|
Legfrissebb hozzászólások (433 - 442) (Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
| | | | | | | | | | nargile, ezt az órigenészes "lassú" linket köszi. én arra gondoltam azonban, h olvasataim szerint ágoston egy időben hogyismondjam a pápa bérnöke volt, akkor írt mindenfélét, ami a manicheistákat, pontosabban a szekta-alapítót a halálba segítette. nekem máshol is vannak kételyeim vele kapcs. vagy inkább ambivalens személyiség számomra. az, hogy a manicheisták dualisztikus nézeteit meghaladta oké, de ugyanakkor pont ebben a "meghaladásban" látok valami naon fura csínt, merthogy ugye neki a nagy problémája az a "rossz" meghatározásával volt. (mert, hogy a legnagyobb jó, aminél elképzelni nagyobbat nem lehet, az az isten, az oké, értem, hogy az ontológiai istenérv is innen ered stb. de azt is látom, hogy "semmiképpen" nem akart "visszatérni" a "meghaladható" "dualizmushoz", így a rosszat valahogy nem igazán tudta helyretenni. ez a csíraelmélete pedig, hááát nekem az tűnik újszerűnek, kár, hogy végülis katolikus bérenc lett. simán ő lehetett volna dawkins példaképe, mint ahogy egy hosszú ideig akár a korabeli dawkins-ként is felfogaható. - vajh kedves dawkins mikor fog megtérni? az egymilliárdodik eladott könyve után? végülis ágoston is népszerű volt észak-afrikában,mint materialista-manicheista. kár, hogy a halott mítoszok utáni, jahvétől rettegő európai klerika "magáévá tette". milyen lenne a világ, ha ágoston a csíraelméletben tovább megy egy kicsit... sokkal tovább...)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | De mi szeretjük az általánosítást. Nyílván a lelkész barátod nem átlagos, viszont a szórás annyira nem nagy ilyen téren. Viszont: a kételkedése már egy sokkal magasabb szint, mint az, hogy szó nélkül, gondolkodás nélkül elhiszi az egészet. És éppen aktuális sztorik keretein belül magyarázza bele az egészet. Ismerek én is egy nagyon kedves katolikus papot, akit szülővárosomból politikai érdekek száműztek. Egyébként csak annyit szeretnék még, hogy amin voltam, misén, azon tuti nem volt senkinek spirituális élménye. Ismerve az oda járó embereket, ez eleve kizárt. Mert az egészbe politika és miegymás keveredett. Merthogy mifelénk a 80% református (és ők már tényleg undorító politikát folytatnak), a fennmaradó 20% katolikus pedig a város régi polgári rétegének fennmaradt kis csoportja, meglepően nagy befolyással. Viszont rövidesen szeretnék eljutni egy misére a Szent Anna templomba. Ott már voltam egyszer, és az a mise szép volt, jó volt és nem éreztem magam feszélyezve. Bár nem tértem meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Mahadeva: "Na de egy vallásos emberből hiányzik valami: nem szketpikus"
Hohó, dehogynem! Van egy kezdő evangélikus lelkész jóbarátom, aki tinédzser korában lejátszotta a "létezik-e Isten" detektíves játékot magában és azóta hívő, méghozzá annyira, hogy a pályaválasztásával úgymond Isten kezébe helyezte az életét. Ennek ellenére nagyon is szkeptikus tud lenni önmagával, az egyházzal, sőt olykor a saját spirituális élményeivel szemben is. A hitről és vallásról folytatott beszélgetéseinkben is mindig arra ösztönzött, hogy legyek szkeptikus. Tehát a vallásosság nem feltétlenül jelent kritikátlan azonosulást az egyházak által képviselt tanokkal és gondolatokkal, ám az mégis érthető, ha valaki egy vallási közösségbe szeretne tartozni. Ez segíthet magyarázatot adni az egyén spirituális élményeire (nagy kérdés persze, hogy milyet), ugyanakkor a összehozza a hasonló szellemiségűekkel. Azt hiszem Alan Wattsnál olvastam azt, hogy a vallásos közösségbe lépés felér egy intellektuális öngyilkossággal, hiszen le veszi az ember válláról a világ nagy dolgairól való önálló gondolkodást. Akkor ezzel teljesen egyetértettem, de most már kellő távolságtartással kezelem. Noha nem vagyok semmilyen egyház tagja, nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy vallási közösségen belül ne lehetne azt elérni, amit manapság sokan az egyház mint zavaró közvetítő közeg kiiktatásával tesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Igazából hasonlót próbáltam mondani én is, csak egészen másképp... Az pedig hogy magyarázunk összevissza az a Best Blonde Joke ever... :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | nosza egy kis sóder nektek... :)
Nargile neked sok mindenben van igazad. Élvezettel olvastam a többiek hozzászólásait is. Olyan sok a szempont és a vélemény, hogy már alig lehet tudni mit is bizonygatunk, és lehet kutatni az egyházatyákat, vagy filozófiákat, lehet összehasonlítani, de ezek a tudományok mind az elmének szólnak. Az jut az eszembe, hogy a végén már úgy is csak a puding próbája marad, ki az aki beszél róla és is ki az aki eszi azt. Kicsit olyanok lettünk mint azok a tudósok akik földönkívüli intelligenciát és kapcsolatfelvételt keresnek, és ehhez képest megrögzötten egysíkúan gondolkoznak. Illetve éppen ez az: gondolkoznak. Illetve nem csak, hanem minden kavicsot megmozgatnak, minden mélységbe és magasságba behatolnak és nem veszik észre hogy saját érzékeik és beállítottságuk korlátoltsága teszi őket vakká a másra. Szóval léteznek más keleti vagy egyéb helyről származó vallások is, akik azt mondják hogy a megismerés útja nem az intellektus pallérozása, a tudásanyag bővítése, nem az összehasonlítás vagy az elemzés, hanem a káosztól való visszahúzódás, egészen a belső istenig, a meditáció, koncentráció, kontempláció eszközeinek vagy képességének kifejlesztése, tarammtaramm. Tisztánlátás elérése azáltal hogy megszabadulunk a véleményeinktől, mert akkor már nem vetítünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Gén, Hopax, igazatok van. Ez csak a a fogalomrendszeremben nem működő dolog (vagyis működik - részben). Viszont ilyen alapon eleve nehezen tisztázható az, hogy mi számít spirituális élménynek (nem fogalom, hanem élmény tekintetében). Az egész spirituális élmény ennyire csak személyfüggő, akkor viszont megintcsak ott van az egyház szerepének megkérdőjelezése. Persze létezik csoportos spirituális élmény is, sőt az a legigazibb... :D
Viszont továbbra is megkérdőjelezem az egészet biokémiával, és pszichológiával. Ezért nagyon fontos a kutatás pszichedelikus területeken: ha jobban megismerjük ezt az egészet, választ kaphatunk azokra a kérdésekre, amelyek mögé Istent képzelünk. Ez már nagyon duplaszőrös. A tudományos nézőpontot akkor sem vetem el. Végülis a hozzáállás éppúgy egyidős az emberiséggel, mint a vallásosság. Más kérdés, hogy míg a vallás fejlődése nem hozott kézzel fogható felfedezéseket spiritualitás tekintetében, a tudomány igen. Pl a világkép megváltozása a nyugati kultúrában mindig is tudományfüggő volt a vallási ragaszkodás miatt. A Nap nem a világegyetem középpontja. És van evolúció is. Sőt az evolúcióról szól az egész, még akkor is ha nem értjük az evolúciós folyamatok összességét, mert sok a kérdőjel, hiányosak az ismereteink. Hogy miért buktak meg a görög filozófusok a kereszténységgel szemben? Akkor még nem állt az emberiség olyan szinten technikailag. Ha ma jönnének a keresztények és eddig nem is lett volna ilyen (mondjuk az így durva, mert egészen más világ lenne), akkor a mai tudásanyag mellett az ókereszténység elvei nem állnának helyt. Viszont ez megint bonyolítaná a helyzetet. Ez egy végtelen kettősség. És ez a kettősség az emberiség átka és áldása. Lehet, hogy egyszer elmúlik, de az egy elég durva utópia lenne... Csak az egyik a másik nélkül. Folyt köv., megyek gyakszira :DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | Hát ez szép emberek!
Majdnem fél óra és kb,12 tök ismeretlen szó utánajárása végeztével,ideértem az elejére.Szórakoztató és roppant tanulságos egyperceseket olvastam.Aminek az lett a vége hogy az spirituális élményeitényleg személyfüggök.Tudjátok érdekes volt ennyire filozofikus és tárgyilagos értelemezésben olvasni a vallásról.Mint a daath egyik kevésbé müvelt és iskolázott tagja sajnos én nem tudok idézetekkel és egyéb frappáns filozofiai irányzatok tanaival beszállni(bár megeröltethetném magam).Na és akkor a lényeg én a vitába azért szálltam be,mert én mint vallásos ember rendkivül érdeklödö vagyok minden iránt ami az életmódommal kapcsolatos.Bár a vallási hozzáálásomat nem tudnám sehova besorolni,mert az elmúlt 10 év alatt rengeteg olvasásból és tapasztalatból rakodott össze és Péter atya szerint aki kedvenc hittantanárom volt és a mai napig kedves barátom,sok gondolatom rendkivül istenkáromló is.De nekem ez a meggyözödésem ami néha fejlödik és változik mikor felismerem valamiben a korlátoltságomat vagy szüklátókörüségemet.Sajnos vannak olyan vallási dogmák leginkább a kereszténységben amit valaki már jól megfogalmazott elöttem, a haragvó isten meg a tizparancsolat és lássuk be egy mindent teremtö és éltetö isten képében ezek nevetséges állitások.Én továbbra is arra a kérdésre szeretnék töletek választ kapni lévén hogy logikailag nagyobb rálátással rendelkeztek mint én,Hogy a katolikus egyháznak és más világvallások vezetöinek nem kéne-e elgondolkodni azon,Hogy a változás nem rossz dolog.Más világban élünk mamár az emberek nem hülyék,olvasottak és müveltek.Éppen ezért középkori dogmarendszer és a félelemkeltés nem nagyon hat rájuk.De ha felfednék elöttük a menny vagy épp más vallási rendszerek esztétikáját , szépségét vagy azt hogy a valódi megértéshez és az istenhez való közelkerüléshez mennyi munka, logika és kitartás kell.Nézzétek a 17-19.század misztikusait és müvészeit talán nem volt olyan nagy a különbség.Egy egész életmüvel igyekeztek isten közelébe kerülni,mert tisztán érezték és tudták,hogy a világ principiuma nem fogható meg üres fejjel vagy adományokkal és gyonással.Talán az ima az egyetlen jó gyakorlat amit a kereszténység a hétköznapokban használ.nem a történelmi jelentöség a kérdés szerintem hanem a bevett gyakorlat már rég nem felel meg a kornak.És higgyétek el azt a kulcsot meg kell találni mindenkinek.hát befejezem és tényleg bocs ha hülyeségeket irkálok,de jó olvasni a véleményeteket dolgokról.Üdv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | mahadeva: "nem láttam senkit sem, hogy spirituális élményt élt volna át. Valódit."
Ez lehet Nem láttam semmit sem. Valódit Nem láttam senkit sem. Valódit Nem valódi.
A többit Gén leírta.
Ez duplaszűrős, mert más neked(a) egy élmény, és más a vizsgált alanynak(b). Vizsgálódni meg csak úgy egyszerűbb, ha megpróbálsz b jelleget ölteni, de elrakod a spájzba az a-t is, hogy majd visszatérhess.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | mahadeva: "nem láttam senkit sem, hogy spirituális élményt élt volna át. Valódit."
Az átélés egy szubjektív dolog, nem pedig egy látható dolog. Mások élményeinek valódisága nem tartozik az általad észlelhetö tartományba.
Alapból tehát csak arról beszélsz, hogy nem láttál olyan viselkedésmintákat, amiket "valódi spirituális élményként" címkézhetnél a fogalomrendszeredben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | mahadéva: én két katolikus misén voltam az elmúlt hónapban, mindkettőn őszinte spirituális élményeknek voltam szemtanúja és részese. Az egyik a velencei Szent Márk székesegyházban volt két hete - ott engem is teljesen magával ragadott annak az épületnek a bizánci misztikummal átszőtt spirituális aurája, a szakrális térben felszólaló egyházi énekek kapukat nyitogattak ott bent. A másik egy kis borsodi falu apró görög-katolikus templomában volt, ahol a mise után volt egy keresztelő is. Ott teljesen más volt a fíling, de teljesen pozitívan jött le az az igazi békebeli jámbor falusi vallásosság, az ikonfal előtt terjengő tömjén, a meglepően megnyerő intellektusú, a gyerekek rosszalkodására rugalmasan reagáló pap, a rózsafüzéreket morzsolgató kendős öregnénik.
Persze, nem tudhatod, hogy kinek mi játszódik le a lelkében, mindenhol vannak, akik csak színlelik az áhítatot - de ebből nem lehet általánosítani. Abban igazad van, hogy a spirituális élmény mélysége teljesen személyfüggő. |
| | | | |
|