes átkommunikálására. Tehát akkor is hatással vagyunk egymásra (=nem vagyunk elválasztva), ha nem is tudjuk tökéletesen átkommunikálni a szubjektív élményeinket. Ebben nem látok ellentmondást.
A pszichedelikus élmények is jól szemléltetik a verbális sáv minimalitását. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ez több, mint 100esszeh karakter volt Vinóbácsi! ;))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regén 882:
mindenkinek saját koordinátarendszere van- Úgy érted, hogy ez a koordináta rendszer nem része egy nagyobbnak, amiből a két különböző egyszerre leírható mint ahogy egy xy sík, egy zy sík egy xyz-s rendszerből? Tehát akkor nem igaz, hogy valahol egyek vagyunk hanem el vagyunk egymástól választva. Pedig ennek ellenkezőjét axiomatikusan feltettük és igaznak fogadtuk el mindketten a legelején. Nem?
Szerintem minden egyes személy szubjektív élményei transzformálhatóak, ha létezik valami közös magasabb dimenzió, az egyének feletti emberek esetén pl emberi, aztán meg élő stb..és legvégül a természet feletti. Így nem igaz az, amit állítasz, mert minden szubjektív nézőpont egy konkrét hely ebben a legfelső vagy végő természet felettiben. Egyébként nem is kell túlbonyolítani a helyzetet, mert a mi egyszerű emberi foglamainkra kiválóan alkalmazható metódusok alakultak ki, enélkül mi sem tudnánk beszélgetni egymással, egyszerűen nem lehetne közös nevező alá hozni az elképzeléseinket egy adott dologgal kapcsolatban, és minden ami emberi nem alakult volna ki, és mindenki be lenne csukva magába. Részben be is van egyébként még most is, bár sokan munkálkodnak azon, hogy ne így legyen. Úgy látom mindenhol ebben a világban jelen van ez a lényeg, mindent átitat, kezdve az atomok világától egészen a metafizikai távlatokig, mindenhol a szinergián és a szintézisen van a hangsúly, bár vannak kivételek, amik a szabályt erősítik. Nagyon sokat számít a rálátás, a viszony, ami bennünk kialakul a vizsgálat tárgyát illetően. " A zseni a káoszban is meglátja a rendet"/*nem tom hogy ez szólás e vagy idézet*/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nálunk abban fog felnőni, hogy az nem gáz....asszonynak addig stop spangli, amíg megvan a teher, azután még addig míg szopcsizik a kölök..utána ér majd... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na az lessz még egy érdekes dolog. Gyereknevelés. Főlleg ha belegondolok, hogy könnyen meglehet, az anyja nagy spanglis lessz mint én :) Bár szeretném gyermekemet megóvni ettől a világtól, de azt is szeretném, hogy átérezze a tanításait, amit elmesélni nem igazán lehet. Ugyhogy szerintem majd amikor 15-16 körül lessz, ha addig más nem tette meg, majd behívom egy spangliba :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért nem (mindenre) szeretnék oly sokat várni,
még jópár eseménydús év száll el mire gyermekem lesz.
Ha pedig hasonlítani fog rám,
majd újraértelmezem az 'eseménydús' fogalmát.. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re888: a (leendő) gyermeked sztem választ ad .
még nem vagyok apa, de már tudom, hogy az az értelme.
(ha nem is leszek, akkor is az marad, csak magamban hordozom halálomig..ennek a feladatnak megfelelni magamnak a célom)
ok: , hintaszéken, unokával a térdemen,tömjénpipából spanglizni & sztorizni + vicces találóskérdésekkel mókázni a cél, persze kint a 'nagyi' finomabbnál finomabb sültekkel & süteményekkel kényeztetné a bandát.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vidámság, harmónia, nyugalom...
mindenkinek adott a boldogság érzete, viszonyítás & felfogás kérdése, hogy hogyan élsz vele, vagy hogyan élsz vissza (elsősorban magaddal szemben) vele...nincs miért azt gondolnod, hogy Te összeségében többet tudsz bárkinél is. minél tapasztaltabb vagy annál kevésbé érzed, hogy jobb, vagy több lennél másoknál. én így figyeltem meg..de lehet, hogy ez csak az én gyagyám..mindenesetre igy finomabb nekem, több az apró érdekesség & a helyemet is könnyebben találom... gyorsabban észreveszem a hibáimat & nyiltan merem korrigálni, hiszen ember vagyok vagy mi..
wazz remélem nem futom túl a 4096 karaktert ;)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valóba! De szerintem először alakul ki az éles törés, mert ez sokmindenben gyökeres másságot jelent, és utánna csiszolódik össze a 2 valóság... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Számomra nagyobb titok,
hogy ezzel az egésszel mihez lehet kezdeni?
Vagyis hogyan lehet átültetni a megtapasztalásokat
a hétköznapi életbe,
és felfedezni a közös vonásokat.
Jó volna minnél hatékonyabban kiélvezni a fejlesztő lehetőségeket,
annélkül (ésvagy azt elkerülve) hogy törés jönne létre 2 világ között... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hú! Most épp más világokon járok, és támadt egy olyan gondolatmenetem, amire nagyon ráflesseltem, és muszály leírnom, mielőtt elfelejtem, bár tudom most nem épp erről van téma :)
A boldogságról lenne szó. Szóval, valaki/valami ( vallási kérdés )beleteremtett minket ebbe az életnek nevezett dologba, hogy itt legyünk. Következő, hogy mindenki a boldogságot keresi. Tehát akkor az szerintem ugy lenne igazságos, hogyha ugy lettünk volna eleve a világra teremtve, hogy mindeni boldog, nem? Aztán elgondolkoztam, hogy végülis, ha jobban belegondolok, akkor a saját értelmezési rendszerembe én boldog vagyok, mert mint "pszihonauta" és mindenki aki hozzám hasonlóan gondolkozik, ( ugyan abban utazik ;) ) az másképp látja a világot, mint az átlag ember, és mi igenis megmutatjuk annak a valakinek/valaminek aki ide teremtett, hogy bibibíí, mi rájöttünk a titkodra, mi már boldogok vagyunk, velünk nem szórakozol. "Röviden" ennyi, lehet kicsit egoista a hozzászólás, de én igy gondolom :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (én képolvasást gyakorlok...
ami kilóg a megszokott geometrából,
az vagy érdekes, vagy muszáj elolvasni...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | propio:
Csak 4096 karakterig :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | most frankón, ti mindig elolvassátok a baromi hosszúra nyúlt hozzászólásokat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Akkor a te fogalomrendszeredet használva úgy mondom, hogy:
- mindenkinek saját koordinátarendszere van
- a koordinátarendszer egy rendkívül bonyolult bio/pszicho/szocio/kultúr/stb. rendszer
- a koordinátarendszert nem lehet verbálisan leírni, így nem lehet teljesen meghatározni
- tehát egymás koordinátarendszereit nem lehet megbeszélve tökéletesen megismerni
- így a teljes transzformáció nem lehetséges
- teljes transzformáció nélkül pedig nem tudod tökéletesen összehasonlítani a koordinátákat
- tökéletes összehasonlítás nélkül pedig nem tudod bizonyítani/cáfolni azt, hogy két eltérö koordináta közül melyik tér el "jobban"
Ha nekem tetszik egy zene, neked meg nem, akkor kinek van "igaza"?
Ha a zimbabwei fázik a 25 fokban, az izlandinak meg melege van, akkor kinek van "igaza"?
Ha én kellemes dolgokra asszociálok egy illatról, te meg nem, akkor kinek van "igaza"?
Ezek nem eldöntendö kérdések.
A konszenzus (illetve: többségi) alapú "valóságmeghatározás" esetében persze lehet 2:1 arányban megszavazni, hogy melyik nézöpont "igazabb", de az más rendszer.
A lényeg nem eldönteni az objektív igazat, hanem átélni mások szubjektív igazát is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re 859 gén.
Miért nem kérdőjelezhetem meg?
Szerintem lehet transzformálni egyik rendszerből a másikba. A kérdés csak az, hogy ez jár e adatvesztéssel. Ha nem akkor bizony igazság kérdése, el lehet dönteni hogy kinek van igaza. Példának okáért vegyünk egy téglatestet. Tegyük fel, hogy előről négyzet alakja van, és oldalnézetből téglalap. Ha mondjuk ebből a két nézetből tekintünk rá, akkor azt mondhatjuk, hogy a két alakzatnak nincs köze egymáshoz. 3D-ben már nyilvánvaló, hogy egy és ugyanazon test síkmetszetei. Végig erről beszéltem, hogy a boldogság az nem részleges, mint ahogy a szeretet, az igazság és társai sem lehetnek részlegesek, hiszen akkor valakinek több vagy kevesebb lenne a másikhoz képest, és nem ugyanúgy mindenkire vonatkozó( hisz együtt vagyunk boldogok nem magunkban ). Olyan meg nincs, hogy az én igazságom igazabb, vagy az én boldogságom boldogabb. Bár mondom, azt elfogadom, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy az a boldogság, ami az övék, az boldogság, mert pl én is ilyen vagyok. Ezt viszont meg lehet vizsgálni, ha találunk egy megfelelő fogalomrendszert, amiben a boldogság definiálható. Ilyennek pedig lennie kell, mert mindenkiben van egy boldogság fogalom, és ha ugyanarról beszélünk, akkor teljesen mindegy, milyen metrikákat használunk. Beszélhetünk például a krumpli súlyáról ( értsd tömeg ) mi kg-ban, az angolok fontban, az USA meg unciuában méri, de van átváltás, hogy hány kg hány uncia vagy font és vissza. Ha meg nincs, akkor egyértelmű, hogy nem egyről beszélünk, ebből az következik, hogy valamelyikünk téved. Például én a krumplit súlyáról beszélek, valaki pedig a krumpli súlya hangalak jelentését a hópehely alakjával azonosítja. Nyilván egy kiló krumpli és egy hatszög alakú hópehely relációjának semmi értelme, vagyis valamelyikünk jelentéstartalma helytelen az adott nyelven értelmezve persze. De arra pl nem is gondoltam, hogy ez az eset fenntáll. Így azt kell mondjam, a példában szereplő téglatestet a boldogsággal párhuzamba állítva, és az ellentétes álláspontokat figyelembe véve :
-vagy mindketten a tégtestnek csak egy részletét látjuk, ekkor mindkettőnk téglatestje csonka, ekkor egyel magasabb dimenzióba kell lépni mindkettőnknek
-vagy egyikünk látja a téglatestet, amit a másik viszont egy síkidomként lát. Ekkor azt kell kideríteni, ki szemléli a tágyat alacsonyabb dimenzióban.
-vagy eltérő a koordinátrendszerünk, például az egyik derékszögű, a másik meg mondjuk szférikus, vagy hiperbolikus, ilyenkor meg a megfelelő koordinátatranszformációkat kell alkalmazni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | wháháháhahaahaa
te izé vagy nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | metametta:
"én ilyennek látom asztjóvan.vaze."
jómondod wazze
(i."e".: Véleményeinket megegyezönek találom.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az e-prime szerint nem lenne szabad azt mondani, hogy "piros az ég", hanem csak azt, hogy "pirosnak látom az eget"
e-prime is f*/Ng oldskool.
say what you have to say.
do not worry about any programs.
just feel yourself as a human being.
-
no diamonds for the eye,
but
many for the energy.
tank up and jump!!!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De attól mi még eldönthetjük, elfogadjuk-e, vagy sem!
ja.de az kit érdekel?
ki az a MI?
mármint te meg a baráti köröd, akit kényszerítesz?
én ilyennek látom asztjóvan.vaze. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Potyer:
Igen; a lényeg pont ez a zárójelbe rakott "(részemről)" szó.
Bármiröl eldöntheted, hogy elfogadod-e vagy sem, így mások szubjektív élményeiröl is. De akkor ezt már a saját szubjektív élményeid, benyomásaid alapján teszed. Azt viszont lehetetlen megtudnod teljes bizonyossággal, hogy valaki más milyennek látja az eget.
Az e-prime szerint nem lenne szabad azt mondani, hogy "piros az ég", hanem csak azt, hogy "pirosnak látom az eget". Az elsöt lehet cáfolni (konszenzusban is és spektrumanalízissel is), a másodikat nem lehet cáfolni, csak a saját szubjektív élményedet ("én meg kéknek látom az eget") lehet hozzáadni.
Viszont ha sokan mondják neked, hogy ök pirosnak látják az eget, akkor elöbb-utóbb joggal kezdhetsz el gyanakodni, hogy meg akarnak tréfálni, vagy álmodod az egész jelenetet, vagy egy számodra ismeretlen ritka légköri jelenség tanúja vagy, vagy valaki a te italodba dobott bélyeget :)
Nekem már többször volt ilyenem, hogy 2 napot láttam (ébren, papír nélkül). Az egyik "halo"-jelenség volt (fénytörés jeges ködfelhön), a másik valami a dupla-ablaküveggel meg esetleg a szememmel. Kár, hogy ilyenkor a racionális elme megpróbálja megmagyarázni a jelenséget. A másodiknál viszont ezt sikerült lekapcsolni és leginkább tetszett, hogy 2 napot látok: tényleg, miért ne, jól néznek ki ketten is, legalább nem kell a Tatooine-ra utazni ilyet látni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De attól mi még eldönthetjük, elfogadjuk-e, vagy sem! Ha valaki azt mondha nekem, hogy az ég piros, azt fogom gondolni, hogy ez valótlan (részemről) mondani pedig azt fogom, hogy bepapirozott az ipse. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Újragondolva úgy vélem, hogy a "kétségbe vonás" nem a legpontosabb kifejezés, mert "technikailag" tényleg kétségbe vonható bármi (például az élményt mesélö egyén szavahihetösége). Tulajdonképpen én arra az ellenörzési folyamatra gondoltam, aminek a végeredménye egy megbizonyosodás lehet (valaminek az "igazságáról"/"hamisságáról"). Ilyen végeredményhez tehát a szubjektív élmények esetében nem lehet bizonyossággal elérni. Újrafogalmazva:
"A szubjektív élmények nem bizonyíthatóak/cáfolhatóak". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, a szubjektív élmény leírásánál/értelmezésénél/magyarázásánál már sok egyéb kognitív, pszichológiai, szociális, kultúr- stb. faktor is belejátszik.
A verbális beszámolók gyüjtésénél pld. alapból figyelembe kell venni a felejtést, öncenzúrát, a szándékos félrevezetés lehetöségét, az elvárásoknak megfelelö válaszokat, egyes élmények "elmondhatatlan" jellegét és a hézagok kipótlását a leglogikusabb magyarázatokkal (konfabuláció). A "legtisztább" élménybeszámolók megpróbálnak értelmezés, magyarázat és spekuláció nélküliek lenni.
Szerintem az e-prime nyelv figyelmes használata sokat segíthet. Tehát ha nem úgy mondom, hogy "hideg van", hanem hogy "fázom". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De aki azt állítja, hogy az ég piros, miért hazudna? Azért, mert nem hajlandó elfogadni a kollektív véleményt, vagy csak megdönteni próbálja azt. Elvégre, ha lejátszunk több embernek egyszerre egy hangfelvételt, mellyen csak morajlás, és egyéb érdekes hangok vannak, mindenki rámondja, hogy nem tartalmaz semmit. De, ha valaki felszólal, hogy mintha hallott volna egy szót, vagy egy nevet, egyből mindenki hallani kezdi azt. Tehát ha elég sokan hajtogatják, hogy az ég valójában piros, akkor mindenki el fog rajta gondolkodni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hopaxte olyan eminens vagy.
mármint igazadvan.
de
kiegészíteném azzal, h mér kell bárkninek bármit elhinni?
mindannyi rorschach tesztek vagyunk.
és minden mozdulatunk az.
lényeg, hogy elhidd, hogy senki sem akar bántani.
(meg még egy csomó minden,
pl. hogy semmi sem értelmes, csak néha annak látszik.
- szent kontempláció.
ezt manapság tanultam az egyházamban
a church ofreality-ben....) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha hibának a két mém közti eltérést nézed.
Mémnél sem minőség,hanem mennyiség számít.Ha többen mondják,hogy kék az ég,akkor hibássá válik annak a szubjektív tapasztalása,aki azt mondja,hogy piros.De ettől függetlenül,abban a kis térháló szegletben,amihez az ő egója van csatolva,ott teljesen helytálló.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nade! Akkor ha senki szubjektív véleménye nem vonható kétségbe, mert ugye azt nem vonhatjuk kétségbe, ki, mit, hogyal él meg, hogy gondolkodik afelől, akkor minden hozzászólásra mondhatjuk, hogy igaz, de azt is, hogy mások értelmezése szerint, tartalmazhat hibákat nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem nem. az én fejem meg a te fejed az kétmásik -miazaspektusmagyarul?- izé nézőpont.
és csak azért h őrülten szimpik legyünk egy potenciális harmadiknak aki v hozzám v hozzád van közelebb azért felesleges a nyomulás.
pedig a legtöbben ezt a műsort kűdik.
néharáfogják szegény jézusra, néha meg a blotterre :))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mások szubjektív élményei nem vonhatók kétségbe."
Akkor sem, ha nyílvánvaló, hogy az illető eltúloz, kiszinez vagy ferdít részeket, hogy elhízott egóját méginkább növessze? Ilyenkor is azt kell mondanom, hogy ha te így élted meg akkor nem vonom kétségbe?
Maga az élmény valóban nem vonható kétségbe, de magát az élményt egyedül csak a másik elmondásán keresztül tudod meg és ott meg már igencsak lehetnek értelmezésbeli "hibák", szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ;)))
ha egyedül nem, akkor mástól várod hogy...azmeg milyenmár..rosszkedvű kolonc leszel mások nyakában?;))) .. jóhétvégét! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vagy: ha egyedül jól érzed magad, akkor minek társaság?
:D
a legtöbb baj úgyis abból van, ha az emberek kommunikálnak, mert utána meg abból, hogyha nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez nem ugy van, hogy: Ha egyedül érzed jól magad, akkor nem jó társaság leszel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ha egyedül nem érzed jól magad, másnak sem leszel jó társaság.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"vagy azok tévednek, akik máshogy gondolják, vagy én."
"megvitatni, hogy kinek van igaza"
"hol a hiba a gondolatmenetben"
"mennyire állja meg a helyét"
"ha tévedtem"
"be tudja bizonyítani, hogy nem jó úgy ahogy gondolom"
"helyretette a gondolataimat"
De ez az egész boldogság-téma nem tévedésröl, igazról, hibáról, helyesröl stb. szól. Neked van egy definiált boldogságfogalmad, másnak meg másmilyen. Mások fogalmát megismerheted, de nem kérdöjelezheted meg a saját szemszögedböl. Csak a saját fogalmad számodra megfelelöségét kérdöjelezheted meg.
Mások szubjektív élményei nem vonhatók kétségbe.
Ez egyszerüen nem egy olyan dimenzió, ahol létezik "külsö" igazság.
"Az én boldogságfoglamam amint mondtam a célírányos szenvedésre épül. Az egész, mint minden más eredője a szeretet, mert ennek következménye az együttérzés, az együttérzés következménye az áldozat, a lemondás, a lemondás következménye pedig a szenvedés, innét pedig egyenes következmény a boldogság, a vigasztalás."
Az enyémböl kimarad az áldozat, a lemondás és a szenvedés, Occam borotvája miatt ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén szerintem még mindíg nem jól látod, nem jut el a hozzád, amit írtam. Pont azt írtam, hogy a saját boldogságfoglamamból indulok ki, és először azt kellene definiálni, hogy mi a boldogság, és hogy ki boldog:
"nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások másként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla semmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondolom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak."
Ne hari hogy ismétlem önmagam, de nem tehetek mást. Azért mert azúgy állítod be amit írtam, minhta nem akarnám megkérdőjelezni azt, hogy amit mások boldogságnak hívnak, az valóban boldogság e. Lehet, hogy nem esett le, de pont ez a célom. Mert vagy azok tévednek, akik máshogy gondolják, vagy én. Mindenképpen érdemes lenne összedugni a fejünket, és megvitatni, hogy kinek van igaza, és miben, mert szerintem mindenki jól jár vele.
Nyivlánvaló hogy nem tudok együtt örülni egy emberrel, ha úgy gondolom, hogy az öröme nem vezet jóra. Például keresheti valaki a boldogságot a drogokban, én meg lehetek olyan, gondolhatom úgy, hogy tévúton jár, és nem kötelességem vele együtt örülni. Hatalmas dopaminfröccsöt ad, ha bekapsz egy jó adag exet, de úgy gondolom, hogy tovább kéne egy kicsit gondolkodni annál, hogy a boldogságot pár ingerületátvivő anyagnak tulajdonítsuk.
Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az öröm érzete nem azonos a boldogsággal. Továbbra is várom azt, hogy mit értesz mások boldogsága alatt, hogy azok a mások mit érthetnek szerinted boldogság alatt, és miben tér az el az én boldogság képemtől. Enélkül szerintem nem tudunk értelmesen véleményt alkotni más álláspontjáról ( legalábbis én semmiképp, hiszen azt sem tudom, hogy mi az a másik álláspont) .
Az én boldogságfoglamam amint mondtam a célírányos szenvedésre épül. Az egész, mint minden más eredője a szeretet, mert ennek következménye az együttérzés, az együttérzés következménye az áldozat, a lemondás, a lemondás következménye pedig a szenvedés, innét pedig egyenes következmény a boldogság, a vigasztalás.
Szóval érveket szeretnék, hogy hol a hiba a gondolatmenetben, ha lehet. Nem akarok senkit cseszegetni, meg nem akarom azt sem, hogy én legyek a király, tudom, hogy vannak hibáim, pont ezért érdekel, hogy mások mit gondolnak, és hogy mennyire állja meg a helyét az, ahogy gondolják. Kész vagyok beismerni, ha tévedtem, de ehez meggyőző érvek kellenek. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy nem jó úgy ahogy gondolom, annak még meg is fogom köszöni, hogy helyretette a gondolataimat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tiltsuk be az érzéseket a gondolatokat, a tetteket, az egót, a testet, a játékot, a magányt, a társadalmat!!!
és akkor nem lesz se szenvedés se szenvedés általi boldogság, se nemszenvedés általi "megvilágosodás"...
úgy hiszem, hogy a vino is meg a gén is ugyanannak a fonálféregnek -bár inkább örvényféregnek hívnám- a két végét húzza.
a nemszenvedés nem a szenvedés elkerülése, tudatosítása a "boldogságnak"
hanem a szenvedés fel nem ismerése.
ha már küzdened kell, tudatoznod, játszanod, stb. a szenvedés ellen akkor ugyanott vagy, mint az aki szenved és utána boldog lesz.
hiszen az egyik elkerülni kívánja a szenvedést és ezen szenved, a másik meg szenvedni akar, és azon szenved...
az nem szenved, aki nem veszi észre.
én a magam részéről mindig csak akkor szenvedek, amikor mások mondják, hogy szenvedek.
pl. "felszabadítanak"...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ezek a bipolárok (jó-rossz, sötét-világos, fekete-fehér, szenvedés-boldogság, büntetés-jutalmazás, derü-ború stb.) csak egyfajta fogalomrendszer metaforái a lét jelenségeit vázolni próbáló sokféle fogalomrendszeri metafora közül. Néha lehet velük megfelelöen szemléltetni, néha meg nem. Attól, hogy a kedvenc könyved tele van ilyenekkel, ezek csak a jelenségek kéthalmazos leegyszerüsítései. Ha nagyon hozzászoksz egy fogalomrendszer szüröjéhez, akkor megtanulod ideig-óráig automatikusan a tudatalattidba tolni az annak ellentmondó anomáliákat. Ezzel elveszed magadtól a lehetöséget az alternatív értelmezésekre, amik esetleg egy adott helyzetben hasznosabbak lehetnek, mint a begyakorolt értelmezési sémáid. Persze ez szintén szociomátrix kérdése, hiszen mindenki a körülötte levök szüröin keresztüli infót kapja folyamatosan (a módosult tudatállapotokban ideiglenesen van lehetöség másra is).
Nekem úgy tünik, hogy ha valakinek igénye van szenvedni, akkor az inkább egy belúpolás/disszonanciaoldás. Pld. valaki sokat szenvedett korábban, és pesszimistán inkább "elébemegy", minthogy váratlanul érje a szenvedés. Esetleg megpróbálja összemosni a kijavítatlan hibái következményeiként történö szenvedést a szándékosan elöidézett szenvedéssel. Esetleg a sok korábbi szenvedéssel "megszokta" ezt az énképet és a hozzá tartozó szociális szerepjátékokat. Esetleg a családi, nemzeti, vallási vagy egyéb kultúrértékrendje hangsúlyozza ki a szenvedést erényként.
A Bence remekül mondta, hogy egy fonálféreg is tud szenvedni. A szenvedés elérése nem bizonyítja a szándékosságot (=tudatosságot?); a szenvedés sikeres elkerülése viszont annál inkább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ha úgy mondtad volna, hogy:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedtem meg."
Akkor az a SAJÁT boldogságfogalmad értelmezése lenne.
De te így mondod:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki."
Ezzel pedig MÁSOK boldogságfogalmát kérdöjelezed meg.
Ennek következményeképp pedig nem tudod elfogadni mások (saját feltételeik szerinti, számodra "hamis") boldogságát (a te szenvedésfeltételed szerinti, "valódi") boldogságnak.
Így nem tudsz maradéktalanul együtt örülni azokkal, akik boldogak.
Ez egy elzárkózás a közös mátrixból a saját világodba.
Persze, vannak morális meg etikai szürök, pld. gondolom nem veszed át egy sikeres bankrablógyilkosnak a zsákmány felett érzett örömét.
De ha számodra nagyobb boldogság egy súlyos, fájdalmas baleset után kapott milliós kártérítést, mint egy ugyanakkora összegü lottónyeremény, akkor legalább nem veszünk össze rajta ;)
Bence:
Az indikátorról, a szenvedni tudásról meg a hibás programról is teljesen ugyanaz a véleményem, mint neked.
A "régebben lehetővé tettük a bekövetkezését" a reinkarnációs kontextusban pláne egyértelmü, de anélkül is egyszerüen értelmezhetö: valamelyik felmenöm már elintézte nekem azokat a körülményeket a "csettintéses" boldogsághoz, amit valaki másnak a felmenöi nem. Ha nem izolált egyedként kezelem magamat, hanem egy ilyen (reinkarnációs/genetikai/evolúciós) folyamat részeként, akkor örömként élem meg a folyamat korábbi elemeinek a rám ható részét, és nem akarok mindent kényszeresen a nulláról újrakezdeni, hogy ÉN szenvedhessek meg érte. És dehogy kényszerítem a következö (reinkarnációmat/generációmat) a saját (vagy korábbi) hibák miatti szenvedés újraátélésére. Inkább a jelen örömlehetöségeit növelem mindenki számára. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások máként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla soemmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondoom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak. Kiváncsi lennék mivel támasztod alá, és hogy meg tudod e dönteni az érveimet. Persze az már nyilvánvaló számomra, hogy nem értjük ugynazt boldogság alatt, ezért jó lenne az is, ha elmondanád, hogy Te mit értesz alatta.
Bence:
Nem, én azt mondtam, hogy a szenvedés és a boldogság szoros kapcsolatban állnak egysmással, nem lehet valaki boldog, anélkül hogy ne szenvedne.
Egyébként ez az, amikor valaki nem tudja összeegyeztetni az ellentéteket, mint a jó-rossz, sötét világos, vagy szenvedés boldogság, nem látja át, hogy mi köze egyiknek a másikhoz, azt gondolja, hogy az egyik csak a másik nélkül létezhet igazán. Pedig a jobb kéz nem a bal kéz ellen van, hanem a kettő egymásért. Nem ismeritek a tükröt?
Van egy régi katonai római közmondás is pl:
Tanulj meg engedelmeskedni, mielőtt parancsolsz.
No ez is ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
azaz lehet értelme, ha tanulunk belőle.
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
akkor lesz valaki igazán boldog, ha megszüntette a szenvedésének okát.
A szenvedésnek önmagában nincs értelme, ez egy indikátor arra, hogy valamikor hibáztunk. Ha valaki tanul belőle, akkor már van értelme, de ezt a tanuló teszi hozzá, nem a szenvedésből jön. Szenvedni önmagában pedig minden lény tud, egy fonálféreg is, nem kell megtanulni. Bár gondolom te is ilyesmit értettél alatta.
"Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik."
A folyamatos legmagasabb öröm, az alapvető állapot, a tudat gazdagságának tapasztalásából ered. Ez nem egy olyan valami, amiért meg kell dolgozni (az örömért), de kell dolgozni azért, hogy a dualista tapasztalást átalakítsuk. Szóval ez feltételektől független öröm. Ha pedig szembe jön egy feltételes boldogságot adó szituáció, és látszólag nem kellett érte tennünk semmit, az azért lehet, mert már régebben lehetővé tettük a bekövetkezését. Ha valaki nem használja ki, mert úgy érzi nem érdemi meg, nem csak jelen örömlehetőségének megosztását szalassztja el, de egyre ritkábban is fog ilyen szituációkban belekeveredni. Szóval szerintem ez egy hibás program.
állandóan bolgodságot írok, csak kijavítom |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hm meg lett szüntetve a sátánista topic. Miért is? És miért kellet erre várni egy évet(föleg ha voltak hozzászólások)mikor vannak ugyanitt több mint egy éve "pihenő" topicok is? Na végül is mind1. Ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kifejezés, mint megnyilatkozás.
"a távolságot mint üveggolyót... megkapod..."
olyan sokfélén vagyok szép- mondta a jóisten és átfordult egyik oldaláról a másikra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha a csirkebaszó punnyadt faszvakaró boldogság "valódiságát" a szopósállat seggdugasz parasztfaszú saját normáiddal meghatározott "szenvedés-per-boldogság" hányados alapján számolod ki, akkor nem fogod tudni feltétel nélkül elfogadni mások boldogságát. Tehát ha valakinek több van, mint neked, és azon kezdesz el agyalni, hogy vajon megdolgozta-e/megszenvedte-e érte a főköcsög buziláda pöcsmag általad beszopott kibaszott kiszabott "normát", akkor ez az öreg tetügeci picsa feltételes értékrended/ítéletrendszered kisugárzódhat másokra, például faszszopó seggbekúrt irigység formájában. Feleségül vette elsö szerelmét és boldogan élnek? Távoli gennygép szopóskurva rokonától sok pénzt örökölt? Könnyen ment a geciláda seggbekúrt szülése? Ö volt pont a pöcsszaggató fasszopó százezredik vásárló? Jó neki! Örülj inkább a seggnyaló szopottgombóc majomgeci boldogságuknak velük együtt és maradéktalanul! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem is akartam belekeverni őket, csak felvázoltam hogy szerintem hogy van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
A számodra, meg azok számára, akik szintén "orcád verejtékével..."-típusú értelmezö kultúrprogramon keresztül futtatják át a lokál szociomátrixukban. De a többieket hagyd ki belöle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt... A szenvedésnek pedig igen is van értelme, és fontos, ha nem a legfontosabb dolog. Mert hát ugye a szűk kaput kell keresni. És nem igaz hogy : "Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, " Ezt is alá tudom támasztani egy példával. Láttam egy heroinistát, aki úgy szokott le a heroinról, hogy egy olyan heroinistának segített, aki szintén le akart szokni. Mondta a faszi, hogy valami elvonón vagy rehabon találkoztak, és segíteni szeretett volna csak a másiknak tanácsokkal ellátni, hogyan kedjen hozzá, mit hogyan tegyen, és egy idő után azt vette észre, hogy ő volt az, aki kigyógyult a függőségből. Most ha jól tudom egy drogambulancián tevékenykedik, ahol a tapasztalatait próbálja hasznosítani. Ez szenvedés nélkül kétségkívül lehetetlen lett volna. Mindjárt elmagyarázom. Tegyük fel, hogy Te vagy az, aki kigyógyult a herkából. Hogy tudtál volna segíteni egy másik embernek, ha Te nem élted volna át azt, aminek ő neki akart fogni. Milyen tapasztalatokat adtál volna át? Egyetalán, hogyan érezted volna át a szenvedéseit. Mert enélkül elég nehéz lenne együtt érezni a másikkal. Azon kívül miből nyertél volna értékes tapasztalatokat a leszokáshoz, hogy dolgoztad volna fel a saját szenvedéseid, ha nem láttad volna korábbi önmagad a másikban, hogy vetted volna észre, hogy mit rontottál el korábban, mit kellene másképp csinálni? Mert pont azáltal, hogy a másikon segítesz, érted meg, hogy Te hol hibázol. Ugye van az a mondás, hogy az okos ember a más kárán tanul. Nem véletlen. Egymás parabolái vagyunk.
Így hát azt kell mondajam lezárásképp, hogy igen, a szenvedés átterjed, de nem úgy ahogy gondolod. Az ember a 206osban, szenvedni fog, az ő lelkében, azért amit tett, vagyis amit nem tett meg, és a hajlékony pedig azért, amit vele tettek. Mennyivel másabb lehetett volna pedig? Szerintem. Szerinted? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na pont erről beszéltem, de nem olvastad el teljesen, mert ott volt, hogy a miérteket is keresni kell. Az is lehet, nem foglamaztam pontosan.
Nem választás kérdése, hogy milyen lehetőségeid vannak. Nem is kényszer, mert Te választasz, senki nem tesz oda a fejedhez a puskacsövet. A szabályok viszont adottak, és velük nem lehet alkudozni, vagy netán kényszeríteni szeretnéd őket? "Tell the bed not to lay", ooó madonna tvutvutvú. Ha az ember el akar érni valamit, azért igen is teljesíteni kell. Ha el akarsz jutni A ból B be, senki sem fogja helyetted megtenni, hacsak meg nem kérsz rá valakit, aki lesz oly szives és elvisz. A kérdés viszont hozzá tartozik, vagyis hogy miért mit teszel.
Pont az előbb láttam egy esetet. Egy csövi bekopogtatott egy csilli villi tűzpiros 206osba, tolta a naphemis csóka képe alá a fedél nélkült, az meg majdnem odacsukta az elektromos ablakvezérlőjével szegényt.
Azért nem egyértelmű erről beszélni, mert én sem foglamazok mindig pontosan, mert nehéz. Az, hogy mit nevezek én-nek mindig más. Most úgy fogom használni, mint egyén. Talán jobb lenne a személy, de azt most nem akarom megint belekeverni, mert akkor tisztázni kéne megint egy csomó félreéértésre alapot adó dolgot.
Nem mindegy, hogy magadért küzdesz, gürcölsz esetleg bevállalsz egy két rizikósabb dolgot, hogy aztán legyen egy 206osod, vagy esetleg azért, hogy másoknak örömet okozz. Alapjaiban azért fontos megszenvedni a dolgokért, hogy megtanuld értékelni őket, vagyis hogy tudd mi hány kalács. Bár biztos mondták már neked az ősök, hogy "..majd ha megtudod, hogy mennyit kell dolgozni ezért vagy azért "... Én valahogy rosszul is érezném magam, ha csak egy két csettintásre megoldódnának a dolgok, és nem kellene értük tenni semmit, álságosnak, hamisnak tűnnének az így elért eredmények. A boldogság szerintem ott kezdődik, ha látod, hogy a fáradozásaidnak van eredménye."Boldog az ember, aki fáradozott. Az megtalálta az életét" Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik. No de a lényeg: a miértek. Lehet, hogy valaki megszenved azért, amit elér, de ez visszafele is elsülhet, ha nem elég "körültekintő" az ember. Pl.: lehet, hogy a csávó azt gondolta, sőt valószínű, hogy ez a nyomoronc egész nap iszik szarik a világra, és engem akar lehúzni egy szaros fénymásolatért cserébe, ami ráadásul nem is érdekel. Menjen el ő is dolgozni, én is megszenvedtem azért, hogy itt csücsülhessek az autómban. Namost, erről azt tudom mondani, hogy jobb lett volna, ha egy piko elektrovoltnyi energiát sem fektet az ipse a fáradozásaiba, mert csak árt vele magának. Ezek ugyanis olyan javak begyűjtésére mentek el, amik magukhoz láncolják a gyenge kis lelkét, ami nem fog egykönnyen megszabadulni ebből a rabságból. Rab vagy amig a szíved lázad, s csak akkor szabadulsz, ha kényedül nem raksz magandak olyan házat, melybe háziúr telpül...tehát jól befalazta magát az Mber. A gond azzal van, hogy ő nem filozik olyanról, hogy mi van ha Ő = Én. Igazából szerintem soha fel sem merült benne, hogy valójában kicsoda önmaga, és "...ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység" vagy "Aki meg (is) ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved" idézet se mondana igy neki semmit. Talán annyit tenne hozzá, hogy ő nem szegény mert van egy drága autója. No erre mondják, hogy "könnyebb a tevének átjutni a tű fokán...".
"Boldogok, akik (azért) éheznek, hogy megelégíttessék annak a gyomra, aki kíván" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
Ha nem vagyunk elválasztva egymástól, akkor a tér "önmagadnak" hívott pontjában okozott szenvedés átterjed a végtelen térben másokra is. Lehet, hogy olyanokra is, akiknek nem csonka a boldogságuk. Például akik már korábban szenvedtek de már megoldották és kiteljesedett a boldogságuk. Vagy akik folyamatos boldogságtöbblet segítségével oldják meg a problémáikat, szenvedés nélkül. Ezért szerintem senki se kényszertanítson másokat szenvedni a boldogság nevében. Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, stb.
Akkor már inkább a hedonista imperatívusz legyen a boldogság felé vezetö út. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regén:
"A te példádban ki van a "T" nézöpontban?"
Az én példámban az nem nézőpont. De csak a példában.
Amit írtam az több a modellalkotásnál. Azt mondom, vagy gondolom, hogy nem is lehet mást, mert nincs más.
Az idézetedhez két dologgal egészíteném ki.
"Ha a határtalan tér vagyunk, az azt jelenti, hogy nem vagyunk elválasztva másoktól. Azt mondhatnánk, hogy bár különálló hullámok vagyunk, de az óceán mélysége ugyanaz. Ebbõl pedig spontán és önzetlen szeretet és együttérzés jelenik meg, ami arra késztet, hogy másoknak is segítsünk elérni a boldogságot."
Úgy gondolom, ha nem vagyunk elválasztva egymástól, abból leginkább az a következmény a legfontosabb, hogy a saját boldogságunkhoz másoknak való örömszerzésen keresztül vezet az út. Bár ez nem trivális, mert (csak a péléda kedvéért) nem sokan gondolnak arra, ha valaki beteg, úgy gyógyulhat, hogy más betegeket gyógyít.
A másik ilyen nem trivi következmény, hogy ha ránk jellemző a fenti állítás, akkor ez olyan foglamakra is kiterjed, mint a boldogság. Mert ugye azt állítjuk, hogy a lényünk dimenzióktól független, tehát nem kéne megállni a személyeknél, mert a végtelenbe minden beletartozik. Innét jön az, hogy igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni. Enélkül csonka marad a boldogság. Vagyis nem a boldogságot, kell keresni, hanem a szenvedést, és a miérteket. Te hogy gondolod gén?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Az punnyadt én beszédemet az punnyadt egész világ megérti.
Franz "Seggdugasz" Joseph "Hängepimmel" Haydn) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az egység színpadán semmi,
ami a részletek színjátékából fakad"
(n.a.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | helio*:
Ilyenkor kell mééég ráagyalni ilyeneket (by CandyFlip):
"
Azt gondolom, hogy azzal egyet tudtok érteni, hogy minden ember boldog szeretne lenni és szeretné elkerülni a szenvedést. Ha megnézzük azonban, hogy ki mit tesz ennek érdekében, akkor azt látjuk, hogy az emberek általában a múlandó dolgokban keresik a boldogságot, legyen az éppen egy ház, egy új barátnõ, egy karrier, egy autó, egy gyerek vagy valamilyen vegyület. A gond ezzel az, hogy mivel ezek a dolgok feltételekbõl állnak össze és a feltételek folyamatosan változnak, ezért az ezek által nyújtott boldogság érzet nem lehet tartós, mindenképp elmúlik. Ha más nem legkésõbb akkor amikor meghalunk. Hiszen nekünk eléggé mindegy hogy Daewoon vagy Mercedesen viszik a koporsónkat.
Na jó. Ha boldogok szeretnénk lenni, akkor jobb lenne állandó boldogságra szert tenni. Keressünk hát valamit ami állandó. Szerintem két ilyen dolgot tudunk találni. Az egyik a tér amiben a dolgok megjelennek. Vegyük például a teret itt elöttem. Beleteszem a kezem, kiveszem belõle a kezem, ettõl a tér maga nem változott. A lehetõség, hogy dolgok megjelenhetnek ott játszhatnak majd újra eltûnhetnek ez nem változott. Jó, de ettõl nem leszünk boldogabbak. A másik állandó dolog szerintem az amirõl mindig is azt gondoltuk, hogy az vagyok én. Valami ott legbelül, amirõl eszméletvesztés után is rögtön azt gondoljuk hogy ez vagyok én. Valami ami változatlan kisgyerek korunk óta. Mi lehet ez, hol lehet ez valójában? A testünkben nem, hiszen az volt kicsi rózsaszín, most olyan amilyen és majd lesz öreg és ráncos. Amúgy is állítólag hét évente minden atom lecserélõdik a szervezetben. Nos ebben semmi állandó nincs. Az érzéseink, a gondolataink még változékonyabbak, tehát az sem lehet. Mi lehet akkor ez?
A logikus következtetés szerintem az, hogy nincs két állandó. Egy van. Ez azt jelenti, hogy amirõl mindig is azt gondoltuk, hogy ez vagyok én, tehát a tudatunk, az valójában nem egy pont, hanem a határtalan, középpont nélküli ragyogó tiszta tér amiben a dolgok megjelennek. Hívhatjuk n dimenziós térnek, a lehetõségek végtelen mezejének vagy tiszta fénynek ez az a tudat, ami épp most a szemeden át néz és a füleden át hallgat.
Nos jó, de mit jelent ez? Három dolgot:
1. Ha mi vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor nekünk (a térnek) nem árthat semmi és mindent ismerünk ami a térben megjelenik. Tehát teljesen félelemnélküliek és mindent-tudók leszünk.
2. Ha mi vagyunk a tér, akkor minden ami ebben a térben megjelenik a tudatunk képességeit fejezi ki. Úgy is mondhatnánk, hogy minden pillanat a tudatunk képességeinek az ünneplése, maga a határtalan boldogság és gyönyör.
3. Ha a határtalan tér vagyunk, az azt jelenti, hogy nem vagyunk elválasztva másoktól. Azt mondhatnánk, hogy bár különálló hullámok vagyunk, de az óceán mélysége ugyanaz. Ebbõl pedig spontán és önzetlen szeretet és együttérzés jelenik meg, ami arra késztet, hogy másoknak is segítsünk elérni a boldogságot.
Ez mind lehet kafa, de miért nem vagyunk még mindig boldogok? Azért, mert annyira ragaszkodunk a különálló én létezéséhez és a merev elképzeléseinkhez arról, hogy milyen is a világ, hogy nem tapasztaljuk tudatunk nyílt világos terét. Ha meg tudunk szabadulni a különálló én illúziójától és a merev elképzeléseket is fel tudjuk olvasztani, akkor megtapasztaljuk a tudatot és mindazt ami az ismeretébõl spontán következik.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot mindenkinek!
CFP
" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A megőrülést elkerülendő úgy döntöttem, amit a megismerés
nem traszcendens csatornáin érzékelek, annak nem vagyok forrása,
hanem az az arról kialakult képem forrása. Tehát úgy vagyok rá hatással, hogy az van hatással rám, így sajátos színezetben látom.
Amit pedig más módon érzékelek, ott az egység értelmében tényleg nincs kívül-belül, csak van.
Az igazi Zen meditáció például nem válogat, bármi is bukkan elő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | revino:
Jaja most már vágom, és tk. nem is magán a gondolaton értetlenkedtem, hanem a szín-es példán; a mozgásos már jobb - hacsak nem akinetopsziás.
Néhány filozófiai meg vallási irányzatban az alany--tárgy illetve szubjektum--objektum megkülönböztetésen próbálnak felülemelkedni.
A te példádban ki van a "T" nézöpontban?
Amit az elöbbiben írtál, az a fogalomrendszer kialakítása. Naná hogy mindent érdemes szimbolizálni, absztrahálni meg szemantizálni, mert úgy egyszerübb megérteni a dolgokat azon a szinten, amire éppen szükség van. Te pld. 4 összetett jellel (ami tk. 6 egyenes és 1 kör) egyértelmüen meghatározható és azonosítható vagy ebben a kontextusban (=Daath fórum). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na retetra...próbálom röviden :):
Képzeljük el, hogy mi vagyunk Isten ( remélem senki nem veszi istenkáromlásnak). Hogy lennénk képesek arra, hogy egy világot hozzunk létre, ami független tőlünk, mégis befolyással vagyunk rá. Nyilván úgy kellene megalkotni az egészet ( itt szándékosan nem a teremtés szót használtam ), hogy azt úgy tegyük, hogy ne legyünk tudatában annak, amit teszünk ( különben mindenképp mesterkélt lesz ), viszont azt is el kell érni, hogy amit teszünk az olyan legyen, mintha tényleg mi tettük volna ( na ezért volt az álom hasonlat ). Vagyis saját magunk egy olyan kölcsönösen egyértelmű leképezését kellne megvalósítani, ami éppen eléggé hasonló hozzánk, hogy pont olyan legyen mint mi, mégse legyen azonosan egyenlő velünk.
Vegyünk egy ilyesmi leképezést, mondjuk a fényképeket, van Neked is biztos arcképed.Azt mondjuk Te vagy a fotón, de mégis mennyiben hasonló ez hozzád? Hát mondjuk annyiban biztos, hogy kölcsönösen egyértelmű, mert pontnak pont felel meg. De hát az arcod azért mégse pontok halmaza, hanem annál több. Változik, tud mosolyogni, meg ahogy korosodsz, szemmel láthatóan az összkép sem adja ugyanazt a látvány mondjuk 30 éves differenciával, a fénykép meg egy pillanat. Meg már az egész ott kezdődik, hogy Te és az arcod, nem vagytok egyenlőek. Pedig hányszor mondjuk azt, hogy láttam xy-t tegnap futott a buszra, anélkül hogy elgondolkoznánk, hogy mit látunk a másikból. Úgy tűnik ez a fejtegetés igen csak messze áll a valóságtól. Pedig szerintem ha jobban belegondolunk, nagyon is jól leírja a világot, amiben élünk ( főleg ez a buszra futós példa ). Miért ? Mert ez egy olyan világ, ami általunk megismert dolgokból áll. Mi pedig ezeknek csak a 'képét' ( az érzetét ) ismerjük, nem dolgokat teljes egészében. Érdekes, hogy gondolni se nagyon lehet másra. Hogy tudok gondolni egy olyan valamire, ami nem jut el az agyamig? Tehát minden egyes dolog, ami tapasztalható, az a saját agyunk, szüleménye, egy ott keletkező 'kép-szelet', egy transzformáció, tehát rólunk mesél, a mi 'kezünk' munkája, azaz a világ olyan, hogy tőlünk független, mert minden leképezés a tudat alatt megy végbe. És ami 'csak' hab a tortán, hogy ez amit leírtam, szintén egy kép, egy modell, ha a fejtegetés helyes, és ettől lesz bonyulult, ha megérted, vagy ha eddig még meg nem értetted, mert ami ebből következik, a lényeg, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy egy világ lakik bennünk, és azt igazából nem lehet elmesélni, leírni, csak úgy megsejteni, vagy nem is tudom, talán érezni, de nem fizikailag, hanem lelkileg, mint amikor megérzel valamit, hogy na itt most ez van, ez fog történni, vagy ez olyan, és kiderül, hogy így van, hogy megsejted, hogy van ott valami, és hogy mi vagy ki! Azért mondtam, ha van olyan őrült, mert volt olyan, aki meg tudta fogni ezt a gondolatot, és beleőrült.
Összefoglava minden kicsit több mint ami, valami titok, de mégis ismerős. Ajándék, igen az a csomagolós fajta. Talán ez a jó szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regén:
"Két különbözö nézöpontot keversz egy mondaton belül:
az elsö "más" (rendszer) a szubjektívre, az "ugyanaz" a konszenzusra vonatkozik. Ezután a második "más"-t abban a rendszerben értheted, amelyikben akarod, így értelmezhetetlenné válik.
"
Nem értem, hogy mit nem értesz:), valószínűleg rosszul fogalmatam.
Azt akartam mondani csak, hogy egy adott koordinátarendszer határozza meg azt, hogy milyennek látjuk a a dolgok attribútumait. Pl vegyünk egy 'A 'pontot állónak, és vegyünk egy hozzá képest v sebességgel mozgó 'B' pontot. Legyen 'T' egy tárgy, ami mindkét nézőpontból látható. Ezt a tárgyat más (x,y,z,t) koordináták jellemzik A valamint B pontból nézve. Amit mondtam, az ennek az általánosítása, vagyis hogy 'A' bázisai által generált tér nem egyezik meg 'B' bázisai által generált térrel. Mi éppen ilyenek vagyunk, ami nekem tök egyértelmű és tiszta azt Te lehet nem vágod, és fordítva, én nem vágom, hogy mit nem vágsz. Így más okés?
rehelio:
"A színek nem, de a fényvisszaverés módja a tárgyak fizikai tulajdonságai közé tartozik"
A szemek mögött igen, de nem vagyok abban biztos, hogy amit idéztem az igaz, nem tudom, hogy van e rá bizonyíték. Kérdés, hogy mennyire befolyásoljuk azt ( nem feltétlenül tudatosan), amit érzékelünk. Nem elképzelhető szerinted, hogy teljes egészében? Nem lehet, hogy mi vagyunk az inger forrásai és céljai? Ha így lenne, hogyan lehetne erre rájönni? Mert ugye akkor mindíg marad egy rész önmagadból, ami ismeretlen marad, mert a forrás befolyással bírna a célra, vagyis önmagára. Vagy ha nem így van, hogyan cáfolható. ( a mi vagy én definícióján van a hangsúly) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egy színtévesztő más rendszerből látja ugyanazt,
nem pedig mást lát."
A színek nem, de a fényvisszaverés módja a tárgyak fizikai tulajdonságai közé tartozik. Hiszen a valóság személyre szabható,
de nem eleve személyre szabott (vagyis a szemek mögött indul útjára a változás). Szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | havanna
még a világon....
raharakas |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
És hogyan lehetne színesíteni a white dream -et ?
(Függetlenül a vitaminbevitelemtől, átlagban havonta kb 5 nagyon minimális emléktöredék [érzés vagy kép vagy hang vagy vegyes]. Érdekes módon a délutáni alvások 80% ban emlékszem az álmaimra egész élesen. [egyébként kb 1-1,5 éve tervezem hogy veszek Calea -t ])
(átépülhetnénk valamelyik álomtopikba is) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aki színtévesztő, az a zöldet és a pirosat is zöldnek látja, különben nem is lehetne rájönni, hogy téveszt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"át sem élem, hanem csak emlékszem arra, legtöbbször elég ködösen, hogy átéltem valamit"
Ezt a jelenséget a szakirodalom "fehér álomnak" hívja (white dream).
"ha mondjuk valaki színtévesztő, és amit én zöldnek látok, ő pirosnak látja, és ki mondja meg, hogy mi az igazság?"
Én :)
Az igazság az, hogy te zöldnek állítod, ő pirosnak állítja.
Szubjektív élmények "igazságtartalmát" nem lehet meghatározni.
"Hisz az, hogy valami valamilyen szín, definíció kérdése."
Ami ráadásul konszenzusalapú.
"Egy színtévesztő más rendszerből látja ugyanazt, nem pedig mást lát. "
Két különbözö nézöpontot keversz egy mondaton belül:
az elsö "más" (rendszer) a szubjektívre, az "ugyanaz" a konszenzusra vonatkozik. Ezután a második "más"-t abban a rendszerben értheted, amelyikben akarod, így értelmezhetetlenné válik.
Ugye megvan az az alap, hogy a színek nem a tárgyak fizikai tulajdonságai?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re 824
Nem tudom, hogy vagy vele, de amikor álmodom, egyszerűen csak átélem ( sőt ha pontos akarok lenni át sem élem, hanem csak emlékszem arra, legtöbbször elég ködösen, hogy átéltem valamit no ez is egy érdekes dolog és megéne egy misét ), és nem vagyok tisztában vele, hogy nem ébren vagyok, és nem vagyok tudatában annak sem, hogy velem mi történik, nem hogy még annak, amit mások tesznek az álmomban. Szóval az álom szerintem teljesen független a tudattól és pont ez a lényege, hogy a tudattalanból jöjjön, ne legyen befolyásolva általad. Persze azt nem mondtam, hogy nincsenek ilyen álmok, mert kivételek mindenhol lehetnek.
Egyébként említettem is, hogy csak ilyesmire gondoltam. A valóság azért szerintem annál tényeg jóval bonyolultabb, hogy az alvó Isten álmaiként aposztrófáljuk. és nem akrok nagyon belefolyni ( de ha van olyan őrült, akii kiváncsi rá annak kifejtem )azt a hasonlatot csak egy modellként akartam szóbahozni, hogy kiemeljem az elme és a valóság kapcsolatát, vagyis hogy mennyire valós az amit mi érzékelünk, és hogy lényegileg milyen kapcsolat van a kettő között, hogy több a kölcsönhatásnál, vagyis hogy a valóságból érkező ingerek befolyásolják az elmét, és az elme reakciói hatnak az érzékelt világra és azon keresztül jutnak el a reakcióink a külvilágba, szóval ez a két dolog olyan szorosan egybetartozik, hogy nem lehet elválasztani a kettőt egymástól. Például ha valakinek 'rossz kedve van', nem vagy csak nehezen veszi érszre a kellemes dolgokat, míg ellenkező esetben ha valaki belül mosolyog, nehezen lehet borsot törni az orra alá, mert könnyen elsiklik felette. Pedig lehet, sőt biztos, hogy mindketten ugyanabban a világban élnek, mégis másnak látják, azon egyszerű oknál fogva, hogy más dimenzióban vannak ( ezt főleg érzelmileg értem, de ha jobban belegondolunk ez fizikailag is így van ). Vagy pl egy teljesen trivális példa, ha mondjuk valaki színtévesztő, és amit én zöldnek látok, ő pirosnak látja, és ki mondja meg, hogy mi az igazság? Hisz az, hogy valami valamilyen szín, definíció kérdése. Egy színtévesztő más rendszerből látja ugyanazt, nem pedig mást lát. Nos így vagyunk mi egymással is, mint az egész részei, de szerintem egyek vagyunk, és csak abban különbözünk, hogy máshonnét, más bázisból tekintünk önmagunkra. A szüklátókörűség szerintem pont az, ha azt mondjuk Te meg Te meg Te, meg Ő külön külön, mert akkor csak 3D-t látsz a végtelen sokból, viszont ha növeled a bázisok számát, akkor rájössz hogy Ő meg Ő meg Ő = Én. Legalábbis nálam itt kezdődik el valami, amiről igazán nehéz tényleg bármit is mondani, amikor úgy viselkedsz mással és más dolgokkal, mint önmagaddal, számomra itt kezdődik a megbecsülés, az értkék ítélet, ahol a határok végtelen kicsivé válnak, és a megismerés végtelen naggyá, és szerintem akkor leszel, leszünk igazán 'több a soknál, az őssejtig minden ős, ...amely sokasodni foszlik '.
van itt egy idézet, bár szerintem sokan ismerik
http://tai-shu.freeweb.hu/p2003-09-30.htm
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | lehet más álma az egész, lehet az univerzum egy óriás kávéjában lévő cukor egyik kristálya, de az mire jó?? attól én csak elengedem magam, hiszen úgyis kamu az egész..abból pedig halálsor van..ami szintén nem baj, de ha már itt vagyok, megtisztelem ezt a létformát azzal, hogy megpróbálom megcélozni a harmonikus pályát...ha nem, akkor más formában ( már ha van) se leszel jobb, mint itt voltál....vagy Te igen??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | háddehogynem.(bibibebee.)
:
ha másképp mondanám akkor azt mondanám,
hogy a materialista paradigma globalizációja miatt
a szellemi kényelem helyett
testi kényelemre törekszik az emberiség,
így lehetőséget kap a túlzott mértékű szaporodásra fizikai síkon
de a szellemi rétegekben elfogy a hely.
tehát elkényelmesedünk, sokasodunk itt.
csere itt szerva ott.
zenberből ember |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ... és gyerek lesz belőle.
lehet, hogy a túlnépesedés oka a materialista gondolkodás, mint metafizikai alapelv?
lehet, hogy a sok különös lény akikről elfedkeztünk mind emberi testet kapott? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Valahányszor egy gyermek kimondja , hogy nem hisz a tündérekben, valahol egy tündér meghal... " |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szreintem ez nem olyan mély gondolat. vagy legalábbis rosszul van megfogalmazva. ha álmodsz, a szereplőket te alkotod, és tőled függnek, nem öntudattal bíró valakik, akik valahogy belekerülnek az álmodba. mert ha igy lenne, akkor nem az álmod lenne hanem tényleg léteznek. szerintem felesleges ugy tekinteni a világra minta te álmodnád, mert hajlamos lehetsz túl sokat megengedni magadnak, ami akkor "üt vissza", amikor rájössz hogy mégis ébren vagy. jobb óvatosnak lenni:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Néha tök közhelyes hétköznapi dolgokban kerülnek felszínre mélyebb gondolatok. Pl. a nyáron láttam egy rém rendes család epizódot, és egy hálószoba jelenet folyt éppen. Peg ült az ágyban és olvasott ( azt hiszem álmoskönyvet ), Al meg azzal a duzzogó képével puffogott valamin ( a szokásos...) amikor egyszercsak megszólalt a felesége:
"Eeeeeeel... képzeld mit olvastam!!!...mi van akkor ha mindannyian EGY alvó lény álmai vagyunk, és valójában nem is létezünk!!?? "
na én valami ilyesmire gondoltam az előző hozzászólásaimban. Lehet nem esett le propi, mert túlbonyolítottam amit nem kéne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az élet olyan mint a spanglizás! Megtekered, szépítgeted, csinálsz belőle egy pofás kis slim cigit...magyarul megszületsz! Eltépéskor élsz...izzasz, füstölsz, néha kapar..de jó! Majd hanyatdőlsz és mint egy öreg a fotelban nézed/érzed amit elértél. |
| | | | |
|
