 |
Legfrissebb hozzászólások (4373 - 4392)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Uhh, ez olyan kategória, mint a vodkás tampon... :I |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Mixmag,
semmi ertelme.. onnan talan valamivel korabban felszivodik, cserebe biztos h roncsolja a szoveteket mivel sav.. szal' hujeseg.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
A minap hallottam egy olyat, amiről kérdeznélek titeket:
Egyik ismerős mondta, hogy felhasználási mód, hogy elfelezi a postait, és egyik felét "hagyományos" rágcsálás, másik felét a szemgolyójára, az alsó szemhély alá...
Ti mit tudtok erről? Jobb ez így? Nem károsítja a szemidegeket?
Tulajdonképp kipróbálnám, de tartok tőle emiatt, lévén voltam már eléggé komolyan szemüveges, 150k volt a service...:/
Mit tudtok erről?
Üdv alle |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | visszaolvastam egy pár hozzászólást, és erre reagálnék:
"Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan. "
Érdekes, mert pont valami hasonlót éltünk át barátommal Hajni trippen! Olyan volt, hogy az egónk haza akart menni, mert látta az órán, hogy már hajnali fél 3, és már ideje lenne hazamenni. Egy másik - félelmektől mentes - énünk meg tudta, hogy ott kéne maradni, hiszen még javában folyik a trip.
Na most: a félelmektől mentes, trippelő énünknek le kellett győzni a hazamenni akaró ego-ént. És abban a pillanatban, hogy elhatároztuk, hogy na akkor most akkor elindulunk, egy óriási boldogság érzet lett urrá rajtam, és belassult az idő is, aztán mikor visszafordultam, hogy visszamennyek, elmúlt...
Sokadjára sikerült csak végleg elindulni:-)
És olyannyira nemféltem egy-egy elindulásnál, hogy minduntalan gyalog indultam el, pedig biciklivel voltam. Ezért fordultam vissza mindig, mert barátom szólt, hogy "hé, a bicódat itt hagyod?" :-)
Üdv.:
Gábor |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem akarok gondolkodni. sehovase máshova. élni akarok.
aztán ha élek már, akkor talán gondolkodhatok is talán megint.
(bocs, majd elmúlik megint és akkor megint.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Jaja nagy divat itt az egovesztés s társai
sztem amíg nem éled át, addig csak misztikus rémmese, a paráról, a halálról, meg minden ilyesmiről.
az elsők még parásak, de aztán már csak van az is
nem jó, nem rossz, csak van
de Cella, minden másodpercben is ez van, sőt minden másodperc kvadrotrilliomilliomod részében is, hogy a bizonytalanba esel bele, csak az egód elhiheti veled, hogy nem:)
s ez a bizonytalan annyira bizonytalan, hogy már bizonyosan bizonytalan.
na ez a halál, amikor csak vagy
emlék, érzék nélküli, egyesült egy -ben való örök jelen
persze ezek is bugyuta szavak,
de igazából Én nincs, csak vannak olyan részek, amiknek van agya, abban okos szerves kompúter, mely folyton adatok rengetegjeivel bombázódik, s fenntart egy virtuális részt a térben, amit elkülönít, s azt mondja rá "én vagyok"
De ezekről nem lehet sokat mondani
Ja, s nem jön könnyen, el kell dobni mindent
Ki vagy, mi vagy, hol vagy, mi volt, mi lesz, ezek nemnagyon számítanak.
Nekem isteni szerencsém volt, hogy az első tripen egy 1000fős d&b partiban ide kerültem, s nem máshova:)
Persze akkor még mit sem tudtam minderről. De most se tudok többet, csak már a para elmúlt:)
Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (De az igazság az, hogy most kicsit felfordul a gyomrom ettől a céltalannak tűnő onanizálástól, amit művelek. Úgyhogy inkább hagyjuk.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A ráparázás az önféltésből ered. Ha nincs önféltés, akkor ráparázás sincs. A pszichedelikus tudatállapotban felébredő energia megpróbálja szétszedni az egót. Ha ez valamiért ellenállásba ütközik, akkor jönnek a parák. Ha ilyen ellenállás nincs, akkor para sincs, és a kioldódás zökkenőmentesen lezajlik.
Engem például az szokott beparáztatni, amikor ráérzek arra, hogy ez az egész, amit énnek, meg valóságnak hívok, amire az életemet építettem, mennyire esetleges homokvár. Mivel amíg nem oldódtam ki, az eggyel beljebb lévő szint nem valóságos (nem látom), nagyon félek tőle. Olyan, mintha sötétségbe kéne beleugrani, feladni mindent, amikor kétséges, hogy lesz-e utána valami. És ez nagyon félelmetes.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kegyelem lényege, hogy nem kell kiérdemelni."
Amen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ..hm, viszont miutan megtettem mar nem tunik rossz otletnek. sallalalalala :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | volt par gondolatom meg az egofork dologrol, de sajna amint vasarnap este bealudtam fel is szivodott mind, es azota valami kib@szott mely depresszio kapott el, olyan ures a fejem mint nyárikonyha meszelés elott..
na majd ha osszekapom magam reagalok.. fakk, de utalom ezt a beloopolt gondolatot amikor egyik szer negativ hatasat egy masikkal akarom kompenzalni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, értem, tehát kaotikus :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
"A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni."
Vagyis ilyen szempontból független, de akkor mi mástól függ? Vagy véletlenszerü? Ha egyik sem, akkor elveszti az értelmét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis:
"A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van."
:) Ha nem veszed észre, akkor nem is igazi :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül."
Ez érdekes, értem a logikáját, de szerintem a végefelé elkezd csúsztatni. Miért ne lehetne az én-elképzelés független a ragaszkodástól? Az egó az, ami az én-elképzeléshez ragaszkodást csinálja? De amikor nem csinálja, az automatikusan para lenne?
Miért ne csinálhatná egyiket sem, tehát sem ragaszkodás, sem para? Kétlem, hogy a mesterek is minden alkalommal beparáznának.
Tehát ha úgy mondjuk, hogy: "ha nem paráztál, akkor nem jutottál el az ego-lossig", akkor az csak egy önmeghatározás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, nagyjából arról van szó amit leírtál (ego-loss). Gyakorlatilag az élmény annyi volt, hogy megszűntem létezni mint különálló lény, beleolvadtam a semmibe, és átéreztem ahogy a semmiben bennevan minden. :) Persze előfordulhat, hogy vmi komolyabb hallucinogént használva tovább tartott volna a dolog (mármint időben)... Ja és ugyan nem előzte meg para, de Nomad leírása is helytálló (az ego-lossról)... igazából ez olyan, hogy mindenki ugyanazt éli át, de másképp írja le.
A 7-8 gramm pedig reális... [:)]
De amúgy tényleg. Ez van... van ilyen is...NON-STOP. Ismerek ilyet is, és olyat is aki csak szív 1 slukkot és fullon van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről eszembe jut, hogy azt is mondták, hogy a ""spontán"" vallásos élmény maradandóbb változásokkal jár, mint ez a "kiprovokált". A kiprovokált vallásos élmény, ami ugye ahogy a Bard is említette, nem egyenlő minden egyes enteogén élménnyel.
És az derült ki, hogy a "vallásos élmény" fogalmára nem lehet úgy adni épelméjű meghatározást, hogy ez igaz legyen. Az embereknek éppúgy vannak nem-maradandó spontán vallásos élményeik, mint nem-maradandó kiprovokált vallásos élményeik. A Good Friday expeiment utóvizsgálatai meg megmutatták, hogy a valódi, mély provokált vallásos élmény éppoly "hajlamos" maradandónak lenni, mint a spontán.
Úgy tűnik, hogy az egyetlen különbség, hogy forszírozott állapotban nagyobb a valószínűsége a vallásos élménynek, és a forszírozottság miatt veszélyes lehet és káros a dolog, ha nagyon nem alkalmas a helyzet a vallásos élményre. Mert tolja az embert előre a forszírozottság, és ha nem a vallásos élmény felé állt be, akkor letolja a terepasztalról.
Na persze ez totál igazságtalanság bizonyos emberek szemében, akik a veszélyeket egyébként még csak nem is úgy tekintik, hogy "bevállalja a veszélyt, nagyon bátran próbára teszi magát, és tudja, hogy ha elbukik, akkor nagyobbat bukik, mint én, aki nem vállalom a veszélyt, tehát megérdemli az élményt, ha ilyen erős volt a hite, hogy nem félt, és bevállalta, és valóban nem bukott el", hanem a veszélyt még kifejezetten a bátor vállalkozók bűnének tekintik.
Ez irigység. A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni. Irigység és képmutatás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ehhez az ego-loss dologhoz van egy gondolatom még.
Amikor kezdődött ez ez egész LSD láz, mindenféle spirituális élmények, meg újjászületés-sztorik keringtek, és a különböző bölcs, emberek, meg gondolkodók, meg guruk, meg ilyen szerzetek két pártra szakadtak. Az egyik csoport azt mondta, hogy ezek autentikus spirituális/vallásos élmények, a másik azt mondta, hogy nem. Nem, mégpedig azért nem, mert túl könnyen jönnek. Na erre mondta már nemtudom pontosan ki, talán többen is, hogy ez nem teljesen igaz, mert kurvára nem jönnek könnyen, sőt baromira a szerencsén múlik, hogy egy ember átéli-e az igazi áttörétst, vagy csak bulizik egyet, meg ilyenek. Szóval valószínűleg valahol az kettő között van az igazság, de furmányos módon, amit én még nem értek. :-) |
| | | | |
|
