 |
Legfrissebb hozzászólások (553 - 562)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | cellux:
ha ez igaz akkor ebből is látszik hogy a valóság olyan amilyennek akarod hogy legyen. mindenkinek a saját agya készíti el a saját valóságát. az élet csak egy álom és mi a saját magunk kitalációi vagyunk. minden egyszerre létezik mindenhol, minden végtelen. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Élt át valaki olyat, hogy párhuzamos idősík alakult ki salvia hatása alatt? Előfordulhat, hogy évek telnek el ebben a világban, miközben a valóságban alig telik az idő?"
A DMT-Nexuson egy gibran2 nevű user azt mesélte, hogy Salvia egyszer átvitte őt egy másik világba, ami nagyon hasonlított ehhez, csak egy kicsit mégis más volt: máshol voltak a tárgyak a polcokon, meg ilyenek. Aztán várta, hogy vége legyen, de nem lett vége, úgy jött le a Salviáról, hogy abban a másik világban maradt. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elérkezettnek láttam a pillanatot hogy kipróbáljam a Salviát, megtapasztaljam hatásait. Ma este történt, összeültünk 2 legjobb barátommal. Kb. 2 nagy levelet szívtunk el fejenként, ez olyan 0,2g körül van. A legjobb hatás elérése érdekében (mivel a Salviához rendkívül magas hőmérséklet kell) gázpákával adtunk a bongnak hőt. A harmadik barátom vigyázónak volt jelen, de nem egyszerre próbáltuk ki szóval 2 vigyázó volt. Pipa betölt, hangulatos zene, fény le, gázpáka meggyújt pipa odatart hatalmas slukk. Elviselhetetlen volt a kaparás a torkomba de pár másodperc után megszűnt, 5-10 másodpercig tartottam lent. 3-adik slukknál már nagyon koncentrálnom kellett h. tartsam a pipát, leszívtam leraktam gyorsan a pipát. Hirtelen durva szédülés ezzel együtt izzadás, ezután észt vesztő pörgés. Haverokkal beszélgettem, úgy éreztem kezdek elszakadni mindentől, az elmém mintha egy óriási hintába lett volna "betöltve" úgy éreztem rögtön kiszakadok a testemből. Próbáltam kapaszkodni a valós dolgokba, holott ez akkor szinte lehetetlennek tűnt, volt valami félelem érzet a dologban. Értelmezni barátaim mondandóját volt a legnehezebb, szinte nem hallottam őket, mintha egyszerre ott lettem volna és nem is. Ezután mondott valamit az egyik barátom amitől én nagyon megijedtem, a valóságban nem tűnt félelmetesnek, de ott akkor nagyon az volt, ilyen félelmet még soha nem éreztem, bár a vicces dolgok is másképpen hatottak. Mindenesetre nem mondanám az egészet egy rossz utazásnak, inkább kellemetlennek, furcsának, megfoghatatlannak és végképp megérthetetlennek. Ha nem kapaszkodtam volna talán olyan erőteljesen a valóságba jobb lett volna, de abban a pillanatban féltem elengedni a tudatomat.
Mindenesetre érdekes volt, nem hiszem h. hamarosan ki fogom próbálni ezt a növényt mert még nagyon keszekuszák a gondolataim.
A barátomnak aki kipróbálta nem adott semmi különöset, csupán durva szédülést és ő szerinte valami "megváltozott" érzést. Bár ő nem bírta lent tartani a slukkokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tomsy
hát volt már hosszú déjá vu-m, olyan, amikor szinte a következő szavakat is tudtam előre, de nem erre gondoltam a jövőbelátással kapcsolatban. Ezt nem igazán tartom annak.
Amire én gondoltam, mind olyan esemény volt, ami nem is velem történt. Álmokban, ha visszaemlékeztem, nagyon részletes volt az álom emléke éber állapotban is, de kb annyira, mint egy fénykép.
Normális esetben egy emlékkép homályos, csak a lényeg éles, de ezek mind más álmok. Utólag is felidézve részletgazdagok.
Volt olyan is, hogy csak abban a pillanatban jutott eszembe az álom, amikor épp megtörtént. Mármint, hogy 2 napja reggel emlékeztem az álomra. De idővel elfelejtetem, mert nem tűnt fontosnak. De amikor megtörtént, egyből újra eszembe jutott, és a további események is.
Éber állapotban meg a "felvillanások" teljesen olyanok, mint a képzeleti képsorok. Ezt sztem csak az érti, aki nagyon vizuális.
Én az vagyok. Mondasz valamit, egyből látom. Képekben gondolkodom.
Tehát mikor a jövőből villan be pár kockányi képsor, pont olyan, mikor valamit elképzelek. Azzal a nagy különbséggel, hogy oda nem illően villan be a dolog. Mint az isteni szikra.
Akkor épp nem azon agyalok, de egyszer csak felvillan egy vízió.
Teljesen hasonló, mint mikor valamin sokat töröd a fejed, de nem jössz rá a megoldásra. Abbahagyod kicsit a gondolkodást, elkezdesz mást csinálni..és egyszer csak beugrik a megoldás, amikor nem is azon járatod az agyad.
erre gondoltam.
Tom003!
érdekes, amit írsz, de asszem elfáradtam, ezt még át kell gondolni, most úgy érzem, csak sejtem mit akarsz mondani, de nem biztos, hogy értem is. :) nemsoká újra nekiállok, és megértem.
Egyébként nem tudom feltűnt-e, de szétoffoltuk a témát. :D
Habár Látnok zsálya, Jósmenta... ide vág. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @katonafull
Véletlenül nem erre gondolsz?
http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9j%C3%A0_vu
Amúgy nekem volt már olyan élményem hogy körülbelül egy percre láttam előre a "jövőt", de megváltoztatni nem tudtam.
Megvolt a tipikus dejavu érzésem, de sokkal előrébb ment, tudtam hogy ki mit fog mondani, csinálni, de én egy ilyen paralízises állapotba kerültem. Se beszélni, se mozogni nem tudtam.
Egy ilyen élményem volt, jó pár éve, de nagyon megmaradt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Továbbgondoltam az elmúlt negyed órában:
Mi van akkor ha valóban létezik ez a fáziskésés (ami egyre valószínűbb a számomra) olyannyira hogy a mindennapokban is jelen van. Csak nem statikus hanem dinamikus. Az emberi agy védőmechanizmusa, fáziscsúsztatások amiket mi köznapi nyelven reflexeknek, rutinnak hívunk. Pl a járás vagy az evés. Megkímél minket az agyunk a részlépések aprólékos megélésétől, helyette nagyobb prioritást ad mondjuk az evés közbeni újság értelmezésének vagy sétálás közben a zene hallgatásának. Ezek valós időben kerülnek feldolgozásra, míg a kisebb prioritású ingerek kis fáziskéséssel, néhány szekundummal később.
Még tovább gondolva: a reflexek és a stresszhelyzetben végrehajtott mozdulatok is ilyenek, tudatosság nélküliek, hogy gördülékenyen tudjuk őket végrehajtani (ha filózunk rajta akkor megvan rá az esélye hogy rontunk, pl ha koncentrálsz arra hogy hogyan ütöd vissza a ping-pong labdát nagyobb eséllyel véted, mintha csupán "érzésből" hagyva a reflexekre játszol.)
Másik elgondolás, hogy amikor felszökik az adrenalin, minden lelassul körülöttünk, ami azért van mert a prioritás küszöbhatára kiszélesedik és sokkal több részletre enged az agy valós időben reagálni mint normál állapotra. Az időérzet változása meg alátámasztja azt az elképzelést hogy az agy egységnyi változáshoz egységnyi időt rendel hozzá. (pl 1000 részlet változásának az érzékelése 1 másodperc idő érzetet eredményez) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | WOW, nagyon tetszik ez a két dolog (a hullámzás mint az agy tévedésének és a korrigációnak a vizuális leképezése) és az álombeli újragenerálás (a lövéses példa)
A jövőbelátással kapcsolatban: lehet egy kicsit nyakatekertnek hangzik, de megpróbálom leírni mit találtam ki. Aki a "jövőt" látja az tulajdonképp nagyon rosszul jár, mivel csak a jelent látja. Amint "vége" a jövő víziónak (ami a jelen egy részlete) akkor az agy visszacsatol a múltba és újra átéli azt mint a valós jelen (magyarán a múltban él tudatilag) Persze ez nem lehet több egy két pillanatnál, mégis elég hátborzongató hogy a sok csúszás miatt a memóriánkban élnénk. Mintha a TVben az élő focit fél perc csúszással adnák és véletlen egy pillanatra bevillanna a valós időben lejátszódó meccsrészlet és olyan élmény lenne mintha láttuk volna a jövőt (közben meg pont hogy a jelent láttuk végre)
A másik ami szerintem hasonló elvű az a déjá-vu Az agyi visszacsatolás, amikor a beérkező adatokat véletlenül duplán dolgozza fel vagy épphogy a feldolgozás nem sikerült elsőre így megismétli a tudat, óhatatlanul elültetve az ismerős érzést.
Tegnap este hazafele menet nagyon nyomasztó érzés tört rám, az eszembe villant hogy lehet nem is azt élem meg valóságnak ami valójában.
Kérdés: Ha az ember napi szinten 12 órát álmodik és 12 órát van ébren akkor melyik a valóság? Képes e felborulni a rendszer és álomnak hinni az ébrenlétet?
(amúgy örülök hogy ismét megy a filózgatás, olyan jó volna összeülni teázgatva beszélgetni :) ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hú basszus...
Már írtam, de megismétlem, mert nagyon fontosnak tartom.
Soha nem használtam még drogot, mármint tudatosan, és itt a pszichedelikusokra gondolok, meg arra a drogra, amit a köznyelv ért ezalatt a szó alatt. És épp azért érdekel ez a világ, ugyanis nagyon hasonló tapasztalataim vannak, mint a droggal élőknek.
Legtöbb álmomban, de éberen is volt már néhány durva, és épp ezért a Salvia ködös világa nagyon érdekes.
Én már álmodtam meg a jövőt többször is...nagyon részletesen, sőt éberen is voltak "bevillanásaim", ezek kevésbé részletesek, mégis 1-2 dolog nagyon ki volt hangsúlyozva, de nagy részük szimbolikus volt...
Szóval én hiszek a jövő predesztinálhatóságában / Amúgy meg kellett néznem mi a fene a jelentése a predesztináltnak :D /
Méghozzá azért, mert megtapasztaltam.
De ez az egész részemről sajnos nem irányítható. Látszólag véletlenül történik, és ugye mindig csak utólag tudom meg, hogy a jövőbe láttam.
AZ utóbbi 1-2 alkalommal, már sejtettem, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az is egy lehetséges jövőkép.
És igen, én is úgy gondolom, hogy igazából nem is a jövőt látom meg, csak egy lehetséges alternatíváját, és szerintem is az van, hogy bár szabadok vagyunk, nincs minden pillanat kőbe vésve, vannak fix pontok, amik, mint elágazások, bezárnak bizonyos kapukat, és ezzel párhuzamosan újakat nyitnak meg.
De ez is teljesen kvantumfizika... :))
Talán a jövőbelátás igazából csak az agy azon képessége, hogy a pillanatnyi paraméterekből kreál egy elképzelhető, nagy eséllyel bekövetkező eseményt.
Elvileg ebben semmi különös nincs. Ha a tér keletkezésének minden paraméterét ismernénk, minden jövendő dolgot képesek lennénk előre meghatározni...kiszámolni.
Az egész "egyszerű" matematika :)
Valószínűleg ezért áldoz a tudomány temérdek pénzt a világ keletkezésének a kutatására, a kvantumfizikára, meg az űrkutatásra...érdekes, a tudomány mégsem hisz ebben az egészben....legalább is hivatalos álláspont szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | katonafull
Na igen, az álmoddal kapcsolatban: ilyesmire gondoltam.
Mert durva, hogy az álomban a valós idő elvileg azt jelenti, hogy az agyunk gyorsabban működik. Gyakorlatilag átvágtázik tehát a történéseken, a tapasztalat mégis, mint valós idő jelenik meg.
"Mert az agy ugye csak a már megtörtént eseményekre képes emlékezni..."
Vajon biztos, hogy így van?:) Ha van jövőbelátás, akkor az is egyfajta emlékezés. Mondjuk én nem hiszek abban, hogy a jövő predesztinált, bár azt el tudom képzelni, hogy vannak bizonyos fix pontok, melyek attraktorokként viselkednek. Különben inkább úgy képzelem, hogy a jövő eseményeinek különböző valószínűségi eloszlásait lehet letapogatni, ahogy A Dűnében Paul is látta a jövőt, de csak mint valószínűségek halmazát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | NA, de erdekes dologba nyúltunk... :)
Mulder!
Ja, valóban, a gravitáció torzítja a téridőt, így ha létezik tér-idő alapegység, így annak kell nyúlnia, vagy zsugorodnia.
Egyébként a fénysebesség meghaladható megfelelő közegben
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cserenkov-effektus
"Nekem az jutott eszembe, hogy esetleg az agy képes lehet visszafelé irányban teljes érvényűvé konvertálni egy ilyen élményt, mely aztán úgy jelenik meg az észlelő számára, minta teljes hosszában élte volna meg. A kvantumfizikában elvileg van lehetőség a késleltetett választásra, mely szintén a visszafelé aktualizálás elvén működik. "
na erre meg szintén az álmok világában tapasztalt élményeimmel tudok példát.
Voltatok már úgy, hogy álmotokban történt valami hirtelen nagy katasztrófa, ami véget vetett az álombeli életeteknek?
Mondjuk álombeli énetekhez odalépett valaki, és fejbe lőtte, és még hallottátok a fegyver dördülését...
És mikor felriadtatok, megnövekedett pulzus és légzésszámmal... akkor jöttetek rá, hogy míg aludtatok pl a huzat becsapta az ajtót, és ez volt a nagy hang, amire felébredtetek.
Csakhogy az álomban "valós időben" tehát nem felgyorsítva, odalépett valaki, talán még mondott is valamit, odatartotta a fejedhez a pisztolyt nevetett, és meghúzta a ravaszt. ez kb 2 perc lenne a valóságban.
De utólag rájöttem, hogy igazából csak az utoljára hallott dördülés miatt álmodtam ezt, merthogy az az ajtó becsapódásának volt a hangja. Tehát az agyam visszafelé rakta össze az álmot, gondolom, azért, hogy fel tudjam dolgozni az oda nem illő robajt.... :))
Jimi34536!
A te felvetésedet azzal egészíteném ki, hogy én úgy tudom, a tudomány mai állása szerint az agy a jelent néhány másodperces, nagyon "nagy, szinte végtelen felbontású" és kapacitású memóriából, plusz egyre kisebb kapacitású, hosszabb távú memóriájából rakja össze a múltat, és az ere épült képzelőerővel rakja össze a jövőt, ezt is néhány másodperces nagyon részletes, és hosszabb távú kevésbé részletesből, na és ezeknek az szorzatából állítja össze a jelent, ami igazából így nem is létezik.
Mert az agy ugye csak a már megtörtént eseményekre képes emlékezni... :)
A tér hullámzását én is szoktam tapasztalni minden tudatmódosító szer nélkül, ha belemerengek valamibe...elkezd hullámozni és kavarogni a tér.De ez lehet azért is, mert magamtól módosult tudatállapotba kerülök, és ilyenkor ugye az agy az érzékszervektől érkező jeleket máshogy dolgozza fel, mint ahogyan egyébként.
Bizonyos területek gátlódnak, míg mások aktiválódnak, és talán az is lehet, hogy csak a jobb és bal agyfélteke egymás feletti dominanciájának megváltozását érzékeljük hullámzásnak. |
| | | | |
|
