 |
Legfrissebb hozzászólások (2083 - 2092)
(Témakör: legalize)
 | |  | | | | |  | |  | | | U_I:
"A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak."
Nana, nem megállni a felénél, a saját állítást igazoló rész után!
Doblin így folytatja:
[...] This follow-up study supports the emphasis in the original reports on the necessity of embedding psilocybin-assisted psychotherapy with inmates within a comprehensive treatment plan that includes post-release, nondrug group support programs. Despite substantial efforts by the experimental team to provide post-release support, these services were not made sufficiently available to the subjects in this study. [...]
Vagyis ha hátrébb lépünk és onnan tágabb összefüggéseivel együtt nézzük azt a taposóaknát, akkor már csak egy bágyadt szilveszteri petárda. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Véletlenül(?), a polcon keresgélve kezembe akadt a Journal of Psychoactive Drugs 1998/4 tematikus száma a hallucinogének gyógyászati felhasználásáról. Bár ez a téma a Topic szempontjából határeset, Két cikk érdekes.
1) M. Mangini: Treatment of alcoholism using psychedelic drugs: a review of the program of research. p. 381-418. (!)
Ezt az alapos és terjedelmes áttekintést szerintem - már csak a zárómondataiért is érdemes elolvasni (KIEMELÉS tölem):
Despite the methodological problems of the existing studies, the POSSIBILITY that LSD MIGHT BE useful in the treatment of alcohol problems remains tantalizing. What is now known about LSD therapy for alcoholism neither provides evidence of its efficacy, nor assurance that its maximum therapeutic potential has been achieved.
A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak.
Omnibum dubitandum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re746
Akkor úgy látszik félreértettem a "Ez az ál-élet a hazugság" mondatot. Az én olvasatom az volt, hogy az ál-élet megközelités a hazugság.
Az, hogy a reward központ a dopaminerg pályákkal függ össze és a függöséget okozó drogok / kábitószerek egyik támadáspontja közismert, és a tudomány mai álláspontja szerint elfogadott, de nem végsö magyarázat. Sokkal komplexebb az agy és más neurotranszimtterek (pl. glutamát; lásd Freund T. cikkét) ill. neurohormonok (szteroidok és peptidek) is involváltak, de szerepük még nem tisztázott. Amire én korábban céloztam az a hipotézis(em) volt, hogy a kellemesség, a sajátos álomvigágbeli utazás érzetét kölcsönzö szerek közt kell lenni valami közösnek egymással és a lét- és fajfenntartással. Mivel ez hipotézis, cáfolni csak tényekkel, releváns megfigyelésekkel lehet. Egyébként az "ösi" neurptranszmitterek: a dopamin, szerotonin, adrenalin olyannyira hasonló szerkezetüek (elektroneloszlásúak), hogy mindenképp van, kell hogy legyen áthallás farmakológiai (receptor) szinten. És emiatt az indolvázas hallucinogének (pszilocibin, LSD) és az amfetamintipusú fentilatilaminok (pl. DOB) hatásmechanizmusa receptorszinten igencsak rokon, ha nem közös.
Arról nem is beszélve, hogy eltérö szerkezetü(nek látszó) vegyületek is hathatnak ugyanazon a támadásponton (morfin - endorfin, THC - anandamid).
A lényeg: mivel ismereteink hiányosak , szabadon csaponghat a képzelet! Az enyém és a Tied is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, hogy hogyan bírod te ezt így egyedül? Nem tudom, miért akarsz egyedül lenni. Nem vagy egyedül. Azt mondod, hogy várnád a bizonyítékot: miért hazugság? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy pozitívak a következményei ezeknek a változásoknak. Nos, nem pozitív. Hamis. Hazug ál-élet. Legalábbis én ezt írtam. És kifejezetten a serkentő-kábító hatású drogok addiktív és a valódi életről leszoktató természetére vonatkozólag írtam. Én megpróbálok rövidebbeket írni, hogy alaposabban elolvashasd, de te meg kérlek, ne ragaszkodja ennyire ahhoz, hogy egyedül vagy, és hogy szemben állsz velem/velünk: félreértsz valamit, csak hogy a te álláspontoddal szemben álló megközelítésnek tűnjön?! Nem vagyunk ellenfelek, U I.
Morfondírozás? Hát én is morfondírozok, U I. Morfondírozzunk együtt! Ha te is a testi, lelki, szellemi és társadalmi egészséget tekinted a célnak, akkor inkább együtt morfondírozzunk, mint hogy az esetleges nézetkülönbségeinket kisarkítva próbáljunk meg megfelelni egymás klisészerű ellenségképeinek.
Az, hogy legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most, az, amit gyakran hallok jutalomközpontnak nevezni, ami a fajfenntartás és létfenntartás központja, amit én szeretek "motivációs központnak" nevezni, az elsősorban dopaminon fut, és nem szerotoninon. Persze, a szerotonin- és dopaminpályák nagyon szerves kapcsolatban állnak egymással, de itt nekünk a dopamin az igazán érdekes. A nikotin és a kokain közvetlenül dopamin-szinapszisokon hat, és a többi, a heroin meg az alkohol is többé-kevésbé közvetve képes ennek a motivációs központnak a közvetlen (értsd: neurális szinten ható) kielégítésére. Ez az alapja a függőségeknek. A pozitív visszacsatolás útján tanulja a magatartásokat az agy, és ha a drogfogyasztás adja a legjobb kielégülést, nem pedig az élet élése, akkor leszokik az ember az életről, és rászokik helyette a drogra. Ez lényegében egyfajta csalás. Az agy önbecsapása a drogfogyasztás segítségével.
Az indolvázas enteogének neurális támadófelülete szerotoninos és nem dopaminos, ugye. Persze, közvetve hatással vannak bizonyos dopamin-pályákra is, de nem alkalmasak arra, hogy a motivációs központot feltétel nélkül kielégítsék. A feltétel nélküliség itt fontos. Feltételesen az élet élése is ki tudja elégíteni a motivációs központot, éppen ez a lényege a motivációs központnak, de a feltétel: a hozzáállás és a körülmények. Ugyanígy a szerotonerg enteogéneknél: a "kellemesség" hozzáállás és körülmények függvénye. Ezért nincsen jelen az az addiktivitás, és az életről való lenevelés, ami a dopaminos pályákra ható drogoknál tapasztalható. De ez a morfondírozás. Az utólagos magyarázati próbálkozás a hatásokra. Mert a lényeg maga a megfigyelhető hatás: nem a motivációs központ közvetlen kielégítése a hatásuk. Az enteogén élmény nem olyan, hogy "hű, de jó nekem most". Ugyanúgy lehet "hű, de rossz nekem most". Ez már csak a különböző katalizált pszichés folyamatok következményén múlik. Az enteogének közvetlen hatása nem zsigeri. Ha a motivációs központ közvetlen kielégítésére alkalmas drogok kábítanak, akkor az enteogének pedig az eszméletet idézik elő. Ez egy fontos különbség, és a folyamodványairól lehet beszélgetni, de nem lehet elmosni ezt a különbséget. Nem csinálhatunk úgy, mintha az enteogének is úgy hatnának, mint a kábító hatású drogok.
Beszéljünk a veszélyekről, a károkról, a társadalmi vonatkozásokról, akármiről, de első lépésben mindenképpen tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyáltalán miféle pszichés hatásokról van szó. A kábító hatású, függőséget okozó anyagokhoz ezeknek az enteogéneknek semmi közük. Egészen máshol vannak a veszélyek, és másról szólnak a kérdések. A dohány és a pszilocibin egyetlen közös vonása az, hogy pszichoaktívak, vagyis hogy van _valamilyen_ pszichés hatásuk.
Valóban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan lesz a szelektív szerotonin-blokkolásból enteogén élmény, de nagyon beható ismereteink vannak az enteogén élmény pszichológiájáról. Nem kell a sötétben tapogatóznunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#743 - Igy is lehet értelmezni, de máshogy is.
Én nem megkülönböztetés nélkül itélem a drogokat hamisnak. Ahogy a sok ezer betegséget együtt betegségnak hivom, ill. a testi, lelki vagy erkölcsi megalázás számos fajtáját sem megkülönböztetés nélkül itélem el. Tehát nem az variábilis exogén hatás, hanem az unikális endogén válasz alapján tartom károsnak. És amit innen irok, az morfondirozás (hipotézis állitás?). Azoknak az exogén kémai anyagoknak a száma, amik a testi-lelki müködést befolyásolják jóval nagyobb (talán 2 nagyságrenddel?), mint amik szervezetünk releváns természetes endogén folyamatait szabályozzák. Ebböl következik, hogy ugyanazt a válaszreakciót többféle anyaggal ki lehet váltani. Alaphipotézisem az, hogy a létfenntartás és a fajfenntartás minden cselekedetünk mozgatójának ösi magva. A drogok / kábitószerek ezek valamelyikét, netán mindkettöt érintik. Az elsöre markáns példa az étvágycsökkentö és energiamobilizáló amfetaminok, de még a kokain is. A másodikra már nehezebb egzakt példát találni, de elmondhatjuk, hogy a gyönyör, üdvözülés érzését kiváltó heroin, marihuána (ananda!) besorolható ide. (No persze van dózisfüggés is.) Az entaktogének (az MDMA megfelelö sztereoizomerje) és az indolvázas pszichedelikumok egy különleges kategória lehet, bár ennek nem néztem utána (farmakológiailag). Mindenesetre az, hogy mindegyik a szerotonin-háztartással van fö kapcsolatban, arra utal, hogy a lét- és fajfenntartás hátterét, szinterét, az alaphangulatot adja meg. (Legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most.) Nem hiszem, hogy erre sok természettudományos tanulmány van.
Szóval akárhogy is van, az a véleményem, hogy a specifikusnak látszó droghatás mögött egy aspecifikus szervezeti válaszreakció(sorozat) áll (hoppá: pszichostressz a la Selye???). Ennek eredménye, különösen ismételt adagolás esetén nem lehet komoly (érstd kárositó) következmány nélkül.
Gutta cavat lapidem. (Szemléltetést lásd az amenclinic honlapon)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | #Re742 - Hogy birom én ezt igy egyedül???
"Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság."
Várnám a bizonyitékot: miért hazugság? Abban egyetértünk, hogy a drogok, de különösen a pszichedelikus szerek viszonylag olcsón és kis eröfeszitéssel igen sajátos élményhez juttatják az embert, de mi a bizonyiték arra vonatkozóan, hogy ennek következményei végülis pozitivak? Statisztikailag / epidemiologialilag. Panacea? Inkább az ellenkezöje. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Namost... U I, az is nyilvánvaló, hogy a drogok egy jelentős hányadában keverednek a különböző kategorikus jellegek. A kenderben például megtalálható ez a serkentő-nyugtató jelleg, és talán éppen ennek tudható be az egyhe addiktív potenciálja. Félreértés ne essék, amikor azt mondom, hogy "enyhe", ezt természetesen egy összehasonlításban értem: nyilván nem egy súlycsoportban van a dohánnyal vagy az etanollal ebből a szempontból. De a kender ezen kívül egy pszichedelikus jelleggel is bír. És vannak olyan anyagok, amikben ez a pszichedelikus jelleg nagyon tisztán jelenik meg, nagyrészt mentesen a serkentő-kábító jellegtől, és a harmadik nagyon fontos tényzőtől: a fizikailag mérgező jellegtől. Ezek volnának ugye azok az anyagok, amik ennek az oldalnak is témabeli központját alkotnák: DMT, LSD, pszilocibin, satöbbi.
Ez persze csak egy lehetséges kategorizálási modell, nem is ez a lényeg, hanem hogy az emberek tisztában legyenek a különbségekkel. Ez nem csak az ártalomcsökkentés szempontjából fontos, hanem a prevenció és a drog-kérdés társadalmi szintű kezelése szempontjából is. Nagyon fontos, hogy világossá tudjuk tenni a veszélyeket, és a különböző anyagok természetét. Ez elengedhetetlen fontosságú a drogok környezetében élő társadalom egészsége szempontjából.
És hát én tényleg nem tudom, hogy milyen mélyreható ismeretekkel bírsz az enteogének pszichés hatásairól, úgyhogy a legkevésbé se hidd, hogy okosabbnak hiszem magamat nálad, de nekem mindenképpen nagyon furcsa, hogy megkülönböztetés nélkül ítéled a drogokat hamisnak, és "nem rossz" érzésnek. A tisztán pszichedelikus jelleggel bíró anyagok okozta élmény semmivel sem valószínűbben kellemes, mint kellemetlen. Az élmény egyszerűen nem erről szól. És egyik legfőbb hatásuk éppen az ember életében vagy létmegélésében lévő hamisságok felfedése, vagyis leleplezése. Éppen ezért alkalmas pszichoterápiás segédeszköznek. Persze, a felismerés, a belátás, vagy a megszabadulás élménye akár extatikus is lehet, de ez nem a drog hatása. A drog ilyenkor is csak katalizátor. Az alkoholizmus kezelésében használt nagydózisú LSD-terápia, vagy a súlyos drogfüggőségek kezelésében használt ibogain-terápia egyáltalán nem egy leányálom a kezelt számára, hanem éppenhogy nagyon könyörtelen szembenézést jelent önmagával, saját múltjával és jelenével, felszínével és mélységeivel, egy lelepleződést önmaga előtt, és a beteges lelki megkötözöttségből való szabadulásról szól.
Szóval... lehet beszélni az enteogének nem rendeltetésszerű vagy nem megfelelő keretek között történő fogyasztásának veszélyeiről, vagy az önszembesülés traumás jellegének esetleges káros hatásairól, de hogy éppen a hazugságot és a rabszolgaságot emlegeted, ez nekem nagyon furcsa. Énnekem, ha az enteogének használata ellen akarnék érvelni, biztos nem jutna eszembe becsempészni éppen a drog-spektrum ellenkező végletében található drogok jellegeit a témába, mert ez egyszerűen túl abszurd. Van elég veszélye és megkérdőjelezhetősége az enteogéneknek anélül is, hogy a drogok egy egészen más osztályának témájától próbálnánk elcsenni néhány érvet és szempontot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, (eredetileg nem akartam ilyen provokatív lenni, csak hát megkértek rá, hogy "desifrírozzam" a megfogalmazást, és ezért lett ilyen explicit a dolog.) Persze, nem te vagy az egyetlen, aki így gondolkozik, és nagyon remélem, hogy a jövőben is egyre többen lesznek képesek elvonatkoztatni a jogi kategóriáktól, mikor a különböző drogok veszélyességéről és károsságáról gondolkoznak. Régebben ez a jogi alapú közítélet szélsőségesen megdöbbentő módon is meg tudott jelenni néha. De sajnos még ma is él a köztudatban az a képzet, ami szerint a kender-fogyasztás valamiféle "továbblépés" lenne az egyre károsabb és veszélyesebb drogok irányába a dohányhoz és az alkoholhoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez abból adódik, hogy a kender illegális, a dohány és az alkohol pedig nem. De nagyon veszélyes és rendkívül káros képzet, és természetesen a fiatalok körében sem mindig tiszta a kép. Ha a fiatal úgy tekint az alkoholra és a dohányra, mint valamire, ami még a kendernél is kevésbé káros, hát az nagyon súlyos következményekkel járhat. Vannak, akik a kendert dohánnyal keverik a cigarettában, és úgy adogatják egymásnak, mint "füves cigit"... és az egyik legerősebb ismert függőséget okozó idegmérget pedig valami mellékes töltelékanyagnak tekintik benne. Ez, azt hiszem, a drog-tájékoztatás egyik legnagyobb botránya. A legelső és legfontosabb dolog az, hogy az emberek legalább azzal tisztában legyenek, hogy mi micsoda és minek milyen hatásai vannak. Enélkül nem lehet továbblépni, akármit is próbálunk tenni drog-ügyben.
Szóval, igen, az első lépés az, hogy az emberek ne higgyék azt, hogy a jogi kategóriák hatásbeli kategóriák is egyben, és hogy a fogyasztás természetéről is elmondanak valamit.
De a következő lépés az, hogy azt is átlássák az emberek, hogy akkor végül is milyen különbségek vannak valójában a különböző drogok között hatás tekintetében, és hogy mit jelent az egyes drogok fogyasztójának lenni.
Persze, a depresszáns és stimuláns szerek kettősségét egy jelentős kettősségnek szokták tekinteni, de én például úgy gondolom, hogy a serkentő vagy tompító drogok mindegyikére igaz, hogy egy bizonyos dózis alatt serkentő hatása van, egy bizonyos dózis felett pedig kábító hatása van. Igaz ez az alkoholra, a metamfetaminra, a kokainra, a heroinra, a dohányra és a kávéra egyaránt. Azért is találom szerencsésnek, ha ezt a két kategóriát valamelyest együtt tekintjük, mert mindegyik ilyen drog erős függőséget alakiíthat ki, és ezzel kapcsolatos, hogy feltétel nélküli élvezet-előidézésre alkalmasak. Nagyrészt képesek arra, hogy többé-kevésbé közvetlen, de mindenképpen neurális támadófelületen hatva megpiszkálják a dopaminos "jutalomközpontot", vagy élvezeti pályákat, és ezzel az emberi indíttatás legbelső, legközpontibb, legelső körében zárják rövidre azt a rendszert, aminek kielégítésére tett igyekezetek alkotják magát az emberi életet. Az ilyen drogok szó szerint az életet veszik el az embertől, mert ezzel a közvetlen, neurális kielégítéssel lenevelik az idegrendszert az összetett, az életen keresztül való önmegvalósításról. (Bocsánat, hogy ilyen materialista módon közelítem meg az emberlétet), az ember alapjában véve arra törekszik, hogy az életmódjával kielégítse ezt a központi kielégülési rendszert, és azokat a magatartásformákat tartja meg, amik a legalkalmasabbak erre. Így lesz az emberből ambíciózus, tettrekész, közösségi kapcsolatokat megélő, társas lény, aki a testi-lelki jólétet és megvalósulást keresi magatartásában, gondolatvilágában és emberi kapcsolataiban. Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lega'lize'? Lopikulat! Amig 16-18-20 eves gyerekek "szetszivjak az agyukat", addig nem a jogi szabalyozassal kell torodni; amig a fiatalok azert szivnak, hogy legalabb 10 evet "fiatalodjon" a gondolkodasmodjuk (ami leginkabb a gyermeteg viselkedesben nyilvanul meg), addig itt semmit nem lehet kezdeni.
Nem vagyok legalizacio-ellenes (epp ellenkezoleg), de azt mondom, hogy nem ugy kell megoldani egy problemat, hogy masokra haritjuk a felelosseget ("te akartal legal fuvet, mosma' magadra vess!" aztan lehet ujjal mutogatni a "fuvesekre", hogy "tessek, mi megmondtuk, ugyehogy elhujulest okoz").
Persze a problema nem a kenderfogyasztasi szokasoknal kezdodik; nem csak a fuvel nem tudnak/tudunk banni, meg sajat magunkat sem tudjuk "eltartani"... na mind1, ez mar a szociologia temakorebe tartozik...
Ennek most megint semmi ertelme. Illetve szamomra van ertelme, de keptelen vagyok ertelmesen leirni.
jo'ccakat!
maaf, aki kilatastalan
|
| | | | |
|
