 |
Legfrissebb hozzászólások (623 - 642)
(Témakör: Médiamonitor - A hazai drogsajtó szemléje)
 | |  | | | | |  | |  | | | carvalito:
"Nem, mert nem azt írtam le, hogy x neouron ezt és ezt csinálja, hanem csak egy modellt állítottam fel hasonlatként, hogy az agy az atomhoz (elektonhéjhoz) hasonló gerjesztett állapotba kerül."
Ez így borzasztó ködös, szerintem nem túl jó hasonlat :)
"De a lényeg amit érzékeltetni akartam, hogy ez az egész gyógyszeripar szerintem javarészt egy tüneti kezelés, nem a betegségek valódi okait szünteti meg, hanem a tüneteket ideig óráig, mert a kezelési módok nem hozzák egészségesen stabil állapotba a beteget."
A tüneti terápia is terápia, ráadásul alternatíva csupán a direkt és a preventív terápia lehet. A gyógyszerek abban segíthetnek, hogy az immunrendszer (akár egyfajta "mentális" immunrendszer is) le tudja győzni a betegséget, ergo igenis hasznos lehet a tüneti terápia, sőt, a legtöbb ismert fizikális betegség esetében ez a legcélravezetőbb (direkt antibiotikum-kúra pl. nem túl gyakori manapság, csak akkor alkalmazzák, ha nagyon muszáj).
Tulajdonképpen az MDMA-val történő pszichoterápia is ilyen: a PTSD, mint sok esetben súlyos lelki probléma egyik alapvető tünete a szorongás és a depresszív állapot. Nem a szorongás és nem a depresszió okozza a betegséget, hanem a fel nem dolgozott trauma. Ami a depresszió és a szorongás megszünésével vagy csillapításával (ami MDMA-val elérhető) hozzáférhetővé válik a terapeutának és a páciensnek egyaránt, élményét így könnyebben integrálni tudják.
Tulajdonképpen a pszichedelikus szerek is ebben segíthetnek, és ennek nem sok köze van "gerjesztett állapotokhoz" vagy legalábbis nagyon távoli és torz képet adhatunk másoknak, ha ebből a megközelítésből foglalkozunk a pszichedelikus élményekkel vagy magával a szerrel. Persze a konkrét hozzáállás emberről emberre változhat, de összességében kifelé nem projektálható ez, a szakmának meg van rá megfelelő fogalomtára, úgy mint módosult tudatállapot... Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy olyan perspektívához juttat, amelyet természetes tudatommal sokkal nehezebben érhetek el, és ebből a perspektívából szemlélhetem magam és összevethetem a korábbi énképemmel.
Zacherról meg annyit, hogy kokainosok katéterezett faszát mutogatja elrettentés céljából gyerekeknek - ez szerintem beteges szokás az egész prevencióban, ez a "mutassunk valami durvát". Olyan, mintha azt várnák el tőlem, hogy soha ne szeretkezzek, és legyek életem végéig szűz szerzetes, csak azért, mert valakinek HPV miatt elrákosodott a pénisze, közben a haverjaim meg hetente váltogatják a partnerüket és semmi bajuk nincs. (Vagy a "Zoli bátyja a tizenegyedikes már két éve füvezik, és még nem katéterezték be a farkát, biztos baromság az egész"). Mutogathatna valami inoperabilis szájtumort is, közben meg pöföghetne a pipájával. Hadd gratuláljak neki! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | retek:
Jó nyilván túloz, de végülis mi rosszat mond ? Azt, hogy ne koxold szét a tested, meg hogy ne tolj fel orrba minden fehér port, amire azt mondják, hogy legális és jól beállsz tőle ?
Én ahonnét kiindul abban a pontban igazat adok neki, csak azzal nem értek egyet, ahová jut. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | retek:
Nem, mert nem azt írtam le, hogy x neouron ezt és ezt csinálja, hanem csak egy modellt állítottam fel hasonlatként, hogy az agy az atomhoz (elektonhéjhoz) hasonló gerjesztett állapotba kerül. Ez tökéletesen megfelel a fekete doboz metaforának. "Nem tudjuk mi van benne, csak azt ha belerúgunk zizeg".
És persze, hogy más emberenként, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen más.Ettől csak a gerjesztésre adott válasz más. A működést leírhatja ugyanaz a modell. Pl lehet, hogy mondjuk az alkohol, vagy az MDMA mást hoz ki egy-egy emberből személyiségtől függően (ez a doboz belseje amit nem ismerünk) viszont azt lehet tudni hogy x mg/ttg felett túladagolták vagy hogy vizelethajtó hatása van. Ugyanígy lehet tudni, hogy ha belecsózik valaki, annak az agya magasabb fordulaton pörög, mint alapból. Azt is lehet tudni, hogy tartós használat során tolerancia lép fel, vagyis hogy az agy (szervezet) valamilyen módon adaptálodik a tartós szerhasználathoz (meg úgy általában a kemikáliák nagy részével tolerancia lép fel legyen az rivotril vagy claritine ). Viszont tudjuk azt is, hogy ugyanezzel a logikával adaptálódunk ellentétes hatásokra is. Pl ha sok fizikai fájdalmaz okozol magadnak,egy idő után hozzászoksz, és megemelkedik a fájdalomküszöböd. Ami nem öl meg az erősít alapon ugye (bár ez sem feltétlen van így, mert tudnék olyan kínzást, ami nem ölne meg ugyan, dehogy nem erősítene az is biztos). De a lényeg amit érzékeltetni akartam, hogy ez az egész gyógyszeripar szerintem javarészt egy tüneti kezelés, nem a betegségek valódi okait szünteti meg, hanem a tüneteket ideig óráig, mert a kezelési módok nem hozzák egészségesen stabil állapotba a beteget. De ez nem is üzleti érdek, hol éri meg az egy gyógyszergyárnak, hogy olyan gyógyszert dob piacra, ami csökkenti a piacát ? Ez egy vicc lenne. Ettől függetlenül az LSD csak azért nem gyógyszer mert túlságosan nagy benne a bizonytalanság. Abban a pillanatban, hogy valaminek kiszámítható hatása van, vagy piacra dobják, vagy abba hagyják a kutatását. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves tudatos hedonisták!
Elnézést, hogy megint zavarok. Valaki küldött egy emailt, amiben csak annyi volt, hogy "Amanda Fielding". Róla előzetesen hallottam, hogy támogat az alapítványával mindenféle kutatást, illetve rákeresés után láttam, hogy meglékelte a fejét. Most ezt mire véljem?
PLUR: Rex |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok tudatos hedonisták!
Elnézést, hogy beleszólok kérdésemmel a beszélgetésbe, de látom, hogy jelenleg itt olyasmiről diskuráltok, és olyan szinten, hogy talán tudnátok segíteni. Olyan kutatást keresek, ahol az alany/alanyok rendszeresen használ/tak kisebb dózisú LSD-t. (A kérdésem miértje az"LSD, igazi út a tisztasághoz" topikban olvasható.)
Előre is köszönöm, ha tudtok segíteni.
PLUR: Rex |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A témához kapcsolódó részletek Stan Grof LSD-pszichoterápia c. művének készülő magyar fordításából:
"Az LSD-terapeuták körében általános egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy az LSD-ülések terápiás kimenetele elsősorban a nem farmakológiai természetű tényezőkön múlik. A szerre úgy tekintünk, mint egyfajta katalizátorra, amely képes rá, hogy aktiválja a tudattalanban zajló folyamatokat. Hogy az ily módon aktivált tartalmak felmerülése terápiás vagy destruktív hatással lesz-e a páciensre, az nem csupán az LSD biokémiai és fiziológiás hatásain múlik. Ebben számos, a szerhatástól független változó is szerepet játszik, köztük az alany személyiségének struktúrája, az ülés vezetőjéhez, a kísérőhöz vagy a többi jelenlévőhöz fűződő kapcsolata, a kapott pszichológiai támogatás természete és mértéke, valamint a pszichedelikus élmény belső és külső körülményei (set és setting). Ezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy minden olyan megközelítés, amely az LSD-t pusztán mint kemoterápiás szert kívánja alkalmazni, szükségszerű kudarcra van ítélve. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy LSD-élményből ne származhatna haszon abban az esetben is, ha a szert strukturálatlan szituációban fogyasztják. De az extrafarmakológiai tényezők szerepe annyira nagy, hogy konzisztens terápiás sikerre csak abban az esetben számíthatunk, ha ezeket a változókat megértettük és kontrollálni is tudjuk."
"Jelenleg úgy tekintek az LSD-re, mint az agyban zajló biokémiai és neurofiziológiai folyamatok erőteljes, nemspecifikus erősítőjére vagy katalizátorára. Úgy tűnik, ez a szer általános, differenciálatlan aktivációt idéz elő, amely elősegíti a személyiség különböző szintjein megbúvó tudattalan anyag felszínre kerülését. Az LSD-élmények gazdagsága, valamint meglepő inter- és intraindividuális változatossága az extrafarmakológiai tényezők döntő szerepével magyarázható."
"Mint azt korábban már említettük, a "modell-pszichózis"-megközelítés időközben túlhaladottá vált; felváltotta az a szemlélet, amely az LSD-t a mentális folyamatok nemspecifikus katalizátorának vagy erősítőjének tekinti. Ami a pszichózis veszélyét illeti, az LSD-terápiában tényleg megtörténhet, hogy egy ülést követően átmeneti pszichotikus állapot lép fel. Ez azonban a felügyelet mellett levezetett üléseknél igen ritkán fordul elő, és csak olyan betegeket érint, akik amúgy is komoly érzelmi problémában vagy borderline személyiségzavarban szenvednek. Ilyen esetben a klinikai állapot rosszabbodását nem maga a szer, hanem a mélyben fekvő tudattalan anyag mobilizálódása és exteriorizációja váltja ki, ami bár okozhat klinikai problémát, megfelelő hozzáállás esetén a terápiás változás kiindulópontja is lehet."
"Az LSD a mentális folyamatok katalizátora vagy erősítője, olyan eszköz, amely az embert hozzásegíti a mély önkutatáshoz. Aki ezt a szert beveszi, nem a "toxikus pszichózis" állapotába vagy valamiféle "kémiai mennyországba" kerül, hanem saját tudattalanjának birodalmába: bejárhatja énjének rejtett zugait, és az ott meglelt átjárókon keresztül bejuthat azokba a világokba is, ahol a szupertudatos elme lakozik."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
"szerintem azért mert az emberi agy egy g.cire bonyult rendszer és amit jelenleg lehet tudni róla ebben a viszonylatbaan az is csak egy fekete dobozzal ér fel. "
vs.
"Mint mondjuk egy gerjesztett elektron amelyik egy impulzusra feljebb ugrik egy pályát, csak mondjuk az egészégesnek az n. (referencia) pálya a stabil állapota és n+1-re ugrik, addig egy betegnek az n-1. a stabil és +1-el lesz n.-en a referencián."
Ez nem ambivalens egy kicsit? Kötve hiszem, hogy bármilyen mentális betegség összehasonlítható egy ilyen elektronfelhő-modellel. Egy olyan szer, ami személyről személyre, vagy ha úgy tetszik, alanyról alanyra nagyon eltérő élményt produkál, a legkevésbé sem használható csak úgy, általános terápiában és általánosan egy-egy mentális betegségre. Vagyis miért ne lenne használható, akkor képbe kerül egy újabb tényező: a terapeuta felelőssége a páciensért. A szakma meg mégiscsak kísérletezik vele bizonyos dolgok kezelésében (épp úgy, mint az ayahuascával, ibogainnal, pszilocibinnel, stb).
"A szer meg nem csinál mást csak gerjeszti az agyat illetve bizonyos receptorok működését. Ez megmagyarázná azt is, hogy ha valaki a szertől lesz skizo, miért van, egyszerűen a túl sok használat miatt az agy receptor szinten adaptálódik az n+1."
Szerintem erről 500 mikrogramm LSD hatása alatt másképp vélekednek általában :)
Amúgy a pszichedelikus szerek nem közvetlen okozói a skizofréniának, hanem az már eleve adott, lappang az agyban, a pszichedelikus élmény csupán a betegség fázisaira van hatással. Ez a legfontosabb szerintem: a pszichedelikumok használata nagy többségben nem olyan egyszerű, hogy x és y receptorokon szerotonin antagonista, vagy hogy adrenalinreceptorokhoz képes kötődni stb. Az LSD hatásmechanizmusa pedig a mai napig nem ismert, nem hogy az élmény alapvető tünetekre bontható lenne (néhány egyszerű fizikális tünet kivételével). Egy biztos: élményközpontú terápiában nyilván van benne potenciál, viszont egyszerű, biokémiai megközelítésből nagyon csúnyán sántít a dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1292. deeptrip:
szerintem azért mert az emberi agy egy g.cire bonyult rendszer és amit jelenleg lehet tudni róla ebben a viszonylatbaan az is csak egy fekete dobozzal ér fel. Azzal lehet kisérletezni, hogy bedobsz a doboz bemenetén valamit aztán arra kiköp valamit, de hogy miért azt köpi ki azt senki nem tudja. Magát a betegséget sem tudják pontosan mik idézik elő, hát még azt, hogy a kisérleti gyógyszer hogy hat rá ! Csak sejthetik, hogy lehet közük egymáshoz, de a sejtés miatt nagy a kockázat is.
Amúgy szerintem érdemesebb lenne azt kutatni, hogy egy egészséges emberre hogyan hat a lecsó mondjuk és ezt összevetni egy betegével. Nálam bizonyos képességeket megsokszorozott, azaz sokkal jobban tudtam csinálni ezt azt, és el tudom képzelni, hogy ugyanezt műveli a beteggel is ideiglenesen, azaz pont annyi pluszt ad neki, amennyi hiányzik ahhoz, hogy egészségeshez közelebbi állapotban legyen. Mint mondjuk egy gerjesztett elektron amelyik egy impulzusra feljebb ugrik egy pályát, csak mondjuk az egészégesnek az n. (referencia) pálya a stabil állapota és n+1-re ugrik, addig egy betegnek az n-1. a stabil és +1-el lesz n.-en a referencián.A szer meg nem csinál mást csak gerjeszti az agyat illetve bizonyos receptorok működését. Ez megmagyarázná azt is, hogy ha valaki a szertől lesz skizo, miért van, egyszerűen a túl sok használat miatt az agy receptor szinten adaptálódik az n+1. szinthez és ez lesz a normális azaz az referencia szint. de itt nem önmaga miatt stabil és amikor vissza eseik az impulzusok száma a normál szintre akkor a referencia alá kerül a stabil n. szint. Kicsit bonyolultan írtam le, de amúgy nem egy észveszejtő gondolatmenet, és szvsz ez lehet az olyan neurotikus betegségek hátterében mint a skzio, a paranoia, vagy a depresszió. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez most kötekedésnek fog tűnni, de ezekből se az jön le, hogy megszűnnének a haluk csak annyi, hogy hozzáférhetőbb lesz a kezelt személy, ami természetesen egy óriási dolog és nem a kezelés létjogosultságát akarom elvenni, csak ez a skizó bevesz lsd-t és normális lesz nekem nagyon sántít. Sőt ezen logika alapján, aki bekattan az LSD-től és skizó lesz az, ha újra LSD-zik megint nem lesz skizó...
De, ha megmondod kik tettek ilyen LSD skizóknál antihalu stb. dolgokat idéz elő kijelentéseket akkor utánakeresek én is.
Amúgy nem igazán értem, hogy a pszichiátriában miért nem tesznek utalást ezekre az áttörőnek mondható kísérletekre, hisz ha más nem, neurobiológiai szempontból is érdekelhetné őket, úgyszint a gyógyszergyártókat is ez a jelenség és most ne jöjjön senki azzal, hogy túl jó gyógyszer lenne belőle és hamar gyógyulnának a betegek és ez nem célja a gyógyszergyártóknak, mert ekkora befolyással nem lehet egy szakmára egy iparág sem, hogy az elismert hazai orvosok csak kamilláznak, amikor meghallják ezeket a dolgokat. Mintha valami gonosz emberek direkt eltitkolnák ezeket az információkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt.:
- Mikor először bemutatták nekem Nancy teljesen le volt kötözve, napi huszonnégy órában. Teljes kényszerzubbonyban volt, és a lábai ki voltak kötve az ágyhoz. Erre a szélsőségesen önpusztító viselkedése miatt volt szükség. Ha a kezei szabadok voltak, megpróbálta kinyomni a szemét, fejbe ütni magát, amilyen erősen csak lehet, leharapni az ujjait, kitépni a nyelvét. Teljesen le volt soványodva, duzzanatok és zúzódások borították a testét, szemei véraláfutásosak voltak a beesett szemgödrökben. Nem tudta visszatartani a vizeletét, és nem volt hajlandó enni. Intravénásan táplálták, és úgy nézett ki, mint egy összevert, kiéhezett, vadállatias, nyolcvan éves asszony. Nem teremtett szemkontaktust, nem reagált semminemű fizikai ingerlésre, megpróbált torokhangokat kiadni és köpni, de nem sikerült neki, annyira kimerült volt. Az ülés nagyon hosszú és viharos volt. Fél óra elteltével intenzív sikításba kezdett. Rövid időre abbahagyta, és halkan azt suttogta: Sajnálom, majd folytatta a sikítást. Megkövültnek látszott, ringatózó mozdulatokat tett, lopva körbepillantott, mintha megpróbált volna kitérni az elől, hogy megtámadják. Aztán beszélni kezdett: Gary, tarts erősen, tarts erősen, tarts engem. És ilyeneket visított: Mama, áú, ó, fáj, ó.
És ezek csak töredékek, amik itt a DAATH-on is fenn vannak. Ha olvasol többet ettől a csodálatos embertől azt hiszem meg fog változni a véleményed.
De rajta kívül is jópár pszichedelikus terápiával foglalkozó szakember tett olyan megállapítást, hogy a skizofrén betegeknél LSD, vagy pszilocibin hatása alatt megszűnik az addigi állandó hallucináció, kényszeres viselkedés, kommunikációs gát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
Nekem ezek elég komoly aktuális javulásoknak tűnnek a viselkedésben, ha már így akarod ezt megközelíteni:
- Az üléseken Timmy viselkedését nyugtalanság, félelem, pánik és szorongás jellemezte. Időnként megnyugodott és megengedte a kísérőknek, hogy ölbe vegyék, megdörzsölgessék vagy gyengéden megetessék. Hosszabb időkön át semmilyen kapcsolata nem volt a környezetével. Egy későbbi ülésen mintegy két óra telt így el, amikor is hirtelen felállt, szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől, és azt suttogta Láttam Istent. Az ezt követő üléseken jóval nagyobb szókincset kezdett használni, elhagyta az echolaliát és az ismételgetést.
- A kezelés előtt Stevie nagyon visszahúzódó és izolált volt és senkinek sem válaszolt. Rendkívül katatón állapotok és katatóniás dührohamok között ingadozott. Támadó és destruktív volt, és különösen a fiatalabb és magatehetetlenebb gyermekek iránt fizikai agressziót is mutatott. Ezekben az időszakokban kényszerzubbonyt (teljes zubbonyt) kellett ráadni és el kellett különíteni. Sosem beszélt senkivel, nem lehetett szemkontaktust teremteni vele és kizárólag a saját világában élt. (...) Hamar felfedeztük, hogy Stevie jelentős szókinccsel rendelkezett, amelyet szokásos állapotában sosem használt. Olyanokat mondott például, hogy A zene követi a mintákat, aztán nevetett és azt mondta Szeretlek titeket minták. Szívminták, ó, milyen gyönyörű nő, egy egész ház, tele változásokkal. Ritmikusan és nagyon kecsesen mozgatta a testét a zenére. Rendkívül élénk lett, mosolygott, néha kuncogott és úgy tűnt, teljesen megigézik az élményei. Ezeknél a gyerekeknél igen szokatlan volt az ilyen típusú reakciók ilyen hosszú időtartama.
Az egyik ülés vége felé az egyik férfi kísérő Stevie mellett ült és fogta a kezét, amikor Stevie egyszer csak kinyitotta a szemét és így szólt: Beszélnél hozzám, David?, mire David azt felelte: Igen, Stevie, majd egy pillanat múlva azt mondta "Nem tudom, mit mondjak, amire Stevie így válaszolt: Csak beszélj hozzám a szemeiddel. Mindez egy olyan gyerektől, aki általában vagy katatóniás volt, vagy erősen destruktív.
- A kezelés előtt Floyd állandóan hiperaktív és izgatott volt, és nem akart kapcsolatot másokkal. Napjait az udvaron töltötte, mégpedig azzal, hogy teljesen elmélyülten kis bogarakat keresett és nézegetett. Ha nem az udvaron volt, két könyvet nézegetett, amelyek rovarokról és bogarakról szóltak. Ha a személyzet tagjai megpróbáltak kapcsolatba lépni vele, csak repetitív válaszokat adott bogaraktól és nem érdekelte senki sem, aki a kérdéseire válaszolt. Úgy tűnt, hogy az idő legnagyobb részében aktívan hallucinál. Nem folytatott verbális kommunikációt.
Az első ülésen Floyd figyelemre méltó reakciót adott a szerre. Félórán belül nyilvánvalóvá vált, hogy szenzoros változásokat tapasztal, ellazulttá vált és elmosolyodott őszinte emberi mosollyal. Az első szavai ezek voltak: Mit csináltatok velem? Még nem halt meg. A könyvében lévő képekre nézett és így szólt: Nem én teszem valódivá, nem én. A személyzet egyik tagja azt mondta, Ugye életben vagy?, amire ő azt válaszolta, hogy: Nem, nem, nem, nem lehetek életben, ez túl jó. Visszanézett a könyvre és azt mondta, Na jó, ez nem lehet, kapcsold ki, kapcsold ki, aki csinálja ezt. A személyzet egyik tagjára nézve így szólt: Ó Judy, ne legyél valódi, ne legyél valódi. Megérintette a személyzet egy másik tagját, a szemébe nézett és azt mondta, Ne legyél valódi, ne legyél valódi, ki kell jutnom innen. Nem akarok életben lenni, félek magamtól, kapcsold ki. Tom, ne legyél valódi. Én már nem vagyok valódi többé. Vak vagyok. Ne, ne, ne, látok. Akkor megnyugodott, a személyzet több tagjára is ránézett és végül így szólt: Hogy lehet, hogy mind ugyanazok vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Sidney Cohen 1960-ban megjelent cikke (LSD: Side Effects and Complications, J. Nerv. Ment. Dis. 130:30, 1960.) negyvennégy szerző publikált adatait foglalja össze, akik körülbelül ötezer személynek adtak LSD-t vagy meszkalint, összesen több mint huszonötezer alkalommal. A kutatók által vezetett pszichedelikus ülések száma egyénenként egy és nyolcvan között változott. A normális önkéntesek csoportjában az ülést követően megkísérelt öngyilkosságok aránya nem haladta meg az egy ezreléket, negyvennyolc óránál tovább húzódó reakciót pedig az alanyok 0,8 ezrelékénél figyeltek meg. A pszichiátriai betegeknél kicsit magasabbak voltak a számok: átlagosan 1,2 ezrelékük kísérelt meg öngyilkosságot, a sikeres öngyilkosságok aránya 0,4 ezrelék, a negyvennyolc óránál hosszabb reakciók aránya pedig 1,8 ezrelék volt. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a pszichiátriai terápia egyéb eljárásainak mutatóival, akkor az LSD-kezelés fölöttébb biztonságos módszernek tűnik, különösen, ha olyan, akkoriban rutinszerűen használt módszereket választunk az összehasonlítás alapjául, mint az elektrosokk, az inzulinkóma-kezelés vagy a pszichosebészet.
A felügyelet nélkül zajló önkísérletekkel kapcsolatos negatív utóhatások és komplikációk gyakoriságát vizsgálva gyökeresen eltérő eredményre jutunk. Amikor a hatvanas évek végén a San Francisco-i Haight-Ashbury klinikán jártam, David Smith, az intézmény vezetője arról számolt be, hogy naponta átlagban tizenöt "bad tripet" kell kezelniük. Bár ebből nem következik, hogy klienseik mindegyikénél hosszú távú reakció lépett volna fel, a problémás esetek száma így is jól mutatja, hogy egy LSD-ülés kimenetelében milyen meghatározó szerepet játszanak az extrafarmakológiai tényezők."
/Stanislav Grof: LSD-pszichoterápia/
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvastam Fishert, de ő se írja, hogy egy skizó gyerkőc LSD-n normálisan kezdene el viselkedni, csak, hogy felhasználták a terápiában ezt a szert eredményesen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Deeptrip és mások: Gary Fisherre nézz rá, googleval találsz tőle két írást, angolul (ezt, ami fenntvan daathon hosszabba és egy lány esetét jó hosszan). Must read :) (Ja, asszem erowidon volt fennt, vagyis az egyik). |
| | | | |
|
