 |
Legfrissebb hozzászólások (9411 - 9430)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ha már a vallásoknál tartunk pl Sziddhárta és Jézus is böjtölt, és nem úgy hogy közben a szépséget próbálta keresni, éppen ellekezőleg, a szenvedést kereseték. Ha mondjuk Jézus a sivatagban is a szépséget látta volna, akkor minek ment volna oda szenvedni? Azért ment oda mert ott nem jó lenni. És ilyen formán a tél sem jó, a gatyarohasztó nyári meleg sem jó, és hiába próbálnád meg valahogy magadnak széppé tenni nem sikerülhet, mert ez nem a te döntésed függvénye. Igen vannak benne szép dolgok, mert semmi sem teljesen csúnya, vagy teljesen szép, de attól hogy az élmény 5% tartalmaz kellemes dolgokat összességében még nem lesz jó, mert ott a másik 95% ami kellemetlen. Emiatt én nem látom értelmét annak, hogy mondjuk elkedzjek meditálni, hátha majd olyan jól fogom érezni magam a téli fagyban, mint most tavasszal, mert tudom, hogy nem így van, nem én választottam a génjeimet, nem tudok jegesmedvét csinálni magamból. Az egyedüli amit tehetek, hogy elfogadom megváltoztathatatlannak azt amin nem tudok változtatni, amin meg lehet azon próbálok. Pl télen befűtök a lakásban, felöltözök ha kimegyek, vagy esetleg elköltözök egy déli orszába arra az időre.
@ ifjúszent: A passzivitást úgy értem, hogy nem avatkozol bele a dolgokba, hanem passzivan figyelsz. Milyen meditáció az amelyik nem ilyen ?
"van szabad akaratod. végül te döntöd el, hogy mihez hogyan állsz hozzá. félelemmel eltelve vagy megértéssel közelítesz"
Nem egészen. Van amit te döntesz el,és van amit a gép dob. Van egy tudatos részed, és van egy ösztönös. Nem dönthetsz pl arról, hogy melyik nemhez vonzódsz, vagy hogy tériszonyod van e. Ezekkel szembe lehet nézni / menni, pl Pilinszky meleg volt, de mélyen vallásos keresztény, ezért sosem volt egyetlen kapcsolata sem, vagy pl lehet ejtőernyőzni, de attól akinek tériszonya van még ugyanúgy fosni fog odafent, maxiumum vissza tudja folytani, de sosem lesz olyan, mint akinek nincs ilyen. Ezek a dolgok nem eldöntendő kérdések. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | @Én+te+ö=gén:
Az a baj, hogy ez nem így van. Van szépség a télben is, főleg ha jó messziről vagy egy meleg szobából nézed, mert ha kimész a minuszokra megfagysz. Ez minden emberre egyformán jellemző, mert a téli időjárás az emberi test komfortzónájától igen messze van. Fellehet öltözni persze, de az kb ugyanolyan mint amikor a szobából vizsgálnád a jelenséget. Az meg milyen már, amikor egy szkafanderből, csakhogynem teljesen elszigetelten magától a jelenségtől próbálsz egybeolvadni vele. Amikor a tavaszról beszéltem én nem úgy élem át, hogy közben próbálom minél jobban elszigetelni magam tőle, hanem éppen ellenkezőleg, amilyen érzékszervem van azt próbálom megnyitni az irányába.
És igen ez nálam úgy néz ki, hogy utálom a telet, mert a 90%-a eléggé szuboptimális élhetőség szempontjából. Szóval addig várok amig tavasz lesz, és ez adja az igazi varázsát, mint amikor sokáig visszatartod a levegőt, és már fulladozol, és amikor nem bírod tovább kiengeded és veszel egy mély lélegzetet. Vagy mondjuk sokáig nem ettél és már lyukas a gyomrod és megeszed az első falatokat. Mindig azok a legfinomabbak, az esik a legjobban. És ez nem olyan, hogy a tavasz meg a tél vagy a nyár az egyformán jó, óriási különbségek vannak közte. Nem a véletlen műve az, hogy télen visszahúzódik a természet, a rovarok begubóznak, a növények lomb nélkül, az állatok egy része téli álomban a madarak délen stb.. Nem a véletlen műve hogy a sivatag kopár és elhagyatott. Menj ki víz nélkül aztán próbálj meditálni az 50 fokban úgy hogy meglásd a homokszemben a csillogást, és ne arra gondolj, hogy mindjárt szomjanhalsz. Nem fog menni, aki az ellenkezőjét állítja az hazudik, mert ez nem a te döntésed, hanem a testedé, amelyik jelez, ha olyan történik ami nem jó neked. Azért alakult ki többnyire a mérsékelt övben az emberi civilizáció, mert a sivatag vagy a sarkvidék féle extrémitások rosszak az embernek. És a tavaszi időjárást pedig azért szokták szeretni, mert ez az optimális a számunkra.
Ezek közül amiket leírtam, hogy szeretek egyik sem tudatos döntés eredménye, hanem mind ösztön. Az, hogy van benned egy kód, előre eltárolt jelek halmaza,ami meghatározza, hogy te mitől fogod jól érezni magad és mitől nem. Meditálhatsz akármennyit, ezt nem fogod tudni megváltoztatni, vagy elfogadod, hogy így van, vagy 'kivonulsz' a világból abba a tudati kómába amit korábban leírtam. De onnantól, hogy elfogadod, hogy ember vagy, ezekkel meg kell tanulnod együtt élni. Nem nézőpont kérdése pl az, hogy az emberi testnek energiára van szüksége a létezéshez, ezért táplálkoznod kell, és ha ez nem történik meg éhezel, és ez kínozni fog, ami sosem fog jól esni, akárhogy próbálod meglátni a dolgokban a szépet meg a jót eközben. Folyton cupákos falatok fognak az eszedben járni és ez nem olyan hogy akkor elszámolok 100-ig meg veszek pár mély levegőt és akkor nem fog fájni. Pont ez a lényege, hiszen ha lenne hova menekülnöd, akkor nem kéne szenvedned, és akkor nem lennél kényszerítve arra, hogy egyél, és éhenhalhatnál, ha akarnál.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem csak nálunk nyomatják... Mindenhol a világon :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Létezik a szintén buddhista eredetü "mindfulness" gyakorlat is, amit folyamatosan kell a mindennapi életben alkalmazni. Ez tehát nem ülömeditáció, hanem (leegyszerüsítve) a tudatos észlelés és az adott pillanatban jelenlét folyamatos gyakorlása. Olyasmi tehát, amivel még teljesebben át tudod élni a "most"-ot - legyen az akár az általad kedvelt tavasz illatai, színei, hangjai stb. A megélés pedig nem ugyanaz, mint a ragaszkodás. A teljesebb észleléses élményeket senki sem akarja elvenni töled, vagy lebeszélni azokról. A tavasz-ragaszkodás az lenne, amikor nyáron, összel és télen azon kattognál, hogy mikor lesz már tavasz, és emiatt rosszabbul éreznéd magad az adott évszakban. Tehát akarnál valamit, ami nincs (ott) és nem akarnál valamit, ami (ott) van. A teljesebb megélés az, amikor ugyanúgy ki tudod csatolni a szépet és jót a nyári nap forróságából, az öszi falevelek színpompájából, és a téli zúzmara csillogásából IS. Ettöl a tavasz még nem fogja ráncolni a homlokát, hogy megcsaltad a többi évszakkal :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azért nem vagy te olyan elveszett, látod .-)
de engedd meg, hogy:
"Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége."
1. nem tudom milyen meditációkat láttál, de amit leírtál, annak vajmi kevés köze van a meditációhoz. főleg a teljes passzivitásnak; sokkal inkább egy jól végbevitt meditáció esetében: szellemileg sokkal összeszedettebb vagy, mivel: rábírtad magad, hogy ne kalandozzon el az elméd, tehát aktívan figyelted önmagad és ezáltal természetesen az egész világmindenséget.
2. tisztában lenni Minden következménnyel annyi, mint: megszabadulni Minden félelemtől.
3. a szavak labirintusa az, ami a keresőt rendszerint tévútra viszi. a buddhizmus (és még néhány vallás) óva int attól, hogy a megfigyelővel azonosulj. a trinitás így hangzik: megfigyelő-megfigyelés-megfigyelt. na látod; máris kiütközik ismereteid hiánya: ugyanis én például olyan meditációs technikát is ismerek, amiben egyszerre kell mind-a-három lenned, ami pedig minden, csak nem passzivitás.
4. a buddhizmusban és a legtöbb vallásban és testvériségben, titkos társaságban a cél az, hogy célt találj jelenlegi bőrizomtömlőd életének. hogy emberként mit csinálsz. láthatod, hogy óriási különbség van egyes emberek között, nagyobb, mint mondjuk a mezei zsurlók vagy az erdei cickányok egyes egyedei között. ezzel arra célzok, hogy van szabad akaratod. végül te döntöd el, hogy mihez hogyan állsz hozzá. félelemmel eltelve vagy megértéssel közelítesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyetértek, ezt mondtam kezdettől fogva, hogy a tapasztalat és az elképzelt kép más. Amíg nem tapasztalod az ürességet addig csak egy idea, amiről azt gondolod, hogy jó lesz neked (de honnan ?), aztán lehet, hogy jó lesz lehet hogy nem (számomra nem). Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége. Én szeretem az élet szépségeit, mégha néha meg is kell szenvedni értük mert úgy gondolom megéri. Szeretem azt hinni,hogy amit megfogok, látok, érzek, az valóban ott van, mégha tudom, hogy ez nem feltétlen így igaz, de amikor látom a frissen zöldelő tavaszi fák levelein keresztül átszűrődő zöldes-sárgás napfényt, érzem a szilvavirág illatot, az ágak hátterében az ég tiszta kékjét, hallom a csicsergő madarakat akkor már nem számít semmi más. 'Valóság' azon belül is tavasz függő vagyok ha úgy tetszik, és azóta az élmény óta méginkább az lettem,mégjobban tudatosult bennem, és az ezekhez való ragaszkodást nem tekintem rossznak mert ez éltet, és semmi pénzért nem cserélném el más élményekre. Ha tudnám hátrahagynék mindent és megállnék abban a pillanatban örökké és ez lenne a cél, vagy ha ezt nem is tudom elérni, legalább megközelíteni valahogy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (És még zárójelben hozzátenném: ahogy egy idegen nyelvről, bármilyen szakmáról, vagy akár csak egy filmről is akkor alkothat átfogó véleményt valaki, ha ismeri, csinálta, látta stb stb. A gyakorlás, a tapasztalás útján kaphatunk valós képet magunkról, a világról, a buddhizmusról is. Meditáció ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Carvalito
Belefolynék a dialógusba egy röpke szösszenet erejéig.
Ahogy Gén is említette, az dolgok ürességtermészete a legalapabb tanítás a buddhizmusban. A fogalmi gondolkodás számára sajnos, vagy szerencsére nem megragadható.
Mivel van a hátam mögött egy kis gyakorlás így nyugodtan mondhatom:
a Buddha útján nem az üresség, vagy a vágytalanság a cél. Ezek mind csak szavak, gondolatformák. Alapvetően fordítási hibáról is szó van, eredeti jelentése ennek a jelenségnek az üres teljesség, vagy teli üresség.
A buddhizmus talán egyedülálló módon részesíti előnyben a saját tapasztalást, és véleményem szerint a legnagyobb szabadságot adó út is egyben.
A teljes üresség mellett nagyon érdekes futtatni még az Avatamsaka sutra lényegi mondanivalóját is: ha meg akarod érteni a világ működését, tekints rá úgy, hogy mindent egyedül a tudat teremt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @ Én+te+ö=gén:
Azt, hogy a dolgok mögött nincs semmi jól látják szerintem ebben egyet értek velük, csak a törekvésükkel nem. Bár mondom, engem nem zavar, csak szerintem nem tudják milyen az igazából, hogy milyen szar cél nélkül létezni. Van egy elképzelésük, egy hitük valamiben, és ez a hit generál nekik egy problémát ami addig nem volt és erre egy látszólagos megoldás az ürességbe való menekülés. Azt nem veszik észre, hogy ami elől menekülnek az éppen olyan illúzió mint minden más. Maga a buddhizmus is illúzió amit a benne való hit hoz létre. Mittudomén az inuitok vagy az amazonasi indiánok akik elvágva élnek a civilizációtól, sosem hallanak buddháról, és így nem tudnak a szamszáráról meg az újjászületésekről nem küszködnek olyen problémákkal mint a buddhisták, mert nincs bennük elültetve az az információ, ami létrehozza. Ez pl olyan,mint amikor kicsi voltál, és azt mondták, hogy ha nem alszol el időben akkor jön a mumus és jajj lesz neked, te meg elkezdtél parázni a nemlétező mumustól addig míg tényleg meg nem jelent neked álmodban és rémálmaid lettek tőle.
Egy buddhista úgy éli a mindennapjait hogy meg akar szabadulni a szenvedéstől ez a célja és ami létre hotta ezt a szenvedéstől való menekülést, de mondjuk ha ugyanaz a személy egy fakír fiának születik, akkor meg lehet hogy éppen a szenvedést keresi. Van egy jelentés amit a szenvedésnek tulajdonítanak,és ez teljesen eltér a két esetben de ezt a jelentést,a tartalmat saját maguk hozzák létre ők adják a dolgoknak, önmagában egyik sem létezik.
Egyébként egy dologban nem vagyok biztos, hogy az ego és az üresség nem e egy és ugyanaz, ezt azért gondolom, mert a tapasztalás sosem szűnhet meg, mivel arról a pillanatról amikor megszűnik a tapasztalás, sosem szerezhetsz tudomást, mivel azt is tapasztalnod kellene valahogy, de ha megszűnt akkor már nem tapasztalhatsz. Tehát öröknek vagy legalábbis látszólag annak kell lennie. Az identitást azt szándékosan különböztetném meg az ego-tól, valahogy úgy mint egy személyi igazolványt a rajta lévő adatoktól. PL mondjuk lecserélnéd a fotót, meg a lakcímet, meg a nevet születési dátumot ez lenne az identitás, az ego pedig maga az igazolvány. Ezt ugye akár egy életen belül is meg lehet tenni, mert mondjuk egy 6 éves kori önmagad az nem igazán hasonlít a 66 éves kori önmagadra és a személyiséged is megváltozik, viszont az ego-d az mindvégig változatlan. És egy ego-hoz akár több identitás is rendelhető egyszerre ha mondjuk valaki skizofrén pl. De pl ha van olyan hogy újjászületés és lehet emlékezni előző életre akkor szintén egy ego több identitás esete áll fenn. És az ego nem szükségszerűen birtokol identitást, hanem a döntései következményeképpen, attól függően, hogy mi az amit meg szeretne tapasztalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze minden vallásban lehet találni okosságokat, de itt konkrétan a buddhizmus azért figyel be, mert ök elég sokat "pszichonautáskodtak" befelé az elmébe, és ezért sok minden összecseng a pszichedelikus élmények során megtapasztalható jelenségekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Ahogyan te megélted a Semmit, az kb. a buddhizmus legalapabb tanításának a személyes megtapasztalása volt. (És már borítékolva van 2600 éve). A buddhizmus nem azt mondja, hogy semmi sem létezik, hanem hogy a Semmi (=Üresség) a dolgok valódi természete. A dolgok, amiket létezöknek hiszel - például a ragaszkodásaid alapján meghatározott "identitásod", "egód" - pedig csupán illúziók. Az egészen más felfogást az okozza, hogy nem csak 1 életre vonatkoztatnak, hanem folyamatos újraszületések sorozatában, "szamszarásítva" gondolkoznak a létezésröl. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze a trauma attól trauma, hogy személyesen éljük meg. van kollektív trauma is, de a te sztorid attól még távol van. figyelmeztesd azért magad néha, hogy te magad zárod magadra a börtön ajtaját.
mindenesetre a dolgokat érdemes jobban megismerni, mielőtt nyilatkozol róluk.
térj vissza e gondolatokhoz 3 hónap múlva, jobb nézőpontból fogod tudni vizsgálni a fától az erdőt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ha menekülsz a Semmiből és a Semmit félelmetesnek találod, az nem a Semmi hibája, hanem a te hozzáállásod eredménye."
Ezt most miért mondod ? Nyilván tőlem függ, de el tudom dönteni, hogy mit szeretnék. Ahol nekem nem jó oda nem megyek. Az, hogy nem tömetem ki magam a meleg bárban nyilván nem a melegbár hibája, de ezzel most mit akartál mondani, hogy legyek meleg (amikor nem vagyok az)?
" a buddhizmus szemszögéből pedig te tűnsz ilyennek ."
Milyennek ?
"Márpedig annak mennie kell, nincs kecmec. "
Miért szükségszerű ez ? Lehet ezekkel együtt élni. Sőt aki mazohista az meg egyenesen élvezi.
"A buddhizmus arról (is) beszél hogyan ne ragaszkodj"
Olyan nincs, hogy nem ragszkodsz. Ha semmihez sem ragaszkodsz, akkor a semmihez ragaszkodsz. Egy buddhista is ragaszkodik ha máshoz nem az elveihez az életlhez ha meg ahhoz nem a halálhoz. Akkor tudnál nem ragaszkodni, ha nem hoznál döntéseket A és B választás közt, ami lehetetlen, mert az, hogy nem hozol döntést már egy döntés. Ha nemvágyni akarsz, akkor vágyol a nemvágyásra tehát vágysz. A korábban említett önreflexivitás következménye mindez és minden így épül fel, ebből nem lehet kitörni. Annyit tudsz tenni, hogy kihúzod a dugót a falból csakhogy azzal az adás is megszűnik. Ha valakinek ez jobban tetszik engem nem zavar, de ahogy én látom avval a motivációval amivel ennek a célnak nekivágnak nem ezt az eredményt szeretnék elérni. Pl ahhoz tudnám hasonlítani a dolgot, mint amikor valakit gyötör az éhség, és legtöbbször nincs mit ennie ahelyett, hogy több élelmet keresne magának inkább megvárja míg éhenhal, és akkor többet nem kell éheznie. Az éhezés meszűnik, de vele együtt minden más is amit szeretett. Ennek én nem látom értelmét.A cél az, hogy mindig legyen elég harapnivaló és akkor nincs semmi gond. Az hogy valaki éhenhal az éppen olyan rossz, mint amikor valaki mohó és halálra eszi magát. Az, hogy vannak vágyaid jó dolog, mert ki lehet őket elégíteni és ezért érdemes létezni. Én is pontosan ezért menekültem az ürességből, mert szeretem azt, amikor mondjuk szomjas vagyok és el tudom oltani a szomjam, vagy amikor fáradt vagyok és be tudok huppanni a relax székbe pihenni, stb. Ha ezek nem lennének, akkor tényleg nem tudna semmi sem motiválni és megszűnnék létezni, hiszen ezek hoznak létre(ahogy én őket), ezek definiálják az identitásomat, azt ami 'vagyok'.
http://youtu.be/HtVmVvRScZw |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi az infot. Én is új vagyok ezen a térem:).
Valószínű szerzek be NaoH-t 990 forint fél kiló, nem egy nagy ár érte és ennyi egy életre is elég. :) Használatnak utánna néztem. Van sav és lúgálló kesztyű meg védőszemüveg is :). Ebben a tek-ben hogy először savasítok majd nafta és lúgosítok nem találtam KOH-s lúgosítást. Csak annál a teknél láttam a külföldi oldalakon én is mikor azzal kezdik hogy először ultra erős lúggal szétmarja az egész növényi anyagot. Úgyhogy maradok a nátrium hidrokloridnál szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha menekülsz a Semmiből és a Semmit félelmetesnek találod, az nem a Semmi hibája, hanem a te hozzáállásod eredménye.
"Az én szemszögemből úgy tűnik fogalmuk sincs, mit keresnek, van egy elképzelésük, hogy amit ott találnak, az jó lesz majd nekik, hát nem, nagyon nem..." > a buddhizmus szemszögéből pedig te tűnsz ilyennek .-)
"A cél nem az, hogy a lámpát leoltsuk, hanem hogy mi legyünk a lámpa, vagy ha az nem megy akkor legalább szembe tudjunk nézni az árnyékainkkal. " Márpedig annak mennie kell, nincs kecmec. A buddhizmus arról (is) beszél hogyan ne ragaszkodj. Ezen a tanösvényen megtanulható a 'tudományos' értelembe vett ne ragaszkodj. Amikor vallás felé fordulásról beszélek, akkor nem az istenek előtti térdreborulásra vagy ilyesmire gondolok különben, hanem arra a tudományra, amely a lét nagy kérdéseit hivatott megmagyarázni. Mindegyik vallásban akadhatsz jó gondolatokra, amelyek segítenek megnyugtatni a vitatott szitukban, pl amikor a Semmiben érzed magad. Advanced levelen már meg lehet szabadulni igen sok félelemtől a vallások segítségével. Ajánlott felütés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_nyolcr%C3%A9t%C5%B1_%C3%B6sv%C3%A9ny |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de ha beviszünk 500 mg-t, az teljesen padlóra küld de kialusszuk és ennyi. "
Ebben ne legyél olyan biztos. Fogalmam sincs hány mg-ot tolhattam, mert arról sem volt fogalmam, hogy azt tolom, de voltam már jópárszor matt részeg, mégsem éreztem azt, hogy ott fogok meghalni. És ez nem az volt, hogy most júj beparáztam, vagy beképzeltem magamnak, hanem 180-as vérnyomással, gőzölgő testtel meg szétrobbanó fejjel egy hajszál választott el attól, hogy mentőt keljen hívni. Szóval ez nem igazán az a kialvós téma. Utána hetekig szúrt a szívem, olyannyira hogy abba kellett hagynom az edzést egy időre, mert ahogy elkezdtem dolgozni egyre erősödött. Ráadásul ezeknek a hosszútávú hatásai sem ismertek, így én mindenkit óva intenék ezektől, amig ki nem futják magukat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem nem az én kezem nyomán, ez egészen biztos, hanem ilyen a dolgok természete, láttam. Ha ezt logikai problémának tekintem, akkor arra az axiómatikus halmazelmélet ad megoldást (ott Russel féle paradoxonnak hívják), nem a vallások, de akár vallás, akár tudomány, vagy bármilyen megközelítés csak azokra a problémákra tud megoldást kínálni amiket saját maga generál, és amik ennél fogva igazából nem is léteznek (...tőlük függetlenül).
A buddhizmus szöges ellentéte annak, amit szeretek, hiszen pont az emlékektől akar megszabadulni, és az ürességbe tart, én meg onnét menekültem vissza. Az én szemszögemből úgy tűnik fogalmuk sincs, mit keresnek, van egy elképzelésük, hogy amit ott találnak, az jó lesz majd nekik, hát nem, nagyon nem... de persze mindenki más, szóval lehet, hogy tévedek az ő viszonylatukban, de én abból indulok ki, hogy ők nem szeretnek szenvedni, és azt gondolják, hogy ha megszabadulnak tőle akkor akkor majd minden jobb lesz, igazából nem, mert azzal, hogy leoltod a lámpát megszűnnek ugyan az árnyékok, de látni sem fogsz semmit. A cél nem az, hogy a lámpát leoltsuk, hanem hogy mi legyünk a lámpa, vagy ha az nem megy akkor legalább szembe tudjunk nézni az árnyékainkkal. |
| | | | |
|
