 |
Legfrissebb hozzászólások (7156 - 7165)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Én két teáskanál közé szoktam rakni, buliban meg flyer közé és sörös üveg aljával megdolgozom. Valahogy minden tablettától olyan érzésem van, hogy a torkomon megakadt még az egész kicsi Xanaxtól is, pedig az tényleg nem egy méretes darab. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Pontosan ilyenre gondoltam, ha nem gond, és nagyobb tételben rendelnéd ártalomcsökkentési célzattal, akkor én is kérek egyet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Microcos:
Az is patikás termék, kombinált "gyógyszerfelezö és porító", Google Képek megmutatja milyenek léteznek, 1000 Ft körüli árkategória. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kávét ittam eleget mindig. Napi minimum 2, de 3 az alap, meg néha 4.
Ha szívok, persze elmúlik, meg jó érzés, de valahogy nem olyan már az se, mint régen. Gondolom régen azért esett olyan jól, mert meg voltam feszülve estére, hogy végre szívhassak már, aztán jött a feloldozás.
De mindegy, azért persze jól esik mindig, meg olyankor elmúlik az üresség érzése valóban. Szerintem ez már így is marad. Nem véletlen mondják, hogy aki egyszer függő lesz, az az is marad lelkileg, max elnyomja magában. De én már szerintem max öregkoromban állok vissza rá, ha nagy fájdalmaim lesznek. Viszont ettől a havi egy, két alkalomtól nem tudok megválni. Lehet, egyáltalán nem kéne szívnom fél, egy évig, nem tudom, de az sose fog menni szerintem.
Mindegy, jól érzem azért magam, jó életem van, csak kíváncsi voltam, hogy van e olyan, aki teljesen leállt már pár éve, és annak ellenére még mindig ugyanezt érzi e. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Speciel olyanra gondoltam, amivel nem csak felezni, hanem akár össze is lehet törni a tabit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már csak azt nem írtad le, hogy amikor szívsz, elmúlik-e az üresség érzete?
Az agyzsibbadásos dologra pedig javaslok egy vérnyomásmérést, majd valószínűleg szükség szerinti kávét :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | wow létezik ilyen, hogy gyógyszer felező?! Nagymamám örülni fog neki. Hihetetlen mit művel a gyógyszereivel. Köszi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi!
Tényleg nem klinikai eset. Inkább csak úgy értettem, hogy egy csomó ilyesminek szokott lenni valami neve és akkor lehetne találni hasonló eseteket könnyen.
Amúgy én nagyon imádom ezt benne. A kérdéseidre azt hiszem, mindre igen a válasz. Bár, ha negatívabb hatások érik, vagy aggódik, akkor az is erősebb benne. Nekem úgy tűnik tényleg olyan az egész, mint valami enyhe dózisú cucc. Kicsit irigylem is érte. Bár, emiatt szerintem kockázatos lenne valami szert használni(ő azóta semmit nem használt), ami azért elég nagy drawback lenne nekem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Nem az aktuális témához tartozik, de lenne egy kérdésem, hogy mások is tapasztalták e ezt. Másfél éve leálltam a fűvel 10 év után.
Az első két év csak heti egy két alkalom volt, gondolom, mert nem volt rá mindig keret, de szóval 8 éven át minden este szívtam, volt néhányszor pár hetes időszak, hogy reggel is. Az első két hét kemény volt. Kétszer annyit cigiztem, annyira kattogtam, meg minimál depresszió talán. A harmadik héten már kezdtem jól érezni magam, de egy hónap kellett, hogy szellemileg is igazán tisztábbnak érezzem magam, és már jóval higgadtabb voltam. Azóta havonta egyszer, néha kétszer füvezek még, szóval tudom tartani ehhez magam.
A kérdésem arra vonatkozna, hogy egyszerűen hiába telt el ennyi idő, bár már közel nem annyira, mint az első pár hétben, de minden nap jelen van bennem az a kattogás, üresség, minden szürke érzése, és ez semmit sem javult egy év alatt. Igaz már nem a fű után kattogok, csak alig van étvágyam, viszont amikor jól bekajálok pizzából, akkor sincs semmi életérzésem. Egyszerűen semmit sem élvezek, még amikor néha betépek, azt sem (annyira). Hiába van barátnőm, és elméletileg boldognak kéne lennem, mintha az élvezet kihalt volna belőlem az évek alatt. Örülök dolgoknak, meg élvezek dolgokat, de szinte jelentéktelen intenzitással, közel nem úgy, mint pl. 20 évesen. Izgalmas, tartalmas életet élek a feleségemmel, szóval nincsenek életviteli vagy párkapcsolati gondjaim. Bele tudok feledkezni a pillanatba, és olyankor elfelejtem ezt a szürkeség érzést, de többnyire velem van. Két hónap volt a leghosszabb idő fű nélkül, és akkor sem javult semmit a helyzet. Egyébként azért szívok pár hetente, mert nem tudok elszakadni tőle, de gyakrabban már nem csinálnám, mert másnap úgyis csak tompább vagyok tőle. Így, hogy ritkán csinálom, észreveszem, hogy még kicsit harmadnap is.
Szóval, szerintetek ez már örökre így marad?
Vagy nem is a fűtől van, csak öregszem?:)
Ja meg még egy észrevétel, hogy a legutolsó reggel is szívós időszakomban pár hét után napi rendszerességgel előjött a következő: Mindig délutánonként jött rám, amikor már az utóhatása is elmúlt a fűnek, egyfajta ”megborulás”. Nem annyira szédülés, hanem talán mondhatni annak is, de mellé társult egy durva agyzsibbadás is, és mintha elszálltam volna pillanatokra.
Elvesztettem a koncentrációmat, meg nem egyszer le kellett ülnöm, mert azt hittem, összeesek. Amint abbahagytam a reggeli pöffentés, aznap már ez nem jött elő. Érdekes, nem tudom mi lehetett ez. Sose a hatása alatt vagy után jött, hanem jóval utána.
Szóval ez is érdekelne az előző kérdésem mellett, hogy más tapasztalt e ilyet vagy tudja e mi lehetett.
|
| | | | |
|
