 |
Legfrissebb hozzászólások (323 - 342)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | Korrekció:
...és talán egy ilyen egyensúlytalansági állapot ezzel lehet kapcsolatban. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "...minden csak illúzió."
Épp a napokban írta Ezékiel a fórumon: "Life is just a dream."
Egyébként ennek nem nagyon lehet igazolni az ellenkezőjét. A kérdés, hogy mit tehet ezzel az érzéssel az ember. Hagyhatja, hogy maga alá nyomja, de használhatja is esetleg az illúziót arra, hogy megismerje az illúziót mibenlétét. Egyébként az illúzió forrása mindig egy tudatállapot lehet talán. Ezek az élmények biztos, hogy sokként érik a bal agyféltekét, ami nem nagyon szokhatott hozzá a multidimenzionális tapasztalásokhoz, és talán egy ilyen egyensúlytalansági kapcsolat ezzel lehet kapcsolatban. Viszont, ha felnő az elme, vagy másképpen: ha kiépül a sámáni elme, akkor ott esetleg pont arról van szó, hogy az már teljesen természetesnek veszi ezt az ezerarcú hiperteret, és teljes magabiztossággal mozoghat benne kedve szerint, legyen az akármennyire is higanymozgású. Ebben a kontextusban a szobád a lámpával és a Salvia-birodalom valóságértéke meg is egyezhetne, csak a kontinuum két különböző pontján helyezkednének el. Persze ezek csak szabad asszociációk, nem többek egyenlőre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem azóta az álmaim egész furcsák..Igaz, 5 napja benne vagyok az influenza-szezon kellős közepében, tehát a közérzetem is szar. Ezért is hanyagolom most Salviát.
Biztos vagyok benne, hogy a kíváncsiságom bele fog vinni még, csak az a nehézsége, hogy akármilyen letisztultan, akármilyen módon készülhet rá az ember, nem lehet rá felkészülni..MINDIG más lesz mint amire számít az ember. Profi tudatos álmodók vagy asztrálutazók is nagy meglepetésekkel találkoznak.
Gondolkodom a sima levelek rágásán, elvégre így használták régen. Lehet, hogy az a módja átláthatóbb és jobban megismerhető a növény minden apró jellemvonása, a hatás is lassabban fut fel és tovább tart. A kivonat ugyanis nagyon keményen beránt a rengetegbe, viszonylag rövid idő alatt jól megteker, aztán visszadob. Mire derengeni kezd, hogy mit is élsz át, már jössz is vissza. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC!
Én is pont így gondolom.
Nagyon nehéz kordában tartani az erejét, de ha egyszer 'betöröd' akkor azzal szerintem bármire képes lehetsz.
Nekem annyira erős volt ez a tudatállapot változás, hogy még most is kihatással van rám. Nyugottabb körülmények között ha mélyen elgondolkodom a tripről akkor néha visszajön az a másik világállapot és elfog a pánik érzés, hogy nem tudom melyik a valóság. És az nagy para, hogy józanul kezded elveszíteni a valóságot... Itt nincs visszakapszkodás, nem ad biztonságérzetet, hogy ülsz a székben és felfogod, hogy világít a lámpa az asztalon... és egyre csak az pörög a fejedben, hogy minden csak illúzió.
Ezért nem is merek rajta jobban elmerengeni.
Na ennyire komoly a dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem pl ez a része volt ami annyira nem jött be, hogy még egyelőre nem kaptam mélyreható tanítást, megfogható információt, csak egy teljesen megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan tudatállapotot. Ami mögött tudom, hogy rengeteg dolog rejlik, de az élmény intenzitása miatt egyelőre félek mélyebben beleugrani. Rossz, hogy minden támpont, kapaszkodó eltűnik, az ember nem tudja mire figyeljen, mit csináljon, hogy "jó legyen" A többi pszichedelikus dolognál ez a minimális irányítás megvolt. A visszatérés fázisában gondolataim nagy részét az foglalta le, hogy nehogy valami szörnyre vagy ilyesmire gondoljak mert létrehozom. És ebben az állapotban rendkívül valós minden. Figyelnem kellett, hogy ne pánikoljak rá valami gondolatra, hogy pl szívrohamot kapok, vagy nem élem túl, mert ebben a tudatállapotban ki tudja mire képes az elme...ha régen öngyógyítást végeztek általa, akkor az ellenkezője is igaz lehet...megint oda lyukadtam ki, hogy kicsit sem játék, és biztos lesz aki ezt olvassa és azt mondja, hogy "hát az a lényeg, hogy durva legyen, ha ilyen durva, akkor tuti bepróbálom"..de amit írtam, azt nagyon komolyan írtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A két világ felcserélődött akkor bennem. eleinte persze próbáltam a kapcsolatot megtartani a fizikai síkkal, és mondogattam is, hogy ó igen, pontosan tudom hogyan is hat a Salvia (akkor meg is tudtam volna fogalmazni), de mire ezt ki tudtam volna mondani magamban, "feleszméltem", hogy milyen hülyeséget beszélek. Nincs is semmiféle salvia, valami történik de nem tudom mi. Azt tudom, hogy "ők" látnak és látták minden eddigi cselekedetemet és most hazamegyek, és nem tudom mi vár rám. Bővebb információm az ottani "otthonról", körülményekről, énemről nem volt. Feltételezem ehhez nagyobb adag, vagy még nagyobb elengedés lenne szükséges. De tény, hogy Salviánál fordítva működik a metódus...úgy érzékelem, hogy nem a Salvia hatása alatt mondok badarságokat, hanem pont az a hülyeség, hogy Salviákról beszélek, amikor tisztán ott van előttem minden történés. És egy pillanatra ilyenkor be is lehet pánikolni, hogy jó ég, már ez sem kapaszkodó...akkor ha nem a salvia miatt van, akkor mi történik? A világ aminek a küszöbén találom magamat olyankor valamiért ismerős. Főleg gyerekkoromból. (ez talán megmagyarázza a tényt, hogy a gyermekek sokkal spirituálisabbak egy ideig és több dolgot élnek meg /látnak, amíg ugye a nevelés és a társadalmi szabályok el nem nyomják bennük ezeket a fajta érzékeléseket, vagy be nem bizonyítják róluk, hogy "fiam csak képzelődsz"). Márpedig tipikusan olyan érzés volt, mintha visszarepültem volna az időben egyik ilyen gyermekkori "képzelődésem" időpontjára. Onnan folytatódott szinte ahol ott abbamaradt. Persze most nem tudnám megmondani mi és hol maradt abba, de ott pontosan tudtam a történet minden részletét. Mindvégig egy szó járkált a fejemben, nem hallottam, nem láttam, csak "éreztem a szót"aminek később utánanézve rájöttem, hogy Shri Ganesha egyik neve. Ganesha pedig a bennünk rejlő gyermeki én istensége az indiai filozófia szerint...azért ezek is érdekes dolgok..
Hiszem azt, hogy ha valaki nem felelőtlenül salviázik, és tiszta fejjel is sok gyakorlatot csinál, rákészül, akkor idővel némileg egy salvia tripet olyan irányba is vihet, mely által csodákat csinálhat. Hiszen régen öngyógyításra is használták...csak az európai ember ugye nem ismeri azokat a technikákat amelyekkel nem csak passzív szemlélők vagyunk a trip alatt. Ehhez persze már ismerni kell a szellemvilággal való kapcsolatba lépést, a növény szellemével való kommunikációt és még rengeteg dolgot. Talán az európai tudat nem is tud annyira megnyílni, vagy ha meg tud, akkor az olyan információ/élmény mennyiséget jelenthet, amit nem bír el ép idegrendszerrel a többség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Arra gondoltam, hogy egyesek azért veszítik el ilyenkor a hétköznapi történetükkel való kapcsolatot, mert semmilyen más módon nem tudják feloldani azt a kognitív disszonanciát, amit a két világ tudatukban végbemenő találkozása okoz. A Salvia nem finomkodik, nem teszi lehetővé, hogy a használó óvatosan "kóstolgassa" azt a másik világot, hanem kíméletlenül behúz, kinyitja a kapukat, és aki ezzel nem tud mit kezdeni, annak az élmény idejére átmenetileg ki kell kapcsolnia az énről való tudomást.
Felteszem, hogy ilyen esetben a Salvia hatása alatt átéltek nem a hétköznapi tapasztalatok raktárába kerülnek, hanem valamiféle "pszichedelikus emlékezetbe", amely csak a Salvia hatása alatt válik hozzáférhetővé, és amely a hétköznapi világgal csak a határfelületen (fel- és lejövetel) érintkezik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux!
"...ha ez tényleg így van, akkor érdekes, hogyan tudnak az élményre utólag emlékezni."
Nem értem miért tűnik neked forcsának, hogy emlékeznek a tripre?
Ilyen jellegű élménynél Te miért gondolod, hogy az emlékezetvesztés szükségszerű?
Én nem tudnék semmiféle ok-okozati összefüggést találni a 2 dolog között. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Konkrétan arra gondolok, hogy nem felejtem el, ki vagyok, hogy hívnak, hol élek, mi a munkám, kik vesznek körül a hétköznapi életben, vagy hogy Salviát szívtam és azért történik, ami történik.
A trip reportok nagy részében azt olvastam, hogy az utazó a trip idejére még azt is elfelejti, hogy salviázott és az élményt tabula rasa fogadja be, úgy, hogy a földi vonatkoztatási pontokhoz való viszonyításnak még a lehetősége is eltűnik.
Mondjuk ha ez tényleg így van, akkor érdekes, hogyan tudnak az élményre utólag emlékezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Érdekes, én Salvia hatása alatt soha nem veszítettem el az öntudatomat"
Embere válogatja :)
Gondolom itt nem a szimpla ájulásos "öntudatvesztésre" utalsz, hanem az (alapvetöen folytonos) "én-tudat" ideiglenes hiányára? Ami persze megint csak különbözik a klasszikus pszichedelikus "ego loss"-tól, a merev személyiségvonások által stabilizált önkép feloldódásától. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igazad van cellux, egyáltalán nem kell ilyen sokat szívni! A kevesebb néha több! ;)
A trip után, mikor visszaszakadtam a világunkba egyértelműen azon a véleményen voltam, hogy most 'jó ideig' nem kell semmi ilyesmit...
és úgy éreztem, hogy semmi pszichedelikus élményt nem adott a trip.
Viszont most, hogy elkezdtem emésztgetni a történteket, arra jutottam, hogyha még ennél is felkészültebben, így nyugodtabban és kevésbé parálnék rá a 'mindfuckra' és így élném át újra a tripet, odafigyelnék a részletekre és nem csak sodródnék mint egy rongybaba, akkor akár nagyon érdekes dolgokra is fény derülhetne.
Egyetlen baj vele, hogy iszonyatosan veszélyes és azt kell mondjam már-már felelőtlen lenne tudatosan újra belemenni egy ilyen szintű tripbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes, én Salvia hatása alatt soha nem veszítettem el az öntudatomat, vagy annak a tudatát, hogy van egy földi személyiségem. A trip teljes időtartama alatt itt maradok a földön, nem felejtem el, hogy ki vagyok.
Igaz, sosem szívtam 1/10 grammnál többet (és nem is tervezek ilyesmit, mert egyelőre nem látom értelmét).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sajnos magamban sem tudom megfogalmazni, hogy mi történt igazán, pedig emlékszem ponotsan, hogy min mentem keresztül.
Ne gondolja senki, hogy ezt most menőzésből írtom le, hogy mennyire szét voltam csúszva: Nem!
Azért írtom le, mert nekem segített mások beszámolója előző tripjeim során megbírkódni a váratlannal valamilyen módon.
Nem estem pánikba mikor patronozás során azt éreztem, hogy a tüdőm és a légutaim megtelnek tejszínhabbal. Az agyam azonnal pánik funkcióba akart kapcsolni, hogy "úr isten, meg fogunk fulladni". De ekkor bele tudtam kapaszkodni egy beszámolóba, mert ezt már leírta valaki előttem és egyfajta tudatosság jött létre, hogy "semmi pánik, csak tripelek". Megnyugodtam és elkezdhettem élvezni, hogy tele van tejszínhabbal a tüdőm... mindezt a pánikolás helyett.
Egy pici tudatosságot tud adni az, hogy mások is éltek már át ilyet, egy pici fogódzkodó/visszacsatolás a valósághoz, még ha nem is tudod, hogy mi is az.
Tudjátok, hogy a tripem közben hányszor akartam valami támpontot kapni a világunkból? Próbáltam keresni valami ismerős alakot (a vigyázómét, de nem láttam), érzést (a szőnyeg tapintását, de nem találtam) vagy élményt (kimenni levegőzni, de hova??) valamit az én "igazi világomból", de sehogyse sikerült.
Azt remélem, hogy aki ezt olvasta és belemegy egy ilyen jellegű élménybe, talán ebbe a gondolatba tud majd kapaszkodni a hatalmas árban és esetleg felszabadultabban éli azt át.
Emberek, nagyon óvatosan a zsályával, de komolyan!
Végül köszönetet szeretnék mondani a vigyázómnak, hogy végig mellettem volt és hogy ennyire jól kezelte a helyzetet! Köszönöm M! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC, lehet találkoztunk tagnap az egyik síkon, csak nem ismertük fel a másikat... ;)
Tegnap este nekem is volt szerencsém az Istennőhöz. Különös egybeesés, nem? :)
Szalviáztam már többször is, nyomtam mást hallucinogént, voltak durva élmények, de azt kell mondjam ilyen szintű, erejű... ehhez fogható még soha. Talán már nem is lesz... ezt értse mindenki úgy ahogy akarja. ;)
Én is 10x-t szívtam, csak én 0,5g-t. Előre mondom, ez több mint rengeteg!!! Persze ez csak akkor tudatosult bennem - mint amit Te is írtál THC - mikor elszívtam és épp elköszöntem a tudatomtól és a világtól. Belefordulsz egy másik síkba, és az a mélyből feltörő és lágyan elhaló gondolat hogy: "Nabazmeg...".
Már fel is adtad. Nincs értelme olyan dologgal foglalkozni vagy esetleg keresni azt, amiről nem is tudod hogy micsoda vagy hogy egyáltalán létezik-e valahol; A valóság.
Hál' Isten, nem kezdőként pottyantam ebbe a világba és így ösztönösen hagytam hogy sodródjak, nem kapálóztam az árral szemben, legalábbis >szellemileg< nem...
*** Salviázás során a közvetlen környezetedből minden törékeny, éles szélű bútort/tárgyat távolíts el. Fekvő vagy ülőpozícióban fogyaszd a zsályát, semmiképpen sem állva! Komolyabb tripnél legyen egy józan vigyázó körülötted! Ez utóbbi nagyon fontos!!! ***
Magáról az élményről tudok pár részletet mondani, de kb. csak annyit adna vissza belőle mint hogy egy irracionális számot, például 'pí'-t megfeleltetem az első 3 számjegyének (3,14...) és nem veszek tudomást a végtelenségéről.
A 'valóságból' egy szempillantás alatt ezer másik síkra "fordultam". Egyszerűen beszippantott és folyamatosan eggyé tett magával.
Fizikailag végig magamnál voltam, de az érzékszerveim más-más síkokról adtak információt az agyamnak.
A világ amit érzékeltem, olyan volt mint egy végtelen hosszúságú, nyitott könyv.
Valaki (talán én?) ott állt a végtelen könyv közepén és minden egyes lapozással egy új dimenzióval vált eggyé. Ez az eggyéválás sokszor kellemetlen érzés volt, de nem volt mit tenni.
Érezni lehetett, hogy innen nincs visszatérés. De hova? Fogalmam sem volt, hogy én honnan jöttem, azt se tudtam, hogy hol vagyok... Csak annyit tudtam, hogy nem ide való vagyok.
Egy érzés mely pillanatszerűen alakot öltött, de egyszerre volt a 2D tér szerves része sugallta, hogy : Érzi ő, hogy nem ide való vagyok... meg is értette, hogy szeretnék visszajutni... de együttérzően éreztette, hogy ez úgyse fog megtörténni, akárhogy is szeretném.
Ez meglehet a tudatalattim volt, aki próbálta közölni velem, hogy mi történik. Ő biztos tudta, hogy a zsálya hatása alatt történik mindez. Talán nem volt módjában ezt elmondani nekem, így inkább csak együttérzően kisért az utamon.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szó ami szó ez a Salvia egy nagyon kemény dolog (még nekem is sok, pedig már bejártam pár síkot). Remélem ez elkerüli a "szét akarom b...szni magam valamivel" tinik figyelmét. Nagyon nem játék.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ismerős..
Azért félelmetes ez a Salvia...azóta sem mertem szívni belőle :D Főleg az eleje a durva, amikor úgy érzed, hogy ajaj, nem kellett volna ennyit és már nincs megállás. A második amikor elveszted az identitástudatodat, vagyis egy egészen más identitástudatot veszel fel. Visszatérő érzés volt amit az előbb írtam, hogy olyan érzés volt amikor hazahívnak a játszótérről én meg csak makogok, hogy te jó ég, most megtudják, hogy szívtam, az egész eddigi "játékomat" látták...Bizonyos szavak ötlenek ilyenkor a fejembe, amiknek ott és akkor jelentős értelme van és az ottani világhoz erősen kapcsolódik. És nem tudom miért, de mindig a szüleim jelenlétét érzem. Majd amikor megadom magamat, hogy "jó, bocsánat, máris megyek haza", akkor az ismeretlen térháló áll előttem, és nem merek továbbmenni. A másik, hogy lehet, hogy már el kéne múljon az utóhatás, de még mindig bágyadt vagyok, igaz, lehet, hogy a Hawai miatt+meg is vagyok fázva rendesen.
Létezik a Salviánál olyan adag, ahonnan nincs visszaút? Mert nekem ez a csipet 10x res is már a határokat feszegette. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++: nagyon jókat írsz.
Nekem olyan is volt, mintha az idegrendszerem a testhatártól kiterjedt volna egészen a világ végéig, és emiatt féltem megmozdulni (agyi parancsot adni a mozgatóközponton át az izmoknak), nehogy a föld felszakadjon, a szomszéd ház leomoljon vagy ilyesmi. :)
Ugyanaz az érzés, amit teljesen hétköznapiként tapasztalok, amikor megfogok egy poharat és felemelem (közvetlen agyi/tapasztalati összeköttetés a tudatosság és az érzés között), de az érzés nem áll meg az ujjbegyeknél, hanem belefonódik a világba, mintha az lenne a testem és annak tudnék parancsolni.
Mintha ugyanazzal az akarattal és erőfeszítéssel, amivel valami nehéz dolgot tudok felemelni, neki lehetne veselkedni a világnak is és meg lehetne mozdítani, meg lehetne "tekerni", talán fizikai, de az is lehet, hogy szellemi értelemben.
Nagyon különös dolgok ezek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na a második kör is igen érdekes volt. Talán annyira nem volt erős mint az első, pontosabban teljesen nálam volt az irányítás. Najó, csak félig..Csukott szemmel utazás, ha kinyitottam akkor minden normális volt. A pipába megint keveset raktam, jó mélyen leszívtam, majd egy kisebbet szívtam (akkor már elfelejtettem, hogy a lángnak folyamatosan meglegítenie kell. fekszem, érzem a zsibbadást, és elkezdett nagyon durván rétegződni minden, és úgy megjelenni a világ amelyben én fekszem az ágyon, mintha egy nagy kerék (óriáskerékhez tudnám hasonlítani) egyik része lenne, egyik kosárkája ahova beleülnek az emberek. ÉS ez az óriáskerék néha el-el kapta az oldalamat, a vízió nyitott szemmel nem volt olyan erős, de magától lecsukódott a szemem. Olyan érzés volt, mint ha ez az óriáskerék lenne az "otthon", és olyan érzésem volt mint amikor régen a szüleim hazahívtak a játékból, hogy na most már elég. El is kezdtem beszélni, hogy igen, bocsánat, megyek. És akkor megrémültem, hogy te jó ég "ők" (nem tudom kik) láttak minden amit eddig csináltam? Úristen, hát akkor ezek nagyon le fognak szúrni a sok hülyeségemért. Szégyelltem magamat. Bűnbánóan mondogattam, hogy igen, megyek haza máris. Aztán meg azt mondtam, hogy "na kicsit hazanézek". De félelmetes volt, mert nem volt körülöttem semmi, csak egy végtelen tér-kerék forgása. Félig talán el is indultam abba a világba, de ehhez keveset szívtam. Ezt nem is bánom annyira. Féltem attól, hogy mi van a másik oldalon. Ilyen érzés a halál is? Ilyen csavarodás, tekeredés, "felelősségre vonódás" érzése? Mert akkor ha eddig nem féltem a haláltól, most már azért ott van bennem, hogy uhh...Még nem mertem tehát teljes mértékben odaadni magam ennek a másik világnak, a végefele már jöttem volna vissza élni a kis életemet. Ezt szomorúan láttam, hiszen megannyit dolgozom azon, hogy spirituális élményem legyen, hogy meglássam mi van a világunkon kívül, amikor ott vagyok akkor meg megijedek. Számomra ez azt jelzi, hogy bár még a háromnegyede megvan a salviának, ehhez nekem még "gyúrnom kell", hogy teljesen kilövessem magamat a tér idő kontinuumba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja még egy érdekesség...amikor kicsit be akartam tájolni magamat, hogy mégis pl megmozdítani a kezemet, vagy valami, akkor teljesen elvesztem. A tér minden egyes pontján léteztem egyszerre, és fogalmam nem volt melyik valóságban kéne megmozdítanom vagy akarom megmozdítani a kezemet :D
Valahol olvastam, hogy fürdőkádban kipróbálni...én ezt nem javasolnám...ugyanis ha kontrollt vesztesz, és elmerülsz, egy végeláthatatlan fuldoklásba kezdhetsz, és nem fogod tudni melyik valóságban fuldokolsz, egyszerre 10 000 valóságban fogod átélni...lehet, hogy van akinek bejött fürdőkádban, én tuti nem merném. Emberek között meg jobb ha nem is említem, hogy felejtős..Talán ha olyan van melletted aki nagyon közel áll és ezer szál köt össze vele, akkor közösen utazhattok téren is időn kívül. Lesz erre is próbám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feltehetően egy kört még csinálok. Salvia úgyis annyit mutat meg magából, amennyit ő akar. Lehet, hogy elsőre jelzi, hogy elsőre elég volt. Lehet, hogy ráépít az előző élményre, és mint egy kirakós, érthetem meg az ereje által képviselt dolgokat. Hamarosan kiderül..
Amúgy a Hawai világa már nem volt ismeretlen, régebben hajnalkával is értem el hasonló állapotokat, amikor a macskámat irányítottam gondolattal, ott is jelen volt az isteni állapot érzése, csak ott még máshogy fogalmaztam meg/éltem át. Akkor még nem foglalkoztam ezoterikus/spirituális dolgokkal,mindvégig tudtam (az első füvet cigi óta), hogy több van a világban annál, mint amit mutat! |
| | | | |
|
