 |
Legfrissebb hozzászólások (353 - 362)
(Témakör: Aktuális archívum 1001-2000)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Hát cellux ez feelinges történet volt gratula! Átéreztem amit írtál és szomorú látni, hogy igen, ilyenek az emberek. Ráadásul közvetlen környezetedben is...Te látsz ő nem lát. Te boldogtalan vagy mert nagyanyád nem lát, ő meg nem is tudja, hogy lehet látni...Hát lehúzó élmény, de túl kel lépni rajta. Egyszer eljön a mi időnk/generációnk is és akkor talán egy boldogabb társadalomban fogunk élni. Talán... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az volt nagyon vicces, amikor nagyanyámmal üldögéltem a TV előtt és néztük a március 15-i közvetítést. A Nemzeti Múzeum kertjét adták éppen, ahol Till Attila alakította a lázadó 48-as ifjoncot. Ez nekem elég durva volt (az agyam egyből hozta kontrasztként Attila BigBrother-es szereplését), de gondoltam, nem baj, ennek a társadalomnak tulajdonképpen már teljesen mindegy.
Amikor viszont nagyanyám elkezdett a lelke közepéből áradozni, hogy "nézd, Balázs, ezek a mai fiatalok, milyen csodálatos, hogy még mindig nem veszett ki belőlük a nemzeti érzés", és megkönnyezte Till Attiláék műsorát, akkor már egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Elég durva volt látni, ahogy nagyanyám gondolkodás nélkül fogadja be a dolgokat.
Aztán hozzám fordult és elkezdte mondani, hogy milyen iszonyú, hogy ezek a fiatalok drogoznak, lecsúsznak (nem úgy, mint Till Attila, gondolom), a társadalom peremvidékeire kerülnek, bűnöznek, lopnak, stb. És hogy "ugye, Balázsom, te soha, de soha nem fogsz ilyet csinálni, nem fogod kipróbálni ezt a kábítószert"... és közben könnyes volt a szeme.
Hát bazmeg ez nagyon kemény volt. Érezni, hogy a nagyanyámnak mit jelent ez az egész, a múlt, Trianon meg minden, hogy mennyire meghatározza az egész életét a Nagymagyarországra való emlékezés, meg Antal József, meg minden ami jobboldal (MSZP gyűlölet is), és érezni benne a szellemi/lelki vágyódást, amit ezeken a hazugságokon keresztül vél kielégíteni. Látni, hogy egy csomó ilyen ember van, akiket pont ezekre az érzésekre apellálva orruknál fogva vezetnek... hogy tálcán kínálnak nekik álmegoldásokat, amiket ők gondolkodás nélkül bekajálnak...
Nem tudom, mit szólt volna hozzá, ha azt mondom neki, hogy nézd nagyi, én is kipróbáltam már ezt-azt. Gyanítom, hogy mosolyogva megveregetné a buksimat, aztán észrevétlenül visszatekeredne a film pár másodperccel.
Ami elég lehangoló.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ugyanúgy pl. az én szüleimen is látom, hogy sokkal könnyebb nekik megmaradni a jól bevált anti-drog szólamoknál, mint egyáltalán fontolóra venni az alternatívát. az egyetlen, ami változott, hogy ma már nem annyira radikális a hozzáállásuk, de szerintem ez is csak annak köszönhető, hogy drogost találtak a saját családjukban.
egyszerűen túl nagy feladat lenne nekik ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni. túl sok mindent kellene magukban megváltoztatniuk, hogy elérjenek a belátásig. pedig egyáltalán nem ostobák, sőt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha most párhuzamot akartál vonni a kert-ész esetével, akkor szerintem elrontottad: az analógiában a "modern társadalom" felel meg a szülőknek, és a fogyasztók felelnek meg kert-észnek. kert-ész kegyes hazugságának a párja a fogyasztók rejtőzködő magatartása, az a törekvés, hogy kerülik a társadalommal való konfrontációt.
(ha viszont nem akartál párhuzamot vonni, akkor az én válaszom igen: úgy vélem, a társadalom szempontjából előnyösebb hazudni a drogokról, mint szembenézni azokkal a következményekkel, amelyeket a legitim droghasználat maga után vonna.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha azt nézzük, hogy a modern társadalom, a demokrácia lényege egyfajta "összjó", akkor vajon nem jogos-e ennek érdekében hazudni, azt mondani: a fű káros, a drog halálos...
? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én azt mondtam hogy ha egyik megoldás sem működik akkor inkább egy kegyes hazugság mint hogy összeveszés a szülőkkel vagy pedig leállás a blasztolással.
hmm
hát igen és most jön a kérdés hogy a cél szentesítheti e az eszközt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem feltétlenül. ha az összjót nézed, könnyen azt találhatod, hogy a hazugsággal végül is jobban alakultak a dolgok, mintha bevállalta volna az igazságot. ha a szülei abban a hitben maradnak, hogy a fiuk nem szív, akkor soha nem fognak emiatt aggódni, így rendezettebb, boldogabb lehet az életük. a hazugság megkíméli őket egy felesleges parától.
lehet, hogy ebben az esetben kifejezetten együttérző cselekedet hazudni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom jól értettem -e, de valakinek egy probléma megoldására azt mondani: hát csak hazudj, ez elég nagy bukás szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm a rengeteg értelmes hozzászólást, sikerült megerősítenetek a saját álláspontomat. Egyetlen megoldást látok életképesnek: a jó kapcsolat megtartása érdekében, azt mondom, hogy leálltam. Egyébként már fél éve így teszek és remélem, hogy a továbbiakban is működik. Ez csak amolyan utolsó esély lett volna, még egy próbálkozás (sokadik) a meggyőzésükre, de nem akarom az okosabbat játszani, soha nem fognak hinni nekem. Igaz, ennek olyan megalkuvás szaga van, de nevezzük úgy, hogy tolerancia.
A végkövetkeztetés számomra a következő: az ember a testének egészsége mellett tőrődjön a Lelkével is néha. Néha kell az a Tiszta-Szent Nyugalom a sok kétség között. De ezt ti úgyis tudjátok:)
Üdv mindenkinek! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is régebben hasonlóképpen nézték a szüleim, a droggal való viszonyomat.De én nem hibáztattam őket érte.Tudtam, hogy a társadalom ezt tanította ezt verte bele a fejükbe.Mi is makacsul azt gondoljuk, hogy a fűvel nincs semmi gáz, pedig köztudott az agyra gyakorolt hatása.
Nem várhatod el tőlük, hogy egyszercsak véleményt változtassanak, mint ahogy te sem állsz le a fűvel a kérésükre. |
| | | | |
|
