 |
Legfrissebb hozzászólások (2693 - 2702)
(Témakör: Ecstasy, a szeretdrog)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ha nem tudnám élvezni mellette a "hétköznapi" életet, akkor valószínűleg nem használnám többet. De nincs ilyen problémám.
Nem érzem, hogy az MDMA mellett kifakult volna az életem, inkább színesebbé vált. Még ha többet nem használnék bogyót, akkor is azt mondanám, hogy megérte, mert kaptam egy olyan tapasztalatot, ami valahol gazdagabbá tett és nem veheti el senki. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Addig jó, amig nem tudjuk. Még elrontaná a feelinget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem hatarolodnek el oly hevesen, ha mindig biztosan tudnam, hogy mibol keszult az eki. De talan jobb is nekem, hogy igy van ez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Én szeretek úszni meg lubickolni... Ez személyiségfüggő lehet."
Ezzel én is így vagyok... Nagyon jó dolog ekizni... De tudni kell, hogy mi történik... Ha az ember nem tudja jól érezni magát a józan, hétköznapi életben, akkor szerintem könnyű vele elúszni... És akkor csak az lesz, csak az kell, csak az jó, a hétköznapok meg állandó parázással, a hétköznapi élet kihívásaitól való folytonos meneküléssel telnek...
Nem jó az.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | laca: "Es ezt az elmenyt csupan mentalisan megismetelni.....haaaaaat.....nem is tudom..."
MEDITÁCIÓ!
lassú és rögös út, de... :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én szeretek úszni meg lubickolni... Ez személyiségfüggő lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem bedrogozva teljesen más partizni, mint drog nélkül... Esetleg a pszichedelikumokkal (LSD) kapcsolatban lehet más a dolog, ott egy idő után annyira összemosódhat a két világ (rajta vagy - nem vagy rajta), hogy igazából mindegy...
A beekizett állapot szerintem nem normális, hanem nagyon is szélsőséges... A normális az, hogy teljesen kiegyensúlyozott vagy és ebből a kiegyensúlyozott, központos magadnál levésből tudod élvezni a zenét, az embereket meg a történéseket. Teljesen jelen vagy ebben a "hétköznapi" valóságban (leföldelve), viszont ugyanakkor szárnyalsz is (elég nyitott vagy hozzá, hogy ki tudj, ki merj nyúlni a dolgok után és át merd érezni őket). Így összekötöd a két világot (a földet meg az eget). Ez a teljesség.
Az eki ezzel szemben nagyon egyoldalú. Elszakít a földtől, és megszüntetni az emiatti aggodalmaskodást is. Teljesen elmos, csak lubickolok ebben az áradó érzés-eksztázis-folyamban és a középpontom sehol sincsen (és nem is érdekel, hogy meglegyen). Nem azt mondom, hogy ez nem valóságos, csak nagyon egyoldalú. És mivel hiányzik belőle a földelés, hajlamos elidegeníteni az embert a földi világtól.
Talán ezért unalmas utána nélküle partizni (meg földi életet élni, úgy általában).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rendben. Tegyuk fel, hogy igazatok van. De akkor akkor azt nem ertem, hogy miert latni sok szaz emberket, akik szinte minden egyes alkalommal "rajta vannak az anyagon". Nekik mondjatok el, hogy anyag nelkul is lehet... Nem akarok emliteni elo peldakat, de sajnos a kozeli haveri korbol is legalabb 3 embert ismerek, akiknek mar nem buli a buli, ha nincs eki. A hetvegen buliztunk az egyis sraccal, aki minden hetvegen nyomja, de most kivetelesen nem ekizett. Lattatok volna azt a lehangolt, kedvtelen arckifejezest.....
Valaki szerint arnyekolt vagyok. Lehet, hogy igy van, de szerintem a drogokkal kapcsolatban meg mindig bolcsebb dolog ovatossagra inteni, mint inspiralni. Plane egy forumon :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyet kell hogy értsek Ákimákival. Ez tényleg benned van, ezek saját érzések (boldogság, szeretetroham, eufória), csak elég nehéz előhozni őket, főleg ha már megszoktad, hogy mindenre egy szer a megoldás. Hiszen ha fáj a fejed dobsz egy algopirint, ha álmos vagy iszol egy kávét, és ha boldog akarsz lenni itt van ez is egy karnyújtásnyira. Egyszerűen ilyen felgyorsult világban élünk, mindent és azonnal akarunk. A szüleink ittak, mi drogozunk.
Tény hogy cucc nélkül is jól érezheti magát az az ember, boldog lehet: hisz én se azzal mentem le az első partira, és mégis NAGYON bejött: újra, meg újra visszamentem pusztán az emberekért, a társaságért, a zenéért - pusztán jól érezni magam. Csak már nagyon nehéz ezekre visszaemlékezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy kis leárnyékoltságot látok az írásodban laca |
| | | | |
|
