 |
Legfrissebb hozzászólások (423 - 442)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | .A visznzatlan szerelmet az apám iránt aki 2 évente megjalen és kihasználta öt ahogy csak lehet.Kilátástalanságot.de olyat ami úgytünik elfeledtette vele ,hogy csak 31 éves és van két fia,hogy tartozik valahová.Akkor értettem meg,hogy már régóta alkoholista és magányos.Ö ott volt végig velem amig ez tartott és egész addig tartott amig anyu reggel félhatkor meghalt.11 körül amikor elkezdett vérthányni ujra kihivták az orvost.Nem láttam de tudtam milyen slendriánul kezelte a dolgot,azt mondta megesik és hogy lehet a beadott gyógyszer mellékhatása.Adott neki egy lázcsillapitót és javallott vizesborogatást.HAH.Hajnali 3 kor elvesztette az eszméletét.Péter mentöt hivott,Akik 5.15-re értek hozzánk(budapest,Békásmegyer)2 és negyed óra.Az öcsém Norbi 11 évesen az utolsó köhögésére kelt.É sén éreztem ahogy sötétebb és hidegebb lessz mintha valami okbol kifolyolag követhettem volna anyut,hogy lássak és tudjak és mondhassak valamit,de aztán Péter bejött rátette a válamra a kezét és minden szertefoszlott.Már csak én voltam ott valami súlyos és sötét belsö ürességgel,mintha lelkem még nem tért volna vissza.Mindenki sírt körülöttem,Péter az öcsém,én tudtam nem voltak érzéseim és gyülöltem magam érte még jó sokáig.
Na jó itt tényleg abbahagyom mert ez már túlzás és nem biztos,hogy a spirituális részét megfelelöen közvetitem.De azóta már a lényem részévé vált a világ sokrétüségének és az emberi szellem mérhetetlen nagyságának ténye.Ezért olvaslak titeket,mert minden amit irtok és gondoltok olyan fajta szabad emberi gondolkodást takar amihez nekem sajnos nem nagyon volt szerencsém.Na jó tényleg abbahagyom az irást és bocs a kurva sok betüért.Ja a csattanó,anyu bélcsvarodásban halt meg,szóval ha a mentök fél órával korábban jönnek,még élne ,persze csak ha akarna.PÁ
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Mindenki!
Tök jó,hogy végre élményekröl is szóvan a topicban,és gyerekkori tapasztalásokról.Én egy fix flasshre emlékszem.Lefekvéskor amikor becsuktam a szemem elindult egy erös zuhanó érzés egyenesen lefele egyre gyorsabban addig amig teljesen be nem paráztam és kinyitottam a szemem.Kár,hogy ma már nincs most kivárnám mi van lent.(bár betépva még néha megesik,de olyankor a kitaccsolást kockáztatnám ezzel)
Az elsö spirituális élménnyem pedig(nekem az ezt lehet vitani)14 évesen volt 97-ben.Édesannyámmal kapcsolatos.Ő ez év február elsején halt meg.Karácsony után pár nappal arra keltem fel egy elég sötét álomból,hogy kegyetlenül bőgők.Nem emlékeztem mit álmondtam és nem is értettem miért.Aztán leesett,anyu meghalt és nincs már velünk,teljesen tisztán és egyértelmüen igy éreztem és igy is hittem.Aztán bejött és megkérdezte mi a baj.Nem tudtam neki elmondani.És nem is nagyon volt mit.Aztán január 31.én anyu hazajött a munkából lázasan és elég rossz börben,de nem tulajdonitott neki nagy jelentöséget.Délutánra már nagyon rosszul volt az akkori élettársa Péter kihivta az ügyeletes orvost aki azt mondta influenza.Én ekkor nem volta otthon.7 körül érkeztem meg,bementem anyuhoz és akkor kezdödött.Amikor megláttam az ágyon jött a dejavu-böl oly jol ismert érzés csak ez nem mult el.Olyan volt mint egy álom vagy mint amikor maszlagoztam.Valahogy beszürkült a világ és minden mozdulat és hang elöre lejátszott volt.Akkor már nagyon rosszul nézett ki szegény.Peti elmondta,hogy az orvos szerint csak influenzás és nincs semmi gond,és én nem mondtam semmit.Ennek igy kell történnie.Bementem a szobámba leültem és vártam.Életem asszem elsö felnött gondolatatit igyekeztem sorba állitani.Tudtam már az ajtóban ez az a nap ami az álmomban történt minden pillanata ismerös volt egy folyamamtos felismerés amit az agyam végtelen nyugalommal fogadott el és én próbáltam vitába szállni vele.Amikor rászántam magam,hogy tennem kell valamit,szólni Péternek,Anyunak bárkinek,megjelent Ő.Elöször tizévesen láttam amikor a nagyi meghalt a korházban.Az ő képében jött akkor és elbucsuzott a nagyi helyett tölem.Ez nekem egy szép és kedves emlék,kirohantam anyuhoz hogy a szobámban van a nagyi de mire bejött nem volt ott.Másnap reggel hivták,hogy azéjjel meghalt.Tudjátok én akkor is biztos voltam benne ,hogy ö nem a nagyi,de valami olyan volt aki tudott ö is lenni.Szóval azon az estén ott volt.Nem láttam de azonnal megéreztem.Nem volt ilyesztő érzés,inkább megynyugtató.Nem akarta hogy szóljak bárkinek is mintha arra biztatott volna hogy lássam az okát annak ami történik,hogy anyu akarja ezt és talán ezt el kell fogadnom,hogy késö bármit is tenni ezért nem teszek semmit.De higgyétek el a számat sem tudtam kinyitni,hogy legalább önmagamnak kimondjam hangosan a nyilvánvalót.Láttam anyut és az életét úgy magamban idegen érzéseket éreztem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | METTA,
Semmi extrára nem gondolok ezalatt. Van ugye az a tipikus jelenség, hogy az emberek elfordulnak az egyházaktól, merthogy azok szem elől tévesztik a hit lényegét, elvesznek a rituálékban, bizonyos vezetők látásmódját/értékrendjét tükrözik blabla, ezért az "egyháznélküliségben spiritualizálódó alany" - aki mondjuk kereszténynek vallja magát és nem megy gyülibe - kedvére összeszedegetheti és értelmezheti a számára szimpatikus részeket a bibliából a saját élményeinek megfelelő alátámasztást nyújtva pl. De a gyülizés is idetartozik, ahova szintén olyanok mennek, akiknek vmi bajuk van az egyházakkal, de mégis közösségi létre vágynak. Több gyülis mondta már, hogy azért jó közösen imádkozni, mert akkor érezhetővé válik a szent szellem (vagy Szent Szellem) jelenléte és Isten számára is kedvesebb cselekedet (szerintük), ha közösségben dicsőítik. Tehát sokszor megmarad ez a közösségiség igény és a spirituális útmutatás igénye az egyházakból való kiábrándulás után is.
Megugye idevág még a daath esete is a csoportos tripek utólagos közös értelmezésével.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | SEVIL,
alan watts kapcsán azért talán ne feljtsd ki az ő vallásos közegét.
amikor ő az intézményesített vallás kapcsán az intellektus leépítésről ír, az szerintem a buddhista értelemben vett tudat közösségi megismeréséről szól.
(az meg egy anti-mém mém :) blackmore szerint, szerintem meg egy deitást nem kereső ember csoportkeresése a nyugalom-valláshoz...)
az viszont kifejezetten érdekel, hogy nálad egészen pontosan mit jelent a szuverenitás -nemcsak a szubjektív élményre kitérően, hiszen, amit írtál ennél kissé tágasabb értés- az egyháznélküliségben spiritualizálódó alany szintjén?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (jajj annyit félregépelek. bocsánat.
tök jó lenne egy helyesírás-ellenőrző itt is a hozzám hasonló figyelemzavaros sebajtóbiásoknak... ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | naja.
az első kettő
- habár könnyedén megmagyarázható egy alvásszakértő által -
az a fajta spirituális élmény, amire az 587-588-as hozzászólásban tárgyaltam.
(meg amit én is megéltem)
itt jön fel az ártatlan énség transzcendencia-keresése.
kérdés, hogy te a magad részéről ezeket az élményeket sikeresen beépítetted-e valamilyen komplex struktúrába?
ha igen milyenbe?
tudományvallásba?
(lásd a kuliffay hanna ehelyen értékelhető cikke, amit belinkeltem)
ha nem, akkor miért írod, hogy szereted az általánosítást?
vagy a pszichedélis adott neked megnyugvást, illetve még több és bonyább hason-élményt?
(én nem építettem be még be semmibe.
egyenlőre asszem, hogy még mindig azt az egy élményt dolgozom fel. a pszichedélia annyiban segített, mint egy regresszív hipnózis, illetve az ayahuasca kicsit mást adott... stb.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Első spirituális élményem nem mostanában volt, bár nem is túl régen, betéptem, és a zene akkor nyílt meg először előttem úgy tripesen: valami 2000 and one számot, sajnos mai napig csak az előadóját tudtam kideríteni. A zene mögött egy identitásként megjelent Isten...
Gyerekkori haluim nekem is voltak:
- Többször éreztem úgy az ágyamon, hogy repülök. Főleg ha becsuktam a szememet.
-Egyszer, nem álmodtam, mégis azt hittem éjszaka, hogy denevérek repkednek az ágyam fölött.
- Ovis koromban apukám Líbiában dolgozott, és csak ritkán jött haza. Mindig mutatott fényképeket a sivatagról meg az óceánról. Később volt, hogy egy játszótéren a homokozót sivataggá "végtelenítettem".
Ennyire emlészem nagyjából, de még biztos voltak mások is. Egyszer tudom hogy azt hittem, hogy valaki más vagyok, csak nem tudom, hogy ki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (persze ebből ugyebár vagy azt lehet kihozni, hogy a kommunizmus tehet róla, mert szegény kislány
egy bebalzsamozott látvány-halottat azonosított kényszeresen egy, az életterében akkor leginkább uralkodó "vallás" fejeként,
vagy,
hogy a katolicizmus, az elnevezéséhez mérten (katha-holon) nagyratörő vallás és szándékosan a halállal és a vérrel paráztat, szóval vérfetisiszta,
vagy, hogy én nagyon hülye vagyok.
amúgy első sprirituális élményként azt jelölném meg
- amit itt a fórumon asszem már leartam valaha -
amikor egyszer az történt, hogy egy "fényfolyam" "áradt" a "fejembe" és hirtelen rengeteg infóhoz jutottam.
nem, nem trippeltem, hanem
ovis voltam és csöndes, szép, kedves kislány
- utólag értékelve talán skizofrén, bár a szüleim és a régi barátaim által ez a feltételezés nem bizonyított-
és felkéredzkedtem az asztalra, hogy elmondjam, amit tudok, és elment a hangom 3 napra.
azóta mindent háromszor megnézek, néha még a szemem is kiakad és a fülem meg lokátorozik.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hogy visszatémázzak azért...
éppen ma fejtettem szavakba a kedvesnek egy saláta felett, hogy nekem mi a bajom a kereszténységgel.
alapvetően gyerekkori parám van:
rettentően féltem kiskoromban jézustól!
egyszerűen számomra a halál szimbóluma volt.
és valahogy nem értettem, hogy körbehordoznak egy halottat, meg egy halotthoz imádkoznak, meg aszongya a pap, h teste meg vére...
féltem és rosszul voltam, és ráadásul szörnyen kirekesztőnek éltem meg az egészet, még amikor "bennfentes" is voltam.
kábé egyenértékű volt nekem az egész az úttörőséggel, ott a lenintől féltem nagyon.
a lenin mauzóleumban 13 évesen majdnem el is ájultam...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nargile.
tudnál nekem most nagyon sokat segíteni.
egy dolgozatot írok kötelezően, témáját én választottam a buta fejemmel.
a tárgy judaisztika, a téma az ősi közel-keleti vallások memetikai
-bocs... tudom, hogy ez valamilyen érthető okból (amit már a szellemiségi felsőbbrendűséggel kapcsolatos ellenséges, de általam teljes mértékben prosperált véleménn-nyilvánításod kapcsán közreadtál) a vallástörténet számára idegesítő attribútum :) talán ezért választottam ezt a dolgot, mert nekem így érdekes...-
hatása a zsidó kánonban.
na most ezzel nem is lenne baj.
felületesen simán ki lehet bontani, hogy az adam-eden-mém az ubedian (ezt hogy mondák magyarul? :D ) korból jön,
a törvények részben hammurabitól,
a vízözön-dolog a gilgámes eposzból (ami eredeztethető korábbi eposzokból stb.)
a gyermekáldozat (ábel... később törölve a rendszerből) a kánaánitáktól stb.
ezekhez vannak források mind, meg még.
na de,
azt kérte a profbácsi, hogy egy dolgot bontsak ki.
szerinted melyik a legmérvadóbb?
léci help.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nargile, ezt az órigenészes "lassú" linket köszi.
én arra gondoltam azonban, h olvasataim szerint ágoston egy időben hogyismondjam a pápa bérnöke volt, akkor írt mindenfélét, ami a manicheistákat, pontosabban a szekta-alapítót a halálba segítette.
nekem máshol is vannak kételyeim vele kapcs.
vagy inkább ambivalens személyiség számomra.
az, hogy a manicheisták dualisztikus nézeteit meghaladta oké, de ugyanakkor pont ebben a "meghaladásban" látok valami naon fura csínt, merthogy ugye neki a nagy problémája az a "rossz" meghatározásával volt.
(mert, hogy a legnagyobb jó, aminél elképzelni nagyobbat nem lehet, az az isten, az oké, értem, hogy az ontológiai istenérv is innen ered stb. de azt is látom, hogy "semmiképpen" nem akart "visszatérni" a "meghaladható" "dualizmushoz", így a rosszat valahogy nem igazán tudta helyretenni. ez a csíraelmélete pedig, hááát nekem az tűnik újszerűnek, kár, hogy végülis katolikus bérenc lett. simán ő lehetett volna dawkins példaképe, mint ahogy egy hosszú ideig akár a korabeli dawkins-ként is felfogaható. - vajh kedves dawkins mikor fog megtérni? az egymilliárdodik eladott könyve után? végülis ágoston is népszerű volt észak-afrikában,mint materialista-manicheista. kár, hogy a halott mítoszok utáni, jahvétől rettegő európai klerika "magáévá tette". milyen lenne a világ, ha ágoston a csíraelméletben tovább megy egy kicsit... sokkal tovább...)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De mi szeretjük az általánosítást. Nyílván a lelkész barátod nem átlagos, viszont a szórás annyira nem nagy ilyen téren.
Viszont: a kételkedése már egy sokkal magasabb szint, mint az, hogy szó nélkül, gondolkodás nélkül elhiszi az egészet. És éppen aktuális sztorik keretein belül magyarázza bele az egészet.
Ismerek én is egy nagyon kedves katolikus papot, akit szülővárosomból politikai érdekek száműztek.
Egyébként csak annyit szeretnék még, hogy amin voltam, misén, azon tuti nem volt senkinek spirituális élménye. Ismerve az oda járó embereket, ez eleve kizárt. Mert az egészbe politika és miegymás keveredett. Merthogy mifelénk a 80% református (és ők már tényleg undorító politikát folytatnak), a fennmaradó 20% katolikus pedig a város régi polgári rétegének fennmaradt kis csoportja, meglepően nagy befolyással.
Viszont rövidesen szeretnék eljutni egy misére a Szent Anna templomba. Ott már voltam egyszer, és az a mise szép volt, jó volt és nem éreztem magam feszélyezve. Bár nem tértem meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mahadeva: "Na de egy vallásos emberből hiányzik valami: nem szketpikus"
Hohó, dehogynem! Van egy kezdő evangélikus lelkész jóbarátom, aki tinédzser korában lejátszotta a "létezik-e Isten" detektíves játékot magában és azóta hívő, méghozzá annyira, hogy a pályaválasztásával úgymond Isten kezébe helyezte az életét. Ennek ellenére nagyon is szkeptikus tud lenni önmagával, az egyházzal, sőt olykor a saját spirituális élményeivel szemben is. A hitről és vallásról folytatott beszélgetéseinkben is mindig arra ösztönzött, hogy legyek szkeptikus. Tehát a vallásosság nem feltétlenül jelent kritikátlan azonosulást az egyházak által képviselt tanokkal és gondolatokkal, ám az mégis érthető, ha valaki egy vallási közösségbe szeretne tartozni. Ez segíthet magyarázatot adni az egyén spirituális élményeire (nagy kérdés persze, hogy milyet), ugyanakkor a összehozza a hasonló szellemiségűekkel.
Azt hiszem Alan Wattsnál olvastam azt, hogy a vallásos közösségbe lépés felér egy intellektuális öngyilkossággal, hiszen le veszi az ember válláról a világ nagy dolgairól való önálló gondolkodást. Akkor ezzel teljesen egyetértettem, de most már kellő távolságtartással kezelem. Noha nem vagyok semmilyen egyház tagja, nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy vallási közösségen belül ne lehetne azt elérni, amit manapság sokan az egyház mint zavaró közvetítő közeg kiiktatásával tesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igazából hasonlót próbáltam mondani én is, csak egészen másképp... Az pedig hogy magyarázunk összevissza az a Best Blonde Joke ever... :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nosza egy kis sóder nektek... :)
Nargile neked sok mindenben van igazad. Élvezettel olvastam a többiek hozzászólásait is. Olyan sok a szempont és a vélemény, hogy már alig lehet tudni mit is bizonygatunk, és lehet kutatni az egyházatyákat, vagy filozófiákat, lehet összehasonlítani, de ezek a tudományok mind az elmének szólnak. Az jut az eszembe, hogy a végén már úgy is csak a puding próbája marad, ki az aki beszél róla és is ki az aki eszi azt. Kicsit olyanok lettünk mint azok a tudósok akik földönkívüli intelligenciát és kapcsolatfelvételt keresnek, és ehhez képest megrögzötten egysíkúan gondolkoznak. Illetve éppen ez az: gondolkoznak.
Illetve nem csak, hanem minden kavicsot megmozgatnak, minden mélységbe és magasságba behatolnak és nem veszik észre hogy saját érzékeik és beállítottságuk korlátoltsága teszi őket vakká a másra.
Szóval léteznek más keleti vagy egyéb helyről származó vallások is, akik azt mondják hogy a megismerés útja nem az intellektus pallérozása, a tudásanyag bővítése, nem az összehasonlítás vagy az elemzés, hanem a káosztól való visszahúzódás, egészen a belső istenig, a meditáció, koncentráció, kontempláció eszközeinek vagy képességének kifejlesztése, tarammtaramm. Tisztánlátás elérése azáltal hogy megszabadulunk a véleményeinktől, mert akkor már nem vetítünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, Hopax, igazatok van. Ez csak a a fogalomrendszeremben nem működő dolog (vagyis működik - részben). Viszont ilyen alapon eleve nehezen tisztázható az, hogy mi számít spirituális élménynek (nem fogalom, hanem élmény tekintetében). Az egész spirituális élmény ennyire csak személyfüggő, akkor viszont megintcsak ott van az egyház szerepének megkérdőjelezése. Persze létezik csoportos spirituális élmény is, sőt az a legigazibb... :D
Viszont továbbra is megkérdőjelezem az egészet biokémiával, és pszichológiával. Ezért nagyon fontos a kutatás pszichedelikus területeken: ha jobban megismerjük ezt az egészet, választ kaphatunk azokra a kérdésekre, amelyek mögé Istent képzelünk. Ez már nagyon duplaszőrös. A tudományos nézőpontot akkor sem vetem el.
Végülis a hozzáállás éppúgy egyidős az emberiséggel, mint a vallásosság. Más kérdés, hogy míg a vallás fejlődése nem hozott kézzel fogható felfedezéseket spiritualitás tekintetében, a tudomány igen. Pl a világkép megváltozása a nyugati kultúrában mindig is tudományfüggő volt a vallási ragaszkodás miatt. A Nap nem a világegyetem középpontja. És van evolúció is. Sőt az evolúcióról szól az egész, még akkor is ha nem értjük az evolúciós folyamatok összességét, mert sok a kérdőjel, hiányosak az ismereteink.
Hogy miért buktak meg a görög filozófusok a kereszténységgel szemben? Akkor még nem állt az emberiség olyan szinten technikailag. Ha ma jönnének a keresztények és eddig nem is lett volna ilyen (mondjuk az így durva, mert egészen más világ lenne), akkor a mai tudásanyag mellett az ókereszténység elvei nem állnának helyt. Viszont ez megint bonyolítaná a helyzetet. Ez egy végtelen kettősség. És ez a kettősség az emberiség átka és áldása. Lehet, hogy egyszer elmúlik, de az egy elég durva utópia lenne... Csak az egyik a másik nélkül. Folyt köv., megyek gyakszira :DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ez szép emberek!
Majdnem fél óra és kb,12 tök ismeretlen szó utánajárása végeztével,ideértem az elejére.Szórakoztató és roppant tanulságos egyperceseket olvastam.Aminek az lett a vége hogy az spirituális élményeitényleg személyfüggök.Tudjátok érdekes volt ennyire filozofikus és tárgyilagos értelemezésben olvasni a vallásról.Mint a daath egyik kevésbé müvelt és iskolázott tagja sajnos én nem tudok idézetekkel és egyéb frappáns filozofiai irányzatok tanaival beszállni(bár megeröltethetném magam).Na és akkor a lényeg én a vitába azért szálltam be,mert én mint vallásos ember rendkivül érdeklödö vagyok minden iránt ami az életmódommal kapcsolatos.Bár a vallási hozzáálásomat nem tudnám sehova besorolni,mert az elmúlt 10 év alatt rengeteg olvasásból és tapasztalatból rakodott össze és Péter atya szerint aki kedvenc hittantanárom volt és a mai napig kedves barátom,sok gondolatom rendkivül istenkáromló is.De nekem ez a meggyözödésem ami néha fejlödik és változik mikor felismerem valamiben a korlátoltságomat vagy szüklátókörüségemet.Sajnos vannak olyan vallási dogmák leginkább a kereszténységben amit valaki már jól megfogalmazott elöttem, a haragvó isten meg a tizparancsolat és lássuk be egy mindent teremtö és éltetö isten képében ezek nevetséges állitások.Én továbbra is arra a kérdésre szeretnék töletek választ kapni lévén hogy logikailag nagyobb rálátással rendelkeztek mint én,Hogy a katolikus egyháznak és más világvallások vezetöinek nem kéne-e elgondolkodni azon,Hogy a változás nem rossz dolog.Más világban élünk mamár az emberek nem hülyék,olvasottak és müveltek.Éppen ezért középkori dogmarendszer és a félelemkeltés nem nagyon hat rájuk.De ha felfednék elöttük a menny vagy épp más vallási rendszerek esztétikáját , szépségét vagy azt hogy a valódi megértéshez és az istenhez való közelkerüléshez mennyi munka, logika és kitartás kell.Nézzétek a 17-19.század misztikusait és müvészeit talán nem volt olyan nagy a különbség.Egy egész életmüvel igyekeztek isten közelébe kerülni,mert tisztán érezték és tudták,hogy a világ principiuma nem fogható meg üres fejjel vagy adományokkal és gyonással.Talán az ima az egyetlen jó gyakorlat amit a kereszténység a hétköznapokban használ.nem a történelmi jelentöség a kérdés szerintem hanem a bevett gyakorlat már rég nem felel meg a kornak.És higgyétek el azt a kulcsot meg kell találni mindenkinek.hát befejezem és tényleg bocs ha hülyeségeket irkálok,de jó olvasni a véleményeteket dolgokról.Üdv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mahadeva:
"nem láttam senkit sem, hogy spirituális élményt élt volna át. Valódit."
Ez lehet
Nem láttam semmit sem. Valódit
Nem láttam senkit sem. Valódit
Nem valódi.
A többit Gén leírta.
Ez duplaszűrős, mert más neked(a) egy élmény, és más a vizsgált alanynak(b). Vizsgálódni meg csak úgy egyszerűbb, ha megpróbálsz b jelleget ölteni, de elrakod a spájzba az a-t is, hogy majd visszatérhess.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mahadeva:
"nem láttam senkit sem, hogy spirituális élményt élt volna át. Valódit."
Az átélés egy szubjektív dolog, nem pedig egy látható dolog.
Mások élményeinek valódisága nem tartozik az általad észlelhetö tartományba.
Alapból tehát csak arról beszélsz, hogy nem láttál olyan viselkedésmintákat, amiket "valódi spirituális élményként" címkézhetnél a fogalomrendszeredben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mahadéva: én két katolikus misén voltam az elmúlt hónapban, mindkettőn őszinte spirituális élményeknek voltam szemtanúja és részese. Az egyik a velencei Szent Márk székesegyházban volt két hete - ott engem is teljesen magával ragadott annak az épületnek a bizánci misztikummal átszőtt spirituális aurája, a szakrális térben felszólaló egyházi énekek kapukat nyitogattak ott bent. A másik egy kis borsodi falu apró görög-katolikus templomában volt, ahol a mise után volt egy keresztelő is. Ott teljesen más volt a fíling, de teljesen pozitívan jött le az az igazi békebeli jámbor falusi vallásosság, az ikonfal előtt terjengő tömjén, a meglepően megnyerő intellektusú, a gyerekek rosszalkodására rugalmasan reagáló pap, a rózsafüzéreket morzsolgató kendős öregnénik.
Persze, nem tudhatod, hogy kinek mi játszódik le a lelkében, mindenhol vannak, akik csak színlelik az áhítatot - de ebből nem lehet általánosítani. Abban igazad van, hogy a spirituális élmény mélysége teljesen személyfüggő. |
| | | | |
|
