 |
Legfrissebb hozzászólások (633 - 642)
(Témakör: Médiamonitor - A hazai drogsajtó szemléje)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ez most kötekedésnek fog tűnni, de ezekből se az jön le, hogy megszűnnének a haluk csak annyi, hogy hozzáférhetőbb lesz a kezelt személy, ami természetesen egy óriási dolog és nem a kezelés létjogosultságát akarom elvenni, csak ez a skizó bevesz lsd-t és normális lesz nekem nagyon sántít. Sőt ezen logika alapján, aki bekattan az LSD-től és skizó lesz az, ha újra LSD-zik megint nem lesz skizó...
De, ha megmondod kik tettek ilyen LSD skizóknál antihalu stb. dolgokat idéz elő kijelentéseket akkor utánakeresek én is.
Amúgy nem igazán értem, hogy a pszichiátriában miért nem tesznek utalást ezekre az áttörőnek mondható kísérletekre, hisz ha más nem, neurobiológiai szempontból is érdekelhetné őket, úgyszint a gyógyszergyártókat is ez a jelenség és most ne jöjjön senki azzal, hogy túl jó gyógyszer lenne belőle és hamar gyógyulnának a betegek és ez nem célja a gyógyszergyártóknak, mert ekkora befolyással nem lehet egy szakmára egy iparág sem, hogy az elismert hazai orvosok csak kamilláznak, amikor meghallják ezeket a dolgokat. Mintha valami gonosz emberek direkt eltitkolnák ezeket az információkat. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | folyt.:
- Mikor először bemutatták nekem Nancy teljesen le volt kötözve, napi huszonnégy órában. Teljes kényszerzubbonyban volt, és a lábai ki voltak kötve az ágyhoz. Erre a szélsőségesen önpusztító viselkedése miatt volt szükség. Ha a kezei szabadok voltak, megpróbálta kinyomni a szemét, fejbe ütni magát, amilyen erősen csak lehet, leharapni az ujjait, kitépni a nyelvét. Teljesen le volt soványodva, duzzanatok és zúzódások borították a testét, szemei véraláfutásosak voltak a beesett szemgödrökben. Nem tudta visszatartani a vizeletét, és nem volt hajlandó enni. Intravénásan táplálták, és úgy nézett ki, mint egy összevert, kiéhezett, vadállatias, nyolcvan éves asszony. Nem teremtett szemkontaktust, nem reagált semminemű fizikai ingerlésre, megpróbált torokhangokat kiadni és köpni, de nem sikerült neki, annyira kimerült volt. Az ülés nagyon hosszú és viharos volt. Fél óra elteltével intenzív sikításba kezdett. Rövid időre abbahagyta, és halkan azt suttogta: Sajnálom, majd folytatta a sikítást. Megkövültnek látszott, ringatózó mozdulatokat tett, lopva körbepillantott, mintha megpróbált volna kitérni az elől, hogy megtámadják. Aztán beszélni kezdett: Gary, tarts erősen, tarts erősen, tarts engem. És ilyeneket visított: Mama, áú, ó, fáj, ó.
És ezek csak töredékek, amik itt a DAATH-on is fenn vannak. Ha olvasol többet ettől a csodálatos embertől azt hiszem meg fog változni a véleményed.
De rajta kívül is jópár pszichedelikus terápiával foglalkozó szakember tett olyan megállapítást, hogy a skizofrén betegeknél LSD, vagy pszilocibin hatása alatt megszűnik az addigi állandó hallucináció, kényszeres viselkedés, kommunikációs gát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
Nekem ezek elég komoly aktuális javulásoknak tűnnek a viselkedésben, ha már így akarod ezt megközelíteni:
- Az üléseken Timmy viselkedését nyugtalanság, félelem, pánik és szorongás jellemezte. Időnként megnyugodott és megengedte a kísérőknek, hogy ölbe vegyék, megdörzsölgessék vagy gyengéden megetessék. Hosszabb időkön át semmilyen kapcsolata nem volt a környezetével. Egy későbbi ülésen mintegy két óra telt így el, amikor is hirtelen felállt, szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől, és azt suttogta Láttam Istent. Az ezt követő üléseken jóval nagyobb szókincset kezdett használni, elhagyta az echolaliát és az ismételgetést.
- A kezelés előtt Stevie nagyon visszahúzódó és izolált volt és senkinek sem válaszolt. Rendkívül katatón állapotok és katatóniás dührohamok között ingadozott. Támadó és destruktív volt, és különösen a fiatalabb és magatehetetlenebb gyermekek iránt fizikai agressziót is mutatott. Ezekben az időszakokban kényszerzubbonyt (teljes zubbonyt) kellett ráadni és el kellett különíteni. Sosem beszélt senkivel, nem lehetett szemkontaktust teremteni vele és kizárólag a saját világában élt. (...) Hamar felfedeztük, hogy Stevie jelentős szókinccsel rendelkezett, amelyet szokásos állapotában sosem használt. Olyanokat mondott például, hogy A zene követi a mintákat, aztán nevetett és azt mondta Szeretlek titeket minták. Szívminták, ó, milyen gyönyörű nő, egy egész ház, tele változásokkal. Ritmikusan és nagyon kecsesen mozgatta a testét a zenére. Rendkívül élénk lett, mosolygott, néha kuncogott és úgy tűnt, teljesen megigézik az élményei. Ezeknél a gyerekeknél igen szokatlan volt az ilyen típusú reakciók ilyen hosszú időtartama.
Az egyik ülés vége felé az egyik férfi kísérő Stevie mellett ült és fogta a kezét, amikor Stevie egyszer csak kinyitotta a szemét és így szólt: Beszélnél hozzám, David?, mire David azt felelte: Igen, Stevie, majd egy pillanat múlva azt mondta "Nem tudom, mit mondjak, amire Stevie így válaszolt: Csak beszélj hozzám a szemeiddel. Mindez egy olyan gyerektől, aki általában vagy katatóniás volt, vagy erősen destruktív.
- A kezelés előtt Floyd állandóan hiperaktív és izgatott volt, és nem akart kapcsolatot másokkal. Napjait az udvaron töltötte, mégpedig azzal, hogy teljesen elmélyülten kis bogarakat keresett és nézegetett. Ha nem az udvaron volt, két könyvet nézegetett, amelyek rovarokról és bogarakról szóltak. Ha a személyzet tagjai megpróbáltak kapcsolatba lépni vele, csak repetitív válaszokat adott bogaraktól és nem érdekelte senki sem, aki a kérdéseire válaszolt. Úgy tűnt, hogy az idő legnagyobb részében aktívan hallucinál. Nem folytatott verbális kommunikációt.
Az első ülésen Floyd figyelemre méltó reakciót adott a szerre. Félórán belül nyilvánvalóvá vált, hogy szenzoros változásokat tapasztal, ellazulttá vált és elmosolyodott őszinte emberi mosollyal. Az első szavai ezek voltak: Mit csináltatok velem? Még nem halt meg. A könyvében lévő képekre nézett és így szólt: Nem én teszem valódivá, nem én. A személyzet egyik tagja azt mondta, Ugye életben vagy?, amire ő azt válaszolta, hogy: Nem, nem, nem, nem lehetek életben, ez túl jó. Visszanézett a könyvre és azt mondta, Na jó, ez nem lehet, kapcsold ki, kapcsold ki, aki csinálja ezt. A személyzet egyik tagjára nézve így szólt: Ó Judy, ne legyél valódi, ne legyél valódi. Megérintette a személyzet egy másik tagját, a szemébe nézett és azt mondta, Ne legyél valódi, ne legyél valódi, ki kell jutnom innen. Nem akarok életben lenni, félek magamtól, kapcsold ki. Tom, ne legyél valódi. Én már nem vagyok valódi többé. Vak vagyok. Ne, ne, ne, látok. Akkor megnyugodott, a személyzet több tagjára is ránézett és végül így szólt: Hogy lehet, hogy mind ugyanazok vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Sidney Cohen 1960-ban megjelent cikke (LSD: Side Effects and Complications, J. Nerv. Ment. Dis. 130:30, 1960.) negyvennégy szerző publikált adatait foglalja össze, akik körülbelül ötezer személynek adtak LSD-t vagy meszkalint, összesen több mint huszonötezer alkalommal. A kutatók által vezetett pszichedelikus ülések száma egyénenként egy és nyolcvan között változott. A normális önkéntesek csoportjában az ülést követően megkísérelt öngyilkosságok aránya nem haladta meg az egy ezreléket, negyvennyolc óránál tovább húzódó reakciót pedig az alanyok 0,8 ezrelékénél figyeltek meg. A pszichiátriai betegeknél kicsit magasabbak voltak a számok: átlagosan 1,2 ezrelékük kísérelt meg öngyilkosságot, a sikeres öngyilkosságok aránya 0,4 ezrelék, a negyvennyolc óránál hosszabb reakciók aránya pedig 1,8 ezrelék volt. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a pszichiátriai terápia egyéb eljárásainak mutatóival, akkor az LSD-kezelés fölöttébb biztonságos módszernek tűnik, különösen, ha olyan, akkoriban rutinszerűen használt módszereket választunk az összehasonlítás alapjául, mint az elektrosokk, az inzulinkóma-kezelés vagy a pszichosebészet.
A felügyelet nélkül zajló önkísérletekkel kapcsolatos negatív utóhatások és komplikációk gyakoriságát vizsgálva gyökeresen eltérő eredményre jutunk. Amikor a hatvanas évek végén a San Francisco-i Haight-Ashbury klinikán jártam, David Smith, az intézmény vezetője arról számolt be, hogy naponta átlagban tizenöt "bad tripet" kell kezelniük. Bár ebből nem következik, hogy klienseik mindegyikénél hosszú távú reakció lépett volna fel, a problémás esetek száma így is jól mutatja, hogy egy LSD-ülés kimenetelében milyen meghatározó szerepet játszanak az extrafarmakológiai tényezők."
/Stanislav Grof: LSD-pszichoterápia/
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvastam Fishert, de ő se írja, hogy egy skizó gyerkőc LSD-n normálisan kezdene el viselkedni, csak, hogy felhasználták a terápiában ezt a szert eredményesen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Deeptrip és mások: Gary Fisherre nézz rá, googleval találsz tőle két írást, angolul (ezt, ami fenntvan daathon hosszabba és egy lány esetét jó hosszan). Must read :) (Ja, asszem erowidon volt fennt, vagyis az egyik). |
| | | | |
|
