 |
Legfrissebb hozzászólások (4393 - 4402)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | Na ja. "mi az a para?" vagyis "maap".
maap, aki naponta háromszor megkerüli saját magát |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A buddhista meditáció előkészítő fázisai arról szólnak, hogy az ember megpróbál rájönni, hol is van az az "én". A mesterek azt állítják, hogy ha az ember tényleg becsületesen utánanéz ennek, akkor végül nem talál semmit. Illetve azt találja, hogy az én egy üres mag (semmi) köré felépített fogalmi rendszer, ami csak a beléje vetett hit ereje által létezik.
A parák pedig ennek az én-komplexumnak a védekező mechanizmusai, amiket a saját nemlétezésének napvilágra kerülésétől való félelem vált ki (tudom, elég paradox). Ha valaki megpróbál rájönni, hogy az énje tényleg olyan valóságos-e, mint amilyennek látszik, akkor - szerintem - szükségszerűen találkozik ezekkel a parákkal is. Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az olyankor van, amikor olyan merev az ego, hogy a létezésének a kérdése fel sem merül. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De így a ti ego-loss meghatározásaitok a parához kötödnek. És ha nincs para, akkor hogy van ez az ego-loss? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt?"
:)
Ez qrvajó volt.
Én személy serint azt neveztem ego-lossnak, mikor egyre jobban paráztam, hogy meghalok, utána már ez ellen semmit nem is tehettem, egy ideig nem volt értelme "rólam" beszélni, mert olyan nem létezett, aztán újrateremtettem magam, kicsit máshogy, kicsit jobban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | doktor úr, segítsen, ego-lossom van. :-)
valószínűleg mindenki mást ért ego alatt. számomra az ego-loss azt jelenti, hogy feloldódik az a nagyon alapvető para, ami miatt a jelenségek egy szilárd létezőnek tekintett "én" tapasztalataiként regisztrálódnak a tudatban. amikor a jelenségek egyszerűen vannak, az én-fogalom és az összes ebből adódó komplikált védelmi rendszer (van egypár) ballasztja nélkül, azt lehet - innen nézve - ego lossnak nevezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ilyenkor mindig rájövök, hogy én milyen "jógyerek" vagyok.
7-8 gramm.....
Komolyan mondom elkezdem anyukámmal olvastatni ezt a fórumot, hogy lássa én milyen visszafogott vagyok ehhez képest.
A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt? Vagy még csak most fog jönni? Vagy már túl is vagyunk rajta?
Nincs itt valamilyen szakember aki tudna egy jó módszert mondani, hogy hogyan tudja eldönteni magáról valaki, hogy most éppen ego-losson megy keresztül vagy sem?
;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 7-8 grammot, napi rendszerességgel?
én eddig azt gondoltam, hogy 7-8 gramm jó spanglitól három-négy ember nagyon durván készen tud lenni egy egész nap úgy, hogy kb. folyamatosan tekernek. (egy cigibe mondjuk egy grammot, ami már önmagában nagyon over-gyanús)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: tapasztalataim szerint a fű pont az a drog, amit az emberek a lehető legkülönfélébben reagálnak le. Vannak akik napi rendszerességgel elpippantanak 7-8 grammot, és e mellett tesznek-vesznek, szóval pörögnek és élik a normál életüket, szinte észre sem veszik hogy beszívtak...és vannak akik 1 lightos slukktól is viszonylag mély szintre kerülnek. Személy szerint én is érzékeny vagyok a zöldségre - nekem pl. volt már ego-lossom is tőle...
Viszont az LSD teljesen más sztem. Vagyis azt akarom mondani, hogy nem biztos, ha vki érzékeny a fűre akkor az LSD-hez is úgy fog viszonyulni... sztem a zöldet ne keverjük ide.
|
| | | | |
|
