 |
Legfrissebb hozzászólások (293 - 342)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | Üdv!
Tudna valaki segíteni abban, hogy mi a manó történik a Salviámmal?
Ellepték a levelket néhány milliméteres átlátszó-fehér pióca-szerű kis lények, szépen lassan legeszik a leveleket, és lehullanak.
Mik ezek a kis lények, és hogy lehet kipusztítani őket? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | 4-5 alkalom szerintem még nem a nyakára járás. Ha valaki naponta csinálná, na az kb igen. Többen is írták, hogy mintha tényleg lenne egy személyisége a Salviának és én is hasonlót tapasztaltam, ezért írok mindig így ezzel kapcsolatban. Ha úgymond "unná" a zaklatást, akkor azt szerintem ennél keményebben adta volna tudtomra. Nem az a finomkodós fajta :)
De azzal nagyjából egyetértek, hogy nem biztos, hogy mindig oda kell pofátlankodni olyan helyekre, amely működéséről alig van fogalmunk. De a túlzásba vivés szerintem nem a kétheti 1-2 alkalomnál kezdődik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++:
HA már ennyire antropomorfizálod a szalviát, akkor gondolj bele abba is, hogy vajon mennyire unhatja azt, hogy folyton a nyakára jársz? ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg szeszélyes egy növény...ma pl nem igazán akart elvinni. Többszöri próbálkozásra sikerült csak elérni, hogy az ismerős zsibbadás elérjen és meginduljon az a bizonyos "forgó kerék" velem, de nem volt olyan intenzív és hamar le is dobott magáról. Negatívnak is éreztem. Amikor köszöntöttem magamban ezt a világot és mondtam, hogy sokat meséltem róla, olyan számonkérést éreztem, hogy "iiigen??? tessék egy pofon"..ez nem történt meg, de már vártam a "leszúrást". Pár apró dolog amit meg tudtam figyelni, többször volt már, hogy az a szó amit legutoljára mondok vagy gondolok az "indulás előtti" utolsó másodpercben, az marad meg és cseng a fejemben, és abból indulnak el különböző érzelmek, majd komplett történetek. Felsejlett több dolog újra abból a világból, ott folytatódott ahol abbamaradt legutóbbi látogatás óta, de egyáltalán nem volt erős, nem vitt magával, 90% ig tudtam mi történik velem és negatívnak is érzékeltem. Mintha nem örült volna most annak, hogy oda akarok látogatni. Ez érdekes, mert olyat már olvastam, hogy valakinek sokáig alig volt hatás, aztán egyszer csak elrepített, de olyat mint az én esetem, hogy eddig 3x-4x is nagyon elvitt és most nem akart, még nem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én eddig összesen ötször használtam, és minden alkalommal egyre mélyebbre jutottam ugyanabba.
A jelenlegi elképzelésem az, hogy valami megpróbál öntudatra ébredni rajtam keresztül. A Salvián keresztüli felnyílások olyanok, mintha a lényem egy mélyebb, archaikus része próbálná a földi tudatomat alkalmassá tenni önmaga befogadására. A leszületéshez a földi koncepciók alapján működő tudatomnak tovább kell működnie 4d-ben széthullás nélkül, miközben ezt az elképesztően pszichedelikus mélyebb lényt is felébredett, működő és hatóképes állapotban kell tartalmaznia (vagy inkább megelevenítenie, hiszen ez a lény - a mi fogalmaink szerint legalábbis - egyelőre nem létezik).
A mélyebb lény olyan, mint egy forgatókönyvíró, akinek dramaturgiailag stabil scriptet kell írnia: a műben szereplő karaktereket és a köztük fennálló kapcsolatokat úgy kell alakítania, hogy azok tartalmazni tudják a két világ összekapcsolódásával járó feszültségeket. Ezt egy olyan érzés is kiegészíti, hogy a jelen élethelyzetem nem véletlenül olyan, amilyen, hogy a karakterek már jelen vannak, csak meg kell találni azt az elrendezést, "mandalát", ami a kozmikus erőket tartalmazni képes.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na helló! Szilviával történt most nemrég egy kellemetlenebb trip :) Kint voltam haverokkal egy úgymond " tábortüzes" sütögetős partyn 2 kör Cannabis után elég jó volt már a hangulat, bevállaltam egy bongos megoldást. Haver másodszorra se érzett tőle semmit se, majd átadta nekem a bongot tenyérrel lefedve, maradék füstöt letüdőztem, és még volt benne egy jó adag amit meggyújtottam, és egy jó tüdőnyit még lenttartottam amíg tudtam. Az a gáz hogy félig állva egy fának támaszkodva...
Ezután már csak arra emlékszek hogy lépek egyet, megpróbálok leülni, de több kevesebb sikerrel eldőlök, a haverok tartanak meg.
Azzal a lendülettel amivel előrelépek belekerültem egy teljes más világba ahol folyamatosan sétálok és sétálok előre, és nem tudom lefékezni magamat, a tér folyamatosan változik körülöttem ami eleinte hasonlít a körülöttem lévő erdőhöz, de úgy alakul hogy nem tudok elesni, és egy ilyen hengerszerű teret alkot az egész világ, majd mintha egy gömbbé alakulna, és annak a belsejében sétálnék, de fékezhetetlenül, mintha még vinném tovább az esés lendületét. Itt elkezd durvulni amit látok ahogy lépek előre saját magam lépek ki a testemből, majd a következő test már a klón testemből lép ki, és az egyre több testből különböző pulzáló, egymásba visszaforduló mintákat látok amik az én " mozgásomra" alakulnak ahogy lépni akarok. Itt megpróbálok megnyugodni, hirtelen minden elsőtétül, majd olyan mintha körülbelül fénysebességgel átesnék a fél világon... mintha egy vastag könyv lapjait pergetnék végig, és azok mentén lennék valami porszem..olyasmit láttam, de nagyon gyors volt :/ szószerint ezzel a lendülettel visszaesek a földre, látom magam körül az erdőt, de az egész körülöttem lévő tér átlátszó színes üvegkockákból van, és ahogy mozogni próbálok a testemet alkotó mozaik " üvegkocka darabok elkezdenek leszakadni a testemről és ilyen körforgásban mozognak körülöttem, attól függ milyen irányban akarok felhúzni a térdemet amit már érzek valamennyire..oda vissza rendeződött a sok kocka körülöttem... olyan érzésem volt mintha fél órán át tartott volna mindez...ezután már többé kevésbé enyhültek a dolgok, és visszatértem ... olyan mintha a szellemem a világegyetem túloldalán landolt volna...tényleg halálközeli élményhez lehet hasonlítani kicsit :D
Annyira valóságosnak tűnt, hogy már félelmetes volt. Gyakorlatilag összeestem, és el akartam indulni, haverok fogtak le. Egyedül sose próbáljátok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az is megdöbbent, hogy most, hogy visszaolvastam sok élményleírást, mennyi hasonlóság van az élmények között. A legfőbb vonulat a halálközeli élményhez hasonlítja, a másik pedig az általam is megtapasztalt: hazalátogatós érzés. Ezt valaki így fogalmazta meg:
"valahogy emlékszek erre a világra, és ez tűnik valósabbnak, nem a normális életem. Olyan érzés, mintha munkaidőben elugrottam volna valami maszek melóra, és visszaérve a főnök kicsit megszidna, hogy miért mentem el, meg hol voltam."
Pontosan erről van szó!
Nálam a forgó kerék érzése talán az örök körforgásba való ideiglenes hazalátogatást jelzi. Ez az a körforgás ahonnan minden ered és ahova minden visszatér. Ráadásul egy csomó ismerős van ott. Ahogy valaki fogalmazott: akkor az a lét tűnik teljesen természetesnek és az itteni világ furcsának. Még a Salvia okozta zsibbadás-érzés is olyan ismerős. Nem lehet, hogy akikre ilyen hatással van a Salvia ők valamely korábbi életeikben már próbálták? Az erős transzcendens élmények ugyanis jönnek velünk tovább, sok életen át is. Talán ez azt is megmagyarázhatja, hogy miért vannak olyanok akiknek meg pl semmilyen hatást nem produkál, és a másik oldal meg miért érzi, hogy már nem először jár ott. Ez már csak amolyan meredek okfejtés és valójában ugyanazt az érzést/hatást próbálom valahogy érthetőbb formába önteni, de bennem ilyen gondolatokat indított el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem egyfajta isteni gondviselés érzése jut eszembe olyankor. Még nem jöttem rá hova kerülök a tripek alkalmával, de érzem, hogy részese vagyok annak a világnak. Ezért is ijedtem meg először, mert beugrott, hogy te jó ég, hát én itt lakom, most mit fognak szólni az eddigi hülyeségeimhez amiket végignéztek? Hirtelen az egész addigi életem csak egy kis fejezetté zsugorodott az örökkévalóságban való létezésemhez képest. És érzem, hogy valakik figyelnek vagy körülöttem vannak. Csupán érzékelem őket, de nem látom. ilyenkor mindig összezavarodom, hogy most akkor ilyenkor mit kell mondani, hogyan kell viselkedni? Mindig csak olyan mondatok jönnek ki belőlem, hogy "igen, jövök már", "itt vagyok újra" Egyfelől ismerős az energetikai környezet, de ugyanakkor elveszettnek is érzem magamat, mert eltűnnek azok a viszonyítása alapok amik identitáshoz kötnének engem (mint pl a normál napi életben, amikor van egy elképzelésem arról, hogy ki vagyok, mi a célom, eddig mi van mögöttem és mi áll még előttem) ott ez megszűnik. Érdekel, hogy mi van még mélyebben, mit lenne képes egy 20x ros kivonat művelni. De azt is tudom, hogy azt én még nem akarom látni....A Salviáról 6 éve tudok, de csak most -több éves spirituális gyakorlati múlt után- mertem venni a bátorságot hozzá és a 10xresből is csak egy csipetet mertem belerakni a pipába. (Többet amúgy sem tudnék elszívni, mert 2 slukk után már régen máshol járok.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++:
"És pontosan tudom, hogy ezt az érzést már éreztem, leginkább gyerekkoromban."
Nahát!
Nekem is éppen ilyen érzésem volt egy korábbi szalvia-élménynél (100 mg 10x kivonat): visszakerültem kb. 4-éves koromba :) De nem is az óvodai szetting/tér érzékelése/vizualizációja volt az elsödleges benyomás, hanem a nagyon ismerös önreflexió - az akkori "gyermeki" tudatállapot egyszerü, biztonságos érzése jött vissza pár percre. (Közben gyk. "lefagytam": nem jutottam el a slukkok után az elözetes terv szerint az ágyig befeküdni, hanem ülve a pipát szorongattam kb. 1-2 percig.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Összességében immáron több élményen is túl ahhoz tudom hasonlítani a Salviát -legalábbis rám így hat-, mintha olyankor "hazalátogatnék". Hogy hova haza, azt nem tudom, de azt pontosan érzékelem minden egyes alkalommal, hogy az az érzésvilág, érzelmi/érzékelési állapot amit a Salvia ad nagyon is ismerős. És a félelmetessége pont ebben rejlik. Pl az első alkalommal is pontosan tudtam, hogy még nem Salviáztam sosem, mégis annyira ismerős világba csöppentem. A legjobb az óriáskerék-hasonlatom volt, ilyenkor úgy érzem mintha egy nagy óriáskerék egyik székében ülnék és forognék a kerékkel együtt, amin szintén vannak még, nem nem tudom kik vagy mik, de érzem a jelenlétüket. És amikor Salvia hatása alatt állok, akkor mindig érzem ahogy bekapcsolódom ebbe a forgásba. Már lényegesen békésebb érzések járnak át mint az első 2 alkalommal. És pontosan tudom, hogy ezt az érzést már éreztem, leginkább gyerekkoromban. A trip alatt mindig olyan kis elesett vagyok, nem tudom hova repülök éppen, fognak e velem valamit csinálni, csak nagy belső szemeimmel nézek mint egy kisgyerek. Csupa rejtély ez a növény. Egyik ismerősömnek az az elmélete, hogy ilyenkor egy fekete lyuk szerűségbe kerül a lélek, ezért esik darabjaira a tér és csavarodik össze a test. Nem tudom, ez azért meredek elképzelés, de végülis az ellenkezőjét sem bizonyította senki :D Amúgy a G betűs forrásnál az egyre olcsóbb kivonat-árak remélem nem a forgalomból kivonás előjelei. Bár sajnos idővel borítékolható, mert mindig lesz pár őrült aki rivotrillal meg vodkával szívja, aztán csodálkozik, hogy a mentők viszik el...Hasonlóra azt hiszem nemrég volt példa, a média egyből rá is szállt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén talán ő sem számított rá, hogy nincs felkészülve a "látványra"...nem hibáztatom, mert nem lehetett könnyű neki és halálra rémült, amikor fennakadt szemekkel fetrengtem. Neki ez sok volt. Panaszom nincs rá, mert 10 éve mindig, minden körülmények között számíthattam rá és ott állt mellettem. Ezért ijedtem meg és ezért mondom azt, hogy a Salvia tud érdekes dolgokat generálni az ember körül.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++:
Hmm, de hát milyen barát az olyan, aki nem fogad el téged a leglecsupaszítottabb tudatállapotaidban...? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén, ezt úgy értettem, hogy ha balul sül el egy bad trip és a vigyázó nincsen éppen a helyzet magaslatán, akkor az rányomhatja a bélyeget a későbbi kapcsolatra. Egy pszichedelikus élmény ahogyan össze tud kapcsolni embereket, szét is tud választani! Talán túloztam kicsit, de most pont ilyen helyzetbe kerültem. 10 éve a legjobb barátom az illető, és ahogy meglátta milyen vagyok salvia hatása alatt, kiábrándult belőlem.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++:
"tönkreteheti a baráti kapcsolataidat!!"
Azannya! Nem nézném ki ezt a bonyolult társas interakciós képességet némi szárított növényi törmelékböl! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szereztem vihargyújtót! Működik :D Élményleírásokat később közlök...kezdem kiismerni a salviát.....bár őt nem lehet eléggé, de ma rááltam, hogy megtudjam az igazságot.....egy tanács: vigyázzatok vele!! tönkreteheti a baráti kapcsolataidat!!
http://www.youtube.com/watch?v=Jh7BPWLz9Mw
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valószínűleg rosszul használod a hagyományos gyújtót! valaha volt legintenzívebb salvia trippemet ilyennel sikerült elérnem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én nem tudom. Csak azt tudom, hogy amíg vihargyújtóval egy 10x res kivonatból elég egyetlen kis csipet és egy slukk, hogy kilökjön innen, addig sima öngyújtóval csak enyhe zsibbadást érek el és ahhoz is sokkal nagyobb mennyiség kell (tehát még kevésbé gazdaságos is). Sokszor kipróbáltam, ilyen kipróbálási szám mellett nem lehet a set-settingre fogni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Oh, szublimál a drágám:3
Így már értem miért működik olyan jól a sima öngyújtó is.
Amúgy tévedtem...
Utálom ezt az érzést. Legyen bármilyen triviális is a tévedés nincs dopamine release mint ha igazam lenne:3
>:3 <-- IT'S A FUCKING LION! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én most direkt kipróbáltam sima gyújtóval, és szinte semmilyen komolyabb hatást nem éreztem, a füst erejét (forróságát) sem éreztem olyan testesnek mint az eddigieknél, amikor vihargyújtóval (ráadásul 2 lángossal) csináltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igen, de csak kevés. 500°C azért minimum szükséges a jó eredményhez(ezért nem érdemes cigiből elszívni). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem a forráspont számít, hanem az olvadáspont (~240°C) - onnantól már evaporál.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak a fű tartalmaz hő hatására aktivvá váló anyagot(THC-sav->THC) és ha a hatóanyag elégne akkor nem szívnád:)
Namármost a wiki szerint a salvinorin-A forráspontja az 760°C fökött van, tehát egy vihargyújtó jobb megoldásnak tűnik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A vihargyújtó urban legend.
Sima öngyújtó is elég ahhoz, hogy rommáégesse a legtöbb szerves anyagot, a Salvinorin-A sem kivétel ez alól.
A vihargyújtó titka, hogy gyorsabban éget. A hatóanyag gyorsabban jut a véráramba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Salvinorin A a fő hatóanyaga a növénynek, ami csak igen magas hőfokon aktiválódik.
Azért jobb vihargyújtóval, mert annak intenzívebb a lángja és magasabb hőmérsékletet generál.
A teljes hatás eléréséhez folyamatos láng alatt kell tartani, eközben teljesen egyenes háttal néhány mélyet szívni. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valaki írta, hogy sima öngyújtóval is működött neki a dolog. Nekem csak vihargyújtóval okozott irdatlan borulást...ennek mi a magyarázata? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Bele se merek gondolni, hogy egy 20-30x, netán 40x kivonattól ki milyen/mennyi dimenzióba csúszik szét...
Max tudatgyilkolásra lenne jó. Szerintem. :)"
A tudat szerintem sosem alszik ki. Az energia nem vész el...
Az, hogy hova kerülne a tudat egy 40x, vagy többszörös kivonatnál, az már másik kérdés :) :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Újabb dolgot figyeltem meg immáron 6 nappal a fogyasztás után. Sokkal érzékenyebb lettem a zenére. Eddig sem voltam semmi ezen a téren, mivel zenéltem is, de sokkal jobban átjár, érzem minden egyes energiáját, hirtelen be tud indítani olyan emlékképeket, érzés-képeket amiket a salvia...nem olyan vizuális és elsöprő szinten, csak érzés szinten. És megjelenik sokszor az "illúzió" érzése a világgal kapcsolatban. Mintha tényleg ez a világ illúzió lenne és egy másik világban nekem most is folyamatosan tartana egy teljesen normális életem, de ezt álmodom ami itt történik. És néha beugranak képek a másik életemből, de pontos és konkrét képek, néha álmokban oda is kerülök (ezek azok az álmok -érdekes módon- amelyekben nem csak az akkori álomtörténet van jelen, hanem emlékszem csomó dologra több évvel azelőttről, hogy ki vagyok mit csináltam, stb...mindezt álomban, legalábbis azon álmokban amelyekben "abba" a másik életembe kerülök, amelyet néha valóságosabbnak érzek és néha az az érzés jön rám, hogy abban álmodom az itteni életemet. Fura..mert miért pont azokban az álmokban emlékszem rekord mennyiségű infóra amit arról a valóságról álmodok? Még arra is emlékszem mikor álmodtam vele utoljára és akkor mi hogyan történt..Ezek voltak eddig is, de a Salvia kiélezte ezeket az ellentéteket. Lehet, hogy az ünnepnapok előtt megkeresem a "G" pontot, és kicsit felpakolok, aztán a dolog után járok. Már lenyugodtam annyira az első trip óta, hogy el merjem engedni magamat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Természetesen kíváncsi vagyok, hogy mit élnék át ha elengedném magam és "elhinném" a világról, hogy csak illúzió.
Csak erre még tuti hogy nem állok készen, nem is biztos hogy valaha is kész leszek rá...
Szerintem is hatékonyabb lenne a friss levelek rágcsálása, mivel a kivonatok tényleg olyan erős tripet adnak amit nagyon nehéz feldolgozni.
Bele se merek gondolni, hogy egy 20-30x, netán 40x kivonattól ki milyen/mennyi dimenzióba csúszik szét...
Max tudatgyilkolásra lenne jó. Szerintem. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Korrekció:
...és talán egy ilyen egyensúlytalansági állapot ezzel lehet kapcsolatban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...minden csak illúzió."
Épp a napokban írta Ezékiel a fórumon: "Life is just a dream."
Egyébként ennek nem nagyon lehet igazolni az ellenkezőjét. A kérdés, hogy mit tehet ezzel az érzéssel az ember. Hagyhatja, hogy maga alá nyomja, de használhatja is esetleg az illúziót arra, hogy megismerje az illúziót mibenlétét. Egyébként az illúzió forrása mindig egy tudatállapot lehet talán. Ezek az élmények biztos, hogy sokként érik a bal agyféltekét, ami nem nagyon szokhatott hozzá a multidimenzionális tapasztalásokhoz, és talán egy ilyen egyensúlytalansági kapcsolat ezzel lehet kapcsolatban. Viszont, ha felnő az elme, vagy másképpen: ha kiépül a sámáni elme, akkor ott esetleg pont arról van szó, hogy az már teljesen természetesnek veszi ezt az ezerarcú hiperteret, és teljes magabiztossággal mozoghat benne kedve szerint, legyen az akármennyire is higanymozgású. Ebben a kontextusban a szobád a lámpával és a Salvia-birodalom valóságértéke meg is egyezhetne, csak a kontinuum két különböző pontján helyezkednének el. Persze ezek csak szabad asszociációk, nem többek egyenlőre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem azóta az álmaim egész furcsák..Igaz, 5 napja benne vagyok az influenza-szezon kellős közepében, tehát a közérzetem is szar. Ezért is hanyagolom most Salviát.
Biztos vagyok benne, hogy a kíváncsiságom bele fog vinni még, csak az a nehézsége, hogy akármilyen letisztultan, akármilyen módon készülhet rá az ember, nem lehet rá felkészülni..MINDIG más lesz mint amire számít az ember. Profi tudatos álmodók vagy asztrálutazók is nagy meglepetésekkel találkoznak.
Gondolkodom a sima levelek rágásán, elvégre így használták régen. Lehet, hogy az a módja átláthatóbb és jobban megismerhető a növény minden apró jellemvonása, a hatás is lassabban fut fel és tovább tart. A kivonat ugyanis nagyon keményen beránt a rengetegbe, viszonylag rövid idő alatt jól megteker, aztán visszadob. Mire derengeni kezd, hogy mit is élsz át, már jössz is vissza. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC!
Én is pont így gondolom.
Nagyon nehéz kordában tartani az erejét, de ha egyszer 'betöröd' akkor azzal szerintem bármire képes lehetsz.
Nekem annyira erős volt ez a tudatállapot változás, hogy még most is kihatással van rám. Nyugottabb körülmények között ha mélyen elgondolkodom a tripről akkor néha visszajön az a másik világállapot és elfog a pánik érzés, hogy nem tudom melyik a valóság. És az nagy para, hogy józanul kezded elveszíteni a valóságot... Itt nincs visszakapszkodás, nem ad biztonságérzetet, hogy ülsz a székben és felfogod, hogy világít a lámpa az asztalon... és egyre csak az pörög a fejedben, hogy minden csak illúzió.
Ezért nem is merek rajta jobban elmerengeni.
Na ennyire komoly a dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem pl ez a része volt ami annyira nem jött be, hogy még egyelőre nem kaptam mélyreható tanítást, megfogható információt, csak egy teljesen megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan tudatállapotot. Ami mögött tudom, hogy rengeteg dolog rejlik, de az élmény intenzitása miatt egyelőre félek mélyebben beleugrani. Rossz, hogy minden támpont, kapaszkodó eltűnik, az ember nem tudja mire figyeljen, mit csináljon, hogy "jó legyen" A többi pszichedelikus dolognál ez a minimális irányítás megvolt. A visszatérés fázisában gondolataim nagy részét az foglalta le, hogy nehogy valami szörnyre vagy ilyesmire gondoljak mert létrehozom. És ebben az állapotban rendkívül valós minden. Figyelnem kellett, hogy ne pánikoljak rá valami gondolatra, hogy pl szívrohamot kapok, vagy nem élem túl, mert ebben a tudatállapotban ki tudja mire képes az elme...ha régen öngyógyítást végeztek általa, akkor az ellenkezője is igaz lehet...megint oda lyukadtam ki, hogy kicsit sem játék, és biztos lesz aki ezt olvassa és azt mondja, hogy "hát az a lényeg, hogy durva legyen, ha ilyen durva, akkor tuti bepróbálom"..de amit írtam, azt nagyon komolyan írtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A két világ felcserélődött akkor bennem. eleinte persze próbáltam a kapcsolatot megtartani a fizikai síkkal, és mondogattam is, hogy ó igen, pontosan tudom hogyan is hat a Salvia (akkor meg is tudtam volna fogalmazni), de mire ezt ki tudtam volna mondani magamban, "feleszméltem", hogy milyen hülyeséget beszélek. Nincs is semmiféle salvia, valami történik de nem tudom mi. Azt tudom, hogy "ők" látnak és látták minden eddigi cselekedetemet és most hazamegyek, és nem tudom mi vár rám. Bővebb információm az ottani "otthonról", körülményekről, énemről nem volt. Feltételezem ehhez nagyobb adag, vagy még nagyobb elengedés lenne szükséges. De tény, hogy Salviánál fordítva működik a metódus...úgy érzékelem, hogy nem a Salvia hatása alatt mondok badarságokat, hanem pont az a hülyeség, hogy Salviákról beszélek, amikor tisztán ott van előttem minden történés. És egy pillanatra ilyenkor be is lehet pánikolni, hogy jó ég, már ez sem kapaszkodó...akkor ha nem a salvia miatt van, akkor mi történik? A világ aminek a küszöbén találom magamat olyankor valamiért ismerős. Főleg gyerekkoromból. (ez talán megmagyarázza a tényt, hogy a gyermekek sokkal spirituálisabbak egy ideig és több dolgot élnek meg /látnak, amíg ugye a nevelés és a társadalmi szabályok el nem nyomják bennük ezeket a fajta érzékeléseket, vagy be nem bizonyítják róluk, hogy "fiam csak képzelődsz"). Márpedig tipikusan olyan érzés volt, mintha visszarepültem volna az időben egyik ilyen gyermekkori "képzelődésem" időpontjára. Onnan folytatódott szinte ahol ott abbamaradt. Persze most nem tudnám megmondani mi és hol maradt abba, de ott pontosan tudtam a történet minden részletét. Mindvégig egy szó járkált a fejemben, nem hallottam, nem láttam, csak "éreztem a szót"aminek később utánanézve rájöttem, hogy Shri Ganesha egyik neve. Ganesha pedig a bennünk rejlő gyermeki én istensége az indiai filozófia szerint...azért ezek is érdekes dolgok..
Hiszem azt, hogy ha valaki nem felelőtlenül salviázik, és tiszta fejjel is sok gyakorlatot csinál, rákészül, akkor idővel némileg egy salvia tripet olyan irányba is vihet, mely által csodákat csinálhat. Hiszen régen öngyógyításra is használták...csak az európai ember ugye nem ismeri azokat a technikákat amelyekkel nem csak passzív szemlélők vagyunk a trip alatt. Ehhez persze már ismerni kell a szellemvilággal való kapcsolatba lépést, a növény szellemével való kommunikációt és még rengeteg dolgot. Talán az európai tudat nem is tud annyira megnyílni, vagy ha meg tud, akkor az olyan információ/élmény mennyiséget jelenthet, amit nem bír el ép idegrendszerrel a többség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Arra gondoltam, hogy egyesek azért veszítik el ilyenkor a hétköznapi történetükkel való kapcsolatot, mert semmilyen más módon nem tudják feloldani azt a kognitív disszonanciát, amit a két világ tudatukban végbemenő találkozása okoz. A Salvia nem finomkodik, nem teszi lehetővé, hogy a használó óvatosan "kóstolgassa" azt a másik világot, hanem kíméletlenül behúz, kinyitja a kapukat, és aki ezzel nem tud mit kezdeni, annak az élmény idejére átmenetileg ki kell kapcsolnia az énről való tudomást.
Felteszem, hogy ilyen esetben a Salvia hatása alatt átéltek nem a hétköznapi tapasztalatok raktárába kerülnek, hanem valamiféle "pszichedelikus emlékezetbe", amely csak a Salvia hatása alatt válik hozzáférhetővé, és amely a hétköznapi világgal csak a határfelületen (fel- és lejövetel) érintkezik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux!
"...ha ez tényleg így van, akkor érdekes, hogyan tudnak az élményre utólag emlékezni."
Nem értem miért tűnik neked forcsának, hogy emlékeznek a tripre?
Ilyen jellegű élménynél Te miért gondolod, hogy az emlékezetvesztés szükségszerű?
Én nem tudnék semmiféle ok-okozati összefüggést találni a 2 dolog között. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Konkrétan arra gondolok, hogy nem felejtem el, ki vagyok, hogy hívnak, hol élek, mi a munkám, kik vesznek körül a hétköznapi életben, vagy hogy Salviát szívtam és azért történik, ami történik.
A trip reportok nagy részében azt olvastam, hogy az utazó a trip idejére még azt is elfelejti, hogy salviázott és az élményt tabula rasa fogadja be, úgy, hogy a földi vonatkoztatási pontokhoz való viszonyításnak még a lehetősége is eltűnik.
Mondjuk ha ez tényleg így van, akkor érdekes, hogyan tudnak az élményre utólag emlékezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Érdekes, én Salvia hatása alatt soha nem veszítettem el az öntudatomat"
Embere válogatja :)
Gondolom itt nem a szimpla ájulásos "öntudatvesztésre" utalsz, hanem az (alapvetöen folytonos) "én-tudat" ideiglenes hiányára? Ami persze megint csak különbözik a klasszikus pszichedelikus "ego loss"-tól, a merev személyiségvonások által stabilizált önkép feloldódásától. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igazad van cellux, egyáltalán nem kell ilyen sokat szívni! A kevesebb néha több! ;)
A trip után, mikor visszaszakadtam a világunkba egyértelműen azon a véleményen voltam, hogy most 'jó ideig' nem kell semmi ilyesmit...
és úgy éreztem, hogy semmi pszichedelikus élményt nem adott a trip.
Viszont most, hogy elkezdtem emésztgetni a történteket, arra jutottam, hogyha még ennél is felkészültebben, így nyugodtabban és kevésbé parálnék rá a 'mindfuckra' és így élném át újra a tripet, odafigyelnék a részletekre és nem csak sodródnék mint egy rongybaba, akkor akár nagyon érdekes dolgokra is fény derülhetne.
Egyetlen baj vele, hogy iszonyatosan veszélyes és azt kell mondjam már-már felelőtlen lenne tudatosan újra belemenni egy ilyen szintű tripbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes, én Salvia hatása alatt soha nem veszítettem el az öntudatomat, vagy annak a tudatát, hogy van egy földi személyiségem. A trip teljes időtartama alatt itt maradok a földön, nem felejtem el, hogy ki vagyok.
Igaz, sosem szívtam 1/10 grammnál többet (és nem is tervezek ilyesmit, mert egyelőre nem látom értelmét).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sajnos magamban sem tudom megfogalmazni, hogy mi történt igazán, pedig emlékszem ponotsan, hogy min mentem keresztül.
Ne gondolja senki, hogy ezt most menőzésből írtom le, hogy mennyire szét voltam csúszva: Nem!
Azért írtom le, mert nekem segített mások beszámolója előző tripjeim során megbírkódni a váratlannal valamilyen módon.
Nem estem pánikba mikor patronozás során azt éreztem, hogy a tüdőm és a légutaim megtelnek tejszínhabbal. Az agyam azonnal pánik funkcióba akart kapcsolni, hogy "úr isten, meg fogunk fulladni". De ekkor bele tudtam kapaszkodni egy beszámolóba, mert ezt már leírta valaki előttem és egyfajta tudatosság jött létre, hogy "semmi pánik, csak tripelek". Megnyugodtam és elkezdhettem élvezni, hogy tele van tejszínhabbal a tüdőm... mindezt a pánikolás helyett.
Egy pici tudatosságot tud adni az, hogy mások is éltek már át ilyet, egy pici fogódzkodó/visszacsatolás a valósághoz, még ha nem is tudod, hogy mi is az.
Tudjátok, hogy a tripem közben hányszor akartam valami támpontot kapni a világunkból? Próbáltam keresni valami ismerős alakot (a vigyázómét, de nem láttam), érzést (a szőnyeg tapintását, de nem találtam) vagy élményt (kimenni levegőzni, de hova??) valamit az én "igazi világomból", de sehogyse sikerült.
Azt remélem, hogy aki ezt olvasta és belemegy egy ilyen jellegű élménybe, talán ebbe a gondolatba tud majd kapaszkodni a hatalmas árban és esetleg felszabadultabban éli azt át.
Emberek, nagyon óvatosan a zsályával, de komolyan!
Végül köszönetet szeretnék mondani a vigyázómnak, hogy végig mellettem volt és hogy ennyire jól kezelte a helyzetet! Köszönöm M! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC, lehet találkoztunk tagnap az egyik síkon, csak nem ismertük fel a másikat... ;)
Tegnap este nekem is volt szerencsém az Istennőhöz. Különös egybeesés, nem? :)
Szalviáztam már többször is, nyomtam mást hallucinogént, voltak durva élmények, de azt kell mondjam ilyen szintű, erejű... ehhez fogható még soha. Talán már nem is lesz... ezt értse mindenki úgy ahogy akarja. ;)
Én is 10x-t szívtam, csak én 0,5g-t. Előre mondom, ez több mint rengeteg!!! Persze ez csak akkor tudatosult bennem - mint amit Te is írtál THC - mikor elszívtam és épp elköszöntem a tudatomtól és a világtól. Belefordulsz egy másik síkba, és az a mélyből feltörő és lágyan elhaló gondolat hogy: "Nabazmeg...".
Már fel is adtad. Nincs értelme olyan dologgal foglalkozni vagy esetleg keresni azt, amiről nem is tudod hogy micsoda vagy hogy egyáltalán létezik-e valahol; A valóság.
Hál' Isten, nem kezdőként pottyantam ebbe a világba és így ösztönösen hagytam hogy sodródjak, nem kapálóztam az árral szemben, legalábbis >szellemileg< nem...
*** Salviázás során a közvetlen környezetedből minden törékeny, éles szélű bútort/tárgyat távolíts el. Fekvő vagy ülőpozícióban fogyaszd a zsályát, semmiképpen sem állva! Komolyabb tripnél legyen egy józan vigyázó körülötted! Ez utóbbi nagyon fontos!!! ***
Magáról az élményről tudok pár részletet mondani, de kb. csak annyit adna vissza belőle mint hogy egy irracionális számot, például 'pí'-t megfeleltetem az első 3 számjegyének (3,14...) és nem veszek tudomást a végtelenségéről.
A 'valóságból' egy szempillantás alatt ezer másik síkra "fordultam". Egyszerűen beszippantott és folyamatosan eggyé tett magával.
Fizikailag végig magamnál voltam, de az érzékszerveim más-más síkokról adtak információt az agyamnak.
A világ amit érzékeltem, olyan volt mint egy végtelen hosszúságú, nyitott könyv.
Valaki (talán én?) ott állt a végtelen könyv közepén és minden egyes lapozással egy új dimenzióval vált eggyé. Ez az eggyéválás sokszor kellemetlen érzés volt, de nem volt mit tenni.
Érezni lehetett, hogy innen nincs visszatérés. De hova? Fogalmam sem volt, hogy én honnan jöttem, azt se tudtam, hogy hol vagyok... Csak annyit tudtam, hogy nem ide való vagyok.
Egy érzés mely pillanatszerűen alakot öltött, de egyszerre volt a 2D tér szerves része sugallta, hogy : Érzi ő, hogy nem ide való vagyok... meg is értette, hogy szeretnék visszajutni... de együttérzően éreztette, hogy ez úgyse fog megtörténni, akárhogy is szeretném.
Ez meglehet a tudatalattim volt, aki próbálta közölni velem, hogy mi történik. Ő biztos tudta, hogy a zsálya hatása alatt történik mindez. Talán nem volt módjában ezt elmondani nekem, így inkább csak együttérzően kisért az utamon.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szó ami szó ez a Salvia egy nagyon kemény dolog (még nekem is sok, pedig már bejártam pár síkot). Remélem ez elkerüli a "szét akarom b...szni magam valamivel" tinik figyelmét. Nagyon nem játék.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ismerős..
Azért félelmetes ez a Salvia...azóta sem mertem szívni belőle :D Főleg az eleje a durva, amikor úgy érzed, hogy ajaj, nem kellett volna ennyit és már nincs megállás. A második amikor elveszted az identitástudatodat, vagyis egy egészen más identitástudatot veszel fel. Visszatérő érzés volt amit az előbb írtam, hogy olyan érzés volt amikor hazahívnak a játszótérről én meg csak makogok, hogy te jó ég, most megtudják, hogy szívtam, az egész eddigi "játékomat" látták...Bizonyos szavak ötlenek ilyenkor a fejembe, amiknek ott és akkor jelentős értelme van és az ottani világhoz erősen kapcsolódik. És nem tudom miért, de mindig a szüleim jelenlétét érzem. Majd amikor megadom magamat, hogy "jó, bocsánat, máris megyek haza", akkor az ismeretlen térháló áll előttem, és nem merek továbbmenni. A másik, hogy lehet, hogy már el kéne múljon az utóhatás, de még mindig bágyadt vagyok, igaz, lehet, hogy a Hawai miatt+meg is vagyok fázva rendesen.
Létezik a Salviánál olyan adag, ahonnan nincs visszaút? Mert nekem ez a csipet 10x res is már a határokat feszegette. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++: nagyon jókat írsz.
Nekem olyan is volt, mintha az idegrendszerem a testhatártól kiterjedt volna egészen a világ végéig, és emiatt féltem megmozdulni (agyi parancsot adni a mozgatóközponton át az izmoknak), nehogy a föld felszakadjon, a szomszéd ház leomoljon vagy ilyesmi. :)
Ugyanaz az érzés, amit teljesen hétköznapiként tapasztalok, amikor megfogok egy poharat és felemelem (közvetlen agyi/tapasztalati összeköttetés a tudatosság és az érzés között), de az érzés nem áll meg az ujjbegyeknél, hanem belefonódik a világba, mintha az lenne a testem és annak tudnék parancsolni.
Mintha ugyanazzal az akarattal és erőfeszítéssel, amivel valami nehéz dolgot tudok felemelni, neki lehetne veselkedni a világnak is és meg lehetne mozdítani, meg lehetne "tekerni", talán fizikai, de az is lehet, hogy szellemi értelemben.
Nagyon különös dolgok ezek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na a második kör is igen érdekes volt. Talán annyira nem volt erős mint az első, pontosabban teljesen nálam volt az irányítás. Najó, csak félig..Csukott szemmel utazás, ha kinyitottam akkor minden normális volt. A pipába megint keveset raktam, jó mélyen leszívtam, majd egy kisebbet szívtam (akkor már elfelejtettem, hogy a lángnak folyamatosan meglegítenie kell. fekszem, érzem a zsibbadást, és elkezdett nagyon durván rétegződni minden, és úgy megjelenni a világ amelyben én fekszem az ágyon, mintha egy nagy kerék (óriáskerékhez tudnám hasonlítani) egyik része lenne, egyik kosárkája ahova beleülnek az emberek. ÉS ez az óriáskerék néha el-el kapta az oldalamat, a vízió nyitott szemmel nem volt olyan erős, de magától lecsukódott a szemem. Olyan érzés volt, mint ha ez az óriáskerék lenne az "otthon", és olyan érzésem volt mint amikor régen a szüleim hazahívtak a játékból, hogy na most már elég. El is kezdtem beszélni, hogy igen, bocsánat, megyek. És akkor megrémültem, hogy te jó ég "ők" (nem tudom kik) láttak minden amit eddig csináltam? Úristen, hát akkor ezek nagyon le fognak szúrni a sok hülyeségemért. Szégyelltem magamat. Bűnbánóan mondogattam, hogy igen, megyek haza máris. Aztán meg azt mondtam, hogy "na kicsit hazanézek". De félelmetes volt, mert nem volt körülöttem semmi, csak egy végtelen tér-kerék forgása. Félig talán el is indultam abba a világba, de ehhez keveset szívtam. Ezt nem is bánom annyira. Féltem attól, hogy mi van a másik oldalon. Ilyen érzés a halál is? Ilyen csavarodás, tekeredés, "felelősségre vonódás" érzése? Mert akkor ha eddig nem féltem a haláltól, most már azért ott van bennem, hogy uhh...Még nem mertem tehát teljes mértékben odaadni magam ennek a másik világnak, a végefele már jöttem volna vissza élni a kis életemet. Ezt szomorúan láttam, hiszen megannyit dolgozom azon, hogy spirituális élményem legyen, hogy meglássam mi van a világunkon kívül, amikor ott vagyok akkor meg megijedek. Számomra ez azt jelzi, hogy bár még a háromnegyede megvan a salviának, ehhez nekem még "gyúrnom kell", hogy teljesen kilövessem magamat a tér idő kontinuumba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja még egy érdekesség...amikor kicsit be akartam tájolni magamat, hogy mégis pl megmozdítani a kezemet, vagy valami, akkor teljesen elvesztem. A tér minden egyes pontján léteztem egyszerre, és fogalmam nem volt melyik valóságban kéne megmozdítanom vagy akarom megmozdítani a kezemet :D
Valahol olvastam, hogy fürdőkádban kipróbálni...én ezt nem javasolnám...ugyanis ha kontrollt vesztesz, és elmerülsz, egy végeláthatatlan fuldoklásba kezdhetsz, és nem fogod tudni melyik valóságban fuldokolsz, egyszerre 10 000 valóságban fogod átélni...lehet, hogy van akinek bejött fürdőkádban, én tuti nem merném. Emberek között meg jobb ha nem is említem, hogy felejtős..Talán ha olyan van melletted aki nagyon közel áll és ezer szál köt össze vele, akkor közösen utazhattok téren is időn kívül. Lesz erre is próbám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feltehetően egy kört még csinálok. Salvia úgyis annyit mutat meg magából, amennyit ő akar. Lehet, hogy elsőre jelzi, hogy elsőre elég volt. Lehet, hogy ráépít az előző élményre, és mint egy kirakós, érthetem meg az ereje által képviselt dolgokat. Hamarosan kiderül..
Amúgy a Hawai világa már nem volt ismeretlen, régebben hajnalkával is értem el hasonló állapotokat, amikor a macskámat irányítottam gondolattal, ott is jelen volt az isteni állapot érzése, csak ott még máshogy fogalmaztam meg/éltem át. Akkor még nem foglalkoztam ezoterikus/spirituális dolgokkal,mindvégig tudtam (az első füvet cigi óta), hogy több van a világban annál, mint amit mutat! |
| | | | |
|
