 |
Legfrissebb hozzászólások (2263 - 2282)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | 2860 igazából neutroncsillagnak irányult, bocs:)
Ez a csónakos hasonlat is nagyon tetszett. Én például mindig arra gondolok ilyenkor, hogy mi az, amitől igazán magamnak érzem magam. És ezek a legmélyebben kódolt dolgok az emberben, először is a szeretet az ilyen. Ha alázatos, akár önfeláldozó szellemben tudod elhagyni magad, akkor csodálatos salvia-élmények következnek be. Megtanít minket arra, hogy igenis szükség van a fizikai létsíkon is az alázatos, önfeláldozó magatartásra. Ez nagyon fontos... Az élményeknek ez az egyetlen kapuja, legalábbis nálam így volt mindig is. Ellenkezni sohasem próbáltam, mert tudtam, hogy annak rossz vége lenne. Így viszont soha nem volt "rossz vége", egyszer sem.
Egyértelműen van egy nagyon szilárd, megingathatatlanül örök és egzakt belső középpontunk, nevezhetjük belső énnek, istennek, fénynek, vagy teljesen mindegy . A salvia-tripek csak ezzel azonosulva élhetők át teljes egészében, szerintem. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nekem például az első nappali, nyitott szemes salvia-élményemben mutatkozott meg az a fajta nagyon erős elszakadás-érzés az ideiglenes énemtől (=ego), ami félelmet tudott kiváltani belőlem. Néztem a szőnyeg mintáira vetülő fénynyalábokat, ahogy az ablakból bevetültek, és egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy valami nagyon más. Fogalmam nem volt arról, hogy salviáztam, vagy hogy ki vagyok, arról meg végképp nem, hogy egy szobában ülök. A fény és a minták a szívverésem ritmusára fraktálszerűen felcsavarodtak, és a fraktálok szélére belenagyítva mintha egy helikopterről lejjebb ereszkedve láttam volna meg azt a nagyon ősi rituálét, ahol az esőerdő szélén a benszülöttek egy hatalmas tűz körül táncolnak, fantasztikusan ősi, mélyen ható ritmusra, és én is köztük vagyok, a körben, és a tűz érdekes kontrasztokat vetít ki az előttem lévő maszkjára. Ez az élmény számomra egyértelműen az egyik legrégebbi, azaz sokkal korábbi előző életem foszlánya lehetett. Nagyon elgondolkodtató része volt a zene, amit közben hallottam, hiszem rendkívül mélyen van belénk kódolva. Annyira ősi az egész.
És ennek az élménynek az elején volt egy ilyen "-zutty, valahova nagyon máshova kerültem"-feelingje. És szerintem ez mindenképp félelmetes, nekem is az, pedig tudtam, hogy ez lesz. De a salvia pont ezt feszegeti, erre való. Felkészít a halálra. Amikor a testi érzékelés is végleg elhatárolódik az ember által érzékelhető valóság-szeletekből, akkor van igazán mély élmény. Amikor nem is tudhatod, hogy tudsz akarni olyat, hogy megmozdítsd a kezed, például. Az egész olyan, mint egy nagyon távoli asztrálutazás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeptrip, elképesztően jól szavakba öntötted azt, amit én is feszegettem. Ugyanígy gondolom. A salvia egyszerűen erre való. Nagyon súlyos, mindenen túlmutató mondanivalója van, hiszen pont arra irányul, hogy igenis van valami a halál után is, de abszolút megélhetetlen nemlét számunkra nem létezik. Mindig "vagyunk". Akkor is, és előtte is.
Nekem az összes élmény valamilyen formában az örök üresség megmutatása felé halad, és ebben teljesedik ki a csúcspontja. Tulajdonképpen egy olyan állapotban, amikor már arra sem vagyok képes, hogy megmondjam, egyáltalán én gondolom-e ezeket a dolgokat. A dolgok gondolva vannak. De hogy általam-e az jó kérdés, mivel nem érzem, hogy az ego jelen lenne, legalábbis mindenképp fel van darabolódva. Ez pedig IGEN, félelmetes élmény, főleg ha egyik pillanatról a másikra következik be, mert az egód számára ugyanaz, mintha hirtelen meghaltál volna. Ő valóban meghal, de a belső középpontod, ami igazán vagy, az soha. És ez gyönyörű. Örökké így van. Az élmények erre is rámutatnak.
Szerintem abszolút tisztán kijelenthető, hogy a salvia-élmények tényleg nagyon hasonlítanak a halálra. A dmt-t még nem próbáltam, de egy nagyon intenzív salvia-tripet intenzitásában bőven egy asztalon lehet vele említeni, szerintem. A nyugati embereknek pedig pont ezért nem való. Valójában nagyon mélyen félünk az egohaláltól, mert kulturálisan nem olyan közegben élünk, ahol kicsit is foglalkoznunk kéne ezzel a kérdéssel. Pedig nagyon fontos, hogy foglalkozzunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Szerintem egy kicsit erős kijelentő módban leírni, hogy a halálra hasonlít a salvia élmény. Biztos vannak emberek, akiknél elő tud hozni ilyen érzéseket, de nálam ez egyáltalán nem jelentkezett. Párszor már trippeltem salviával, és ezek közül egy volt, ami alatt lejátszódott egy jelenet, aminek a végén normális esetben (de tripp közben ez nem biztos) az ember meghal. (Itt azonban a tripp kraftja előbb elfogyott, minthogy a jelenet végére érhetem volna) Halál közeli dolgokkal azt hiszem inkább a DMT-t hozzák összefüggésbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ürességhez: már rég óta kerestem ezt az idézetet:
"Mégis a semmivel való találkozás is nyereség. Annál csodálatosabb az a tény, hogy létezik teremtés." Alber Hofmann
:)
deeptrip: A Szalviának van egy olyan tulajdonsága, hogy az ember testét-lelkét feloldja a környező valós, vagy a víziókban előtűnő világban. Ez a fajta megsemmisülés valóban hasonló lehet egy halálközeli élményhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Neutroncsillag kösz a tippet, de én alkoholos tinktúrára gondoltam inkább és akkor nem is kell ennyi levelet enni. Nekem furcsa, hogy te a halálhoz kötöd a salvia élményt, de talán megmagyarázhatja, miért tartok tőle egy kicsit. Ugyanakkor, ha már rászánom magam és elszívom akkor már abszolút nem jött még elő semmi, ami miatt beugrott volna, hogy ezt a halálhoz/meghaláshoz kössem. Kiváncsi vagyok mások tapasztalataira, vajon ezzel egybecsengenek-e? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip
Nem vagyok benne biztos, de mintha valahol azt olvastam volna, hogy a legteljesebb hatás akkor érhető el, ha 30 g levelet megfőzöl teának, jó sokáig forralod, majd a levet megiszod, ami meg megmaradt a levelekből, azt szép lassan megkajálod. Majd még utánanézek, nem tudom hol olvastam. Állítólag a hatás így kb 6 óráig tart.
Azért ezt az időtartamot és mélységet nem minden Kinek ajánlom.
Más.
Amikor az Üresség jön, nem a legjobb ötlet kapaszkodókat, meg mentőöveket keresgélni a mi megszokott valóságunkból, hiszen éppen azért vettük be az adott szert, hogy "elutazzunk".
A salvia élmény nagyon hasonlít a halálra. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernél az első salviaszívás kiváltotta reakció megegyezik azzal a reakcióval amit az adott személy abban a pillanatban a halál bekövetkeztekor tenne. És ez sokszor a menekülés. Menekülés vissza a jól megszokott formák közé, menekülés vissza az énbe, csak hát ott nincsenek jól megszokott formák, és nincs én sem (legalábbis amíg hat a szer). Ebből adódnak a belső konfliktusok, kellemetlen élmények.
Az egyetlen dolog amibe kapaszkodhatunk ilyenkor, az a saját belső középpontunk. Minden Kiben ott van Egy rész a nagy egészből, csak meg kell találni, fel kell fedezni, és megerősíteni magunkban. Hívhatjuk ezt a folyamatot akárhogyan. De csak így tudunk rezzenéstelenül szembenézni az ürességgel, a halállal, és csak így kerülhetjük el, hogy visszameneküljünk egy újabb körre a jól megszokott dolgok közé (ezredszerre is). A belső középpont olyan, mint egy csónak, az Üresség pedig, mint az óceán. Csónak nélkül csak kapálózol a vízben és keresed a mentőövet ami nincs sehol, de ha megvan a csónakod, csak bele kell ülnöd, visz magától, még erőfeszítés sem kell hozzá.
Ez persze nem egyik napról a másikra történik, mindenki a maga útját járja, és mindenki maga tudja, hogy mennyire tudja elengedni nem csak a körülötte lévő világot, tárgyakat, embereket, barátokat, szerelmeket, szokásokat,(stb stb) hanem saját magát is.
Aki úgy érzi nem képes még szembenézni ezekkel a dolgokkal, az egyszerűen ne szívjon ilyesmit, és ne is filózzon ilyeneken.
Élvezze tovább az Életet, az a legfontosabb!
A salvia az egyik legnagyobb tanító, rengeteget lehet tanulni tőle, bizonyos értelemben felkészít a halálodra, és felkészít az életedre is, hisz a kettő Egy és ugyanaz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ma délelőtt egy kicsit kisebb adag szalviával próbálkoztam, gondoltam, talán így könnyebben irányítható lesz, nem indul majd olyan hirtelen, de nem így lett. Megint nem tudtam, hogy mi van, hol vagyok, stb, leginkább vergődésnek éreztem az egészet, úgyhogy pár perc múlva hagytam is az egészet, a csukott szemmel nézelődést, és csináltam magamnak egy szendvicset. Miközben csináltam, teljesen üresnek éreztem magamat, tudtam, hogy mi hol van, hogyan kell megcsinálni, de a dolgokhoz mintha nem kapcsolódott volna semmi, talán az érzelmek hiányoztak, vagy az egyéb gondolatok, igazán nem tudom, de inkább csak egy gépnek éreztem magam. Megettem a szendvicset, aztán elég fáradtnak is éreztem magamat, úgyhogy lefeküdtem az ágyra, csukott szemmel nézelődtem, gondolkodtam. Valahogy úgy éreztem, hogy nincs Énem, mert egyébként az Én úgy néz ki, hogy van egy adat-, információ-, élmény-halmaz, ami úgy néz ki, mint egy henger, és ebben a hengerben fut egy oszlop, vagy inkább egy fogas, amire minden időpillanatban a halmazból kiveszek, kimásolok valamit, és azt ráakasztom, és minden pillanatban ez az oszlop egy kicsit hosszabb lesz, újabb akasztókkal, amire megint kirakok valamit, stb, és amikor erre visszanézek, ezekre a kiemelt darabokra, akkor arra valamiért azt mondom, hogy az Én vagyok. De most valahogy a dolgok, gondolatok, ilyesmik, amiket kiemeltem erre a fogasra, visszanézve nem látszott úgy, hogy összefüggnének egymással, valahogy különbözőnek látszottak, és a különböző dolgokat, hogyan is lehetne egy valamibe besorolni, hiszen éppen azért különböznek egymástól. Inkább úgy éreztem, hogy az a halmaz vagyok, amiből a dolgokat eddig kiemeltem, és nem tudom ezeket a dolgokat osztályozni, rangsorolni, ami éppen kell azt előveszem, használom, és ennyi.
Voltak még mindenféle képek, érzések, de mindegyiknél jelen volt az, hogy ezek nem igaziak, ezek csak valaminek a megjelenési formái, illusztrációi, makettjei, és ne tévesszem össze őket azzal, amit valójában jelölnek. Lassan már egy órája voltam ebben az állapotban, még mindig üresnek éreztem magamat, úgy éreztem, hogy ez azért annyira nem jó, és lehet hogy örökre így maradok, biztos valami bajom lett, maradandó károsodás, vagy ilyesmi, de hát mondom most már mindegy, úgy látszik azért viszonylag el tudom látni a dolgaimat, talán nem veszik majd észre, hogy félig megőrültem, meg talán pár hónap alatt azért valamennyire rendbe jövök. Aztán aludtam egy órát, és utána semmi bajom nem volt.
Tényleg lehet, hogy jobb lenne nyers leveleket fogyasztani, az talán más lehet, mert így túl hirtelen az egész, a felfutási rész nagyon hiányzik nekem, vagy nem tudom, hogyan lehetne ráhangolódni erre az egészre, mert így valahogy a hirtelen megváltozott világban ösztönösen vagy rutinból valami biztos pontot keresek, de nem igazán találok, és inkább zavarodottnak érzem magamat, kb mint akit csak hirtelen bedobnak a vízbe, valami olyasmi. Meg úgy látom, ez nem csak egy 5 perces dolog, inkább érdemes egy órát rászánni, csak nem tudom, mit kéne csinálni abban az egy órában, mire lehetne használni. Amúgy meg fűnél is kellett kb 15 alkalom, mire ráéreztem, irányítani, használni tudtam, lehet hogy azért erre is rá kell érezni.
A másik dolog, hogy az ürességgel nem tudok mit kezdeni, nem tudom hogy álljak hozzá, vagy hogy mi az, lsd-n sem tudtam vele mit kezdeni, bár az akkora motivációt, ambíciót, erőt adott, hogy hihetetlen.
Goloka: tegnap még nem igazán értettem az utolsó pár hozzászólásodat, de ma már sok hasonlóságot látok bennük, ismerősnek tűnnek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Goloka nagyon érdekes a teóriád a halálfélelemről meg salviáról. Nekem is volt egy szent, meghitt hangulata, azon nyomban, hogy elszívom. Jó volt leírni az agállyaimat most úgy érzem nyitottabban tudom megint kipróbálni.
Nekem ezek az élmények 10x kivonattól, majd később sima levéltől voltak. A látásom nem jó, távollátó vagyok és a két szemem se akar úgy együtt működni, ahogy kéne, ezért néha úgy érzem erre is jó lehet a salvia. Felszabadítja a berögzült egysíkú (jaj de kritikus valaki) képzeletemet és bámulatos mennyire le tudom korlátozni a halukat (nem direkt). Ha megtanulom kikerülni ezt a kontroll témát valszeg sokkal jobban be fog ütni vizuálisan is és az nekem sokat jelentene.
Korrupt látom sikerült azt sugallnom, hogy én a tökéletes hozzáállást keresem, de ezt én se akarom, csak felvetettem pár kételyt félszkeptikus ember lévén.
Ahhoz amúgy mit szóltok, hogy tradícionálisan rágták a leveleket? Ami azt jelenti, hogy lassabban üt be, kevésbé intenzív, de tovább tart. Persze kellő adaggal kellő intenzitás is megoldható. Na, de mi meg nyomjuk ezt az instant megoldást és tényleg túl gyors tud ez lenni. Egyszer nagyon kipróbálnék egy korrekt alkoholos tinktúrát, ha jól emlékszem a MAPS is orális fogyasztást vizsgál, hogy mennyire segíti a különböző meditációkat.
Szóval arra gondoltam, hogy akinek túl gyors, vagy csak túl rövid ez az egész annak sztem érdemes lenne szájon át bevinni. Már csak egy jó recept kéne! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Korrupt és Deeptrip, leesett az állam, amikor olvastam a hozzászólásaitokat :) Kb 75%ban ezt éltem át én is a levél, 10x, 40x kivonat próbálkozásaimmal. Csak én nem bírtam ilyen szépen megfogalmazni :)
2008 decemberi salvia beszámolóban is véltem felfedezni kísérteties hasonlóságokat az én salvia tripjeimmel. "kések szurkálnek" - nekem ez a goa zene hallgatása közbeni trip alatt volt, de szerencsére nem negatívként éltem meg, mert az egészből akkor nem értettem semmit. Eddigi próbálkozásaimnál a legjellemzőbb, hogy nem tudom mi történik, képtelen vagyok felfogni, hogy melyik dimenzióban kötöttem ki, aztán a látásom foszlányaiba beleszövöm a dolgokat, teljesen mást látok bennük.. Álomszerű, de annál 100x intenzívebb!! Csodálatos növény. Viszont amikor 5-7 perc után tisztulok, és képes vagyok alapfokon gondolkodni, az az első gondolatom, hogy kár hogy csak ilyen rövid az élmény :) Közben többször éltem meg sokkal lassabban az idő múlását.. Lehet nem is lehetne bírni ha sokáig tartana?! A tudatom a legintenzívebb pontnál tiltakozik a legjobban. De a 40x kivonat megoldotta ezt a problémát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Omg: Levelet is vettem, meg kivonatot is, de a levélből nem tudtam eleget szívni, mert nem dohányzok, és egy részét kiköhögtem, meg egyébként is, elvileg kb fél gramm kéne levélből, ami már szemre is nagy mennyiségnek látszik, annyit biztos nem fogok tudni elszívni, esetleg megpróbálom majd betekerni, hátha úgy is működik. A kivonat meg elvileg 15x-ös, de valószínű, hogy átvertek, mert a levéllel összehasonlítva inkább csak kb 2-3x-os, szóval kb negyed grammot szívtam belőle.
Neutroncsillag: Azt a csövet szerintem azért láthattam, mert aznap néztem a Tool-Sober videóját, amiben a főszereplő egy csőből kivesz egy darabot, és a csőben egy hússzerű valami mozog. Szóval a nap eseményei is hatással voltak rám szerintem.
Deeptrip: Szerintem minden kultúrának megvannak az előnyei és a hátrányai, nem hiszem, hogy lenne valamilyen tökéletes hozzáállás, környezet bármilyen anyag fogyasztásához. Az anyagoknak is vannak korlátai, vannak dolgok amik átélhetőek velük, és vannak amik nem. Egyébként próbálok minél nyitottabban hozzáállni ezekhez a dolgokhoz, nem hiszem, hogy ennél sokkal többet tehetnék. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindezek miatt én érzem, a salvia az a pszichedelikum, amit mindig is kerestem, és pont az kaptam meg tőle, ami nekem való. Mindenkinek másfajta pszichedelikum "jön be", mást tud hasznosan használni x és y. A salvia annyira meredeken tálalja a dolgokat, annyira agresszív, hogy szerintem emiatt nem tudnak sokan mit kezdeni vele. Nehéz használni. Ami tetszik még benne az az, hogy nagyon pszichedelikus, spirituálisan gyarapító élmény mindegyik.
Nekem az a sejtésem, hogy ez a növény mindenekelőtt arra való, hogy radikális mértékben csökkentse a halálfélelmünket és megtanítson minket arra, hogy egy sokkal nagyobb valaminek a részei vagyunk, a halál pedig korántsem egy olyan dolog, amitől akár csak egy kicsit is félnünk kéne. Végül is csak nyerhetünk, hosszú távon nem tudunk semmit sem veszíteni, mert örökké élünk.
Ha ez a tudat megerősödik az emberben, az nagyon nagy mértékű életszínvonal-javulást von maga után, ugyanis sokkal céltudatosabb lesz az ember, és elfogadóbb. Szerintem a salvia nem is mondanivalója miatt annyira kimerítő, hanem attól, ahogyan az egészet a szemünk elé tárja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elgondolkodtató, hogy a salvia-élmények tehát milyen analógiákat mutatnak a halálközeli élményekkel, és saját magukkal is, hiszen mindben van egy nagyon jellegzetes, teljesen ismert érzés.
Furcsa, amit a lényekről írtatok. Noha nem vagyok szkeptikus ember, nekem soha nem jöttek ilyen konkrét alakok. Tulajdonképpen az egészet nem is tudom szavakba önteni. Inkább képekben. Persze vannak képszerű emlékfoszlányaim az élményről, de itt arról van szó, hogy ha már képről beszélünk, az egy végtelenül erős lecsupaszítása annak a tudati tapasztalás-szeletnek, amilyen információáradathoz juttatja az agyunkat a salvia az élmények során.
Ami engem nagyon megragad benne, az az, hogy végtelenül szent, és állandó, végtelen, statikus jellege van az élményeknek. Olyan mintha feldobnál egy követ az égbe, és hirtelen fejjel lefelé egy vízfelületbe toccsanna, ahol koncentrikus körökben válnak le róla a hullámok. A tudatod pedig maga a hullám, ami teljesen szétolvad, és eltűnik a vízfelület végtelen határain túl. Egyszerűen megszűnsz létezni, úgy mint X.Y. Csak "vanás" van. De furcsamód a létezés tudati megjelenése egyáltalán nem köthető szubjektív aspektusokhoz a salvia-élményeim során.
S hogy mire való? Szerintem a salvia a dualitástudatunk csökkentésére való. Nagyon erőteljesen mutat rá arra, hogy semmi vagyunk az egészhez képest, ugyanakkor mi vagyunk az egész. Megmutatja az igazi természetünket, hiszen az igazi természetünk végtelen.
Hogy nehezen érthető ez meg, szerintem annak köszönhető, hogy a salvia rögtön a "legszélére" visz, úgy értem, nagyon távoli tudatszintre zuhansz, hirtelen, mindenféle előzetes sugallat nélkül. Ez a tudatszint pedig sokkal a miénk fölött áll, nem is közvetlenül fölötte. Kicsit ilyen érzésem van, bár lehet, hogy nem így van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is nagyon érdekesnek és sok ponton hasonlónak tűnik, amit írtatok a salviáról. Kicsit tényleg ilyen "most ezt meg hova tegyem?"-jellege van az élményeknek néha, de nálam az ellenkezője gyakoribb szokott lenni: nagyon is tudom, hogy miért jöttem ide, mi az amit, itt láthatok. Nagyon nehéz ezt szavakkal elmondani, mert ez a tudás nem érzékekhez köthető, hanem egy mindenek felett álló sugallat. Egyszerűen csak már évezredek óta jársz ide. Valójában nagyon is ismerős hely... Mind. Mert mind ugyanaz. A salvia élmény során minden ugyanaz. Az összes ugyanarról szól. Rólunk. Mert mi vagyunk Minden.
Ez nálam a végtelenség által fejeződik ki, és eszembe jut az az üresség-érzés, amit sokan írtok, Gén azt hiszem "fekete univerzumok"-ként beszélt erről. Én úgy érzem, hogy az tulajdonképpen nem is az üresség, hanem a teljesség, csak innen, a mi oldalunkról nézve az semmi. Nálam folyton egy nagyon erős érzés jelentkezik ilyenkor, hogy sejtem, mi van a másik oldalon, mert már jártam ott, de nem láthatom, és nem is zuhanhatok át még csak nagyon rövid ideig se, mert akkor elszakadok ettől a létsíktól. Szerintem érdemes összevetni a salvia-élményeiteket a halálközeli élményekkel. Én rengeteg hasonlóságot látok, a saját élményeimet is beleértve. Szerintetek miért van ez?
Lehet, hogy a salvia tudatilag arra a helyre visz vissza minket, ahol valójában örökké tartózkodunk, kivéve amikor a fizikai létsíkon vagyunk éppen? Úgy értem, oda, ahová a halál pillanatában zuhanunk át. Nekem végig ilyen érzésem volt mindig is, és mindig egyre erősebben. Ez egyfajta sejtés. Ti nem éreztetek hasonlót?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip , korrupt :
natur levelet szivtatok? én nekem egy élményem volt és azis inkább csak fénylö gömb és röhögök mint álalt és ugy érzem belefolyok a betonba :/ még készülök lelkileg egy jobb trip re :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az is mély csodálkozással tölt el, hogy nem alakult még olyan tudományág, ami alaposan foglalkozna ezekkel az élményekkel, és nem úgy áll a dologhoz, hogy ezek a jelenségek csak a drogok által tapasztalt hülyeségek, és a világon semmi jelentőségük sincs, hiszen csak hallucinációk.
Szabadúszókról tudok csak, kis szigetekről a hülyeség óceánján. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Korrupt
Nem beteg dolog sztem. Vannak ettől betegebb dolgok is, csak nézd meg a híradót.
Nekem az tűnik furcsának, hogy egymástól független emberek gyakorlatilag majdnem megegyező élményeket tapasztalnak ezzel a szerrel kapcsolatban.
Olvastam, hogy Robert A. Monroe a hetvenes években kísérletei során, szintén sokszor találta magát egy idegen világban, ami ugyanakkor inkább tűnt az igazi otthonának:
"Irdatlan csövek rémlettek fel előttem, olyan ősrégiek, hogy ki sem látszottak a bozót és rozsda alól. Olajszerű, de az olajnál sokkal hatalmasabb energiát tartalmazó dolog áramlott bennük, olyan szubsztancia, amit valahol elengedhetetlennek, és létfontosságúnak tartanak. Itt folyik már eónok óta, és valahol, egy távoli civilizációban, ezt az anyagot alakítják át valamivé, amit az én számomra teljesen felfoghatatlan lények rendkívül sokra becsülnek."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Korrupt nekem is voltak hasonló tapasztalataim a lényekkel. Nekem ilyen barátságos szellem szerűnek tűntek, volt amikor egy fiú-lány páros volt volt amikor egy szellemapuka a családjával. Mindig azt akarták menjek velük, volt amikor nagyon siettek mintha átutazóban lennének és pár percig tudtam is velük haladni, de aztán elfogyott a lendületem és lecsúsztam a szintjükről, aztán már csak alulról figyeltem ahogy változnak a dolgok. Egyszer olyan is volt, hogy nőket láttam hallottam körben ugrálni és spanyolul énekelni, egyszer meg egy indián férfi jött megnézett engem, majd közömbösen otthagyott, mert nem tudott mit kezdeni velem (én se vele). Végül egy gondoskodó ám hatalmas asszony jelenlétét is érzékeltem többször, ahogy visz/húz magával együtt a becsavart térrel a kezében.
Szerintem az is jellemző, hogy a salviázó nem igazán tud tanulságot levonni az egész élményből, egyszer már írtam erről meg arról, hogy néha úgy érzem mi kulturálatlan fejjel azt se tudva, hogy mire jó ez a szer és hogyan kell pontosan felhasználni, csak odapofátlankodunk egy olyan helyre, amiről fingunk sincs, hogy micsoda és, hogy mit akarunk ott. Ez erős elképzelés tudom, de nekem az is erős volt, hogy erre a posztomra senki se reagált.
Természetesen lehet úgy is felhasználni egy szert, hogy nem akarunk tanulságot levonni belőle, csak tapasztalni akarunk más valóságokat stb. Ehhez egy kényelmes szer a salvia, gyorsan beüt és hamar vége. Remélem a közeljövőben lesz még alkalmam tapasztalni a hatását, de számomra egy gomba vagy LSD trip sokkal gyümölcsözőbb (ha elkiabálom az se baj). Ez inkább ilyen instant trip élmény Yx erősségben csomagolva. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként olyan csukott szemmel nézelődős lsd-s dologra számítottam, de ez valahogy a múltat teljesen eltüntette, meg túl hirtelen csúcsosodott ki, pár pillanatra elveszettem a tudatomat, abban a pár másodpercben, amíg letettem a pipát, utána meg már nem tudtam, hogy mi van, és az élmény nagy részét azzal töltöttem, hogy rájöjjek, hogy melyik valóság az igazi, mert mindkettő igazinak tűnt, és fogalmam sem volt róla, hogy fogyasztottam valamit. Kicsit zavarodottnak éreztem magamat, olyan alvajárás szerű dolognak éreztem, mint amikor álmodok valamit, felkelek, és félálomban elkezdek keresni valamit, és lassan rájövök hogy nincs is ilyen dolog, és magamhoz térek. Végül is ezt az élményt az álmok közé tettem, bár ezek a kategóriák már egyre kevésbé fontosak, végül is mind velem történt. Egyébként az élmény közben a reakcióim, viselkedésem ugyan olyan volt, mint a valóságban, nem voltam lazább, vagy határozottabb, nem féltem, stb.
Egyébként kisebb adagoknál, amikor csak próbálkoztam, akkor is megjelentek ezek a lények, vagy inkább személyiségek, és mondták, hogy menjek velük, de keveset szívtam, nem tudtam velük menni. Nem tudom, ezek a dolgok mennyire jellemzőek a szalviára, meg ez kb milyen erősségű élmény lehetett, de így leírva kicsit beteg vagy furcsa dolognak látszik. Amúgy az egésznek nem sok értelme, vagy tanulsága volt, talán csak annyi, mint bármilyen találkozásnak. |
| | | | |
|
